Parányi ionhajtóműveket fejlesztenek
2012. augusztus 19. 08:08, vasárnap
Hamarosan mikrochip méretű hajtóművek navigálhatják a legkisebb műholdakat. Az MIT repülési és űrrepülési karának docense, Paulo Lozano által tervezett eszköz egyáltalán nem hasonlít a mai vaskos, csövekkel, szelepekkel telezsúfolt és jókora üzemanyag tartályokkal ellátott hajtóművekre.

Hirdetés

Lozano megoldása első pillantásra inkább egy számítógép chipnek tűnik. A kis kocka egyik oldalán 500 mikroszkopikus tüske helyezkedik el, amik elektromosság hatására parányi ionsugarakat bocsátanak ki, együttes erejükkel pedig képesek meghajtani egy cipődoboz méretű műholdat. "Annyira kicsik, hogy számos hajtóművet helyezhetünk el egyetlen járművön" - mondta Lozano, hozzátéve, hogy több mikrohajtómű nem csupán a pályamódosításokhoz, de akár a kanyarodáshoz és fordulásokhoz is elegendő tolóerőt biztosíthat.


A két fémes kocka valójában egy üzemanyag tárolóval ellátott ionhajtómű-pár Lozano laboratóriumában

Jelenleg több mint két tucat kis műhold, úgynevezett CubeSat kering a Föld körül, köztük a magyar Masat 1. Ezek nem sokkal nagyobbak egy Rubik-kockánál, súlyuk is csak másfél kilogramm körül mozog, ezért "nanoműholdakként" kategorizálják, szemben a hagyományos Föld-megfigyelő behemótokkal. Ezek a pici műholdak kis költségvetéssel megvalósíthatók, fellövésük is viszonylag egyszerű, kis súlyuknak köszönhetően egy rakéta jó pár ilyen kockát vihet magával másodlagos rakományként.

A nanoműholdaknak azonban nincs hajtóművük, amint eljutnak a világűrbe passzívan keringenek pályájukon. Hogy ne gyarapítsák a bolygó körüli űrszemét halmot, ezért egészen alacsony pályára állítják ezeket, visszatérésüket ugyanis csak a légköri súrlódás segíti. Magasabb pályákra állítva sokkal tovább tartana a süllyedésük, hosszú időn át csak űrszemétként körözve a hulladéktól amúgy is zsúfolt alacsony földkörüli pályán, veszélyt jelentve az aktív műholdakra.


A hajtóművek teljesítményét ezzel a mágnesesen lebegtetett CubeSat prototípussal tesztelték az űrbeli körülményeket szimuláló vákuum-kamrában

Ha sikerülne hajtóműrendszerekkel ellátni a nanoműholdakat, az megoldaná az űrszemét problémáját, a CubeSatok alacsonyabb pályára navigálhatnák magukat, hogy idővel eléghessenek a légkörben, vagy galaktikus szemétgyűjtőként jobblétre szenderült műholdakat is magukkal húzhatnának, a hagyományos hajtóműrendszerek azonban túl nagynak bizonyultak számukra, túlságosan kis teret hagyva az elektronikának és a kommunikációs eszközöknek.

Ezzel szemben Lozano mikrohajtómű megoldása alig növeli a műhold össztömegét. A szerkezet lyukacsos fémrétegekből tevődik össze, a legfelső rétegen helyezkedik el egymástól egyforma távolságban az 500 fémhegy. A rétegek alatt egy parányi folyadéktároló kapott helyet, magában rejtve az eszköz működésének kulcsát, szabadon lebegő ionok egy "folyékony plazmáját". A hajtómű működését Lozano egy fa tápanyagfelvételével szemléltette: A fa a talajból a vizet egyre kisebb és kisebb pórusok sorozatán szívja fel, először a gyökereken, majd a törzsén, végül a leveleken át, ahol a napfény gázként elpárologtatja a vizet. Lozano mikrohajtóműve egy hasonló kapilláris folyamattal működik. A fémrétegeket egyre kisebb és kisebb pórusokkal látták el, melyek passzívan szívják az ionos folyadékot a chipen át a fémhegyek csúcsaihoz.


A hajtómű különböző alkatrészei, amikből összeáll az 1x1 centiméteres, mindössze 2 milliméter vastag mikrohajtómű

A chip tetején egy aranybevonatú lapot helyeztek el, majd elektromos feszültséget alkalmazva létrehoztak egy elektromos mezőt a lap és a hajtómű csúcsai között. Ennek hatására ionsugarak szabadulnak ki a hegyekből, tolóerőt hozva létre. A kutatók eredményei szerint az 500 csúcsból álló tömb 50 mikronewton erőt generál, ez a Földön csupán egy papírdarabka megmozdításához elegendő, súlytalanságban azonban már egy 1 kilogramm súlyú műholdat is képes meghajtani. "Normál esetben a hajtóműrendszereknek jelentős infrastruktúrájuk van, hajtóanyag vezetékekkel, csövekkel és komplex energiaszabályzó rendszerekkel" - mondta Timothy Graves, a kaliforniai Aerospace Corporation elektromos hajtómű és plazma tudományi vezetője. "Ezen felül a bélyegméret könnyebbé teszi a megvalósítást más, nagyobb rendszerekkel szemben"

A kutatók egy kis műholdat számos mikrohajtóművel látnának el, amiket különböző irányokba állítanának. Amikor a műholdnak le kell térnie pályájáról a fedélzeti nappanelek átmenetileg a mikrohajtóművekhez koncentrálják az energiát, aktiválva a hajtóműveket. Lozano szerint a jövőben nagyobb műholdaknál is alkalmazható lehet a technika.

Kapcsolódó linkek
Megosztás
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
 

IT/Tech, Hardver
Tudomány, Mobil, Film, Játék
Hirdetés



Hozzászólások
A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
2012. aug. 26. 11:49 | válasz | #45
OMG ekkora kretént
montyx  
2012. aug. 26. 09:30 | válasz | #44
Hallgattam egyszer egy riportot egy elméleti fizikussal, aki valami ilyesmit mondott:
- Elképzelhető -természetesen nem feltétlenül igaz, de elképzelhető-, hogy a fény sebessége nem határsebesség, csak az einsteini fizika határa. Jelenlegi ismeretekre alapozva bármit kinyilatkoztatni a tudomány meghazudtolása, a mágia elfogadása, és a fejlődés megállítása. Az újságírók hajlamosak kifelejteni a cikkeikből az általunk oly gyakran emlegetett frázist, hogy jelen ismereteink szerint. Pedig ez nagyon fontos, hiszen Newton sem ismerte sem az einsteini fizikát, sem pedig a kvantummechanikát.
Lehet, hogy jön egyszer egy újabb géniusz -és remélem jönni is fog-, aki bebizonyítja, hogy Einsteinnek igaza volt ilyen, meg ilyen, meg ilyen feltételek között, de ha ezeken a feltételeken így, meg így változtatunk, akkor a tömeggel rendelkező test is haladhat fenysebességnél gyorsabban.
2012. aug. 24. 15:36 | válasz | #43
de.
NEXUS6  
2012. aug. 24. 13:27 | galéria | válasz | #42
Igen ez lenne a szép, hogy pusztán a terek/mezők topológiájából, geometriájából kijöjjenek és ne legyenek ilyen mért, de esetleges értékű állandók. Az univerzumnak legyen egy mechanikai tisztaságú működése és ne kelljen agyonparaméterezni az összes modellt.

Mellesleg a pi értéke egy görbült térben sem annyi mint nálunk.
;)
2012. aug. 24. 11:31 | válasz | #41
? hogyhogy alapvetőek? A pi vagy a gyök kettő nem alapvető, ellenben jól definiáltak. Bármilyen univerzumban úgy tudod definiálni és annyi lesz az értéke, ahogy most van. Csak arra próbáltam mutatni, hogy a topológia és a forma egy lehetséges eszköz lehet konstansok keresésére. Illetve: olyan konstansok találására, mely konstansok nem megfigyelés/mérés eredményei.

Azaz mint írtad, a vákuum perme és a fény sebesség között egy képlet az összefüggés. Első ránézésre az összes fizikai állandó mérésből, vagy egy mért értékből származtatható. Én viszont remélem, hogy ha az értékek közti kapcsolatokat feltárjuk, pusztán topológiailag ki fognak jönni az alapvetőbb állandók, és akkor a legfőbb miért az univerzum alakja, és az értékei közti kapcsolatok rendszere lesz.

De ez lehet csak az én álmom aki jobban szeretem a geometriát és a látványos gráfokat, a tizedestört alakú számoknál.
NEXUS6  
2012. aug. 24. 10:29 | galéria | válasz | #40
Az a gond, hogy a geometriai konstansok sem feltétlenül alapvetőek. Nagyon sok fajta morfológiájú és topológiájú tér létezhet, ahol ezek a konstansok, pl a pi is más értékeket vesznek fel az általunk ismertekhez képest.

Valaszeg persze, ha tudnánk hogy mi is az a téridő, pl előtudnánk mi is állítani egy ilyen buborékot, akkor tudnánk azt is, hogy miért is annyi a fény sebessége vákuumban amennyi.

Ma csak max azt tudjuk, hogy más állandókat is befolyásolhatja-e az a dolog, ami ezt meghatározza. Pl a vákuum permeábilitását biztos, ha változik a fénysebesség, akkor ez is fog.
2012. aug. 23. 12:36 | válasz | #39
miért, mire vársz, hogy egyszer csak felbukkan egy nem tapasztalati érték, amiből mindent le tudsz vezetni?

( én személy szerint igen, várok arra, hogy az állandók mögött egy triviális megoldást fogok találni. nagyjából ahogy a sugara kör és kerülete, vagy a négyzet oldala és átlója hasonulnak, a nagy egyetemes állandók is remélem geometriai konstansokból levezethetők )
NEXUS6  
2012. aug. 23. 11:04 | galéria | válasz | #38
Ja, csak éppen a Maxwel egyenletek az epsilon és a mű null értéken keresztül adják meg a fénysebességet, azonban ezek (vákuum permeábilitás, permittivitás) tapasztalati értékek. Szal a Maxwell egyenletek max azt mondják, hogy az egyik tapasztalati érték, hogy adja meg esetleg a másikat.

Ami nem kevés, csak éppen egy közeg tulajdonságainak méréséről szól. Ha fordítva számoljuk, akkor meg a fénysebességből kiszámulhatjuk a vákuum permeábilitását/permittivitását, de ezekből az értékekből valamelyikkel előre kell rendelkeznünk, ahhoz, hogy a másikat megkapjuk. Mondhatni kvázi ugyan azt mérjük.

Pl vákuum permittivitás(epszilon null) = 1/c2*mű null
2012. aug. 22. 18:30 | válasz | #37
maxwell egyenletek voltak már? azokból véletlenül kijön, hogy a fény sebessége minden rendszerben állandó, amiből véletlenül következik hogy a fény sebessége a határsebesség...
NEXUS6  
2012. aug. 22. 14:37 | galéria | válasz | #36
Azért a spec relativitás elmélet matematikája meglepően... izé egyszerűen elegáns.
Ettől még lehet igaz, ahogy a Newtoni fizika is az. Persze adott határok között.
Azonban minekután azt tudjuk, hogy a fénysebesség úgy tűnik tényleg határsebesség, csak azt nem tudjuk miért!? Ez után a valós testek nagy sebesség/gyorsulású viselkedése még tartogathat meglepetéseket a számunkra.

A legtöbb fénysebességet látszólag, vagy ténylegesen meghaladó mozgásra a relativitás elmélet ad választ, kérdés, hogy ez a válasz helyes-e. Lehetséges egy test fénysebesség közelébe gyorsítása, majd ennek a testnek olyan közegbe vitele, ahol a helyi fénysebességet meghaladja a test sebessége (Cerenkov-sugárzás, Hartman effektus). Vagyaz is lehetségesnek tűnik, amikor a tér gyorsabban tágul, mint a fénysebesség.

A kérdések, amelyek felmerülnek ezekben az esetekben az, hogy miért határsebesség a fénysebesség, és miért ekkora, valamint mi a fene egyáltalán az a téridő, és az Einstein-i téridő honyan viszonyul más kvantum-mezőkhöz, hogy hat velük kölcsön, stb?????
2012. aug. 22. 00:18 | válasz | #35
gondolok itt a Lorentz formulára, a gyök 1 - v/c^2 minden határon túl csökken
2012. aug. 22. 00:16 | válasz | #34
a specrelhez nem értek, de szvsz:

- ha a gyorsítóerő és az űrhajó egymáshoz képest nem mozognak, akkor szvsz a gyorsítóerőhöz mért rendszerben a hajó tömege nem változik

- ha a gyorsítóerő és a hajó egymáshoz képest mozognak ( pld az erő egy mezőből fakad ( hogy mondják ezt szépen? ) ) akkor a hajó tömege minden határon túl nő
2012. aug. 22. 00:07 | válasz | #33
Ezt visszavonom, mert túl laikus lett, és nem is igaz, mert ez nem tartana a végtelenbe.
2012. aug. 22. 00:03 | válasz | #32
Nem. A tömege nő. Ezért van megkülönböztetve a nyugalmi tömeg a fizikában. Nagyon laikus fogalmazással a tömeg és az energia ekvivalens, és a hétköznapi (nyugalmi) tömeghez hozzáadódik a mozgási energia tömegre átszámolva.
2012. aug. 21. 23:59 | válasz | #31
Ezek a srácok dolgoznak a NASA-nak is, úgyhogy most te bújhatsz el.
2012. aug. 21. 23:57 | válasz | #30
Szerintem itt egy gramm tömeg földi súlyának megfelelő erőről beszéltek, ami tovább bonyolítja a pongyola fogalmazás keltette zűrzavart.
2012. aug. 21. 23:55 | válasz | #29
2012. aug. 21. 20:09 | válasz | #28
nem világít rá
MuldR  
2012. aug. 21. 15:33 | válasz | #27
Persze, hogy nem errol szol, de jol ravilagit, hogy mennyi energia kellene hozza, ha azt akarna, merthogy lentebb arrol volt szo.
Csatti  
2012. aug. 21. 13:39 | válasz | #26
Mindig megnyugtat mennyi atomfizikus olvassa az sg-t.

MuldR: az E=mc^2 az nem arról szól, hogy mennyi energiába telik fénysebességre felgyorsítani. Fogalmam sincs honnan szoptad ezt. Ez a képlet az energia és a tömeg viszonyát írja le. Azt az energiát adja meg ami felszabadul ha m tömeget energiává alakítasz. pl. atombomba

meridian: ezt a térhajlítást hol olvastad? ismereteim szerint a tömeg lesz végtelen a fénysebességet elérve épp ezért gyorsít egyre kevésbé ugyanazon hajtómű (ráadásul a világűr sem teljesen üres)


2012. aug. 20. 19:53 | galéria | válasz | #25

"Ha a test 1 kg, akkor 1g erő ~10N, ha 1 tonna akkor 10kN.
A számolása pedig jó, 1 év alatt 1 g gyorsulással!, kb fénysebességnél vagy" -
A jelenleg létező legnagyobb Ion-hajtoművek is csak milinewtonokra képesek.

A cikkben nem írnak egy problémáról mégpedig, hogy ezek a hajtoművek kevés üzemanyagot fogyasztanak, viszont annál több elektromos energiát igényelnek. Vajon termel-e annyi energiát egy cubesat hogy működtetni tudja a hajtóművet?
2012. aug. 20. 19:27 | válasz | #24
2012. aug. 20. 19:26 | válasz | #23
Kis tévedés, amiért általános iskolában egyest lehet kapni:
"súlyuk is csak másfél kilogramm körül mozog"
A súly mértékegysége a N (Newton)
a tömeg mértékegysége a kg (kilogramm)
A világűrben "súlytalanság" van, mert nem hat rá olyan méretű test vonzóereje számottevően, mint pl. a Földé, de tömege mindig lesz!
Tehát ha azt kérdezik tőled, mennyi a súlyod, ne a tömegedet mondd, hanem a Földi súlyodat pl. 650 N
Amúgy a cikk jó, az ionhajtóműben meg van fantázia! És már nem csak a Sci-fi filmekben létezik!
2012. aug. 20. 18:17 | válasz | #22
gyenge -.-
MuldR  
2012. aug. 20. 17:25 | válasz | #21
e=mc^2 mond valamit? szamit a tomeg.
1kg* fenysebesseg^2= az az energia amivel felgyorsitod.
2012. aug. 20. 11:55 | válasz | #20
duke  
2012. aug. 20. 11:07 | válasz | #19
En az 1 g-t azt 1 gramm toloeronek ertettem, es ahhoz szamoltam a sebeseget. 1 gramm toloero, egy even at, es igy jott ki, az egy ezred fenysebeseg.
NEXUS6  
2012. aug. 20. 09:02 | galéria | válasz | #18
Jogos, így akartam én is írni.
Köszi a korrekciót.

És persze relativisztikus viszonyok között ez is változik. De a fénysebesség felére, 3/4-ére így is eljutna 1 év alatt.

Csak persze jelenleg nincs olyan meghajtás, ami 1 évig 1 g-vel tudna gyorsítani akármilyen űrhajót.
2012. aug. 20. 02:15 | válasz | #17
Nem a tömege nő meg (az sosem változik) a gyorsabban haladó testnek, hanem a teret gyűri össze maga előtt, emiatt az egységnyi gyorsítóerő egyre kevésbé fejti ki a hatását... azaz egyre több energia kellene a további gyorsításhoz.
vagy nem?
2012. aug. 20. 01:41 | válasz | #16
Abba bele lehet kötni, hogy olyan mint "1 g erő" nem létezik, mert az erő mértékegysége N (vagyis kg*m/s^2), a g viszont nehézségi gyorsulás aminek a mértékegysége m/s^2. De ez egy olyan szófordulat ami nagyon elterjed, és igazából érthető. Az "1 g erő" az az erő ami 1 g-vel gyorsít. Ha a test 1 kg, akkor 1g erő ~10N, ha 1 tonna akkor 10kN.
A számolása pedig jó, 1 év alatt 1 g gyorsulással!, kb fénysebességnél vagy.
duke  
2012. aug. 20. 01:01 | válasz | #15
"Pl 1 g erővel gyorsított test, ha jól számolom dúrván 1 év alatt képes lenne elérni a fénysebességet"

Az attol fugg milyen tomegu az a test. Mert a cikkben szereplo 1kg tomeg eseten, nagyabol kb csak 309368,16 m/s sebesegre tudna gyorsitani. Ami csak, a fenysebeseg ezred resze.
NEXUS6  
2012. aug. 19. 21:42 | galéria | válasz | #14
Nemmondod!
kvp  
2012. aug. 19. 20:56 | válasz | #13
"illetve az 1kg cubesatok használhatóságát nagy mértékben nem befolyásolja, hogy irányíthatóak-e vagy sem."

A cikk irja, hogy nem csak palyavaltoztatashoz, hanem forgatashoz is hasznalhato a hajtomu, tehat giroszkopok helyett. Ez azt jelenti, hogy pl. kis koltseggel felkuldheto par tucat cubesat, amik kis magassagbol kepesek fotozni a foldet, ami sokkal olcsobb mint egy nagyobb muhold joval magassabban. A forgatas azert is fontos, mert most az allando magnesekkel stabilizalt cubesat-ok az egyenliton atlepve atfordulnak, ezert a kameras oldaluk neha kifele nez, neha meg lefele a felszinre. A ketto kozott pedig atfordulnak, tehat az ido nagyobbik reszeben mindenfele nez a kamera csak pont lefele nem. A giroszkop hasznalata pedig bonyolult, aramigenyes es nehez. Az elektromagneses megoldas konnyebb es egyszerubb, de meg aramigenyesebb. Ha tobb tucat vagy szaz cubesat folyamatosan kis magassagban repulne, akkor az egesz Foldrol tudnanak elokepet adni, meglepoen jo felbontassal. (egy cubesat egy vga kameraval hozza egy geostacionarius meteorologiai muhold felbontasat, csak persze nem tul stabil a celzas)

Az urszemetet meg ugy ertettek, hogy felmegy par cubesat, nekidolnek egy-egy tonkrement muholdnak es megtoljak lefele. Egy cubesat ara boven megerne par nagyobb muhold eltakaritasat, aminek a palyaja azonnal ujra hasznalhato lenne.
2012. aug. 19. 20:08 | galéria | válasz | #12
Annyira forradalmi felfedezés, hogy az Ion-hajtoművek az 50-es évektől léteznek, illetve az 1kg cubesatok használhatóságát nagy mértékben nem befolyásolja, hogy irányíthatóak-e vagy sem.

"Ha sikerülne hajtóműrendszerekkel ellátni a nanoműholdakat, az megoldaná az űrszemét problémáját, a CubeSatok alacsonyabb pályára navigálhatnák magukat" - Mivel eleve alacsony pályán szoktak keringeni, a gravitáció és a légkör ezt elintézi hajtómű nélkül is.
morden  
2012. aug. 19. 19:03 | válasz | #11
A MIT és a NASA szakembergárdája kb ugyan az , nem is értem így a hozzászólásod
kvp  
2012. aug. 19. 19:01 | válasz | #10
Ez egy miniaturizalt ion hajtomu, meghozza a hagyomanyos elektroda racsos valtozatbol, tehat a hatekonysaga sem olyan jo, mint az ujfajta vasimr rendszernek. Az ujitas az, hogy hajtogaz helyett a hajszalcsovesseg elven mozgatjak az uzemanyagot es a tintasugaras nyomtatok elven szabalyozzak a rendszert. Csak itt nem tintat frocskol a hajtomu, hanem elparologtatja /ionizalja/ a folyadekot, majd felgyorsitja az elektrodak segitsegevel. Szerintem jo az otlet, csak az uzemanyag mennyisege keves. (1x1x1 centimeteres meretben mar jobb lenne a tartaly, de nem biztos, hogy a fejek kibirnak annyi ideig amig az uzemanyagot elhasznalja)
-20  2012. aug. 19. 18:10 | galéria | válasz | #9
Divat fikázni a NASA-t. Bár tudnám, hogy miért...
2012. aug. 19. 16:29 | válasz | #8
,,Pl 1 g erővel gyorsított test, ha jól számolom dúrván 1 év alatt képes lenne elérni a fénysebességet, ami azért emberi léptékkel még elfogadható."

rosszul számolod
2012. aug. 19. 16:28 | válasz | #7
súly
2012. aug. 19. 15:38 | válasz | #6
Lineáris gyorsulással számolva igen, de ugye ez amikor már a sebességed kezd összemérhető tartományba kerülni a fénysebességgel megváltozik a tömeg növekedése miatt.
NEXUS6  
2012. aug. 19. 14:45 | galéria | válasz | #5
Hát ja. Nameg a súlytalanságban, illetve vákuumban, ahol nincs közegellenállás gyakorlatilag bármilyen kicsi erő, bármilyen nagy tömegű testet képes akár a fénysebesség 99,99999999%-áig felgyorsítani, feltéve ha elég sokáig rendelkezésre áll.

Pl 1 g erővel gyorsított test, ha jól számolom dúrván 1 év alatt képes lenne elérni a fénysebességet, ami azért emberi léptékkel még elfogadható. Csak éppen technikailag megoldhatatlan.
YMan  
2012. aug. 19. 14:11 | válasz | #4
Szeretnék ilyeneket szerelni a robogómra hogy a piros lámpánál kilőhessek vele, hol tudom meg venni?:)
-14  2012. aug. 19. 12:47 | válasz | #3
Nem semmi amit ezek a srácok már most elértek!

A Nasa elbújhat mellettük.
2012. aug. 19. 10:02 | galéria | válasz | #2
Szerintem ez forradalmi, és nagyon hasznos cucc lesz.
A videó amúgy itt megnézhető.
orbano  
2012. aug. 19. 09:02 | válasz | #1
"súlytalanságban azonban már egy 1 kilogramm súlyú műholdat is képes meghajtani"

Csak nekem szúrja a szememet? :D általános iskolában mi ezért elégtelent kaptunk...