A jelenlegi európai szerzői jog jelentős mértékben megnehezíti a különböző művek hosszú távú archiválását, éppen ezért lehetővé kellene tenni a könyvtárak számára az internetes tartalmak automatikus lementését, viszont korlátozni kellene a kópiák felhasználását - ezt sürgeti Eric Steinhauer, a Hageni Távegyetem könyvtárosa.

Hirdetés

"Természetesen nagyon nehéz megbecsülni, hogy az egymást követő generációk milyen kutatási témák iránt fognak érdeklődni, az azonban biztos, hogy nagyon nehéz lesz lementeni a különböző fórumok, levelezőlisták, blogok tartalmát, ha a digitális források már nem lesznek elérhetők. Pedig ez a veszély fennáll. Az emberiség emlékeit megőrző intézetekben nincsenek olyan gyűjteménystruktúrák, amelyek lehetővé tennék a digitális tartalmak eltárolását. Amit egy kiadó kinyomtat, az fennmarad. Ami viszont online kerül publikálásra az nem biztos, hogy megmarad az utókor számára."

"Nem tudjuk, hogy 20 év múlva mi lesz hozzáférhető a digitális tartalmak közül. Jelenleg nincs olyan törvény, ami az internet archiválásával foglalkozna. Ugyan a Német Nemzeti Könyvtárról szóló 2006-os törvényt kibővítették azzal, hogy az intézménynek a világhálón nyilvánosságra hozott publikációkról is kell másolatot készítenie, azonban ezekhez előbb hozzá kellene tudnia férni. Az abszurdum az egészben az, hogyha a könyvtár eleget tesz a törvényben előírt kötelezettségének akkor megsérti a szerzői jogi törvényt. Mindez egy meglehetősen groteszk helyzet" - nyilatkozta a szakember.


A könyvtáros szerint ha a közintézményeket megbíznák a digitális emlékezet felépítésével, akkor a munkájuk három szakaszból állna. Először is össze kellene gyűjteniük az anyagokat, és csak ezután kezdődhetne a megőrzés, ami elsősorban egy technikai feladat. Számos kérdést kellene tisztázni, például hogy milyen formában és formátumban őrizzék meg a tartalmakat. Az utolsó szakasz pedig a használat, amit mindenképpen törvényileg szabályozni kellene. Hiszen gondoljunk bele: nem biztos, hogy azt szeretnénk, hogy mindenki minden információhoz hozzáférhessen. Mindez elsősorban etikai probléma; nem mindenki szeretne szembesülni mondjuk egy partiképpel, ami illuminált állapotban ábrázolja. Ezért lenne fontos a felejtés joga, emellett egyensúlyt kell találni az egyének és a társadalom érdeke között.

"A kulturális digitális emlékezet felépítését sokan támogatják, ugyanakkor látni kell, hogy a jelenlegi szerzői jogi szabályozás nagy mértékben akadályozza a megvalósítást. Vitát kellene folytatnunk arról is, hogy mit szeretnénk megőrizni az utókor számára és mit nem." - szögezte le végül Eric Steinhauer.