Mel Gibson visszatért a Visszavágóban megismert karakteréhez és hol gránáttal, hol az öklével, kegyetlenül rendet vág a neki kellemetlenséget okozók között.

Hirdetés

Hogy tetszett a Börtönregény?

Tetszett, jó film

Közepes lett

Gyengén sikerült

Mel Gibson kegyetlenül eltűnt. Egyrészt ő sem erőltette a filmezést, másrészt pedig nem egy magánéleti botránya volt, melyek révén kiesett a pixisből, bár erről igazából csak a bulvársajtó lelkes olvasói tudnak bővebb információt. A mozizóknak ugyanis remélhetőleg nem számít, hogy a színész a való életben szereti-e a virágokat, vagy macskákat kínoz, a lényeg, hogy milyen filmeket készít. Fura belegondolni, hogy Gibson, akinek 1998 és 2000 között készített öt filmjéből négy százmilliós amerikai bevételt ért el, 2003 óta mindössze két filmben szerepelt, A sötétség határánban, valamint A hódkórosban. (A Paparazzi-béli cameóját most ne számoljuk.)


A sötétség határán még valamennyire érdekelte a nézőket, Amerikában 43 millió dollárra volt jó, azonban gyengén sikerült (kritikánk), ami nem csoda, hiszen egy több órás minisorozatot butítottak le két órára. Cserébe A hódkóros kifejezetten jó film lett, de a balhék miatt sokat halasztották a premierjét, s a közönséget így sem érdekelte, 1 millióig sem jutott el hazájában. A színész Gibson mellett a rendező Gibson sem volt aktívabb, igaz 2004-ben a Passió hatalma sikert aratott (Amerikában 370 millió dollár), de a 2006-os Apocalypto (50 millió dollár Amerikában) után már a kamera mögött sem nagyon láthattuk az Ausztráliában felnőtt filmest.

Azt sajnos már új főszerepe, a Börtönregény premierje előtt lehetett tudni, hogy Amerikában továbbra is el fog maradni a sikeres visszatérés, hiszen a film ott elkerülte a mozikat és csak Video-on-Demand formátumban volt elérhető. Sebaj, a világ többi része megkapta Gibsont és ezért áldhatjuk az égieket, mert a Börtönregény kifejezetten jól sikerült, leginkább talán a Visszavágó rajongói fogják élvezni, mely filmre egyébként több közvetett és közvetlen célzás is történik - sokan folytatásként is tekintenek rá. (Fura módon ezt cáfolni és megerősíteni is sikerült, így a kérdés nyitott marad.)

Az első igazán szembetűnő különbség a két film között vizuálisan érhető tetten, hiszen míg a Visszavágó acélkékben pompázott, addig a Börtönregényben szinte minden sárgásbarna. Naná, milyen is legyen, ha egy lepukkant mexikói börtönben játszódik a sztori jó része. Illetve helyesbítenénk, egy kvázi börtönvárosban, vagyis egy olyan büntetés-végrehajtási helyen, amilyet nem sokat látni a világon: amikor Mel Gibson név nélküli karaktere megérkezik, el is csodálkozik, hirtelen nem tudja, hogy börtönben vagy egy plázában van-e.


A bonyodalmak egy balul sikerült rablással, illetve azok következményeivel kezdődnek, a film egy autós üldözéssel indít, főhősünk sofőrként próbálja egyik megbízóját elmenekíteni a hatóságok elől, sajnos nem sok sikerrel, bár azért Mexikóba sikerült átjutnia, így ott kerülhet börtönben. A fő konfliktust az eltulajdonított csillagászati összeg adja, melyet korrupt mexikói rendőrök nyúlnak le, de arra szemet vetettek a rablás kitervelői, valamint a börtön kiskirálya is. El is kezdődik az oldalak közti lavírozás, melynek végeredménye csak egy lehet: mindenki pórul jár, Mel Gibson pedig hepiendet kap.

Hogy valóban így történik-e, azt nem áruljuk el, azt viszont megsúgjuk, hogy addig rengeteg hullán, ravasz megoldáson és poénon át vezet az út. S mindez nagyon stílusos, bár cseppet sem eredeti formában történik. A Börtönregény tehát egy börtön akciókomédia, bár olykor a komédia már-már paródiába megy át, a coolság pedig erőltetetté válva cikibe csak azt nem tudjuk, hogy szándékosan-e, vagy csak mi érezzük annak. És, ami nagyon fontos, hogy az akciózások közepette még karakterizálást is kapunk, Gibson figurája percről-percre kapja meg rétegeit.


A Börtönregény abszolút nem világmegváltó film, de a kezdeti nehézségének kifejezetten élvezetessé válik - remélhetőleg a belerázódási folyamat senkit nem fog elriasztani a megtekintésétől. A minőség főképp annak fényében örvendetes, hogy a rendezőnek, a sokáig Gibson mellett asszisztenskedő Adrian Grunbergnek ez volt a bemutatkozása. Mel Gibson remek ebben a bűnöző szerepben, a megjelenített világ is pazar, s kegyetlenül mocskos, bár olykor kicsit túlzásba vitték a narrálást, de semmi sem lehet tökéletes.

Mel Gibson tehát hivatalosan visszatért, bár az kérdés, hogy mikor fogják őt ismét színészi vagy rendezői munkássága alapján megítélni. Legközelebb ismét mexikói közegben láthatjuk egyébként, a Machete folytatásában, a Machete Killsben fog rosszalkodni.

Klikk a képre a nagyobb változathoz

Börtönregény (Get the Gringo) színes, feliratos, amerikai akciófilm, 95 perc, 2011 16 éven aluliak számára a megtekintése nem ajánlott rendező: Adrian Grunberg forgatókönyvíró: Mel Gibson, Adrian Grunberg, Stacy Perskie zeneszerző: Antonio Pinto operatőr: Benoît Debie producer: Bruce Davey, Stacy Perskie szereplők: Mel Gibson (sofőr) Kevin Hernandez (fiú) Dolores Heredia (a fiú anyja) Daniel Giménez Cacho (Javi) Peter Stormare (Frank)