A valóság azoknak való, akik nem bírják a kábítószert.
Nem szenvedek elmebetegségben. Én élvezem!
Túl messzire kell mennünk ahhoz, hogy megtudjuk, milyen messzire mehetünk.
A nyári diákmelóból származó adózott jövedelmem után ha minden igaz nem rendelkezhetek az 1%-ról. Ha mégis, akkor csak szervezeteknek adnám, állatmenhely vagy szurkolói klubnak.
5 times
Dum spiro, spero.
A hazugság az igazság hétköznapi formája.
nem szoktam felajánlani, mivel igazából lusta vagyok kitölteni a papírt, de ha adnám akkor is kutyamenhelynek menne
A valóság azoknak való, akik nem bírják a kábítószert.
Nem szenvedek elmebetegségben. Én élvezem!
Túl messzire kell mennünk ahhoz, hogy megtudjuk, milyen messzire mehetünk.
ha ez így lenne, akkor minden alkalommal, amikor a kormányzó párt népszerűsége megtörik a teljes népesség körében, tehát nem csak a szavazókéban (itthon ez a hatalomra jutástól számított egy éven belül mindenképpen történik, de általában inkább a hatalomra jutás pillanatában is igaz), azonnal polgárháború törne ki.
jelenleg például a nép nem AKAR semmit, maximum csak néha-néha akargat pár dolgot, de nem eléggé, hogy bármilyen szinten megmozduljon érte.
a politika létezik, csak a politikai hatalom nem a hatalom minden esetben a nép kezében van, még diktatúrákban is csak annyin múlik az egész, hogy mennyire tudod elhitetni a néppel, hogy a te akaratod szent tulajdonképpen a nép AKARJA a diktatúrát. hiszen ha nem akarnák, nem lenne, aki végrehajtsa a parancsot, a parancs egyből csak üres szó lesz. csak sajnos soha nem ébred fel mindenki egyszerre egy illúzióból, ezért ha még elegen alszanak, elég a végrehajtó, a többiek nem mernek cselekedni.
lehet benne hinni, de ténylegesen nem létezik, egy illúzió az ember hajlamos elképzelni valamit, amit hibáztathat, amit bálványozhat szükségleteinek megfelelően
érdemes megnéznetek a Life of Pi filmet, nagyon frappáns a mondanivalója
az önértékelési problémákkal küzdő embereknek tökéletes kapaszkodó lehet egy vélt jobb valami, amire azt tudják mondani, hogy nem rajtam múlik, hanem "attól"
Hetedik-nyolcadik környékén szerintem nem ártana, de valóban lehet középiskola eleje is, ha már újrakezdik a történelmet, legyen hozzá egy kis kontextus. (meg pl. Thuküdidész Peloponnészoszi háború c. művéből pár fejezet, ami nagyon jól megmutatja a demokrácia működését "éles" helyzetben is, nem csak filozofál róla - és úgy egyáltalán nem ártana megismerni azokat, akiktől tulajdonképpen az egész politikai kultúránk származik, akkor talán több lenne az olyan bölcs ember, aki mások hibájából is tud tanulni)
Az jó kis olvasmány, filozófiatörténeten kötelező volt, de általánosba azért szvsz korai, gimibe mehetne. Legyen egy kis gyerekkora az embereknek mielőtt jön 1-2 megrázó igazság. :)
Te egy üzleti szerződést kötsz, ott kötelességeid vannak. A választások nem szerződésen alapulnak, a politikusok - ahogy lent írta mrzed - szépségversenyen vesznek részt, és mindenki úgy dönthet a jelöltek között, ahogy az neki tetszik, nem mondhatod meg, hogy ilyen és ilyen szempontok alapján kell bárkinek is dönteni. A demokrácia soha nem szólt másról, ezt mondtam már az első hozzászólásnál is, mindig is egy teljesen szubjektív döntésen alapuló rendszer volt (hiszen nincs cenzus a szavazásban, és nem várhatod el senkitől, hogy gazdasági, társadalomtudományi, stb. ismeretekkel rendelkezzen ahhoz, hogy szavazhasson), és mindenkinek szíve joga eldönteni, hogy milyen viselkedésű emberekbe helyezi a bizalmat.
Egyébként az is a "szépség" része lehet, hogy valaki azt hirdeti, hogy ő márpedig igazat mond, és mindent pontosan úgy fog tenni, amit mond - ha ezt elhiszi neki a nép, rá szavaz, és ezek után az ígéreteit betartja, akkor azzal további népszerűségre tehet szert, hiszen felmutathatja, hogy "lám én megmondtam, és meg is csináltam". Ez is egy módszer, de nem lehet és nem kell kötelezővé tenni. Az embereknek lehet felismerniük, hogy mi folyik körülöttük, de erre kötelezni semmilyen módon nem lehet senkit, a túlszabályzott rendszerek szépen átfordulnak diktatúrába (lásd: Platón: Az állam c. műve - na én speciel ezt már általános iskolában megismertetném az emberekkel).
Sazlé, ha én beígérek valamit a főnökeimnek, vagy az "ügyfeleknek" és nem teljesítem, akkor általában ugye KIRÚGNAK (vagy rosszabb). Nos ha a politikusok felelőtlenül össze-vissza hazudozhatnak, bárminő retorzió nélkül, akkor én nem szeretném, ha ugyanabba a fajba sorolnák őket, mint engem. Köszönöm!
" egyetlen párttól sem lehet elvárni, hogy a meghirdetett programot bármilyen szinten betartsa" Látod, ebben nem értünk egyet. Ezt pont a kétfarkú kutyapárt nevezetű formáció parodizálta a legjobban ki, pl beleírták programjukba, hogy ingyen sört mindenkinek.
Tehát el kellene végre dönteni az embereknek, hogy milyen társadalmat szeretnénk, milyen döntési metodika alapján: 1) objektív: tények, tervek, számon kérhető programok (amit ha nem tud betartani, akkor szépen le kell mondania, új választás kiírása ...) 2) szubjektív: a programok fedlapján is már előre megfontolt, szánt szándékkal hazugságok tömkelege, vagy csak annyi egy A4-es lapon, hogy mer velünk van a Jocó
Nekem oly mindegy, maradhat a 2)-es ... de akkor ne hazudjunk már programot, tudás alapú társadalmat és demokráciát.
Mivel a résztvevők eszére és tudására innentől hiába is szavaznánk (hazug mint a program), nevezzük át a választásokat SZÉPSÉGVERSENYnek
Nyomjuk tele a parlamentet csicsolinákkal ... legalább lesz értelme újra nézni a parlamenti közvetítéseket
Szerintem onnantól nincs ezzel igazából komoly probléma, hogy elfogadod azt, hogy neki akkor és ott (kifejezetten kampányidőszakra tekintve) munkaköri kötelessége, hogy "hazudjon" (kampányoljon), a helyi szokásoknak megfelelően. Egy színészt sem ítélsz el emberként azért, mert a színpadon Othello szerepében megfojtotta Desdemonát, neki abban a környezetben az a dolga. Egy politikusnak (pártnak, kampánystábnak) kampány közben az a dolga, hogy minél több embert meggyőzzön arról, hogy ő az a jelölt, aki támogatásra érdemes - ha vannak olyanok, akiket féktelen hazudozással meg lehet győzni, és ezek többen vannak, mint azok, akiket elijeszt az ilyesmi, akkor ez szimpla matematika. Egy közzétett program ugyanígy működik - megnézik, hogy kb. hány emberhez jut el, ezek közül kb. mennyit győz meg és mennyit fordít el.
Azt, hogy egy adott módszer nem nekem szól, vagy számomra nem úgy hat, ahogy elvárnák, azt ők beleszámították a saját módszereikkel (elég komoly tudomány ez - pszichológia, társadalomtudomány, marketing, politológia) - de ettől még az a módszer nem lesz jobb vagy rosszabb a többi támogatásszerző módszernél. A színházban is játszanak komédiát és tragédiát, és a tévében is nézhetek sportműsort, sorozatot vagy híreket - ott a nézettséget osztják meg különféle érdeklődés szerint, a választásokon a szavazatokat.
arról pedig ilyen szempontból kár beszélni, hogy egy politikus ezek ismeretében tud-e reggel a tükörbe nézni, vagy hogy milyen módon számol el a lelkiismeretével - az az ő személyes dolga, semmi közünk hozzá, maximum bulvárhír lesz belőle, ahogy azon is csámcsogott a fél ország, hogy Darvas Iván majdnem belezakkant az Egy őrült naplója előadásokba - ettől még az egyik legemlékezetesebb előadása volt a darabnak
Az emberek hazudósak. Amíg ez így van, egyetlen politikus egyetlen programjában sem fogok hinni sohasem. Sokszor még csak nem is akarnak feltétlen (túl nagyot) hazudni, csakhát a körülmények úgy alakulnak, hogy esélyünk sincs azt tenni amit könnyelműen/nagyvonalúan igértek, hogy megbízzál bennük. Evvan. A világ nem olyan, ahogy szeretnénk.
Ígérgetni könnyű, míg ellenzékben vagy, vagy a választókat akarod megtéveszteni. Aztán ha hatalomhoz jutsz, magad is szembesülhetsz szépen a nagy büdös valósággal és ha még lenne is szándék benned, hogy teljesítsd amit igértél, mert az emberek ezt várják tőled, akkor sem fog menni.
Én pl. sosem ígérgetek olyasmit (igyekszem), amit TUDOM(esetleg sejtem), hogy sosem fogok tudni teljesíteni. Na nem úgy egy politikus. Mivel az ellenfelei is nyakló nélkül igérnek/hazudnak és az emberek bekajolják, mert szeretik, ha azt mondják nekik amit hallani akarnak, így ha ők nem tennék, akkor bukta, a kutya sem szavazna rájuk. Az emberek imádják ha hazudnak nekik és főleg, ha minél nagyobbat. UTÁNA meg "hálátlan" módon követelőznek, hogy nodehátménemteljesültahagymázasképtelenfantázia??!? :DDD
Pár mondat csak: egyetlen párttól sem lehet elvárni, hogy a meghirdetett programot bármilyen szinten betartsa, hiszen az nem egy hivatalos szerződés semmilyen szinten, soha nem volt az, nem ez a célja. Ezek után azt elolvasni, és kizárólag az alapján dönteni ha úgy nézed pont a józan ész megtagadása, hiszen aki odafigyelt valaha, az pontosan tudja, hogy az úgysem számít semmit, te pedig magadat ámítod azzal (az érzelmed szembe megy az eszeddel), hogy azt hiszed, a programok "valódi" tartalommal bírnak, és azt gondolod, hogy az emberek hibásan döntenek akkor, ha ezt nem veszik figyelembe. Szó sincs erről, egy-egy csoportnál az általános gondolatvilágot, a közösség számára sugárzott mentalitást is lehet követni, vagy akár egy-egy karizmatikus vezetőt, aki meggyőzően beszél, és (szó szerint) bizalmat szavazol neki. Persze neked is szíved joga (szintén érzelmekhez kapcsolt szó), hogy elolvasd a programokat, és azok alapján dönts, hiszen az is ugyanúgy az emberek érzelmi befolyásolásának egy módja, mint a tömegek utcára vitele vagy az egyéni megkeresés - mindenkit a maga módján kell megszólítani. Ha nem lennének olyanok, akiket ezen az úton lehet megfogni, nem foglalkoznának vele a kampánycsoportok. De ne hidd azt, hogy ezzel te "elkerülöd" a szív alapú döntést - ugyanaz a játék, csak a színészek mások :)
A demokrácia gyakorlata amúgy már az ókori görögök óta elsősorban érzelmi alapú (akkor főleg nyilvános beszédekkel, és nem írott programokkal "kampányoltak"), olvass utána a kor filozófusainak, vagy bárkinek azóta, aki ezzel foglalkozott. Nem számok, hanem szavak, érzelmek alapján döntenek az emberek (még akkor is, ha előtte elolvasták a nekik írt számokat). Utána ha valaki csalódást okoz, akkor vagy újra bizalmat szavazol neki (a bizalom is az érzelmekről szól), vagy valaki másra szavazol. Ez mind érzelmi döntés.
Az is érzelmi döntés, hogy te tudod magadról, hogy attól leszel elégedett, hogy átolvasod a programokat, és úgy véled azok alapján jó döntést hozol, pedig a demokrácia alapvető pontja az, hogy minden egyes szavazat egyenrangú, nincs rossz vagy jó, helyes vagy helytelen szavazat, és nincs meghatározva, hogy mi alapján kellene döntést hozni - minden ember és minden döntési módszer pontosan ugyanannyit ér, egyik sem felsőbbrendű a másiknál. Vagy a másik példád alapján átnézed az összes telefon specifikációját, és azok alapján döntesz ahelyett, hogy azt vennéd, amelyik pl. első ránézésre a legjobban tetszik (emellett előfordulhat, hogy mondjuk nadrágot vagy cipőt ez alapján veszel, pedig ott is figyelhetnéd a számokat, a teszteket, az anyagleírásokat). Nincs ezzel gond, de azt ismerd fel, hogy ezt a döntési metódust is elsősorban az vezérli, hogy te valamivel megnyugtasd magad, hogy te, adott helyzetben a lehetőségekhez képest a legjobban döntöttél. Ez pedig az érzelmek világa.
(és itt borul meg az egész "vulkáni, érzelem nélküli döntés" álfilozófia onnantól, hogy belekeveredik a biológia - a csupán racionális döntéseket hozó társadalom nem kezdene neki például az űrhajózásnak, hiszen a felfedezés, az ismeretlen meghódításának vágya homlokegyenest szembe megy a racionalitással, ami a fejlődés nélküli, kockázatmentes vegetálás lenne, hiszen annak van a legkisebb kockázata)
nomeg pont leszarja az "egyén" a logikát ha érvényesíteni tudja az akaratát... az erősebb kutya baszik az állatvilágban is, az embernek meg csak ösztönei/szükségletei ugyanúgy vannak, olyan meg úgy sincs hogy szociális egyenlőség, csak papíron :D
és akit nem hat meg afféle érvelésed, hogy márpedig te mennyire intelligens vagy, azzal mit teszel? mosolyogsz rajta, és elkönyveled instant győzelemnek? aztán hájjal kenegeted az egódat a fórumon, hogy voltak emberek akiket fölényes értelmeddel megaláztál.
Mondjuk igen jó példák azok a személyek, akik itt is vitatkozni lusták, tesznek rá, illetve képtelenek, de a suttyomban mínuszozás az azért megy nekik (mert azért ők jobban tudják ám).
"és így állítottam össze az asztali PC-met is." És gondolom ugyanígy mentél el szavazni is. Végigolvasva minden párt programját, kielemezve, hogy melyik mit akar tenni, elérni, milyen úton, és ezek (súlyozott!) összességében melyik áll legközelebb a te elképzeléseidhez ? Ugye, hogy nem. Pedig mindkettő érzékenyen érint téged (a géped úgy hiszed közelebbről, meg jobban is érdekel), pedig ha a teljes képet nézzük, a másik döntés sokkal markánsabban befolyásolja elkövetkező >4 évedet, mint az, hogy most egyel erősebb, vagy gyengébb procit tegyél-e a gépbe.
Ha valamire "ráböksz" az mindig érzelmi döntés. Miért ? Mivel értelmileg (logikusan levezetve érveid, ellenérveid) nem tudod alátámasztani, miért éppen az. Az, hogy előszeretettel hozol több érzelmi döntést, mint értelmit, na ez már tényleg a te egyedi mentalitásod része. Van akinek meg olyan a mentalitása, hogy túlelemez (az se logikus, ha lényegtelen döntésre túl sok erőforrást fecsérel el az ember).
Nem indexelés miért érzelmi? Lusta vagy indexelni, vagy szrsz nagy ívben mindennek a közepébe. Mindkettő érzelem. És egyik sem logika. Ha hajnal 2-kor, sehol egy autó, jól megfontoltan, alaposan felmérve előre-hátra az utat, sávot váltasz, és nem indexelsz, akkor ott az érzelmi indíttatású értelmi döntés (pl lustaság miatt, de legalább megfontoltan, átgondoltan). Gondolom egyértelmű miért.
És igen, a "hozzáállás" is érzelmi. A KRESZ-ben nincs olyan, hogy így vagy úgy vezess, attól függően, hogy milyen kedved van (vagy épp menstruálsz vagy sem). Indexelni pl kell és kész. Ha 60 km-re előtted-mögötted nincs senki, akkor is. Éppen az okozza a legtöbb balesetet az utakon, hogy deviáns, a normáktól és a KRESZ szerint elvárttól eltérő viselkedésű és "hozzáállású" egyének, a szabályokat felrúgva, kedvük szerint hajtanak. És sajnos túl lettünk liberalizálva, túl könnyen bocsájtunk meg nekik (jogilag is). Így aztán a visszatartó erő is megszűnt létezni. De ez már messzire vezet.
Igen, így vettem, laptopot, okostelefont és így állítottam össze az asztali PC-met is.
" Lusta vagy erre, ráböksz arra ami tetszik, megfog"
Ez pedig nem érzelmi. Ez mentalitásbeli döntés. Az, hogy valaminek nem olvasok utána az miért érzelmi döntés? A lustaság nem érzelem.
"A nem indexelek, felelőtlenség pedig ismét érzelmi döntés. "
Már bocs de miért? Leszámítva azt ha idegesen vagy felfokozott érzelmi állapotban ülök autóba. Melyik érzelmem befolyásol abban, hogy szabályosan vagy szabálytalanul közlekedjek? Ez szimplán hozzáállás kérdése.
Pedig igen elkelne ide egypár vulkáni, de legalább párezer logikus ember. A legtöbben sem a Spock által oly előszeretettel mondogatott "a többség érdeke a keveseké felett", sem a B5-ben olyan jól kifejtett, az értelmes élet harmadik kritériumát (az egyén önfeláldozása) kritériumot nem teljesítik (ideiglenesen, vagy állandóan ...)
Az, hogy érzelmi, vagy értelmi döntést hozol, ezt nagyon félreérted. Van 100.000 Ft-od, és telefont kell venned (ennyiért, nem több, nem kevesebb), mert előző elromlott. Milyet veszel? Mi a döntési folyamatod ? Szifont, mert az menő? (érzelmi) Végignézed az összes tech specet, és úgy ? (értelmi) - Lusta vagy erre, ráböksz arra ami tetszik, megfog (érzelmi) - Lusta vagy erre, ráböksz arra ami kirakottakból legerősebb pl procis (értelmi)
A nem indexelek, felelőtlenség pedig ismét érzelmi döntés. Értelmesen nem teszel ilyet, hanem végiggondolva szabályosan közlekedsz, nem tolakszol, nem tartod fel a sort (többség érdeke), beragadt autósnak segítesz (önfeláldozás) ... de liberális sem vagy, mert pl mellékútról sem engedsz be azonnal minden épp oda érkezőt, mert ezzel mögötted a duguló főút forgalmát tartod fel, és okozol még nagyobb dugót ...
Bocs, hogy nem vagyunk vulkániak. :) Persze, hogy befolyásolnak az érzelmeink, de a végeredményt legtöbbször úgyis az ész mondja ki hiszen ha nincs pénzem valamire akkor nincs. Itt persze össze lehet mosni a felelőtlen embereket is az érzelmekkel azonban az már 2 külön dolog. A felelőtlenség se nem érzelmi se nem értelmi alapon keletkezik hanem mentalitásbeli döntés amit az ember személyisége erősen befolyásol. Pl. miért nem indexel sok autós? Azért mert nem tudja, hogy kell vagy azért mert leszarja? Na a pártok választási programjának elolvasása is egy ilyen döntés. :)
Érzelmi alapon főleg, persze azért ha elhatározok valamit, akkor azért igyekszem utána reálisan is átgondolni a dolgokat, és ha szükséges, akkor módosítok a döntésemen.
you are like a butterfly, a caterpillar's dream to fly
Habár a legtöbben eddig "az eszem"-re szavaztak, a valóság az, hogy az emberek 99%-ánál ez nagy általánosságban nem így van. Nem véletlen nem látni olyan reklámot, ahol az emberek eszére akarnának hatni ... helyette az érzéseikre próbálnak (csecsemő, bögyösbige, állat, buli ...)
A szavazásoknál szintén így van. Jelentkezzen az, aki elolvasta legalább a pártok felének választási programját (nem átlapozta, hanem tételesen elolvasta), majd utána ment el a tartalmuk ismeretében szavazni. Senki ? Na ugye. Az emberek marhák (vagy birkák ... tisztelet az 1% kivételnek).
Érzelmi alapon döntenek, nem értelmi. Ezért is van az, hogy képesek egy üres A4-es lapra (mert kb ennyi volt egyes pártok választási programjában a cselekvési terv) leadni a voksukat, majd amikor az ámokfutásba kezd hápognak, hogy "de hát én nem erre szavaztam". Hát DE.
Itt a fórumon is sajnos igen nyomon követhető, hogy tényleges, tényszerű, észérvekkel folytatott vitára kb semmi esély (majd mindenki személyeskedik és veszekszik). Márpedig a jó észérvekkel alátámasztott döntés alapja, a jó logikus vita.
Valamint, azt szokták mondani, hogy a nők érzelmileg, a férfiak értelmileg döntenek. Ez lehet rég így volt, ma már sajnos nem igaz. Már a férfiaknál is eltolódóban van az érzelem irányába (valószínűleg elnyálasodik a világ, nehéz más magyarázatot találni rá)
Spock haját tépve menekülne innen. De hogy a szemöldökét nem lenne ideje leengedni, az hótziher.
Star Trek fan vagyok, tehát egy IDEALISTA.
Viszont magyar is vagyok, tehát egy HARDCORE REALISTA.
Hú na tepsis brassóiról még nem hallottam. :) Én is szeretem változatosan elkészíteni, annyi a fix, hogy mindig szaftosan szoktam... Anyumé pl. teljesen száraz, ő össze is keveri a húst a krumplival, de úgy nem szeretem annyira.
A brassói is ahány ház annyi szokás módon készül, a tepsiben hússal együtt sütéstől kezdve a tegnapi pörkölt+hasábburgonyáig ezerféle "igazi" brassóival találkoztam már :)
De pl. mi itthon külön tálban tartjuk a sült krumplit a hústól, hogy ne tocsogjon és ázzon szanaszét a szafttól. :) A saját tányérjában meg mindenki úgy keveri, ahogy akarja.
A fórumban portálunk látogatói kapnak lehetőséget véleményük kifejezésére. Az itt megjelenő vélemények regisztrált látogatóink magánvéleménye, és nem tükrözik az SG.hu Hírmagazin szerkesztőségének álláspontját.