Sokan hiszik, hogy az amerikai hadsereg sokkal fejlettebb eszközöket és technológiákat használ mint a polgári szféra, de ez tévhit. Nagyon eltérő a két szféra fontossági sorrendje.

Három hét telt el azóta, hogy az elisiai hadsereg megtámadta a szomszédos Attica államot, az Egyesült Államok szövetségesét. Washington azonnal csapatokat küldött szövetségese megsegítésére, a nemzetközi határ visszaállítására, és több mint 50 mérföldet - mintegy 80 kilométert - nyomult előre. A két háborúskodó ország nevétől eltekintve az eseménysor akár valós is lehetne. A londoni The Economist a képzelt konfliktusról szóló helyszíni beszámolóját azzal folytatta, hogy a feladat nem volt könnyű: az amerikai katonáknak nem csupán a nehéz tereppel és a rendkívüli időjárási körülményekkel kellett megküzdeniük, hanem az atticai biztonsági erők oldalán fel kellett venniük a küzdelmet a radikális atticai Iszlám Kongresszussal, a transznacionális Iszlám Testvériség a Szent Háborúért nevű szervezettel, továbbá a Wolf Brigád ellenséges hackerjeivel, és még a térségben tevékenykedő közönséges bűnözőkkel is.


A valósnak hangzó, bár kitalált szervezetekkel és erőkkel zajló "harci cselekmények" tényleges színhelye a nyugat-texasi Fort Blisstől az amerikai Új-Mexikó államban lévő White Sands rakétatámaszpontig terjedő térség volt. Mintegy 3800 katona és több ezer katonai, illetve polgári alkalmazott vett részt a tavaszi műveletben (Network Integration Evaluation, NIE). Ez volt a harmadik alkalom, hogy megrendezték az évente kétszer esedékes újfajta hadgyakorlatot, amelynek célja felmérni, hogyan működnének egy igazi konfliktus nehéz körülményei között az új térképészeti és kommunikációs rendszerek, mennyire bizonyulnának "stresszállónak".

A hatalmas kiterjedésű White Sands rakétabázis az 1940-es években jött létre, több mint 3000 négyzetmérföldön terül el Új-Mexikóban. A hadműveleti térség földi területét és légterét, valamint frekvenciáit a hadsereg ellenőrzi. Jelen van a haditengerészet és a légierő is (az előbbi egy olyan "hajóval", amely a szárazföldön található, és kizárólag tesztelési célokat szolgál), valamint az amerikai űrkutatási ügynökség, a NASA, továbbá egy különleges filmes csoport is. Fort Bliss pedig az ország egyik legnagyobb katonai központja, amely számos magáncéget és kutatót vonz ebbe a körzetbe.

David Miller, a hadsereg modernizálási parancsnokságának helyettes igazgatója elmagyarázta a sajtónak, hogy a katonai kommunikációs rendszerek bizonyos időszakokban akár évekkel is elmaradnak a kereskedelmi forgalomban megtalálható alkalmazásoktól. Ez meglepőnek tűnhet ahhoz képest, hogy például mind az internet, mint a GPS a Pentagon - az amerikai védelmi minisztérium - védőszárnyai alatt jött létre. Csakhogy amikor sor kerül a tényleges beszerzésekre, a szolgálatok gyakran beleütköznek az igencsak hosszú költségvetési átfutási időbe és a bizánci bonyolultságú szerződéskötési procedúrákba.


A NIE mintegy erre reagál a hadsereg új, Agile nevű programjának keretében. Célja a magánszektor prototípusainak beszerzése a hadgyakorlathoz, hogy a tapasztalt veteránok és az újoncok egyaránt kipróbálhassák azokat működés közben. Ha egy adott rendszer nem múlja felül az előző változatot, vagy ha például egy új rádiótípust tönkretesz a sivatagi homok, a hadsereg felmondhatja a szerződést vagy az eszköz áttervezését igényelheti. A legutóbb tesztelt új rendszerek egyike a Nett Warrior nevű strapaálló okostelefon volt. Az eszköz korábbi változatát tavaly próbálták ki, de akkor kitűnt, hogy jóval nehezebb és drágább - továbbá nem is lényegesen jobb - azoknál, amelyek már rendelkezésre állnak. Adtak még egy évet a tökéletesítésére, és most bevált. Azok a rendszerek, amelyek helyt állnak a próbán, gyorsított ütemben fejleszthetők ki, illetve kezdhetik meg a gyártásukat. Ennek eredményeként a hadsereg hamarabb és ésszerűbben szerezhet be új eszközöket úgy, hogy kevesebb fajtát rendel, pénzt takarít meg, ugyanakkor hatékonyabban is működhet - bár önmagában a technológia nem sokat jelent.

"Egyik ilyen elektronikus eszköz sem helyettesítheti az ember döntését vagy tapasztalatát. De jobb, ha a mai követelményeknek megfelelő intelligens eszközöket rendszeresítenek a fegyveres erők, mintha továbbra is öt évvel ezelőtti, butább rendszereket használnak" - mondta a brit hírmagazinnak Dan Pinnell ezredes, az első páncélos hadosztály második dandárjának parancsnoka, aki az Attica határainak visszaállítására indított amerikai offenzíva parancsnoka volt a hadgyakorlaton.