Az édes élet keserűségei
2012. június 13. 08:00, szerda
Cukor, szacharin, aszpartám, szukralóz. Annak kiválasztása, hogy éppen melyiket szórjuk a teánkba vagy kávénkba egyfajta orosz rulett, különösen a körülöttük kavargó ellentmondások miatt.

Hirdetés

A szacharint sokan a rák szinonimájaként értékelik, az Egyesült Államokban az 1970-es években be is akarták tiltani, mivel a szintetikus édesítőszeren tartott patkányoknál hólyagrák alakult ki. A Kongresszus azonban moratóriumot hirdetett a tilalommal szemben, így maradhatott a szacharin az éttermi asztalokon és a boltok polcain, 1991-ben vissza is vonták a tiltási indítványt. 2000-től, amikor kísérletekkel bizonyították, hogy a mesterséges édesítő másként viselkedik az embereknél, mint a patkányok esetében, a figyelmeztetések is eltűntek a csomagolásokról.

Mindezek ellenére, vagy éppen ezért sokakban merülnek fel kétségek az egyre szaporodó mesterséges édesítőszerekkel kapcsolatban, mégis rengeteget használunk belőlük. Globálisan ezek a szintetikus anyagok 1,5 milliárdos piacot jelentenek éves szinten, a fogyni vágyók és a cukor problémákkal küzdők többsége kizárólagos megoldásként tekint ezekre a kemikáliákra.

A tudományos társadalomban sincs egyetértés. Bármelyik édesítőszer esetében ugyanannyi megnyugtató elemzést találunk némi keresgélés árán, mint amennyi elrémítő tanulmányt, és sajnos egyáltalán nem zárható ki, hogy az édesítőszerek olyan hosszútávú hatásokat hordoznak az emberekre nézve, amik csak akkor válnak egyértelművé, ha valaki évtizedeken át fogyasztja ezeket a szereket, éppen ezért az emberek döntéseit leginkább a szóbeszéd és a különböző szeszélyek alakítják.

Több százmillióan fogyasztanak mesterséges édesítőszerrel készült ételeket és italokat, melyek száma meredeken nő, eddig azonban nem hallhattunk semmilyen világméretű egészségügyi hatásról, ami ehhez lenne köthető.

Az Egyesült Államok Élelmiszer- és Gyógyszerbiztonsági Hatósága (FDA) a három, jelenleg legszélesebb körben alkalmazott édesítőszert ugyanabba az "általánosan biztonságosnak tartott" csoportba sorolja. A gyártók tanulmányok hadaival igyekeznek alátámasztani ezt. "A hagyományos értelembe vett élelmiszer biztonsági szempontok alapján a tudományos társadalom úgy véli, ezeket rendkívül alaposan leteszteltük minden lehetséges toxicitással szemben" - mondta Dr. Gary M. Williams, a New York-i Orvosi Egyetem patológus professzora, aki nem vett részt a mesterséges édesítőszerek biztonsági felülvizsgálataiban, melyek közül többet is a gyártók finanszíroztak.

Williams professzor biztonsággal kapcsolatos nézeteit részben arra is alapozza, hogy az édesítőszerek sokkal intenzívebbek a cukornál, ezért az emberek jóval kevesebbet fogyasztanak belőlük. A kis tasakokban található, vagy apró tablettákba formált fehér "izé" nagy része csupán töltőanyag, nem tisztán édesítő, az állatokon végzett biztonsági tesztek olyan dózisokat vizsgáltak, amik a fogyasztásra ajánlott több száz, vagy ezerszerese. A kritikusok azonban, főként a hazánkban is legelterjedtebb aszpartám esetében azzal érvelnek, hogy az egészségügyi panaszok, mint fejfájás, neurológiai rendellenességek és a rák kialakulása igenis figyelmeztető jel, a hatóságok azonban szemet hunynak ezek felett.

Egy fogyasztóvédő csoport, a Center for Science in the Public Interest (CSPI) "kerülendő" felirattal látja el a szacharin és aszpartám tartalmú fogyasztási cikkeket, ugyanakkor a szukralózt és egy újabb, intenzívebb, kémiai összetételét tekintve az aszpartámhoz nagyon hasonló édesítőt, a neotámot biztonságosnak ítél. A CSPI ugyancsak óv az aceszulfám-káliumtól, egy kevésbé elterjedt szertől, amit inkább a sütött árukban alkalmaznak más édesítőkkel kombinálva, de üdítőitalokban, sőt a Halls cukormentes cukorkákban is megtalálható az aszpartám társaságában.

A CSPI-nek azokhoz is van pár szava, akik a sztíviához, a jázminpakóca növényből kinyert édesítőhöz folyamodnak, mivel mindössze egyetlen laboratóriumi állatfajjal folytattak le ráktanulmányokat az édesítőszert illetően. "Csak azért mert az anyag természetes, nem jelenti azt, hogy biztonságos is" - figyelmeztet a CSPI weboldala.

Egy édesítőszerekre irányuló Google keresés ezernyi rémtörténetet tár elénk, az agydaganat kialakulásától a súlygyarapodásig szinte bármit olvashatunk. Dr. Walter Willett, a Harvard élelmezési tanszékének vezetője szerint az emberek képesek a racionális döntésekre a kockázatok és bizonytalanságok figyelembevételével. "A világ soha nem pusztán fekete és fehér, és szinte soha nem közelíthetünk teljes bizonyossággal semmi felé" - mondta. "A legfontosabb azon kockázatok elkerülése, amik jelentősek és egyértelműek, mint a dohányzás, túlsúly és a cukrozott üdítők rendszeres fogyasztása"

A szacharin, aszpartám, szukralóz és aceszulfám-kálium mind olyan molekulák, amik a nyelv felszínének bizonyos proteinjeihez kapcsolódva megbizsergetik a neuronokat, melyek az "édes" jelzést küldik tovább az agyba. A legnagyobb kérdés, hogy mi történik a mesterséges édesítőkkel miután elfogyasztottuk azokat.

Nézzük az aszpartámot. Ez gyakorlatilag két aminosav és egy molekuláris töredék elegye, utóbbit metil-észternek neveznek. Az emberek egy része - körülbelül egy a huszonötezerből - nem képes feldolgozni az egyik aminosavat, a fenilalanint, nekik nem tanácsos aszpartámot fogyasztani. Mindemellett sok étel tartalmazza a szóban forgó két aminosavat, jóval magasabb mennyiségben. "Nem teljesen idegen, egyedi anyagokról beszélünk" - mondta dr. Willett. "Ez nem bizonyítja ugyan, hogy teljesen ártalmatlanok, de kicsi a valószínűsége, hogy valami hatalmas meglepetés várna ránk"

A két aminosav bár része az emberi étrendnek, gondokat okoz ha felborul az egyensúlyuk, ugyanakkor érdemes egy pillantást vetni a harmadik összetevőre. A metil-észter metanollá, egyfajta méreggé alakul, bár a gyümölcslevekben is megtalálható a metanol, ami különböző rendellenességeket okozhat, mint sclerosis multiplex vagy enyhe metilalkohol mérgezés. A tudományos irodalomban is több figyelmeztető felfedezés található. Egy olasz rákkutatási tanulmány szerint az aszpartámot fogyasztó patkányoknál magasabb volt a leukémia és a limfóma megjelenésének aránya. Természetesen van ellentételezésünk is, a marylandi Nemzeti Rákkutató Intézet átfogó vizsgálata például nem talált összefüggést az aszpartámmal készült italok és a rák kialakulása között.

Eközben a szukralóz, ahogy azt az előállítók is hangoztatják, cukorként kezdi pályafutását. A cukor molekulákból azonban kémiai reakciókkal darabokat emelnek ki, három hidroxil csoportot klóratomokra cserélve. A klór hatékonyan álcázza a molekulákat, melyek többsége feldolgozatlanul áthalad a szervezeten, ezáltal elmondható, hogy nulla kalóriás termék. Többen természetesen aggódnak a klór miatt, az állatokon elvégzett tesztek szerint azonban a szukralóz belefér az amerikai "biztonságos" kategóriába. A szukralóz molekulák tartóssága azonban egy másik aggályt is felvet, mivel alig metabolizálódik, a környezetbe kerül. Az Egyesült Államokban mérhető szukralóz szinteket találtak a vízellátásban, a kikerült mesterséges anyagok hatása az élőlényekre nem ismert.

Ha már ennyi negatívum hangzott el az édesítőkkel kapcsolatban, bizonyára sokakban felmerül, vajon a cukor mennyire káros valójában? A fehér cukor bár természetes, egyértelműen hizlal, ami számos egészségi problémát eredményez, a diabétesztől, a szívbetegségeken át egészen a rák kialakulásáig. A cukros üdítők, és ide érthetők a gyümölcslevek is, különösen nagy mértékben hozzájárulnak az elhízáshoz. Elvileg az étrend megváltoztatásával az éhségérzet is megváltozik, biztosítva a megfelelő táplálkozást. Emésztőrendszerünk azonban mintha nem venné észre a folyadékkal bevitt kalóriákat. "A folyékony kalóriák másnak tűnnek, ezért is különösen problémásak" - mondta dr. Willett. "Sok étel hozzájárul a súlygyarapodáshoz, azonban úgy tűnik, hogy a cukrozott italok jelentik a legfontosabb problémát"

A mesterséges édesítőszerek nem hizlalnak, azonban rengeteg körülöttük a kérdőjel. "Érdemes figyelembe venni, hogy a cigarettázás 30 évig nem emeli a tüdőrák kialakulásának a kockázatát, pedig ez egy rendkívül erős karcinogén. Sok összetevő évtizedeken át képes lappangani" - mondta Willett, aki a transzzsírokat hozza fel példaként, amit az 1900-as évektől használunk, azonban csak az 1990-es években bukkant fel problémaként a gyógyászatban. "90 évbe telt, hogy rájöjjünk mekkora problémát is okoz. Kissé mellbevágó milyen hosszú időre volt szükség" - tette hozzá.

Willett mindezek ellenére úgy véli, hogy a mesterséges édesítésű üdítők még mindig jobbak a cukorral készült változatoknál, bár a diétás italokat sem tartja optimálisnak, a nikotin tapaszra emlékezteti, és inkább a kevesebb édes étel és ital fogyasztására buzdít.

Megosztás
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
 

IT/Tech, Hardver
Tudomány, Mobil, Film, Játék
Hirdetés



Hozzászólások
A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
2012. jún. 18. 15:59 | válasz | #51
De az a sora a cikknek amit idéztem enyhén szólva is szánalmas. Szerintem azok akik saját testük, életük, egézségük változását, javulását pirulák, szerek kiegészítőktől vagyis másoktól várják nem felelnek meg a társadalmi elvárásoknak. Főleg ma ás főleg a jövőben. Amikor az ember már manapság is puszta számokkal jellemezhető később mit várnak ezek az emberek. Hányszor hallottuk mindannyian "hogy ez senkit nem érdekel" kifejezést (például rosz lett a vizsgád, mert meghalt az anyukád... De számtalan példát lehetne mondani még)
2012. jún. 18. 15:53 | válasz | #50
Valóban igazad van nem lenne így kivitelezhető.
Amit leírtál egyetértek vele.
2012. jún. 18. 00:29 | válasz | #49
Ez igaz, és általában működik is.
Viszont a drasztikus testzsír-százalékát csökkentés (és annak az állapotnak a megtartása) drasztikus módszereket kíván. :D És nálam most az is szempont.
Melan  
2012. jún. 17. 19:13 | válasz | #48
pifoeko: Valóban? Már elnézést, de, ha ezt is az iskolában kellene megtanulni, akkor minden hasonlósan fontos dolgot is ott kellene. És akkor mita tanít a szülő? A társadalom, a közvetlen környezet, a TV? Ha egy picit is gondolkodom (más hozzászólókkal ellentétben) nem az iskolába vinném ezt be, ahová idő is kell(ene) erre no meg képzett tanár, valamint BEFOGADÓKÖZÖNSÉG. Ugyanis képzeljük el, hogy a mai fiataljaink, aki között vannak olyanok, akik napi 3-4 energiaitalt isznak meg (félreértés ne essék, nincs bajom vele) és főleg gyors- és/vagy műkajákat esznek, szóval ők nemigen fognak tátott szájjal figyelni ezekre az itelmekre. Ne akarjunk már mindent megtanítani a gyerekeknek, hanem egyszerűen hagyni kellene neki megtanulni ezeket. Hogy honnan? Például a szülő példamutatásával, a társadalommal, ami nem a pénz felé, hanem az őt alkotó emberekkel foglalkozna, hogy minél tovább éljenek egészségesen, és dolgozhasanak,építve ezzel a társadalmunkat (ezt most osszuk el kettővel, elég fennkölt és idealista lett, de a lényeget érthetitek). Hidd el nekem, 1-2 TV műsor és reklém, ami jól célozza meg a megfelelő tartalommal a közönséget többet hat a gyereknél, mint a tanóra.
Szóval ne akarjunk minden benyomni az iskolába már... főleg nem ész nélkül.
2012. jún. 17. 00:52 | válasz | #47
Okés, akkor voltál dokinál...
Lehet, hogy csak alergiás vagy rá genetikailag.
2012. jún. 16. 16:52 | válasz | #46
'a fogyni vágyók és a cukor problémákkal küzdők többsége kizárólagos megoldásként tekint ezekre a kemikáliákra.'
Tényleg????
Nem is kellene semmitsem megoldani ha nem lennék ennyire rabjai érzelmeiknek/érzéseiknek. Az iskolában nem csak azt kellene megtanítani, hogy mi az a logaritmus meg derékszögűháromszög, hanem azt is, hogy képesek legyünk irányítani vágyainkat és ne azok irányítsanak minket! Illetve, hogy ne higgyjünk olyan vizsgálatoknak amiket azok finanszíroznak akiknek kárára válhat.
2012. jún. 16. 11:54 | válasz | #45
mondjuk ha biológus vagy akkor még érthetö is, de éna zért enynire komolyan sose tudnám venni ezt a dolgot, egyszerü a képlet, enni kell rendesen, mozogni rendszeresen, és nemlesz elhizás:D


TrSzGabesz-nek pedig, az orvosokrol anynit hogy keresztanyám a növért fizette le hogy hozza már a gyógyszerét mer párórával elvoltak maradva (természetesen kávéautomatánál találta meg) rá 1 hétre meghalt.(persze nem az elsö és utolsó alkalommal keresgélte a növért)
2012. jún. 16. 01:09 | válasz | #44
"Szóval, ha aszpartam fogyasztása után mindig rösszul leszel, akkor emeld fel a segged, és húzz el az orvoshoz! Én nem vagyok orvos, de mi van akkor, ha a szervezeted cukornak érzékeli, és inzuéinnal leszabályozza a vércukorszinted és azért vagy rosszul? Lehet ez egyfajta cukorbetegség, vahy akárminek a tünete is. Talán csak egy alergia, de lehet komoly is. Mondom, egy mentősnél gyakori letakarni valók az olyan emberek, akik ezzel meg azzal a kis tünettel minek is fordulnának orvoshoz..."

Kösz a tippet! Ugyan nem az írásod nyomán, de korábban voltam vérvételen, többféle vizsgálatot kértem. Minden rendben volt. Sajnos az orvosokat érintő tapasztalataim nem éppen rózsásak. Sokszor rángatják az embert hónapokig tartó kivizsgálásokra, hogy megállapítsák, nem találják a baj forrását. Azért az ember feleslegsen nem szereti magát stresszelni, ugráltatni hónapokig, hogy utána ilyet mondjanak neki. Nem mondom, hogy minden esetben, de a mentős ilyenkor jön takargatni, utána meg lehet, hogy az áldozatot hibáztatja. Persze most ezt nem vitának szántam. Csak jeleztem, hogy igen is, az orvosokon is sokszor múlik sok minden. De ez már eléggé offtopic :)
2012. jún. 15. 18:19 | válasz | #43
Nem mérem, csak tudom, hogy miben mennyi energia van (valamire pontosan rá is van írva, van amit saccolok), és hogy milyen időközönként, mit és mennyit érdemes enni... Illetve azt is, hogy kb. mennyi az aznapi energiaszükségletem. Ezt persze hozzáigazítom ahhoz is, hogy mit csinálok az adott napon.
Azt is tudom, hogy X perc X km/h-s futással kb. mennyi kalóriát használok el.
Mindent csak "érzéssel" csinálok, semmit nem állok neki számológéppel számolgatni. Persze ehhez nem árt egy kis tapasztalat (és persze az sem rossz dolog, ha biológus az ember... :D). Csak akkor futok pluszban valamilyen kaja/cukros pia matt, ha nagyon kilóg az aznapra betervezett energiabevitelből. (betervezetten az értem, hogy már reggel tudom kb., mit fogok aznap csinálni, és hogy ehhez saccolva mennyi energia kell...)

Durván és bonyolultan hangozhat, de nem nagy dolog, és nagyon hasznos tud lenni a mai világban, amikor tulajdonképpen meg sem kellene az embernek mozdulnia, viszont az élelmiszerek, kaják a fejlett civilizációnak köszönhetően dugig vannak energiával...
Érted a problémát... Az ősember egész életében majdnem az egész napját kajaszerzéssel töltötte, és energiatartalom szempontjából mégis relatíve elég szar minőségű kajával kellett beérnie... Ma viszont gyakorlatilag nem kell csinálnunk semmit, de a mezőgazdaságnak, élelmiszeriparnak köszönhetően soha nem voltak ennyire tápanyagdúsak az ételek.
A mai kajákkal egyáltalán nem nehéz túllépni az egy napra szükséges energiamennyiséget (ha az ember nem csinál semmit, akkor pedig pláne). Ez pedig hosszabb-rövidebb idő alatt (embertípustól és kortól függ) meg is látszik az emberen sajnos. Ezt akarom én elkerülni. Nem kell ide norbiápdét meg anyámkínnya, egyszerűen csak oda kell figyelni az ilyen "apróságokra".
2012. jún. 15. 13:00 | válasz | #42
kajak méred hogy mennyi energiát viszelbe egy nap?:D nem trollkodni akarok de nekem ez fura, hogy egy pohár kóla miatt 182,093 métert futsz még pluszba például. azért ez egy kicsit tulzás énszerintem [énis tuloztam ezzel tudom, és nem trollkodni akarok csak nemértem hogy néhány embernek hogyvan enyni ideje meg energiája(nem, nem a sport ra gondolok)]
Alexease   2001. 03. 10. óta regisztrált VIP fórumozó 2001. 03. 10. óta regisztrált VIP fórumozó 2001. 03. 10. óta regisztrált VIP fórumozó2001. 03. 10. óta regisztrált VIP fórumozó2001. 03. 10. óta regisztrált VIP fórumozó
2012. jún. 15. 00:58 | galéria | válasz | #41
Nem olvastam el a hozzaszolasokat, vagyis biztos volt rola szo: a Nyirfacukrot probaltam teljesen jo, cukorallagu, cukorizu, mellekiz nelkul, nekem tetszett, leszamitva, hogy marha draga es osszefostam magam tole;) Allitolag meg kell szokni, de utana jo.
En maradok a hagyomanyos cukornal;)

2012. jún. 14. 21:31 | válasz | #40
Oké, ez így meggyőző.
2012. jún. 14. 21:11 | válasz | #39
Sok baktérium nem tud vele mit kezdeni, nem tudja hasznosítani. Az, hogy le tudja-e bontani egy sejt, az az adott sejt enzimkészletétől függ, nincs összefüggésben a mitokondriummal. Tehát azzal sincs összefüggésben, hogy a sejt prokarióta vagy eukarióta-e.

Az ember tudja hasznosítani, de csak részben szívódik fel a bélből, így csak egy részét tudja lebontani/hasznosítani. Ezért jó cukrot helyettesítő édesítőszer, mert nem szívódik fel rendesen a bélből (Ugyanis a cukoralkoholok is tartalmaznak energiát. Csak ez az energia nem kb. 4 kcal/g, mint a cukrok esetében, hanem kb. 2,5 kcal/g.) Viszont ezért okoz nagy mennyiségben hasmenést... :)
2012. jún. 14. 20:46 | válasz | #38
"A sok tudományos okfejtés mellé gondoltam, megosztom a tapasztalataimat is.
1) A cukorral még soha semmi bajom nem volt, sőt, azt az elvet követem, hogy a cukor energia, amire szükség van, főleg, ha valaki sportol - márpedig nem egyszer támadt "cukorszomjam" több, mint 100 kilométer hosszú biciklitúrák vége felé. Sosem híztam el, mindig vékony voltam, rám nincs láthatóan káros hatással, szükségem van a bevitelére."

Látom, te sportolsz rendesen, így nem hasonlíthatod magad össze az átlagemberrel.

"4) Aszpartám... sokáig nem voltam rá érzékeny. Pénz szűkében aszpartámos, olcsó üdítőket vettem munkába menet. Aztán egy nap elromlott valami, és azóta ha olyat eszek/iszok, amiben aszpartám van, levert, erőtlen, gyenge leszek, megfájdul a torkom. Nem magyaráztam be magamnak, azelőtt semmi bajom nem volt vele. Egyszerűen csak észrevettem, hogy az okozza a tüneteket. Későbbi próbálkozásokkor ez még hatványozottabban ismétlődött meg, nátha szerű betegség gyötört utána. Szóval száműztem az életemből ezt a "szert". Olvastam sok gagyi cikket, hogy ááááá, a kísérletek bebizonyították, hogy nem káros az egészségre. Remélem, érthető, hogy teszek rá egy nagyot, mit írnak, ha az én tapasztalatom mást mond. "

De mondok neked egy tanulságos történetet. Van egy mentős barátom, aki a munkája közben rendszeresen történik meg az ilyen eset. Kiérkeznek, de a beteg már halott. A rokonok meg ott sápítoznak, hogy csináljanak valamit, mert olyan egészséges ez az ember, hogy még orvosnál sem volt soha. Erre lehet azt mondani, hogyha ment volna orvoshoz, akkor most nem halt volna meg. És ez igaz az összes utolsó pillanatban a korházba került idiótára, akik fél óra múlva megdöglenek, és a rokonság össze-vissza perel mindenkit műhibáért. Mert, mondjuk az utolsó fél órában már nem tudták kideríteni, hogy a lehetséges huszonnyolc betegség közül, amelyek pont ezeket a tüneteket produkálják, éppen melyiket hordja már a hülyéje lábon hosszú ideje.

Szóval, ha aszpartam fogyasztása után mindig rösszul leszel, akkor emeld fel a segged, és húzz el az orvoshoz! Én nem vagyok orvos, de mi van akkor, ha a szervezeted cukornak érzékeli, és inzuéinnal leszabályozza a vércukorszinted és azért vagy rosszul? Lehet ez egyfajta cukorbetegség, vahy akárminek a tünete is. Talán csak egy alergia, de lehet komoly is. Mondom, egy mentősnél gyakori letakarni valók az olyan emberek, akik ezzel meg azzal a kis tünettel minek is fordulnának orvoshoz...
2012. jún. 14. 20:27 | válasz | #37
"Ezt azért részleteztem, mert nem tudom, honnan gondolod, hogy a hidroxilcsoportok helyén klór van..."

Kevertem a szukralózzal. Rehát ez egy olyan cukorfélee, amit a baktériumok nem tudnak emészteni, míg a mitokondriumokkal rendelkező sejtek, ilyenek az emberek sejtjei meg tudnak.
Akkor a szukralózra igaz, amit mondtam, nem erre a xilitolra.
2012. jún. 14. 16:12 | válasz | #36
A sok tudományos okfejtés mellé gondoltam, megosztom a tapasztalataimat is.
1) A cukorral még soha semmi bajom nem volt, sőt, azt az elvet követem, hogy a cukor energia, amire szükség van, főleg, ha valaki sportol - márpedig nem egyszer támadt "cukorszomjam" több, mint 100 kilométer hosszú biciklitúrák vége felé. Sosem híztam el, mindig vékony voltam, rám nincs láthatóan káros hatással, szükségem van a bevitelére.
2) Az édesítőszerek, ha jól értelmezem, csak az ízt helyettesítik, energiát nem pótolnak úgy, mint a cukor. Tehát fenti példánál nem lenne segítségemre. (?)
3) Ha épp van rossz fogam, és cukrosat eszek/iszok, akkor megfájdul, de érdekes módon a méz nem generálja ugyanezt a problémát. A fogam pedig nem a sok cukortól rossz, ha rossz. Ezt elég, ha én tudom, miért, mert nem vág a témába.
4) Aszpartám... sokáig nem voltam rá érzékeny. Pénz szűkében aszpartámos, olcsó üdítőket vettem munkába menet. Aztán egy nap elromlott valami, és azóta ha olyat eszek/iszok, amiben aszpartám van, levert, erőtlen, gyenge leszek, megfájdul a torkom. Nem magyaráztam be magamnak, azelőtt semmi bajom nem volt vele. Egyszerűen csak észrevettem, hogy az okozza a tüneteket. Későbbi próbálkozásokkor ez még hatványozottabban ismétlődött meg, nátha szerű betegség gyötört utána. Szóval száműztem az életemből ezt a "szert". Olvastam sok gagyi cikket, hogy ááááá, a kísérletek bebizonyították, hogy nem káros az egészségre. Remélem, érthető, hogy teszek rá egy nagyot, mit írnak, ha az én tapasztalatom mást mond.
2012. jún. 14. 15:08 | válasz | #35
A mitokondriumban csak energiatermelés folyik (oxidatív foszforiláció), oda csak a lebontó folyamatok során nyert protonok (hidrogénionok) és elektronok kerülnek. A lebontás (és felépítés, átépítés) a sejtplazmában folyik.
2012. jún. 14. 15:03 | válasz | #34
A xilitol nem mesterségesen előállított molekula, tehát nem mesterséges édesítőszer, hanem egy cukoralkohol. A cukoralkoholok annyiban különböznek a monoszacharidoktól, amelyekből létrejönnek, hogy redukálva vannak (a természetben - és mesterséges keretek között is - a redukciót aldóz-reduktáz enzim végzi), azaz az oxocsoport (az egyik szénatomhoz kettős kötéssel kapcsolódó oxigénatom) helyett még egy hidroxilcsoport van rajta. A xilitol a xilóz nevű monoszacharid (egyszerű cukor) alkoholja (azért van a végén '-óz' végződés helyett '-ol')
Ezt azért részleteztem, mert nem tudom, honnan gondolod, hogy a hidroxilcsoportok helyén klór van...

A xilitol olyasmi, mint a szorbitol (ami szintén természetes édesítőszer, cukoralkohol), de amíg a xilitol a xilóz redukált származéka, addig a szorbitol a glükóz redukált származéka.
A xilóz a hemicellulózt (növények sejtfala) felépítő monoszacharid (az elnevezése is arra utal, hogy növényekben fordul elő -> xilém), így az extrém módon specializálódott állati sejtek, amelyeknek elsődleges tápanyagforrása a szénhidrát (pl. idegsejtek), nyilván nem xilózfelvételre, hanem glükózfelvételre specializálódtak... :) A glükózfelvételt speciális glükóztranszport-fehérjék végzik (membránfehérjék). Mivel a szorbitol a glükóz redukált formája, ezért ezt fel tudják venni, és nagy mennyiségben valóban veszélyes lehet, úgy, ahogy te a xilitol esetében gondolod.
A xilózt viszont nem, így a xilitolt sem. A xilitol többek között antimikrobiális vegyület, tehát elsősorban baktériumokra (de ha jól tudom, egyes gombákra is) veszélyes. A baktériumok prokarióták, tehát egysejtűek, specializálatlanok, sokkal fejletlenebbek az eukariótáknál (főleg a többsejtű szövetes eukarióta sejttípusoknál), így a működéseik is nagyon lényegesen univerzálisabbak, ebből következően minden sz*rt fel tudnak venni. Ez legtöbbször előnyös, néha hátrányos. Ebben az esetben például hátrányos, ha csak xilitol, vagy legnagyobb mennyiségben xilitol áll a baktériumok rendelkezésére...

Persze ettől még bőven előfordulhatnak egyéb káros hatásai, amit eddig nem fedeztünk fel.
2012. jún. 14. 14:56 | válasz | #33
Most mondok egy nagy marhaságot, és javítson ki, az aki jobban ért hozzá, ha tévedek, de szerintem a mitokondrium ennek a kulcsa. A baktériumoknak nincs olyanjuk, mert prokarióták, de mi eukarióták vagyunk, tehát a cukorfélék széles spektrumának jó részét képesek vagyunk feldolgozni.
2012. jún. 14. 13:12 | válasz | #32
A kergemarhakór és az altzheimer úgy alakul ki, hogy egy hibás fehérje a közelében lévő azonos, de nem hibás fehérjéket a saját formájára alakítja, és az idegsejt, akinek ez a molekula tápláléka lenne, éhen hal. A hiba nem kémiai, hanem szerkezeti. A molekulalánc feltekeredik, és a sejtek nem tudják megemészteni. Pontosabban tudják, csak nagyságrendekkel lassabban. Egy hibás molekula, pedig felcsavarja a közelében lévőket. Természetesen a szervezetbe mindig jutnak ilyen hibás molekulák, de a szervezet megbírkózik vele. Ha mégsem, és az áldozatot elfogyasztja egy másik élőlény, akkor túl nagy koncentrációja lesz ahibás molekuláknak, így ismét kialakulhat a betegség. Ezért nem szabad tápszernek feldolgozni a beteg állatot.

Na, ennél a módosított cukornál, ahol az OH gyököket klór helyettesíti, szintén az a jellegzetessége, hogy nem tudják a sejtek feldolgozni. Ugye itt szó sem lehet arról, hogy saját maguk képére formáljál a többi cukormolekulát, de a baktériumoknál sejthalált okoz, mert a vele táplálkozó baktériumok nem tudják feldolgozni, és éhen halnak, miközben mohón táplálkoznak. A többi sejtre, mondjuk az idegsejtekre nem hathat ez ugyanígy? Egyértelmű, hogy a növény ezt védekezlsi stratégiából termeli a kórokozók ellen, és ő valahogyan tudja hasznosítani. Gyakorlatilag ezt a növény azért hozza létre, mert egy méreg, amivel védekezik. Nem durva ezt így fogyasztani?
2012. jún. 14. 12:44 | válasz | #31
A többi ember meg szív miatta.
2012. jún. 14. 12:44 | válasz | #30
Már a rizsben és a krumpliban is jóval több a szénhidrát, mint amit az átlag ember felhasznál. Ez részben abból fakad, hogy nem mozgunk olyan sokat nap közben munkánk során. A mindennapi intenzív mozgás meg lényegében egészségtelen. Így csak azoknak lehet elfogadható a némi keményítő, akik fizikai munkát végeznek.
brozy  
2012. jún. 14. 10:58 | válasz | #29
Egészen korrekt cikk! Jóra értékelem!
2012. jún. 13. 21:49 | galéria | válasz | #28
"...a kevesebb édes étel és ital fogyasztására buzdít" Kár hogy a nem kifejezetten édes dolgokban is van édesítőszer bőven, mert anélkül vagy ízetlen vagy egyenesen gusztustalan izű lenne a termék.
2012. jún. 13. 20:32 | válasz | #27
A xilitolnak egyelőre nem ismert emberre káros hatása, ...ha a hashajtó hatást nem vesszük annak. :) Ez azért van, mert a cukoralkoholokat, így a xilitolt is a szervezet csak részben tudja lebontani.

Amúgy a baktériumok ellen azért hatásos, mert nem tudják felhasználni, így éheznek. (...nem telítődnek)
2012. jún. 13. 20:29 | válasz | #26
Ez nem a keményítő, hanem a búzafeldolgozás, és a tésztakészítés hibája. A feldolgozási folyamatok során úgy összetörik a keményítőmátrix, hogy nem sokban különbözik már egy adag egyszerű cukortól. Amiben nyilván jóval több cukor van, mint a gyümölcsökben, mert a búza táplálószövetének funkciója a tápanyagraktározás (ezért is komplex szénhidrát formájában raktároz, mert úgy több fér el benne), a gyümölcs funkciója viszont csak annyi, hogy finom édes legyen, hogy az állatok széthordják a benne lévő magot. Így nincs is a gyümölcsökben annyi cukor.

Ezért mondtam, hogy lehetőleg olyan keményítőforrást együnk, amiben a keményítő nagyjából egyben van. Szimplán "józan paraszti ész" kell csak hozzá.
Jó keményítőforrás pl. a nem sz*rrá főzött és tört krumpli, vagy pl. a rizs, főleg a barnarizs.

Egyébként a tésztával sincs gond, ha sok energiára/építőanyagra van szükségünk, pl. egy kiadós edzés után. Minden csak szükséglet kérdése. Ahhoz is csak "józan paraszti ész" kell, hogy kitaláld, mit mikor érdemes enni.
2012. jún. 13. 20:13 | válasz | #25
A keményítővel az a gond, hogy túl sok szénhidrátot tartalmaz és azt is gyorsan felszívódó formában. Az ember szervezete szénhidrát szempontjából a gyümölcsökhöz van méretezve. Tehát ha telezabálom magam gyümölccsel, akkor nincs semmi gond. De ha jót eszem tésztából és rádobok desszertet, akkor akár nagyságrenddel több szénhidrátot is magamhoz vehetek gyorsan felszívódó formában. Az eredmény ismert. A szénhidrátfelesleg zsír formájában tárolódik, tehát elhízunk. A sok szénhidrát sok inzulin termelését eredményezi, ami inzulinrezisztanciához, majd cukorbetegséghez vezet. Ráadásul jól leesik a végén a vércukorszint és farkaséhes leszek megint.
2012. jún. 13. 19:59 | válasz | #24
Ha a baktériumokat kifingatja, mert telítődnek vele, de emészteni nem tudják, akkor ez nem fordulhat elő, mondjzk az emberi sejtekkel is?
2012. jún. 13. 19:52 | válasz | #23
"Ez egy olcsó trükk a multiktól: Bármit el lehet adni ami édes vagy sós..."

Ez nem egy olcsó trükk, hanem piaci kényszer.
Az olcsó trükk a bátriumcsökkentett só, a bio, a franc se tudja m,it takaró fantázisnevek, mint böfögisz-effenzisz, stb.

Egyébként mit jelent a nátriumcsökkentett só? NaCl és KCl 27:1-hez aránya a só a tengerekben, a kősóban. Ebben a közegben alakult ki az élővilágunk, így ezt is kell fogyasztanunk. Na most attól, hogy egy természettudományosan alulművelt hülyegyerek, aki egy tévévetélkedőben nem tudta megmondani, hogy egy kétszer nagyobb átmérőjú gömbnek/kockának hányszor nagyobb a térfogata, mint a fele akkorának, azt állítja, hogy a nátriumcsökkentettet kell fogyasztani, amit nevezhetnénk inkább káliumkloriddal dúsítottabbnak, még nem kellene neki hinni.

Ez az igazi olcsó trükk. Elhitetni azokkal, akik nem tudják mi a só, hogy az egyszerű só van manipulálva, hiszen tele van nátriummal, amiről nem tudja, hogy mi, de rém veszélyesnek hangzik. Ráadásul ha egy biokémikust megkérdeznél, kifejezetten nem ajánlaná a norbiféle káliumkloriddal feldúsított változatot.
2012. jún. 13. 19:36 | válasz | #22
2012. jún. 13. 19:33 | válasz | #21
Az, hogy valami természetes, még nem jelenti azt, hogy egészséges. Két példát mondanék. Kobraméreg és a fyilkosgalóca nem tudom mije, de amitől feldobjuk a talpunk.
2012. jún. 13. 19:16 | válasz | #20
A cukor nem rossz szénhidrátforrás, a keményítő pedig már miért lenne nála rosszabb? Nem is nagyon van más szénhidrátforrás. Kitin? Lignin? Cellulóz? Egyiket sem tudjuk megemészteni, ezek csak ballasztanyagnak jók... :D
(Sőt, ezek nem is szénhidrátforrások, hanem szénhidrátok...)

Ahogy mondani szokás, mindent mértékkel kell enni. Attól, hogy valaki túl sokat eszik valamilyen tápanyagból/tápanyagforrásból, és egészségügyi problémája lesz belőle, még nem jelenti, hogy tűzzes-vassal űzni kell azt mindenhonnan.

Egyébként a komplex szénhidrát azért jobb a sima cukornál (főleg azok, amelyek nem töredeznek szét lényegesen kisebb egységekre elkészítéskor/főzésnél), mert a szervezetnek le kell őket bontania egyszerű cukrokra, és nem tud bazinagy inzulin csúcsot produkálva egy-az-egyben azonnal felszívódni. Így lehetősége van a szervezetnek szépen folyamatosan felhasználni az energiát a normális működéshez, regenerálódáshoz/anabolikus folyamatokhoz, és nem tömi tele a zsírsejteket az akkor éppen felesleges energiával. (Nagy vonalakban.) Persze, ha "teletömi", az sem olyan nagy gond, ez egy egyensúly, amit normális életmóddal szabályozni lehet.

Minden hízlal, ami makrotápanyag (a szénhidrátokon kívül a zsír és a fehérje is), ha többet eszünk belőlük egyszerre egy alkalommal, mint kellene, vagy meghaladjuk a napi energiaszükségletet (ez minden tápanyagnál más és más mennyiség, életviteltől, napszaktól is függ). Minden makrotápanyagnak ugyanúgy megvannak a túlzott fogyasztás okozta káros mellékhatásai is, fölösleges a cukornál leragadni - bár tudom, a cikk most arról (is) szól.
Egyébként a zsírok, olajok egységnyi tömegében több mint 2x annyi energia van, mint egységnyi tömegű cukorban vagy fehérjében.
2012. jún. 13. 17:55 | válasz | #19
Annyira azért nem rossz dolog a cukor, mint ahogy a Norbi mondja.
2012. jún. 13. 16:18 | válasz | #18
A cukornál talán csak a keményítő a rosszabb szénhidrátforrás. Lényegében az a fő felelős az elhízásért, cukorbetegségért stb. Mozgáshiányos életmód mellett max lesz egy pár kiló súlyfelesleged, cukor és keményítő mellett viszont jól elhíznak az emberek, meg cukorbetegek lesznek.
NEXUS6  
2012. jún. 13. 14:51 | galéria | válasz | #17
A cukor iszonyú élettani hatású, amellett hogy elvonja a kálciumot a szervezetből (innen a fogszuvasodás inkább szerintem, nem a kis baciktól, azok elvannak szépen bármilyen kajamaradékon) emellett olyan jóllakottság érzetet okoz, ami gyakorlatilag függővé teszi az embert, pedig valójában éhezik. A túlsúlyos emberek soxor alultápláltak bármilyen más élettani összetevőben.

A hatása azonnali. Próbálja ki valaki az ellenkezőjét, manapság ezerrel nyomatjuk a cukrot, vagy ennek összetettebb formáját a szénhidrátot, a cukor elhagyása, a szénhidrát minimalizálása szinte azonnali hatású.

Érdekes, hogy az ember hogy szenved először, tényleg mint egy narkós, de emellett is jobb a közérzet.
2012. jún. 13. 13:27 | válasz | #16
javítás: "pl. egyes baktériumfajok"
2012. jún. 13. 13:26 | válasz | #15
Bizonyos mennyiségen túl minden méreg. Még a víz is.
Viszont vannak funkcionális mérgek is, amelyekre semmilyen mennyiségben sincs szüksége a szervezetnek, és a szervezet valamilyen működését, funkcióját akadályozzák, károsítják. Vannak nem funkcionális mérgek is, amelyekre szintén nincs szüksége a szervezetnek, de nem specifikusak.
És vannak olyan anyagok is, ami gyakorlatilag szintén bármilyen mennyiségben káros, ennek ellenére szüksége van rá a szervezetnek, ezért megtanult ellene hatékonyan védekezni. Ilyen anyag pl. az oxigén.
Az obligát anaerob (kizárólag oxigén nélküli környezetben életképes) szervezetek (pl. baktériumok) oxigén jelenlétében elpusztulnak. Nekik semmilyen védelmi rendszerük nincsen az oxidatív stressz ellensúlyozására, mert az idők folyamán oxigénről még hírből sem hallottak.

A cukor nem méreg, szüksége van rá a szervezetnek, de komplex szénhidrát (pl. keményítő) formájában több értelme van bevinni, mint egyszerű cukor formában... És persze bizonyos mennyiségen túl káros. Ozmotikus stressz, cukorbetegség stb.
Roman  
2012. jún. 13. 13:25 | válasz | #14
a legjobb édesítő, ha nem eszem édeset... gyrekkoromban kilószám zabáltam a cukrot, jól elhúztam (híztam) 140 kilajosra 15 éves koromra.. aztán volt, hogy 3 naponta egy 1200 tabis szacharinát-ciklamát csomagot megettem.. Most így 21 évesen, 75-80 kiló közt ingázva is olyan édesszájú vagyok, hogy mindent szénnéízesítenék szívem szerint, csak az tántorít el, hogy "drága"...

De, ha nem édeskézem, nem is kívánom.. Olyan dolog ez srácok, hogy ha édesen étkezem, csak jobban kívánom az édeset. Ha meg nem? Akkor észre se veszem. Nagy reményeket fúzok az ilyen Mirakulin http://en.wikipedia.org/wiki/Miraculin féle peptidekhez, tök jó lenne rekombinánsan tonnaszám gyártani a csodapeptideket, csak ezzel épp, hogy azt érnénk el, hogy olcsón s nagy mennyiségben lehetne édes dolgokhoz hozzájutni.. :(

A xilit meg jó baktérium és gombaölő, ezért limitált az alkalmazhatósága. Pl. kelt tésztát próbáljon vele az ember készíteni.. :-\ Meghol a gombaaaa :(
2012. jún. 13. 13:11 | válasz | #13
Viszonylag elég korrekt a cikk. Talán ott van csak az aránytévesztés, hogy ha vki ezt elolvassa arra a következtetésre jut, hogy jobb, ha egyik édesítőt sem eszi. Eddig még talán védhető is, azt viszont nem hangsúlyozza eléggé, hogy a cukrot mindenképpen abba kell hagyni. Azt gyakorlatilag méregnek kell tekinteni és úgy kezelni.

A xilit tényleg nem rossz, mondjuk én érzek egy kis mellékízét, a Steviának úgy szintén, de szerintem ennyi belefér. Az univerzális megoldás, ha egyszerűen hozzászokunk a kevésbé édes ízekhez. Alternatíva lehet még a méz is, arról eddig sehol nem olvastam semmi rosszat.
Yany  
2012. jún. 13. 12:36 | válasz | #12
A Xylit(ol) szerintem a legnagyszerűbb dolog a világon. Kár hogy drága, de azért ha a fogkezelést és az egyéb egészséget érintő kezelések árát vesszük figyelembe, amit a cukornak köszönhetünk, akkor máris nem olyan vészes az ára. Olcsóbb, de korrekt helyeken 2000 Ft/Kg-ért hozzá lehet jutni. A durva tulajdonsága, miszerint nem csak nem árt, de használ is a fogaknak meg egyszerűen zsírkaraj: nem csak segíti az ásványi anyagok fogba épülését, de a szúvasodást okozó baktériumok cukornak nézik, felveszik, eltelítődnek tőle és mivel nem tudják megemészteni, elpusztulnak. Wekekeke. Mellékíze gyakorlatilag nincs, sőt, fogyasztása után a hagyományos cukornak érezni egy mellékízét, illetve enyhén hűsítő érzés, ahogy oldódik a szájban.

Az viszont nem igaz, hogy nem lehet vele sütni: rendszeresen készítünk otthon vele muffint, gofrit, stb. Tudomásom szerint csak a kelt tésztákba nem érdemes rakni.

Én azt mondom: Xilitet a népnek! :)
2012. jún. 13. 11:59 | válasz | #11
Az ember nem táplálékbevitel céljából iszik, hanem a vízháztartásának szabályozása és szinten tartása végett.
Ebből kifolyólag nem jellemző,hogy cukros löttyöket iszok. Egy pohár innivalóba (250 ml-be, legyen az üdítő vagy "gyümölcslé") kb. 120 kcal-nak megfelelő cukrot (azaz kb. 30 g cukrot) pakolnak bele, én viszont a napi energiaszükségletemet kellemes ételek elfogyasztásával szeretem fedezni, nem pedig egyszerű cukrokkal teleszórt lötyikkel. Így én vizet és különböző teákat (natúrban) iszom.
Ha édeset szeretnék bevinni, akkor például gyümölcsöket eszem. Annak idején, a cukorgyártás megjelenése előtt az elődeink is ezt csinálták, és régebb óta, mint mi a cukor kétpofára tömését (sajnos nem túloztam).

Persze néha előfordul, hogy szeretnék inni egy kólát pl. (ami nem túl egészséges, de egyszer-egyszer nem lesz belőle világ vége, ha megiszom), azt viszont levonom az aznapi táplálékmennyiségből (vagy többet futok).
Édesítőszeres italok közül maximum energiaitalt szoktam inni. Nem azért, mert paranoiás vagyok, egyszerűen csak minek...
Thrawn  
2012. jún. 13. 11:44 | válasz | #10
A gyártók kihasználják az emberi gyengeséget. Miért ne tennék, ha hagyjuk magunkat. Szerintem a mértéken van a hangsúly. 6-7 évvel ezelőttre 174 cm-es magasságomhoz sikerült 90-93 kilós súlyt összeszednem, 150/90 vérnyomás mellett. Akkor megijedtem, hogy ez nem lesz így jó. Most már 2 éve 74-76 kiló vagyok, 120/80-as vérnyomással. Hogy mit változtattam? Nincs nasi megszokásból, hogy filmnézés közben is rágcsáljak valamit. Nincs kései nehéz vacsora. Jóllakásig eszem, nem azon is túl, amíg feszíteni kezd a hasam. Ha lehet, irány a természet, 15-20 kilométeres túrákkal. Annyi még jól esik, nem sanyargatom magam. Mindeközben semmiről sem mondtam le. Jöhet süti, töltött káposzta, zsíros deszka is, de mértékkel. Ez a lényeg.
2012. jún. 13. 11:31 | válasz | #9
Az igazság, hogy nem kellene enni sem természetes cukrokat (répacukor, nádcukor...) sem mesterséges édesítőket! Az ember természetes étrendjében több százezer évig egyik sem volt jelen, talán a mézet csórták el néha a méhektől... Meg valamennyihez hozzájutottak a gyümölcsökből...
Ez egy olcsó trükk a multiktól: Bármit el lehet adni ami édes vagy sós... Tök mindegy, mitől! Egy édesítős lötyi mennyibe is kerül a gyártónak? És a fogyasztónak? Igaz, a palack drágább, mint ami benne van!
Én legszívesebben tejet innék, de már az sem az, ami...! És mint mindennek, annak is megvan a toleranciaszintje! Friss gyümölcslé, paradicsomlé, répalé...?
Thrawn  
2012. jún. 13. 11:14 | válasz | #8
Én maradok a cukornál. Nem kéne a mértéktelen zabálásból, tunya életmódból eredő elhízásért a cukrot okolni. Ismerek embert, aki mindenbe édesítőt tesz, mégis dagadt disznó, mivel állandóan rágcsál: chips, zsíros deszka, stb. A kirándulás neki abból áll, hogy kimegy valahová kocsival, elő az összecsukható asztal, aztán zabáljunk. Mértéktelenül, különben nem lenne baj.
2012. jún. 13. 10:16 | válasz | #7
Mindig mindenbe belerakják a gyártók a cukrot (vagy éppen az édesítőszert). Ha virslit eszel kenyérrel és mustárral azt hinné az ember nem eszel cukrot, holott mindháromba belerakják külön-külön. Így persze születésénél fogva az ember hozzászokik hogy mindig minden édes. Holott ha se cukrot se édesítőszert nem ennénk, ugyan olyan lenne mint most, csak jóval kevesebb lenne a gond.
Zoliz  
2012. jún. 13. 09:46 | válasz | #6
"cukor bár természetes, egyértelműen hizlal, ami számos egészségi problémát eredményez, a diabétesztől, a szívbetegségeken át egészen a rák kialakulásáig"

Igy kell levezetni, hogy a nem szintetikus edesito rakot okoz, gratula
2012. jún. 13. 09:41 | válasz | #5
Akkor összefoglalom:
az édesítőszerek lehet hogy veszélyesek lehet hogy nem, lehet hogy rákot okozn ak vagy nem, de az biztos hogy a kommentelőknek a fele elhiszi, a másik fele pedig lehet hogy elhiszi hogy valószínűleg nem
endrev  
2012. jún. 13. 09:37 | válasz | #4
Kedves Malazár, ha esetleg érdemi hozzáfűzést tennél... :)
Mardekár   "Rest in Peace Mardekár" 
2012. jún. 13. 09:02 | válasz | #3
Egyik komment hülyébb mint a másik xD
endrev  
2012. jún. 13. 08:50 | válasz | #2
"A CSPI-nek azokhoz is van pár szava, akik a sztíviához, a jázminpakóca növényből kinyert édesítőhöz folyamodnak, mivel mindössze egyetlen laboratóriumi állatfajjal folytattak le ráktanulmányokat az édesítőszert illetően. "Csak azért mert az anyag természetes, nem jelenti azt, hogy biztonságos is" - figyelmeztet a CSPI weboldala."

:-DDDDDD Ne zavarja össze őket, hogy a sztíviát dél-amerikai indiánok használják évszázadok óta, de nem csak édesítésre, hanem sebgyógyításra is. :D
endrev  
2012. jún. 13. 08:48 | válasz | #1
Kimaradt a xylitol vagy más néven nyírfacukor és a stevia/sztívia. Igaz, persze egyik sem mesterséges, az utóbbi gyógynövénykivonat, az előbbi meg egy módosult, öt-szénatomos cukormolekola, amitől megmurdelnek a fogszuvasodást okozó baktériumok, teljesen egészséges, 7-es a glikémiás indexe, bár viszonylag drága és sütésre nem használható. Az sztíviáé glikémiás indexe 0, és kicsit furcsa íze van, de azért édes és megszokható. És gyógynövénykivonat, egy csepp egy kávéskanál cukornak felel meg.

Nem kell ám annyira oroszrulettezni, ha nem hagyjuk ki a valós alternatívákat...! ;)