A Földre nézve veszélyt jelenthető égitestek elleni felkészülés - előrejelzés és védekezés - újbóli végiggondolására késztette a tudományos-szakmai világot az utóbbi hetek két kozmikus eseménye, a cseljabinszki régió fölött felrobbant, több mint ezer embert megsebesítő meteor darabjainak becsapódása és a Föld mellett rekordközelségben elsuhanó, 2012 DA14 katalógusjelű kisbolygó (aszteroida) felbukkanása.
A Space.com hírportálon olvasható elemzés szerint hozzávetőleg egymillióra tehető a Naprendszerben ólálkodó aszteroidák száma, közülük 9600-at azonosítottak olyan objektumként, amely keresztezheti a Föld pályáját. Az igazán behemótok, az egy kilométer átmérőnél nagyobbak zömét - 980 ilyen van - az amerikai űrkutatási ügynökség, a NASA tudósai ismerik, de ezek nem is jelentenek közvetlen fenyegetést a közeli jövőben. A 100-1000 méteresek csoportja már sokkal népesebb: mintegy 4700 aszteroida tartozik hozzájuk, és alig egyharmadukat fedezték fel eddig. Ha valamelyikük becsapódna a Földbe, egy közepes méretű államnak megfelelő területet pusztítana el. A földgolyótól 27,6 ezer kilométerre - óránkénti 64,373 kilométeres sebességgel - elszáguldó kisbolygóval egyenrangúak közül viszont alig egy százalékot azonosítottak eddig. (A 2012 DA14 átmérője 47 méter, tömege 13 000 tonna volt.)
Tervek szerint 2018-ban bocsátanák fel a NASA-val együttműködve azt a "kisbolygóvadász" műholdat, amelytől azt várják, hogy azonosítson és nyomon kövessen további ötszázezer, ötven méteres átmérőnél nagyobb aszteroidát, amely közeli pályája miatt potenciális veszélyt jelenthet a Földre. A nagyjából 7,5 méteres, Sentinel (Őrszem) nevű űrteleszkópot a nonprofit jellegű, amerikai B612 Alapítvány indítaná útnak, a magántámogatásokkal együtt 450 millió dolláros költségvetéssel.
Európai Űrügynökség (ESA) megfigyelő rendszerének keretében egy új, egyméteres tükörrel felszerelt űrtávcsövet kíván létrehozni, amellyel tervei alapján három hónappal előre lehetne jelezni az ötven méteresnél nagyobb égitesteket.
A veszélyessé válható aszteroidák "befestését" javasolja egy amerikai tudós annak érdekében, hogy a közeledő égitesteket le lehessen téríteni útjukról. Dave Hyland, a Texasi A&M Egyetem világűrkutatással foglalkozó professzora szerint a kiszemelt objektumokra por formájában vékony festékréteget kellene felvinni, amely sima burkolattá olvadva megváltoztatná a felületükről visszaverődő napfényt, a felszabaduló protonok tömege pedig "eltessékelné" a nem kívánatos kozmikus tárgyakat a Föld közeléből. Az amerikai tudós elmélete a kisebb égitestek keringését is befolyásoló fénynyomási impulzushatáson, a Jarkovszkij-effektuson alapul. A parányi objektumok ugyanis a Naptól kapott hőt időkéséssel sugározzák vissza, ami a pályamozgást gyorsítani vagy fékezni is képes, attól függően, hogyan áll az égitest forgástengelye a pályához viszonyítva.
Hyland hangsúlyozta, hogy elgondolása csak akkor működne, ha időben észrevennék és befestenék - akár évekkel a feltételezett becsapódás előtt - a fenyegetőnek tűnő kisbolygókat, mert a Jarkovszkij-effektus csak úgy tudna igazán érvényesülni.
"Lehet, hogy ötletem furcsának látszik, de jó eséllyel megvalósítható, mi több, meglehetősen olcsón. Gyakorlat kipróbálása azonban hátravan" - idézte a tudóst a Space.com hírportál. Szavai szerint a NASA már érdeklődött elmélete iránt.
Nem Hyland az egyetlen, aki "festéssel" gondolja megmenteni a Földet. Tavaly a Massachusettsi Műszaki Egyetem (MIT) végzős diákja vetette fel, hogy feltételezett veszély esetén űrhajót kellene felbocsátani, amely festékgalacsinokkal bombázná a "rossz úton járó" kisbolygókat. Ötlete díjnyertes lett.
1. Miért csak akkor tudom bevetni? Szó nincs róla. Az ürge épp azt magyarázza, egy ilyen szerkezetű kavicsnál tök mindegy, hol találja el a töltet.
2. A mai konszenzus szerint a többi esetben az eltérítés könnyebb, mert egy szilárd kődarabnak könnyebb megváltoztatni az impulzusát, mint egy fizikailag nem egybefüggő laza kavicsfelhőnek. Tehát az atom semmiféle korlátozott bevethetőségéről nincs szó. Félreértetted a szimulációt: az pont azért csinálták, mert meg akarták vizsgálni azokat az eseteket, ahol nem egyértelmű, hogy az atom működni fog.
3. "ez csak egy szimuláció" : ez egy nagyon buta érv. Természetesen minden szimulációnak megvannak a feltételei, a leegyszerűsítései és az érvényességi határai. Viszont senki sem futtatna le egy ilyet sokezer processzoron, ha bármi oka lenne feltételezni, hogy a szimuláció eredménye nem lesz releváns a valódi teljesítményre nézve. Miért is futtatná egyébként?
Persze mindig lehet a program bugos, az egyenletek és a feltételezések hibásak, de azért ezek nem kispályás tesztek : a fejlett államok egy ideje atomot is csak szimulációkban robbantgatnak. Szóval ne csináljunk már úgy, hogy minden, ami szimuláció, automatice diszkvalifikálva van bármilyen érvelésben. Bár ez tényleg roppant kényelmes álláspont, hiszen csak úgy heccből valószínűleg nem fogunk atommal megküldeni egy kavicsot, addig meg lehet szabadon fikázni a legjobb számításokat is azon az alapon, hogy "még nem próbáltuk ki".
"A veszélyt nem abban mérik, hogy mennyire nehéz eltéríteni, hanem megkora az égítest."
Ennek a mondatnak semmi értelme. Mit akarsz mondani?
"Nincs semmi amit törölnöm kellene, egy atomba nem a legjobb védekezés."
Na látom már te is okosabb vagy, mint a NASA, aki szerint meg igen. Tudsz akkor jobbat? Halljuk.
"A szimuláció épp azért foglalkozott a kőrakásokkal, mert a szakirodalom egyetért abban, hogy ezeket nehezebb eltéríteni, mint a monolitikus kavicsokat, így ezek jelentik a legnagyobb veszélyt."
1. Csak akkor tudod bevetni, ha előtte gondosan feltérképezted az adott égítest belső szerkezetét, tehát korlátozott idő áll a rendelkezésre. 2. Csak egy bizonyos tipusú égítest esetében vethető be, tehát korlátozott a bevethetősége. 3. A siker egyáltalán nem biztos (ez csak egy szimuláció), sőt negaív hatásként sok kisebb darab száguld(hat) a Föld felé, tehát korlátozott a hatékonysága. 4. A legtöbb kisbolygó nem kozmikus kőrakás, tehát megint csak korlátozott a bevethetősége.
A veszélyt nem abban mérik, hogy mennyire nehéz eltéríteni, hanem megkora az égítest. Nincs semmi amit törölnöm kellene, egy atomba nem a legjobb védekezés. De igazad van, egy szimuláció szerint elképzelehető, hogy képes egy bizonyos égítest tipust feladarbolni. Az, hogy valóban így van-e nem tudjuk, egy szimulció ami kitalált adaokkal dolgozik a legritkább esetben bizonyíték, és én erre nem tenném fel az életem. Te igen?
"Egyszerűen túl sokba kerül kivédeni vagy egyenesen lehetetlen mai technológiával a mostani vagy Tunguzka méretű meteorokat."
"a legjobb módszer is szar a cél eléréséhez"
Ott van lent a táblázat a legdurvább esetre, ha nem fogtad fel, akkor vagy az angol nem megy, vagy az arab számok. A szelektív információbevitel is megy látom erősen, a LANL szimulációk szövegét már nem tudtad elolvasni. Biztos elfoglalt vagy hozzá, bár ide válaszolgatni láthatóan van időd. Ha írogatás helyett csak feleannyi időt azzal töltöttél volna, hogy utánaolvass, nem csinálnál hülyét magadból.
A végkövetkeztetésed akkor annyi, hogy igenis jobban értesz a témához, mint az amerikai űrkutatási hivatal, az általuk hivatkozott tanulmányok szerzői, plusz az atomfegyverlabor kutatói együttesen. Hiszen a marsi szonda mértékegységét is elcseszték. Nincs is más kérdésem, egyszerűen bámulatos, hogy az egód nem takarja ki a monitort.
A szimuláció épp azért foglalkozott a kőrakásokkal, mert a szakirodalom egyetért abban, hogy ezeket nehezebb eltéríteni, mint a monolitikus kavicsokat, így ezek jelentik a legnagyobb veszélyt. Lásd például
Szóval megint marhaság, hogy "ez a módszer igen korlátozottan vethető be".
Nem keverek össze semmit, te is együtt bégetted a nyájjal, hogy az atomot felejtsük el. Ott van #82-ben, nem tudod törölni. Közben meg az atom a leghatékonyabb, nagyjából kész is a technika hozzá, és bőségesen elegendő is.
Ja. Szegény kukacos barátunk tolja a nagy arcot, mikor a jelek szerint ő nem érette meg amit olvas. Az atomfegyver a leghatékonyabb, mint pályaváltoztató megoldás, de szó nincs arról, hogy a sziklarab elpusztításáról lenne szó. Sőt, mintha árnyaltan a darabolás veszélyére felhívná a fiegyelmet, ezzel még bajt is okozhat, mert nem mindent térít el.
@kukacos
Minden tiszteletem a NASA-é, de ők hozták össza azt is, hogy mértékegység egyeztetés hibából egy szonda beleállt a Marsba...
Ezen felül a jelek szerint a linkelt szöveg értelmezése neked okozt gondot. Másrészt mostanában annyit dolgozom, hogy nincs időm egy ~300 oldals angol szövegből kimazsolázni azt, amire te gondolsz és a jelek szerint kiabaszottul félre értelmezel. Egyébként a leghatékonyobb X módszer közül szintén jelenteheti azt, hogy a legjobb módszer is szar a cél eléréséhez szükséges igényekhez képest...
Szóval részedről is jó lenne a kisebb arcberendezés...
A szimuláció a kisbolygók egy csoportjára, az úgynevezett kozmikus kőrakásról szól, mik laza por és kőhalmok. A szimuláció megpróbálta leírni ezeknek a belső szerkezetét is, amit egyenlőre nem ismerünk (így spekulatív). A lényeg, hogy a lökéshullám a laza szerkezetű aszteroidákat szét tud darabolni (vagy ha jobban tetszik robbantani), még kisebbeket porrázúzni. Ez a módszer igen korlátozottan vethető be, de igazad van, valóban tud kár okozni bizonyos aszteroida típusoknál! Így megfelel? Az is jó kérdés, hogy a negatív hatásként jelenező kisebb darabok mekkora kárt okoznak, erre a problémára a szimulációt készítő Weaver is felhívta figyelmet. Azt hiszem, az én mondandómat összekevered mások kommentjeivel, és egyben válaszolsz. Kérlek ne tedd! Nekem semmi közöm mások gondolataihoz, sőt tiltakozom!
Ez a standoff, szelíd változatos eset arra, ha kicsi a célpont. És még ez is sokkal hatékonyabb, mint bármi más, amit itt lejjebb vízfejek javasoltak.
Na és megnézted a videót is lejjebb, meg elolvastad a szöveget hozzá, ahol szuperszámítógépes modellekkel bizonyítják, hogy felszíni robbantásnál egy kavics nem maradna? Angyali türelmem van, belinkelem harmadjára is:
A surface explosion, known as a contact burst, wouldn’t actually take place right at the surface. Based on what we know about asteroid composition--and there’s still much to be learned--many asteroids are more like huge orbiting piles of smaller rocks than cohesive, solid chunks of hard material. There appears to be a soft dust layer, known as the regolith, that covers asteroids like Itokawa, a layer that could be as much as 30 feet deep. A nuclear energy source rammed into an asteroid could penetrate down into this layer with little trouble, giving it some of the kinetic advantages of being buried within the asteroid. And once the energy source is in direct contact with the asteroid, it’s all pretty much over with.
“The big plume that you see coming out of the top of the asteroid in the simulation is the effect of all that heated rock in the vicinity of the explosion being expelled from the asteroid at high velocities,” Weaver says. “There’s rock-to-rock kinetic energy transfer that happens. These rock-to-rock interactions propagate the energy from the surface all the way through to the opposite end of the asteroid, totally disrupting these rubble piles.” In other words, the blast is transferred all the way through the asteroid, scattering the once cohesive rubble in every direction. The asteroid threat is no more.
Most már tényleg nem tudom, mit csináljak még, hogy átjusson a kognitív gáton, hogy nagy marhát csináltok magatokból. Eltáncoljam, vagy varrjak belőle szívecskés falvédőt?
Ez eddig rendben van. Felrobban, elpárologtat X mennyiségű anyagot és a hatás ellenhatás törvénye alapján arrébb tolja az aszteroidát. Ok. Ennek megvalósításai feltétele, hogy legyen elég ideje új pályára állni (ez, persze tömeg függő is), ugyanis elég kicsi ez a hatás (kb. három évet szoktak mondani, egy 1 km átmérőjű aszteroida esetében). Tehát amit írtam, vagyis, hogy egy sima atomfegyver nagy kárt nem okoz egy aszteroidában igaznak bizonyult. A kár okozás, és az "arrébb lököm" az én szótáramban mást jelent...
Ez amúgy a standoff, nem a felszíni, az ennél sokkal durvább, lásd táblázat. Fragmentációval még csak nem is számoltak. Ugyanakkor egy 1km-es aszteroidához is elég lenne ez a távoli robbantásos megoldás.
Az atombomba deflekciós mechanizmusáról meg Appendix G.1.5 szó szerint azt meséli el, amit itt már egy ideje magyarázok:
Unlike a surface explosion, a nuclear standoff detonation does not use its energy to add impulse to the asteroid, but rather to vaporize some of the asteroid’s surface to produce the desired change in the NEO’s velocity. [30] [64]
By using a standoff detonation, the impulse absorbed will theoretically be less than the energy required to break up the asteroid, but sufficient to vaporize enough material to impart the necessary ΔV. For this mission, the spacecraft would be designed to detonate at a specific height above the object’s surface. The radiation produced by the explosion- X-rays, gamma rays, and neutrons - would bombard the surface, effectively vaporizing the surface layer. When material is vaporized and blown off an asteroid, an impulse is given to the asteroid due to conservation of momentum. Using this law and assuming the mass of the ejecta is very small compared with the mass of the asteroid, the amount of mass and average velocity of the ejecta needed to change the asteroid’s velocity by a certain ΔV can be calculated as [...] Using this relationship, one can see that by maximizing either the mass of the ejecta or its velocity, one can impart a greater momentum transfer to the asteroid.
The velocity of the gaseous ejecta is proportional to the square root of the temperature. [65] For this reason, it is better to have more mass vaporized to a relatively low temperature than little mass vaporized to a much higher pressure. To achieve this desired effect, an explosive custom made to emit mostly neutrons would be best for this scenario. Such devices have been designed and tested and are discussed in the Appendix P. Most fusion-based explosives produce the majority of their radiation as X-rays. Although X-rays can carry more energy then neutrons, they are able to penetrate the surface to a depth of roughly 10-50 microns depending on surface structure and material. [66] Neutron radiation has the ability to penetrate to a depth on the order of 10 cm, effectively burning off more mass at a lower temperature and creating a higher-momentum transfer. Tailored neutron bombs have the ability to transfer roughly 10% of the blast energy into neutrons, which could vaporize the asteroid’s surface. [69] To transfer the highest amount of momentum to the NEO, it is important to find the detonation height above the PHO’s surface. This allows the most mass to receive the most energy and to vaporize and exit with the necessary escape velocity. Reference [30] relates the momentum change, energy needed, and the optimum height of the explosion above the PHO.
Hivatkozások:
[30] Gennery, D.B., Deflecting Asteroids by means of Standoff Nuclear Explosions, AIAA 2004-1439, 2004 Planetary Defense Conference: Protecting Earth from Asteroids. February 2004.
[64] Barbee, B.W., Fowler, W.T., Davis, G.W., and Gaylor, D.E., Optimal Deflection of Hazardous Near-Earth Objects by Standoff Nuclear Detonation and NEO Mission Design, White Paper. NASA NEO Workshop, Vail, Colorado. June 2006.
[69] Holsapple, K., An Assessment of our Present Ability to Deflect Asteroid and Comets, AIAA 2004-1413, 2004 Planetary Defense Conference.
Ja bocs, elfelejtettem, hogy 160 karakternél hosszabb szövegek elolvasása manapság már szellemileg túl megterhelő. Pl. 16. oldal, összefoglaló:
Nuclear standoff explosions are assessed to be 10-100 times more effective than the non-nuclear alternatives analyzed in this study. Other techniques involving nuclear explosives may be more effective, but they run an increased risk of fracturing the target. They also carry higher development and operations risks.
85. oldal, analízis:
Figure 37 shows that impulsive techniques using proximal nuclear explosives generally provide greater potential for momentum transfer per kilogram of payload weight delivered to the threat than any other option considered.
Azaz röviden az atomfegyverek jelentik messze a leghatékonyabb módszert, amelyet jelenleg ismerünk.
Amúgy egyszerűen magas nekem, honnan szeditek ezt az arcátlanul pimasz magabiztosságot, hogy az amerikai hadsereg atomfegyverekkel foglalkozó csúcslaborját, plusz a NASA szakértői brigádját egyszerűen lesöpritek a saját kis sz*ros, karosszékből alkotott véleményetek védelmében. Te olyan mérnök-féle lennél, nem? Valamivel kevésbé intenzívebb lenne az égésszag, ha egyszerűen beismernéd, hogy tévedtél.
Akkor utoljára, hogy a kisegítő ovisok is megértsék:
1. a bomba felrobban, X energiát pakolva az alkatrészei mozgásába, ahol X megatonnákkal mérendő. 2. az alkatrészei találkoznak az aszteroidával, amelyben lelassulva teljes mozgási energiájukat átadják az aszteroidának. Ez a felszínen robbantva X/2 elnyelt energiát jelent. 3. az elnyelt energia továbbra is megatonnákban mérhető, és felmelegíti az aszteroida anyagát. Mint lentebb kiszámoltam, nagyon gyenge hatásfokot feltételezve is százezer tonnák válnak gőzzé. 4. a gőz kitágul, és eltolja a kavicsot, pont mint a rakéták hajtóművének égésterében.
Namost ugyan izzadjátok már ki végre érthetően, ebben a folyamatban hol kell az a szerencsétlen közeg, ami nélkül az egész nem működik?
Először is, egy szóval sem mondtam, hogy atomfegyver nem jó semmire. Amit a pdf-ben nem néztél meg az az idő. Ha elég sok idő áll rendelkezésre akkor egy módosított nukleáris robbanófej eltérítheti az aszteroidát. Ugyanígy fúrással egybekötött robbantásnak is lehet pályamódosító, illetve összetételtől és mérettől (meg sok más dologtól) függően repesztő, szétdaraboló hatása. Egyébként meg nem is neked írtam, nem tudom jó helyre írtad?
Nem "egy pasi véleményét" linkeltem be, hanem a témán dolgozó kutatócsoportok többéves munkájának eredményeit. Felfogod a különbséget? Vagy tőlük együttvéve is okosabb vagy, a témához is jobban értesz, és a PC-d is gyorsabban számol?
Az űrben a hő csak sugárzással terjed, mert nincs közeg, ami a hőáramláshoz, illetve a hővezetéshez kell. Közeg hiányában lökéshullám sincs. Ezen mi a nem érthető, te nehéz felfogású.
Ráadásul az űrben az atomrobbanás elpukkan egy-két másodperc alatt, nincs olyan látványos utóhatása mint a földi robbantásoknál.
Attól, hogy a NASA-ban van valami beosztása, már rögtön hasra kell esnem? Hibáztak már a NASA-ban jó párszor. Volt, hogy emberéletekben adták meg az árát. A Skylab elvesztése is tervezési és módszertani hiba volt, de a két űrsiklót is hasonló okokból vesztették el.
Ez meg ráadásul még az ötletelési fázisban van, és kérdéses, hogy a pasi mennyire ért a robbantásokhoz. Mert a legtöbb ember nem ért hozzá. Te sem.
Előbb hővezetésről beszéltél, most megint visszatértél a lökéshullámhoz. Kezdem azt hinni, hogy nem tudod a kettőt megkülönböztetni. Mint századjára írom, nem a bomba anyaga adja a lökést, hanem bomba által forró gázzá változtatott aszteroida-anyag.
Elolvastad a linkeket? Továbbra is fenntartod, hogy atommal kár is próbálkozni?
Itt már tényleg komolyan röhögnöm kell. Ha a bomba tömegének 100% gázzá válik, akkor néhány tonna gázról van szó, ez tágul bele a vákumba. Számold ki, hogy miféle komoly lökéshullám lesz ott...
Valóban, és állított valaki mást? A bombánál a közeget a szétrepülő részei adják. Ha egy pár kilós tárgyat felhevítesz négyszázmillió fokra, és vákuumban odarakod valami mellé, lesz hővezetés is, ne aggódj.
Vagy szerinted is hülye a NASA meg a LANL, és te jobban tudod náluk?
Ezt mégis hogyan képzeled el? Több tízezer km/s relatív sebességgel közeledik egy robbanófej. BUMM. Azért repül szét emez-amaz. A robbanás után hogyan manőverezik a "következő" robbanófej? Mi alapján téjékozódik? Mennyivel később jön? Ki vezérli? Saját feje után megy? A szétreplő törmelékfelhő miért is nem nyírja ki a beérkező cuccot? Stb...
Legrosszabb esetben is a felszínt pár méter mélyen összetöri ami elég ahhoz, hogy a következőt már benne robbantsák föl. Ha az se elég, akkor jöhet a következő, és a robbanás hatása egyre erősebb lesz. Még mindig az a véleményem, hogy realitás az, hogy nukleáris fegyverekkel darabolnak föl egy aszteroidát.
A felszínt elérő törmelék hőátadás. Az felszabaduló energia jelentős része pedig sugárzás, annak pedig széles spektruma fog elnyelődni az aszteroidában.
"2. A legkisebb ellenállás iránya elfele vezet az aszteroidától." Nem CSAK abba az irányba hat. A robbanás elsődleges lökéshulláma minden irányba azonos hatást gyakorol. Amikor elér valamit, akkor azzal ütközik, és annak ellenállásától függően visszaverődik róla. Ez a másodlagos lökéshullám pedig az ellenkező irányba fog újabb pusztítást okozni. Viszont a visszaverődés során is történik impulzusátadás, amit erőhatás kísér, csak a másik irányba van plusz erőhatás is.
A hatásnál az impulzus a fontos, ugyanis az impulzus az ami átadódik ütközéskor, és az impulzus változás idő szerinti deriváltja az erő, az az erő ami a fizikai károkért felelős.
"Ha elég lenne egy betontömb felrobbantásához csak hozzászigszalagozni a dinamitot, akkor senki sem venné a fáradságot, hogy belefúrjon, és beletömködje." Szerinted nem lehet hozzászigszalagozni annyi dinamitot a betontömbhöz, hogy az darabokra essen? Azért fúrnak bele, mert úgy jóval kevesebbre van szükség.
Persze vigyünk föl holtsúlyt... Nem teljesen mindegy, hogy mi az ami a robbanás pillanatában elpárolog, hogy az vasgolyó-e vagy maga a nukleáris töltet-e?
Az a baj, hogy a robbanás mint lökéshullám MODELL, csak nagy távolságokban igaz. Egy petárdánál a pár centi is nagy távolság. Egy nukleáris robbanásnál a pár méter se az. Egy pár tonnás szerkezet amikor elpárolog és el kezd tágulni, akkor az első pár méteren szerinted mit számít az a pár kg-nyi kis plusz levegő, ami a légkörben ott van, a világűrben nincs?
B+, erre az arcméretre már tényleg nincs mértékegység. Okosabb vagy, mint az egész NASA meg a LANL együttvéve, eccerűen nincs mit tenni, le kell vennem a fényerőt, amikor a hozzászólásaid olvasom, olyan brilliánsak.
"Eloszlik" az energiája? "Elvész" a java ... ? Hova megy, jóember? Lefolyik valami interdimenzionális lyukba, mi?
Az aszteroida pontosan akkora szeletet kap belőle, amennyit kitakar a gömbből. Ha a bomba a felszínén robban, akkor a felét. Az anyaga meg nem egyszerűen megolvad, hanem elpárolog: különben mi történik a maradék energiával? Megint csak úgy eltűnik valahova szerinted? A gázok meg független molekulákból állnak, általános iskola, hatodik osztály. Kiszabadulnak az aszteroida vonzásából, nyomásuk van, mert a részecskéi ütköznek az aszteroida megmaradó anyagával, és nem tudják, merre van a legkisebb ellenállás ... na jó, bullshitre nem pazarolom az időm.
Azért láthatóan kezded kicsit kényelmetlenül érezni magad a véleményedben, azért rizsázol mellé. Nem lenne egyszerűbb csak beismerni, hogy fingod nincs a témáról?
"De persze ezek mind hülyék, hiszen ti megmondtátok: a Szent Lökéshullám ereje az űrbe nem ér el. Ámen. Döntse el mindenki, hogy annak hisztek-e, aki ezért kapja a fizetését, vagy az ide írogató nagyokosoknak."
Egyrészt a NASA mérnökei is csak emberek, és épp úgy tévedhetnek, sőt jópár esetben már tévedtek is, mint bárki más. Másrészt, szerencsére az űrben még nem volt atomrobbantás, hál istennek ez kimaradt. Viszont volt pár magaslégköri kísérlet, így egy-két törvényszerűséget azért kikövetkeztethetünk.
Az hogy mekkora és milyen robbantás kell egy aszteroida eltérítéshez az rengeteg mindentől függ. Elsősorban attól, hogy mennyi idő van még a földi becsapódásig. Ha jó sok, akkor egy kisebb pályamódosító robbantás is elég, a itt van a nyakukon az a szikla, akkor meg talán nem tudunk elég nagyot durrantani.
Ami pedig a lökéshullámot illeti, ahhoz hogy kialakuljon, közeg kell. Abban terjed, akár a hang! A földi légkörben, a tenger alatti, és a földalatti robbantásoknál van közeg, Az űrben meg nincs. Értsd már meg, az űrben nincs semmi, iszonyúan távol egymástól találsz néhány kósza kődarabot, meg még egy olyan ritka vákuum van benne, amilyent itt a földön még laborban sem tudunk utánozni!!
Nem igaz, hogy egy ilyen egyszerű dolgot te sem vagy képes felfogni.
1. Az atombomba nem hősugárzó. Nem lehet egy irányba koncentrálni a sugárzást. Az űrben minden robbanás gömb alakban terjed, de sokkal hamarabb el fog oszlani az energiája, mint egy közegben. Akármit csinálsz a java elvész. Az is kérdés, hogy milyen távolságban robbantasz az aszteroida felszínétől? Ha túl távol, ez olyan néhány kilométernél messzebb, akkor semmilyen hasznos hatása sem lesz. Max. ideiglenesen felmelegszik a felszíne. De tulajdonképp tökmindegy, hogy a becsapódás előtt volt-e olvadás az aszteroidában, vagy sem. A becsapódás épp olyan pusztító, ha olvadt az aszteroida, ha szilárd. Az aszteroida tömege megmarad, és ez ami pusztít.
2. A legkisebb ellenállás iránya elfele vezet az aszteroidától. Max annyit érsz el, hogy a felülete az elnyelt EMP impulzus miatt megolvad. Nem lesz százezer tonna plazmád, hanem csak pár tucat tonna gáz, ami hamar eloszlik a vákuumban. Néhány másodperc alatt.
3. A felszíni, vagy még inkább a felszín alatti robbanás ténylegesen okoz némi pályaváltozást, ami esetleg elég is lehet az ütközés elkerülésére, de nagyon nehéz ezt pontosan beméretezni. Nagyos sok tényezőtől függ, de még mindig ez lenne a leghatékonyabb módszer.
Nagyon sok minden függ az aszteroida anyagától is. A legújabb kutatások szerint lehet repülő sóderkupactól az igen szilárd fémtömbig bármilyen. És persze lehet üstökös is, ami főleg vízből és különböző fagyott folyadékokból meg kisebb-nagyobb kövekből áll. Értelemszerűen egy sóderkupac egészen másképp viselkedik egy robbanáskor, mint egy vasból álló aszteroida, és egy üstökös is más tészta.
Itt nem önjelölt szakértő fórumhuszárok mondják meg a tutit, hanem a NASA szakértői értékelgetik a különböző eltérítési módokat. Képletekkel. Érdekes módon, szerintük felszíni robbantásból egy is elég lenne egy tipikus 1km-es aszteroida esetéhez, de a legdurvább üstökösös verzióban is elég lenne 5 Ares-V felszíni robbantással. Ugyanehhez a legdurvább esethez felszín alattiból 3 indítás kellene - nem egy nagy nyereség.
Viszont a legjobb nem-nukleáris opcióhoz 479(!) szükséges indítást becsülnek. Elég meggyőző illusztráció az atom alkalmasságára, nem?
De ez a fickó se a wikin művelődik, akit lejjebb már betettem:
Ő és a csoportja a Los Alamos National Laboratoryban 142 ezer magos szuperszámítógépeken atom + aszteroida randikról hidrodinamikai szimulációkat futtat. Azt mondja, hogy az aszteroidából egy kavics nem maradna.
De persze ezek mind hülyék, hiszen ti megmondtátok: a Szent Lökéshullám ereje az űrbe nem ér el. Ámen. Döntse el mindenki, hogy annak hisztek-e, aki ezért kapja a fizetését, vagy az ide írogató nagyokosoknak.
1 Mt TNT energiájával nagyjából ötmillió tonna víz hőmérsékletét lehet 400 fokkal megemelni. Ez egy 170m élhosszúságú kocka mérete. Szilikátokból úgy kétmillió tonnát lehet 3500 fokra hevíteni, ahol már földi körülmények között is elpárolog.
A világűrben a forráspontok jóval alacsonyabbak. Amennyiben valamely anyag eléggé fel lett melegítve ahhoz, hogy a szomszédja kémiai kötéseit legyőzze, szinte biztosan elhagyja az aszteroidát, hiszen minden alkotóelem gyorsabban mozog az aszteroida apró gravitációjában érvényes szökési sebességnél.
Legyünk nagylelkűek, és tételezzük fel, hogy csak a teljes energia egyötvened részét sikerült az aszteroida kőzeteinek felmelegítésére fordítani. Ez még mindig úgy százezer tonnányi, erősen tágulni akaró, sokezer fokos gáz.
Namost mi történik egy űrbeli tárggyal, ha valami ilyesmi kerül melléje? Ismerős a szitu a rakéták hajtóművéből? Csak épp most nincs tölcsér körülötte, és ott csak pár kilóról van szó.
Magyarán a robbanás által átadott hőenergia jelentős része végül adiabatikus tágulás során az aszteroidát gyorsítja. Még durvább a helyzet egy üstökösnél, ami egy piszkos hólabda: a víz alacsony forráspontja miatt egy bomba srapnellel teletöltött gránáttá változtatná az egész kócerájt.
Az impulzus valóban alacsonyabb, de egy bomba nem csak így fejti ki a hatását, a lökéshullám impulzusánál jobb jellemző a teljes átadott energia. Mindjárt kifejtem.
Nemrég volt a Discovery-n egy épületrobbantós sorozat. Jó párszor demonstrálták, hogy egy akkora töltet, amekkorával egy vasbeton oszlopot ketté lehet törni, ha a belsejében, lefojtva robbantjuk, a felszínen max karcolásokat fog okozni, vagy még annyit sem.
Igen, egy véleményen vagyunk, egy sima atomfegyverrel nagy kárt nem lehet okozni egy termetes kisbolygóban. A Thor projekt mellet, a Csillagháborús tervben is foglakozott vele (Rail Gun, Brilliant Pebbles) de mint írtam, koncepciónál tovább nem jutott tovább. Az isten botja, egy kb. villanyoszlop méretű volfram-vanádium ötvözetű tömör jószág, és egy sinágyú gyorsította volna fel. 20 km/s elérése nem lehetetlen, ennél jóval nagyobb sebességet is elértek már - űrjárművekkel. De had ne sorolja fel az összes ilyen tervet, mindketten tudjuk ezek csak tervek maradtak.
Ez éppen nem így van, nagyon sok tényezőtől függ a becsapódás. Nagyon nagy sebességű (vákuumkamrás) becsapódási kísérleteknél (mert ilyen is van) nagyon nehéz elérni, hogy csak áthatoljon és ne romboljon a lövedék. Függ a becsapódás szögétől, az anyag összetételétől, morfológiájától (mennyire "lyukacsos") és persze a sebességtől (meg még pár dologtól). Ha nagyon nagy a sebesség, becsapódás pillanatában mind a becsapódó anyag, mind a felület gyors folyadék és gáz fázisba megy át, ami nagyon nagy sebesség tágul és egyrészt kiszakít anyagot, másrészt a tömör testet anyagát a becsapódó test energiája által keltett lökéshullám széttördeli, amitől akár szét is eshet, jobb szó híján felrobban.
Őő, nem. A robbanás feszítőereje mindig a minimális ellenállás irányába hat. Jelen példában letüsszenti azt a 10 méter vastag réteget az űrig, azután eloszlik a légüres térben. A fő tömeget nem fogja bántani.
A fizika és a robbantás törvényei már csak ilyenek. Ha elég lenne egy betontömb felrobbantásához csak hozzászigszalagozni a dinamitot, akkor senki sem venné a fáradságot, hogy belefúrjon, és beletömködje.
Az első rész tekintetében, akkor egy véleményen vagynuk. Egy termonukleáris fegyver felszíni vagy felszín közeli robbantással hangyafasznyi hatással van egy tömör és kemény szikladarabra.
A Thor project kapcsán viszont csak a szokásos 50-es évek ökörségeit látom, amikor sci-fi dolgokat is vizsgáltak, amiknek semiféle realitása nem volt. Amennyire látom a kocepciótervig sem jutottak el. Kb. volt egy ötlete egy későbbi sci-fi írónak és ennyi.
Egyébként meg pontosan a meteorok mutatják meg, hogy atomfegyverhez mérhető puszításhoz több száz tonnás tömeget kellene 20 km/s tájára gyorsítani. Magyarán az "Isten botjára" tett hatóerő finoman szólva megmosolyogtató. A kisebb lövedékekkel meg semmit sem lehet csinálni, mert simán elégnek a légkörben...
A lemilblogon magyaráztam anni asszem, hogy a kisméretű hiperszónikus igen kemény lövedéknek hiába van nagy mozgási energiája, a pusztító képességük igen limitált. Hiába lövöd a világ legkeményebb anyagából álló néhány dekás lövedéket 20 Mach-hal egy betonbukerba az nem fog felrobbani. Ha képes átütni, akkor szépen keresztülsüvít rajta, oszt annyi. Egy félig falsh hasonlattal. Egy kifeszített papírlapon egy 20 méterről kilőtt pisztolygolyó és egy mesterlövés fegyver is egy szem lyukkal "dísziti" fel. Az energia nagy része nem adódik át, mert a lövedék nem fékeződik le, tehát nem veszít energiát...
Igen, a tűzgömb és a lökéshullám leért a földig, ami a talaj felső rétegéből pár mm elpárologtat, és pár cm réteget megolvaszt, a lökéshullám energiája nem képes krátert ütni. Nem is mondtam az ellenkezőjét. Elnézést, én csak segítségként írtam az ütődöttekkel való beszélgetéshez. Uh, megnéztem és a penetrátor és kinetikus fegyver tényleg nem ugyanaz. Az kinetikus fegyver "csak" becsapódik, a másik meg mélyen behatol, és ott végez pusztítást. Én kinetikus fegyverről írtam, mert összekevertem, így is kérsz még forrást? (pl.: Thor projekt)
A tűzgömb leér a földig, tehát a lökéshullám gyártáshoz bőven megfelelő volt. Így is jelentéktelen mennyiségű anyagot távolított el egy meteorithkoz képest egy olyan közekben, ahol az űrhöz képest végtelen nagynak tekinthető a hővezetés és hőátadás...
Penetrátorról annyit, hogy a hidegháborúban volt egy terv, az "Isten botja", ami egy kinetikus fegyver lett volna. Pusztítása felért volna, sőt nagyobb lett volna egy termonukleáris fegyvernél. Persze ezek csak tervben léteztek...
Konkértumot vagy ez legfeljebb facepalmra sarkall..
A Cárbobmbát a légkörben robbantották fel, nem is tudott volna krátert csinálni. A földalatti atomrobbantásoknak van krátere.
Egyébként az űrben az atomfegyverek teljesen másképpen működnek mint a Földön. Nincs lökéshullám, mivel nincs légkör, a robbanás energiája egy táguló gammasugárzó felhőben merül ki. Viszont ha bombát megpakolják apró műanyag, vagy fémgolyókkal (voltak ilyen tervek) akkor már tud mechanikai pusztítást kifejteni.
Penetrátorról annyit, hogy a hidegháborúban volt egy terv, az "Isten botja", ami egy kinetikus fegyver lett volna. Pusztítása felért volna, sőt nagyobb lett volna egy termonukleáris fegyvernél. Persze ezek csak tervben léteztek...
Öööö, miért is szedne szét? Az 50-90 Mt-ás cár bomba néz meg, hogy mennyira kis krátert csinált ott, ahol légkör van. Egy 200 méteres tökéletes gömb aszteroida térfogata - legyen ez egyfajta becslés - kb. 4 millió m3. Mennyi a Föld átlagsűrűsége 5,5 t / m3. A tömör közet vagy ahhoz hasonló az aszterodia, akkor az cirka 20 millió tonna. Egy akkor tömböt meg sem hatna 50 Mt sem, még ha itt állna a Földön és a közelében robbana valami nemhogy az űrben...
A mási, amit már mondtam, hogy jelenleg nincs olyan penetrátor egység, ami képes lenne egyben egy tömör sziklába az űrben uralkodó sebességeket feltételezeve - a pályák miatt kell sebesség rendesen - működni, nemhogy ezt termonuki fejjel kombináld.
Egy fel kilometeres aszteroidat siman szetszed egy hidrogenbomba, ha behatol 10 meterre a felszin ala es ott robban. A Foldon, majdnem egy megyet le tud tarolni, akkor egy fel kilometeres kovet nem tud szetdarabolni?
Az utolso gondolatoddal viszont teljes mertekben egyetertek. :)
Vagy egy példával élve az űrben robbantásra. Olyan, mintha a Földön egy 100x100x100 méteres szobában lenne vákum és be beviszel oda egy néhány dm3 térfogatú edényt, amiben túlnyomás van. Ezt szétdurrantod végtelenül rövid idő alatt. Kérdem én, szeritetek mekkora hatása lesz ennek az anyagnak a vákuumra? Hát kb. semmi. Na, az űrben működő termonukleáris fegyver lökéshulláma is kb. ennyit tud...
A Hold légkörének a tömegét is megnövelte időlegesen a Holdkompból kiáramló anyag, de szeritnetek ennek volt bármi hatása? Na, az atomrobbantás is kb. ennyir lepkefing odafent.
A történelem nagy tragédiája, hogy az Aurora helyett a Titanic süllyedt el.
(Meg az, hogy a világot elárasztották a konteóhívők...)
Egy brutálnagy és irtózatosan tömör aszteroida esetén vicces, de le kellene fékezni a "páncéltörő" fegyveredet, mert több km/s-es relatív ütközést semmiféle szerkezet nem bír ki...
A földi bunkerromboló bombák néhány méter vasbetonon és 20-30 méter földön mennek át, de ezek már a GBU-28 kategória. Ha egy több száz méteres aszteoridában 10 méter mélyen robbantasz valami, akkor az egyik oldalából mondjuk leszakad ez-az, de kb. ennyi a hatás. Ez persze imupulzus változással jár, tehát befolyásolhatja a pályát, de ha nem komolyan, akkor a lerobbantott rész és a nagyobb darab egymás mellett kb. süvít tovább. Nagyon messze kell ezt a mutatványt előadni, hogy a minimális imulzus változás azt eredményezze, hogy az egész hóbelevanc elhúzon a Föld mellett.
Egyébként nem értem, hogy mire izgul az emberiség. Egyszerűen túl sokba kerül kivédeni vagy egyenesen lehetetlen mai technológiával a mostani vagy Tunguzka méretű meteorokat. Ennél nagyobb meg ez is annyira ritka, hogy nem tehetünk mást, elfogadjuk kockázatként. Közlegedési balesetben milliók halnak meg évente és mégis mindenki egy olyan eseményen veri a ****, amiben olyan kicsi az esélye, hogy bárki is meghal, hogy ihaj.
Szeritnem meg irgalmatlan marhaságot írtál. A Földön a légkörnek adódik át a hőhatás, ami a termodinamika értelmében lökéshullámként manifeszálódik, mert van közveg, de aztán szintén közegben terjed tovább. Na ez az, ami a világűrben nincs... Tehát akkor miféle gázdinamikai lökéshullámot képzelsz el, ha nem fúrsz le és veszed körbe közeggel a cuccost...?
A földi légkör önmagában egy olyan valami, ami a világűrhöz képest iszonyatosan sűrű közeggel van töltve, amit megzavarsz egy robbanással.
Az atomfegyver lehet, hogy anyaggal tölti fel a világűrt, de az annyira üres, hogy a robbanás lökéshullma - már elnézést - de hangyafasznyi. Mert milyen közeget termel az atomrobbanás...? Nem lesz plusz anyag a semmiből.
Gondolkozzatok mar kicsit. A bombat nem tobb kilometerre az aszteroidatol robbantjak fel, hanem kozvetlenul melette, vagy rajta. Amint a hidrogenbomba felrobban, elparologtatja a felszint, szerinted akkor nem lesz kozeg, amiben terjedjen a lokeshullam? Vagy akar kuldhetnek egy bunkerrombolot is, az behatol 10 meterre a felszin ala, berobban es maris darabokra esett az egesz aszteroida. Jah es nem 100 kilometeres ustokosok felrobbantasarol volt szo, mert azok becsapodasara elhanyagolhatoan kicsi az esely. Itt nehany szaz meteres testekrol beszeltunk, amik valos fenyegetest jelenthetnek a Foldre.
Pontosan, a robbanás attól nem vész el, csak a hatása lesz más. A robbanás erején a lökéshullám által kifejtett nyomást értjük, amely arányos a részecskék impulzusával (pontosabban a nyomás az impulzusváltozással arányos, de az első közelítésben az impulzussal arányos). Ha van közeg, és azt is mozgásba hozza a robbanás, akkor az megnöveli a robbanás erejét, ugyanis a több és/vagy nagyobb tömegű részecskék impulzusának (pontosabban az abszolút értéküknek) összege nagyobb. Ennek az oka egyszerű: E=m*v^2 p=m*v 1. eset: ha m=1 E=1, akkor v=1 p=1 2. eset: ha m=2 E=1, akkor v=1/gyök2 p=2/gyök2=gyök2~1.41 (2 db m=1 részecskére ugyanez) A második esetben (sűrűbb közeg) nagyobb az impulzus, ezért nagyobb a nyomás, és nagyobb a robbanás ereje. Ennyi a közeg hatása. (Akit az impulzusmegmaradás zavar annak: az impulzus vektoriális mennyiség, az ellenkező irányba haladó részecskék fogják biztosítani a teljes impulzus megmaradását.)
Ennek nem fogom leírni a levezetését, de a robbanás által keltett lökéshullám ereje (nyomása) közegben lineáris és négyzetes, vákuumban négyzetes és köbös között között cseng le, ha mindent figyelembe veszünk. Tehát különbség van, nem is kicsi, de az csak nagy távolságokon lesz jelentős, kis távolságokban teljesen elhanyagolható. Hogy mit jelent a kis távolság, az attól függ, hogy milyen sűrű a közeghez viszonyítjuk. Viszont méteres nagyságrendben, gyakorlatilag nem lesz különbség levegő és vákuum között. Az meg nettó baromság, hogy vákuumban nincs közeg, ezért a robbanásnak nincs ereje, ahogy azt itt sokan bőszen állították.
Abban is biztosak lehettek, hogy ha a felszínhez közel történik egy nukleáris robbanás, akkor az eléggé fellazítja a legkeményebb kőzetet is, hogy a másodiknak érkező töltet már sűrű közegben tudjon felrobbanni. Ezért téves az a képzelgés, hogy nukleáris robbanófejekkel nem lehet kőzúzalékot készíteni bármely néhány km-es aszteroidából.
Tulajdonképp magam ellen dolgozok, mert te is meg Rufus is annyi szórakoztató marhaságot hordotok össze, hogy kár lenne lelőni, de a tisztesség nem hagy nyugodni.
Van valami halvány lila elképzelésed arról, mi az a titokzatos "lökéshullám" egy bombánál, és hogyan keletkezik? Tudod te egyáltalán, mi "robban" az atomban?
Vegyünk egy egyszerű fissziós bombát. Amikor egy neutron a láncreakció során eltalál egy urániumatomot, akkor a mag széthasad. Keletkezik kettő vagy a rákövetkező magreakciókban több rész, esetenként némi neutrínó. Ami mind szétrepül a világ minden sarka felé. Ennyi. Nincsenek kismanók, akik teli tüdőből fújják a levegőt, hogy jó nagy lökéshullám legyen. A lökéshullám ugyanis nem más, mint lényegében egy mozgó levegőből álló, nagyon erős szél (a résztvevői nem feltétlen mennek messzire amúgy kiindulási helyüktől, hiszen javarészt egy kicsit szokatlanul viselkedő sűrűséghullámról van szó).
A levegő részecskéit viszont épp a bomba szétrepülő harminc vagy annál is kevesebb kilója hozza mozgásba. Bizony, bármilyen elképzelhetetlen is neked, minden bomba életében van egy pillanat, amikor a teljes robbanás sok megatonnás összenergiáját az a pár kiló uránium hordozza. Ott keletkezik, benne, hol is lehetne máshol?
A trükk abban van, hogy ezek a szétrepülő részecskék a hasadás után iszonyatos mozgási energiával rendelkeznek. Közel fénysebességgel mozognak, és ebben van a bomba teljes energiája. Gyorsan mozgó részecskék pedig hőmérsékletet jelentenek. Az atombomba belsejében sok tíz, a fúziós fegyverek közepében sok százmillió foknak megfelelő hőmérsékleten mozognak.
A robbanás után a Földön ezek nem jutnak messzire: azonnal elkezdenek ütközni a levegő molekuláival. Amikor eltalálják az addig békésen ücsörgő molekulákat, fotonokat generálnak, leszakítják róluk az elektronokat, amelyek szintén közel fénysebességű mozgásba kezdenek, közben látványos tűzijátékot produkálnak minden létező elektromágneses spektrumon, rádiótól és infrától kezdve a kőkemény gammasugárzásig. A bomba teljes energiája az ütközések során néhány nanoszekundum alatt javarészt átadódik a környezetének, és nagy részben elektromágneses sugárzássá alakul. A levegőmolekulák felgyorsulnak, ennek megfelelően felmelegednek, és elkezdenek szétszaladni. Nna ez az a lökéshullám, amit lefújja a sapkádat. De a lökéshullám nem magától keletkezik, az energiáját a bomba szétrepülő részecskéi adják neki.
Namost a világűrben robbantva csak annyiban különbözik a sztori, hogy a bomba töltetének szétrepülő anyaga nem találkozik a levegő anyagával, mert nincs. De attól még az energia ott van, és a részecskék épp annyira fickósak, mint a Földön, így amikor találkoznak az aszteroida kőzetével, pontosan ugyanazt a hatást fogják rá kifejteni, mint a levegőmolekulákra a Földön.
Érted már? Tök mindegy, hogy nincs levegő meg nincs lökéshullám. Történetesen a bomba által közölt energia még hatékonyabban is adódik át az aszteroidának, mintha mondjuk a Földön robbantanád fel mellette, mert még csak a közvetítő levegőt se kell felmelegíteni hozzá.
Ennél egyszerűbben nem tudom elmagyarázni. Ha ezek után is ellenkezel, inzultálni foglak.
Akkor lenne köbös, ha a tágulás során homogén módon töltené ki a teret. Kétség kívül ez a helyzet az ideális gázok expanziójánál. De ez CSAK akkor igaz, ha a részecskék a Maxwell–Boltzmann-eloszlást követik. Ha kiengeded a gáz a palackból, vagy fingasz egyet, az gyakorlatilag ilyen. De egy robbanás nem ilyen, egy (termo)nukleáris meg főként nem ilyen! Lesz a részecskéknek valamilyen radiális irányú sebességeloszlása, és ennek megfelelően egy gömbhéj mentén fog tágulni a törmelékfelhő. Persze a gömbhéj idővel vastagodik, és a vége az lesz amit leírtál, csak nem egyik pillanatról a másikra, ahogy azt te itt szépen leírod.
Másrészt, szépen elterelted a szót arról, hogy pár méterről teljesen mindegy, hogy van-e ott levegő, vagy nincs.
Olyan finomságokról már nem is akarok beszélni, hogy egy megfelelően tervezett nukleáris töltet a "felkenődéstől" pillanatában is be tud robbanni.
Mond, te tényleg átmentél dedósba? Mivel nem érted sehogyan sem amit leírtam, én nem fogok többet veled foglalkozni. Ami azt illeti, kezdem megérteni, hogy miért dühöng időnként Monibalage. Az ilyen tanulásra képtelen, csökönyös szamárnak nem lehet megmagyarázni semmit, mert egyszerűen nem fogja fel.
Az űrben nincs hangja az űrhajóknak, mert nincs közeg. A robbanás sem úgy történik, ahogy mostanság a sci-fikben mutatják. Nincs olyan lökéshullám, mint amit a Halálcsillag szétpukkanásakor látsz. Egyszerűen fölfújódik egy tűzgömb, aztán ahogy nő, úgy hűl ki. A végén lesz ott némi gáz, de még ez a "felhő" sem éri el sűrűségben a földi laborokban előállított vákuum sűrűségét. Pont.
Ha a robbanás epicentrumában van az aszteroida, akkor hat is rá. De minél messzebb van, a hatás a távolság köbös hatványával csökken.
Részemről végeztem. Tanulásra képtelennel nincs kedvem vesződni. Nem fizetnek nekem ezért semmit.
"Mennyi is egy atombomba tömege? 30 kilósról is hallottam, de a legnagyobb súlyú sem volt néhányszor tíz tonnánál nagyobb. Ez egyszerűen szétszóródik a térben. Egy kilométerről meg sem érzed." Kezdjük kicsit közelebbről. Mérettől függően pár méter távolságban az elpárolgó bomba mellett a levegő elhanyagolható. Távolabb, azzal a közelítéssel, hogy a robbanás során egyenletesen tölti ki a rendelkezésre álló teret, egy km-ről tényleg elhanyagolható. Lenne. Viszont a valóságban nem egyenletesen fog szétterülni, hanem egy gömbhéj mentén terjed. Egyébként volt ilyen kísérleti robbantás, és megfigyelték a törmelékből álló több kilométeres héjat is.
"Az atombomba lökéshulláma fizikailag csak a méretében különbözik egy szuperszonikus gép lökéshullámától. Ha nincs közvetítő közeg(levegő, vagy pl. metánlégkör, esetleg víz) akkor a lökéshullám nem jön létre. A Hold felszíne felett néhány méterrel akár több ezer kilométeres sebességgel lehet repülni, mégsem látsz változást a felszínen. Ott nincs lökéshullám." Persze, és ha a hold felszíne felett pár méterrel felrobbantanak egy atombombát gondolom akkor se fogsz látni semmit. Logigátok egyszerűen páriát rikítsa!
A bunkerromboló bombák földbe néhányszor tíz méterre fúródnak be max, ugyanezek a bombák talán néhány méter betont tudnak átütni, mert az már jóval keményebb. A becsapódási sebességtől függ az egész.
Viszont ha egy aszteroidát akarsz kilyukasztani az már bajosabb. Az űrben lazán el lehet érni olyan relatív sebességet, hogy a szerkezet a felszínen gőzzé robbanjon a becsapódási energiától.
Mennyi is egy atombomba tömege? 30 kilósról is hallottam, de a legnagyobb súlyú sem volt néhányszor tíz tonnánál nagyobb. Ez egyszerűen szétszóródik a térben. Egy kilométerről meg sem érzed.
"A föld alatt robbanó nukleáris bunkerromboló tölteteket se kell lefúrni. Pontosabban a többlépcsős robbanás első felszíni lépcsője a "lefúrás"."
Mindegy hogyan kerül a robbanófej a felszín alá. Akár odaküldöd Bruce Villist meg a válogatott csirkefogóit akik visznek magukkal egy túlméretezett ütvefúrót, akár az ütközéssel fúródik bele, a végeredmény ugyan az lesz. A bomba a felszín alá kerül. Az első esetben legalább attól nem kell félni, hogy ha túl kemény a kőzet akkor apróra törik rajta a robbanófej.
" Igen, ezt nevezik fojtó hatásnak. De ez nem azt jelenti, hogy ha nincs közeg, akkor nincs hatás, csak azt, hogy kisebb a hatás."
Pontosan úgy van ahogy leírták. Az atombomba lökéshulláma fizikailag csak a méretében különbözik egy szuperszonikus gép lökéshullámától. Ha nincs közvetítő közeg(levegő, vagy pl. metánlégkör, esetleg víz) akkor a lökéshullám nem jön létre. A Hold felszíne felett néhány méterrel akár több ezer kilométeres sebességgel lehet repülni, mégsem látsz változást a felszínen. Ott nincs lökéshullám.
Mond, te mit csináltál fizikaórán az alapiskolában, meg később? Alapvető tudáshiányt látok!
Azok milyen mélyre is mennek? És milyen mélyre kellene fúrni egy hatékony robbantáshoz? A kőfejtőben a felszíni robbantásoknál sem 2 méterre fúrnak le amikor egy 20m magas falat akarnak lerobbantani, és nem is egy töltettel. És hát ott is a robbanószer légneművé alakulásának a lökéshulláma végzi a munkát. Ha meg nincs olyan közeg akkor marad az a pár kiló robbanószer légneművé válásának az ereje.
" Levegő nélkűl nincs lökéshullám ui. nincs semmi ami kitágúlna a hatalmas hőhatás miatt. Ez tény." És a reakció végterméke szerinted semmi?
"A belefúrással meg tudnánk oldani a dolgot" A föld alatt robbanó nukleáris bunkerromboló tölteteket se kell lefúrni. Pontosabban a többlépcsős robbanás első felszíni lépcsője a "lefúrás".
"A pusztítást nem ez végzi a földön sem. Hanem a hihetetlen hő álltal keltett lökéshullám majd az utánna keletkező vákuum és az ismételt lökéshullám." Igen, ezt nevezik fojtó hatásnak. De ez nem azt jelenti, hogy ha nincs közeg, akkor nincs hatás, csak azt, hogy kisebb a hatás.
Nagyon jól tudom hogyan terjed a hő. Ő hővezetést írt, ami a leglassabb folyamat, és csak szilárd anyagokban van jelentősége. A hőáramlásnál a melegebb közeg mozog. Szerinted amikor fölrobban valami, akkor a keletkező mozgó forró anyag az nem ezt csinálja? Már hogy ne keletkezne nukleáris robbanásnál infravörös sugárzás! De a hősugárzás nem csak infravörös sugárzást jelent. A teljes spektrum képes hőt közvetíteni.
a mai robbanő eszközeink működési elve miatt nem képes vákuumban pusztítani. Mindegyik robbanása során a gyorsan táguló anyag lökéshullámot idéz elő. A nukleális fegyvereknél ez a közeg a levegő. Levegő nélkűl nincs lökéshullám ui. nincs semmi ami kitágúlna a hatalmas hőhatás miatt. Ez tény. Világűrben a az ilyenfajta robbanásnak semmiféle pusztító hatása nincs. (megjegyzem: már a Marson is több nagyságrenddel kissebb pusztítást végezne egy bomba, tekintettel arra, hogy a Mars légkörének a sűrűsége csupán pár %-a a földi légkörnek.) Szóval sajnos egyenlőre ez a helyzet. A belefúrással meg tudnánk oldani a dolgot, de mostani technológiánk még nem alkalmas arra, hogy egy pár killós kütyünél többet vigyünk egy egy aszteroidára. Egy furás komoly techonlógiát igényel még a földön is.
A robbanás során az anyag ami elszabadúl az a pár kiló trotil meg néhány kiló vas. A pusztítást nem ez végzi a földön sem. Hanem a hihetetlen hő álltal keltett lökéshullám majd az utánna keletkező vákuum és az ismételt lökéshullám.
Hol olvastátok ezt a hülyeséget, hogy a világűrben a robbanás nem okoz kárt, mert nincs közeg, ezért nincs lökéshullám? Vagy ez a saját agyatok szüleménye? A spekulációtok addig igaz amíg hanghullámokról beszélünk, mert a hang az csak közegben terjedő lökéshullám. Mivel a hangszóró felületét nem hagyja el anyag, közegre van szükség ahhoz, hogy valami a mozgási energiát és az impulzust közvetítse. De egy robbanás nem ilyen. A robbanás során a robbanás végterméke sugárirányba elkezd terjedni. Ez ugyanúgy közvetíteni fogja a mozgási energiát és az impulzust mintha lökéshullámot keltene valamilyen közegben. A közeg maga csak fojtásként viselkedik, amivel kis távolságokban megnöveli a robbanás hatására bekövetkezett pusztítást.
a legjobb hőszigetelő a vákuum. A világűrben gy.k. csak az melegszik fel ami direkt sugárzást kap. Ezért forgatják az űrhajókat is (hőkiegyenlítő forgás.) Egy pl. (nembiztos, hogy jó lesz): a szobában a fűtés a levegőt melegíti. Ha vákuum lenne a szobában akkor gy.k. semmit nem éreznénk a fűtés hatásából, csak akkor ha megfogjuk a radiátort. Namármost ha ebbe a szobába besüt a nap és mi beállunk a nap sugárba akkor a napból jövő infrasugarak a felületünkön törtnek meg és ez melegít fel minket függetlenűl attól, hogy vákuum van-e a szobába vagy sem. (gy.k. a Napból jövő infrasugarak azt melegítik amin megtörnek, legyen ez levegő, talaj bármi. Nem kell közvetítő közeg: infrasugár eltalálja és az melegszik.) Na valami ilyesmi lehet a világűrben az atombomba is: ő közvetlenűl hőt termel és nem infrasugarakat. Tehát az ott nem fog semmit melegíteni ui. a vákuum eléggé komolyan szigetelni fogja. Amennyiben még is termelődik infrasugár (én úgy tudom nem), akkor is csak és kizárólag ott lesz meleg ahhol éri a sugár: a felszínén. Ezek - sztem - nem elegek egy kavics letérítéséhez/megsemmisítéséhez.
"Nem. Ha eléggé messzi robbantasz, akkor max. megolvasztod a felületét, ami teljesen érdektelen. A robbanás energiája a távolság négyzetével fordítottan arányos, például a Nap kitörései nagyságrendekkel nagyobbak a mi atombombáinknál, de gyakorlatilag a bolygókra alig hatásosak." Ez kivétel nélkül minden robbanásra igaz, közegtől függetlenül.
A Föld viszonylag védett helyen van, ez ok-okozat. Az élet azért alakulhatott ki mert eleve védett részen vagyunk a Naprendszerben. Tehát ez a védettség még most is fennáll.
Az, ha véletlenül becsapódik egy aszteroida, hát istenem..., ez van, de ahhoz, hogy 100%-os kihalás történjen, ahhoz egy irtózatos tömegű valami kéne, annak az esélye meg iszonyatosan kicsi.
Nyomtatás
Elküldés e-mailben
Át kell gondolni a meteorok elleni védelmet
Legalizálni kellene az orrszarvútülök-kereskedelmet?
Sugárvédelem ürülékből
Több ezer kilométerről is működik az agy-agy interfész
Rejtélyes sugárzási övet észleltek a Föld körül
2018 lesz az első Mars-utazás éve?
Részecskegyorsító a Szaturnusznál
Elveszett kontinenst találtak az Indiai-óceán mélyén
A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
