Ma délután a 14 órakor kezdődő prológgal elindul az idei Tour de France, a 3475 kilométeres, három héten át tartó küzdelem, amit évtizedek óta kísérnek a dopping botrányok, legutóbb a hétszeres Tour győztes Lance Armstrong kapcsán.

Hirdetés

A folyamatos viták ellenére az elmúlt évtized vérmintái azt mutatják, hogy a mezőny, vagy ahogy a franciák mondják - peloton egyre tisztább lesz. Ez az első tudományos bizonyíték arra, hogy a doppingellenes erőfeszítések meghozzák az eredményüket. A kerékpársport dopping történelme igen messzire nyúlik vissza. Az első Tour 1903-ban került megrendezésre és már a 20. század elején is a kerékpársport része volt, hogy a versenyzők sztrichnin, kokain és koffein koktélokat döntöttek le, hogy nagyobb erővel, fáradhatatlanul tekerhessék a pedált.


A könnyebb kerékpárok, aerodinamikusabb kerekek és egyéb műszaki fejlesztések ellenére a versenyzők lassabban teljesítik az etapokat. A drogoknak a hegyi időfutamokon van a legnagyobb hatásuk, amikor valamelyik nagyobb hegyre kell a versenyzőknek felkapaszkodniuk. Az 1990-es évek és a 2000-es évek eleje jelentette a csúcsot, az Alpe d'Huez-t megmászó győztes ideje általában 40 perc alatt volt. A csúcsot az olasz Marco Pantani tartja 37:35-el, annak ellenére, hogy még 1997-ben futotta. A rekordot Lance Armstrongnak 2004-ben egyetlen századmásodperc híján majdnem sikerült beállítania, ennek ellenére az elmúlt évtizedben a győztes idők lassuló tendenciát mutatnak. Tavaly például a francia Pierre Rolland "csak" 41:57 alatt teljesítette a távot, ami 2004-ben a nyolcadik, 2001-ben pedig mindössze a negyvenedik helyre lett volna elég, 2011-ben viszont ez volt a legjobb idő.

"Úgy vélem kevesebb doppingszert használnak, ritkábban használják és kisebb dózisokban" - mondta Mario Zorzoli, a sport vezetőtestületének, a svájci központú Nemzetközi Kerékpáros Szövetségnek (UCI) a vezető orvosi tanácsadója. "A szereknek kisebb a hatása a versenyzők teljesítményére, mint tíz vagy akár öt évvel ezelőtt"


Zorzoli következtetését a kerékpárosok reticulocyta, vagyis fiatal vörösvérsejt méréseinek 11 évnyi adataira alapozza. A reticulocyták magas szintje mesterséges vér-teljesítményfokozó vegyület használatára utal, mint az erythropoietin (EPO), ami robbanásszerűen beindítja a test vörösvértest képzését, növelve a vér oxigénszállító képességét. A szélsőségesen alacsony szint ugyancsak árulkodó, ez ugyanis azt jelzi, hogy a versenyző visszafecskendezi saját vérét a testébe, amit a test kevesebb új vörös vérsejt előállításával kompenzál.

Zorzoli éves táblázata szerint, amit megosztott a Discovery-vel, 2001-ben a vérvizsgálatok a tesztelt versenyzők 13,6 százalékánál mutattak ki abnormális reticulocyta számot. Azóta az arány fokozatosan csökken, 2011-ben már csak 2 százalék volt. A legnagyobb zuhanást 2007 és 2008 között tapasztalták, amikor 10-ről 3,6 százalékra esett vissza az arány. "Ez egy fontos mérce, mivel a reticulocyták nem manipulálhatók" - mondta Zarzoli.


Mindez önmagában nem bizonyítaná a sport megtisztulását, a reticulocyta adatokból nem mutathatók ki más szerek, mint az emberi növekedési hormonok vagy szteroidok, amik segítik a versenyzőket erejük visszanyerésében. Az elmúlt évek lassabb időeredményeivel kombinálva azonban többen mégis remélik, hogy kerékpársport jó irányba halad.

Ilyen Jonathan Vaughters, az amerikai Garmin-Sharp-Barracuda csapat tulajdonosa és vezetője, aki versenyzőivel az idei Touron is részt vesz. "Eljutottunk arra a pontra, ahol a győztesek és a top 50 kapaszkodó ideje hasonló az 1980-as évek közepének időeredményeihez, amikor még nem találták fel az EPO-t" - mondta Vaughters, aki egyike volt az úgynevezett "biológiai útlevél" program szorgalmazóinak, melynek lényege, hogy a versenyzők az egész év során bemutassák véreredményeiket, hogy egy mérőbázist kapjanak a szakemberek. Az útlevélben bekövetkező ingadozások doppingolást jelezhetnek akkor is, ha a versenyző nem lépi át egy bizonyos vegyület megengedett határát. Az UCI 2010-ben kötelezővé tette a programot, amiben jelenleg 950 kerékpáros vesz részt. Egy olasz versenyzőt a héten zárt ki az UCI, miután rendellenességet észleltek útlevelében, a kerékpáros azonnal bejelentette visszavonulását a sportágtól.

"Egészét tekintve a verseny tiszta" - mondta Vaughters, aki 1998-ban és 1999-ben együtt kerékpározott Armstronggal az U.S. Postal Pro Cycling Teamben, majd 2003-ban felhagyott az aktív sporttal. "Nem beszélhetek minden egyes versenyző nevében, de sokkal nagyobb a valószínűsége, hogy az idei Tourt egy tiszta versenyző nyeri, mint egy doppingoló"

Több szakértő azt a tényt is biztatónak ítéli, hogy a peloton tavaly többször is esett. "A srácok figyelmetlenek és kimerültek voltak" - mondta Neal Rogers a Velo Magazin kerékpáros szaklap főszerkesztője, aki hét Tourt közvetített. "Nem az időjárás volt a bűnös. Tisztább volt a mezőny, amiben a versenyzők a határaikat feszegették"

2011-ben nem volt pozitív teszt, a versenyt az elmúlt 16 évben tiszta profillal büszkélkedő ausztrál Cadel Evans nyerte. Rogers az idei verseny egyik favoritjának az angol Bradley Wigginst tartja, aki régóta nyilvánosan küzd a dopping ellen.

A sok pozitívum ellenére természetesen vannak olyan versenyzők, akik orvosaikkal új vegyületekkel és módszerekkel igyekeznek átverni a dopping teszteket. Az egyik ilyen módszer a "mikroadagolás", mely során a versenyző egészen parányi adag teljesítményjavító szereket juttat be a szervezetébe, a szabályzók „radarjai” alatt maradva. Ennek a módszernek az alkalmazásával vádolják Armstrongot is. "Nem tudhatjuk" - mondta John Gleaves a Kalifornia Állami Egyetem kineziológiai docense. "Nincs elég bizonyíték. Egészét nézve a kerékpársport talán kezd tisztulni, de lehet hogy egy hét múlva már egészen mást kell mondanunk"