Cygnus X-1: parányi méret, gigászi tömeg
2011. december 5. 20:06, hétfő
A csillagászat egyik legérdekesebb objektumai a fekete lyukak. Ezek a rejtélyes és bizarr képződmények mindent magukba szívnak, még a fényt is, az általunk ismert fizika pedig nem képes pontosan leírni a benne zajló folyamatokat. A csillagászokat általában csak a fekete lyukak tömege és forgási sebessége érdekli, ezúttal azonban egészen pontos méréseket végeztek a Cygnus X-1 bináris rendszer kozmikus szörnyetegének paramétereiről, ami meglepő eredményeket hozott.

Hirdetés

A legnehezebben talán egy objektum távolsága mérhető, enélkül azonban nem adhatunk pontos képet az égitest valós fizikájáról. A távolság mérésének egyik legalapvetőbb eszköze a "trigonometrikus-parallixis". Ez a módszer a csillagászati objektumok a Föld pályájának különböző pontjaiból történő észleléseit alkalmazza némi geometriával fűszerezve a távolság megállapításához.

Egy évszázaddal ezelőtt az optikai távcsövek felvállalták az összes közeli csillag távolságának feltérképezését a trigonometrikus-parallaxis alkalmazásával. A Cygnus X-1 a fekete lyuk mellett egy kék csillagot is magába foglal, utóbbi azonban túl messze van a parallaxis számára, hogy pontosan mérhető legyen a jelenlegi optikai megoldásokkal, ezért a csillagászok egy Föld-méretű rádiótávcső hálózathoz, az Észak-Amerikában található Very Long Baseline Array-hez (VLBA) fordultak. A 10 azonos rádiótávcsőből álló VLBA nevéhez számos fontos csillagászati felfedezés fűződik az elmúlt két évtizedből, jeleiket úgy kapcsolják össze, hogy az lehetővé teszi a csillagászok számára az égbolt rendkívüli pontosságú, milliívmásodperces feltérképezését. Ez olyan mintha képesek volnánk megpillantani egy, a kinyújtott kezünk mutató- és hüvelykujja között elhelyezkedő atommagot.

A Harvard-Smithsonian Asztrofizikai Központ csillagászai Mark Reid vezetésével, valamint a kiváló rádió-látással felfegyverkezve egy éven át követték nyomon a Cygnus X-1 pozícióját, a sötét lyukat körülölelő akkréciós, vagy anyagbefogadási korong rádió kibocsátásából. Megmérték orbitális mozgását, a rendszer galaxison áthaladó pontos mozgását és a parallaxis következtében észlelt mozgását is, amiből megállapították, hogy alig valamivel több, mint 6060 fényévnyire (+/- 10%) található. Miután a távolság meghatározáson túlestünk, jöhetett a fekete lyuk rendszer lényegi tulajdonságainak tanulmányozása.


A bináris rendszer művészi ábrázolása

A San Diego Egyetem Jerome Orosz által vezetett csapata optikai és ultraibolya távcsövek adatait használta fel a fekete lyukat kísérő kék csillag orbitális sebességének megállapításához. Ebből, valamint a távolságból kiszámították, hogy a csillag tizenkilencszeres, a fekete lyuk pedig tizenötszörös Nap-tömeggel rendelkezik. Sokakat meglephet, hogy a tömegeket tekintve, ha nem is sokkal, de a csillag a kettős rendszer domináns eleme. A fekete lyuk gravitációs vonzása azonban az objektum kis sugara, ezáltal rendkívül magas sűrűsége miatt nagyon erős.

A rejtvény utolsó darabját Lijun Gou, ugyancsak a Harvard-Smithsonian munkatársa és kollégái tették a helyére különböző röntgen sugarú mérésekkel. A fekete lyuk körüli akkréciós korong röntgensugarú fényt bocsát ki, amit "lágy" spektrumnak neveznek, mivel alacsonyabb energiájú röntgensugarakból tevődik össze. Abban az állapotban, amiben ez az emisszió az uralkodó, a korong meglehetősen egyszerűen modellezhető, amiből megmérhető belső sugara. Innen nagyon egyszerű a képlet, ahol a korong véget ér, ott kezdődik a fekete lyuk.

Miután mind a tömegét, mind a sugarát sikerült megmérni, megállapították a fekete lyuk forgásának sebességét, ezzel pedig 47 évvel a felfedezése után elkészült a Cygnus X-1 fizikai leírása. A végeredmény mindenképpen megdöbbentőnek tűnik annak fényében, hogy egy teljesen általános fekete lyukról beszélünk. A tizenötszörös Nap-tömeghez ugyanis mindössze 44 kilométeres átmérő társul, ami némi jó indulattal egy aszteroida méretének felel meg. Egy ekkora tömeg egy ilyen parányi területre bezsúfolva gyakorlatilag felfoghatatlan egy Földön edződött ember számára, viszont pontosan ennek köszönheti a fekete lyuk páratlan gravitációs képességeit.
Laptopok

Már 49 900 Ft-tól!

E-book olvasók

Már 17 043 Ft-tól!

Tablet PC-k

Már 23 140 Ft-tól!

LCD monitorok

Már 19 800 Ft-tól!

részletek » részletek » részletek » részletek »
Megosztás
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
 

IT/Tech, Hardver
Tudomány, Mobil, Film, Játék
Hirdetés



Hozzászólások
A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
vumbi  
2012. jan. 02. 18:01 | válasz | #84
jo kis beszelgetes, igy tovabb...

2011. dec. 10. 16:45 | válasz | #83
A gravitációs energiának is van tömege? (itt pl. 15szörös naptömeg:) És a plazmakilövellés, amit az itt mellékelt fotón is a középpontból kiindulva ábrázolnak, nem a fekete lyukból lökődik ki? Na csak azért kérdezgetek, hátha írtok még valamit a fekete lyukakról és lesz újabb olvasnivalóm .. :-)
bvalek  
2011. dec. 08. 09:43 | válasz | #82
Ezek nem "ideális megoldások", hanem "megoldások". Az energia-impulzus tenzor nem idealizálja az anyagot, hanem teljesen leírja azokat a makroszkopikus tulajdonságait, amik befolyásolhatják a téridő alakját.

Nem az összes gravitációs jelenség köthető anyaghoz, a gravitációs hullámok pl. a forrásuktól elszakadva terjednek tovább, vagy itt vannak barátaink a fekete-lyukak, amik anyagmentes téridők. Az Einstein-egyenletek nemlineáris természete miatt a gravitációs mező önmagával is kölcsön tud hatni (mellesleg az erős kölcsönhatás is ilyen).

Gondold végig mi megy végbe... te meg előbb olvass utána hogy mi a téma, és utána gondold végig, olyan messze vagy tőle mint Makó Jeruzsálemtől. Tipp: kezd guglizással az "interior Schwarzschild solution" kifejezésre.

Minden modellnek vannak korlátai, ez eléggé evidens, viszont nincs köze a témához. A sikeres modelleknek is vannak határterületei, ez is evidencia. Nyilván az általános relativitáselmélet esetén is érnek majd minket meglepetések. A különbség csak annyi, hogy én egy működő elmélet alapján állítom amit állítok, te pedig ismeretek nélkül, minden alap nélkül ötletelsz.

Elég sokat elárul a gondolkozásmódodról hogy egy ködös mindenség elméletétől várod a kérdés végleges tisztázását a csillagászati megfigyelések helyett...
2011. dec. 08. 02:26 | válasz | #81
Na ez a baj, hogy te az Einstein-egyenletek vákuummegoldásairól (meg néhány ideális anyag megoldásról) beszélsz. Tudod a valóságban vannak (reális) anyagok is és az összes eddig ismert gravitációs jelenség anyaghoz köthető. Még az eddig ki nem mutatott gravitációs hullámok is anyaghoz köthetők, a fekete lyukak pedig pláne. Az egy másik kérdés, hogy az egyes vákuummegoldások ezekhez jó modellt szolgáltatnak, de ezek akkor is csak modellek amiknek vannak korlátai.

"Természetesen teljesen komolyan gondolom, hogy a valódi fekete-lyukakban nincs anyag. Ez a rendkívül sikeres általános relativitáselmélet jósolja meg, és a fekete-lyukak makroszkopikus tulajdonságait nagy valószínűséggel helyesen írja le." Igen és a rendkívül sikeres klasszikus statisztikus mechanika meg ultraibolya katasztrófát jósolt. Egy rendkívül sikeres elmélet egy jelzésértékű el nem tüntethető végtelennel.

"A végtelen nyomáshoz vezető út semmilyen egyszerűsítést nem tartalmaz, és végképp nem jön ide kvantummechanika."
Gondold végig mi megy végbe szubatomi szinten amikor ennyire összenyomod az anyagot és ezek után mond, hogy nincs ott semmilyen kvantumos hatás. Nagyon jól tudom, hogy ideális anyagokkal dolgoztok, ami viszont közelítés. Azt is tudom, hogy ezt kényszerűségből teszitek és ezt meg is értem. Azt viszont elvárom, hogy az így nyert eredményeket ennek megfelelően kritikusan kezeld, mert az ált. rel.-nek nagyon komoly hiányossága van, önmagában a négy alapvető kölcsönhatásból csak eggyel foglalkozik! Ne felejtsd el, hogy van egy másik hasonlóan sikeres elmélet ami mind a négy kölcsönhatással foglalkozik és ennek a jóslata az, hogy nagy energiákon nem a gravitáció az ami dominál. Egy "végtelen nyomás" hatására összeomló csillagban pedig a folyamatok jellemzően nagy energiákon mennek végbe.

Majd ha a mindenség elméletére hivatkozva mondod, hogy a fekete lyukban nincs anyag akkor elhiszem.
bvalek  
2011. dec. 07. 23:14 | válasz | #80
A gravitációs mezőnek van energiája, csak nem az energia-impulzus tenzor tartalmazza, ez ugyanis csak a téridőben lévő anyagot jellemzi, ami vákuumban nincs. Tehát az Einstein-egyenletek vákuummegoldásai esetén az energia-impulzus tenzor nulla. Ilyenek a sík téridő, a fekete-lyukak, és a gravitációs sugárzás térideje. Leírhatom neked még százszor, de talán jobb lenne ha utánanéznél, mert kezdesz fárasztó lenni.

Természetesen teljesen komolyan gondolom, hogy a valódi fekete-lyukakban nincs anyag. Ez a rendkívül sikeres általános relativitáselmélet jósolja meg, és a fekete-lyukak makroszkopikus tulajdonságait nagy valószínűséggel helyesen írja le. Legalább is eddig egymás után bizonyították be a megfigyelések az elmélet helyességét.

A végtelen nyomáshoz vezető út semmilyen egyszerűsítést nem tartalmaz, és végképp nem jön ide kvantummechanika. Ebből is jól látszik, hogy még nem is hallottál róla, de máris okoskodsz. Olvass utána a homogén gömb alakú égitestek belső téridejének.
2011. dec. 07. 20:24 | válasz | #79
javítom:
Ha a gravitációs mezőnek van energiája, akkor az energia-impulzus tenzorja nem nulla, lévén az első tag benne az energiasűrűséget jelenti.
2011. dec. 07. 17:59 | válasz | #78
Ha a gravitációs mezőnek lenne energiája, akkor az energia-impulzus tenzorja nem lenne nulla, lévén az első tag benne E/c^2.

Te is kiemelted, hogy ezek a megoldások vákuum megoldások. Azt ugye te se gondolod komolyan, hogy csak azért mert ezekben a modellekben nem szerepel anyag, a valódi fekete lyukakban sem lehet.

"Egyébként pedig egy bizonyos tömeg/átmérő arány fölött az összeomló csillag belső nyomása végtelenné válik, és elkerülhetetlen az összeomlás, még azelőtt, hogy a fekete-lyuk létrejönne."
Ehhez a végtelen nyomáshoz vezető út elég sok egyszerűsítést tartalmaz. Például meg kellene kérdezni a kvantummechanikát, hogy mit szól ehhez az egész összeroskadáshoz. (Csak ugye nehezen értenek szót egymással.) Kitelik tőle, hogy ő is produkál egy szép nagy ellenkező előjelű végtelent ami megállítja az összeroskadást. Mert ugye kb 100 évvel ezelőtt már láttunk olyat, hogy egy egyébként jól működő egyenlet bizonyos határesetben végteleneket dobált, míg a kvantálás után szép és értelmezhető eredményeket jöttek ki.
bvalek  
2011. dec. 07. 14:25 | válasz | #77
Ez erre emlékeztetett: The Spanish Inquisition

A modern fizikában az "anyag"-nak nincs általánosan elfogadott jelentése, hanem az egyes területek mást és mást értenek alatta. Az általános relativitáselméletben anyag az, aminek nullától különböző energia-impulzus tenzora van. Ez pl. igaz az atomos anyagra, elektromágneses mezőre, de nem igaz a gravitációs mezőre, pedig energiája annak is van.

Két fekete-lyuk vákuummegoldás létezik, a Schwarzschild-megoldás statikus és gömbszimmetrikus fekete-lyukat ír le, a Kerr-megoldás stacionárius és forgásszimmetrikus fekete-lyukat. Mindkettő leírja az eseményhorizont mögötti tartományt is, megfelelő koordinátarendszerrel a teljes téridejüket le lehet fedni.

Tegyük föl, hogy a Nap által létrehozott téridő görbületet akarjuk leírni. Ehhez semmi szükségünk a Nap anyagára, elég a nap tömegének megfelelő energiával számolni.
Ezt csak statikus gömbszimmetrikus esetben lehet megtenni a Birkhoff tételnek köszönhetően, általános esetben nem. De már pl. forgásszimmetrikus esetben is az eseményhorizonton kívüli Kerr-vákuummegoldás különbözik a Tomimatsu-Sato megoldásoktól, melyek forgó égitestek külső téridejét írják le.

Egyébként pedig egy bizonyos tömeg/átmérő arány fölött az összeomló csillag belső nyomása végtelenné válik, és elkerülhetetlen az összeomlás, még azelőtt, hogy a fekete-lyuk létrejönne. Tehát a fekete-lyuk belsejében biztosan nincs stabil égitest, de ez a fent említett fekete-lyuk modellekkel is ellenkezne, amikben a fekete-lyuk teljes téridejében vákuum van.
2011. dec. 07. 12:48 | válasz | #76
Három tényre hívnám fel a figyelmedet:
- Az a megoldás semmit! nem mond az eseményhorizont mögötti részről, tehát nem lehet belőle semmi következtetést levonni az eseményhorizont mögötti részről.
- A megoldás egy stacionárius állapotot ír le, nem mond semmit a fekete lyukak változásáról arról, hogy a hozzá közel kerülő anyaggal mi is történik, mivé is alakul. Kizárólag azt adja meg, hogy milyen körülmények esetén beszélhetünk eseményhorizontról.
- A téridő görbületet tényként kezeli és nem mond semmit a görbület okáról. Azt a téridőgörbületet okozhatja a horizonton belül lévő megfelelő anyagelrendeződés is.
2011. dec. 07. 12:43 | válasz | #75
Igen mert elírtam, tömeg-energia ekvivalencia akart lenni. Ezt mixeltem össze véletlenül az anyag-hullám kettős természettel. Az keverés tényleg hibás, hiszen az egyik egy állapot a másik pedig egy extenzív mennyiség. De ez nem nagyobb fogalomzavar, mint hogy az anyag energiává alakul.

Két tényre hívnám fel a figyelmedet:
- Az a megoldás semmit! nem mond az eseményhorizont mögötti részről, tehát nem lehet belőle semmi következtetést levonni az eseményhorizont mögötti részről.
- A megoldás egy stacionárius állapotot ír le, nem mond semmit a fekete lyukak változásáról arról, hogy a hozzá közel kerülő anyaggal mi is történik, mivé is alakul. A téridő görbületet tényként kezeli és nem mond semmit a görbület okáról. Kizárólag azt adja meg, hogy milyen körülmények szükségesek az eseményhorizont kialakulásához.
- Azt a téridőgörbületet okozhatja egy a horizonton belül lévő megfelelő anyagelrendeződés is.

Tegyük föl, hogy a Nap által létrehozott téridő görbületet akarjuk leírni. Ehhez semmi szükségünk a Nap anyagára, elég a nap tömegének megfelelő energiával számolni. Az egyenletekben nem fog szerepelni semmilyen anyag, mégis ott van a Nap.
Kelta  
2011. dec. 07. 12:08 | válasz | #74
mondod te, és pár elmélet :) de hogy mi van az eseményhorizonton túl...senki se tudja..csak elméletek sokasága van..konkrétum nem sok...:)
és ha minden feketelyuk egy saját kis világegyetem?..ha mi is egy feketelyukban éldegélünk? egy bazinagy univerzum naagy feketelyukában?? hehe:)
bármi lehet :)
2011. dec. 07. 12:04 | válasz | #73
A korábbi eseményhorizont az új mögé kerül. Az esemény horizont mögötti részről viszont nem mondhatunk semmit. Még elméleti szinten se. Tehát azt se mondhatjuk, hogy az a mi bekerült az ott bent egy helyben áll. Csak annyit mondhatunk, hogy a külső megfigyelő számára az ami bekerült az valahol valamilyen formában az eseményhorizont által határolt térrészben található.
2011. dec. 07. 11:51 | válasz | #72
Most hogy benne van, vagy csak a felszínén. Egyáltalán mi van benne. Egyáltalán van-e olyan hogy a fekete lyuk belseje. Ezek olyan kérdések amelyekkel nem igazán tudunk mit kezdeni.
De lényegében igen.
bvalek  
2011. dec. 07. 11:03 | válasz | #71
Még sosem hallottam anyag-energia ekvivalenciáról életemben. Itt valami tévedés lehet, az E=m*c^2 semmi ilyesmit nem jelent.

A fekete-lyukak az Einstein-egyenletek vákuummegoldásai. Nincs bennük anyag egy szem sem, tiszta görbült téridő az egész. Ami belehullik, annak az energiája hozzájárul a téridőgörbülethez, nem tömörödik a közepén.
2011. dec. 07. 07:05 | válasz | #70
Nekem az a kép ragadta meg a fantáziámat, hogy mi fog történni jópár milliárd év múlva az univerzummal, mikor már a csillagok elégtek, nagyjából csak fekete lyukak maradtak, és azután...? Miután már a fekete lyukak is elpárologtak? Aztán vajon mi marad?
És mi lenne akkor, ha ezt a valahány milliárd évet valaki megélné(hipotetikus eset) mi lenne az univerzumba? Ő maga tudna egyáltalán létezni egy ilyen "üres" univerzumba?
Doktor Kotász     A felhasználó átmenetileg ki van tiltva. 
2011. dec. 07. 01:52 | válasz | #69
A jövüt azért lehetetlen megjósolni, mert lehet több jelenség is dolgozik egyszerre, de az egyik annyi nagyságrenddel erősebb a másiknál, hogy azt elfedi, így nem látjuk. Tényleg lehetséges, hogy ma tágul az univerzum, holnap reggel meg hirtelen elkezd összemenni, így érthető mit mondasz.

De a legvalószínűbb az, hogy egyre tágul, egyre ritkább lesz, a galaxisok úgy elszakadnak egymástól, hogy a fénynél gyorsabban távolodnak, így hatással sem lesznek egymásra többé. A csillagok felélik az energiájukat, nem lesz miből újaknak kialakulnia, az elemi részecskék is sorban elbomlanak, mert azoknak is van felezési idejük, és az egész világegyetem csak ritka fotonokból fog álni, ahogyan elhagyják a galaxisokat, de nem érnek el sehova, mert repülnek bele a semmibe, a galaxisok maradványai is szétszóródnak, másik galaxist már soha nem érnek el, és csak a feketelyukak maradnak, amik lassan elpárolognak, és nem marad semmi a világból, csak az egymástól független fotonok száguldása a nagy semmiben...

Mondjuk 10 a hatszázhuszonnyolcadikon év múlva. Vagy a nyolcvanadikon, de ez már tökmindegy...

Szomorú vég, de mi a másik?
Minden visszazuhan egy pontba, és minden eltűnik egy pontban...
Doktor Kotász     A felhasználó átmenetileg ki van tiltva. 
2011. dec. 07. 01:42 | válasz | #68
A Philcsy válaszolt egy dilemmámra, arra volt egy kérdő válasz, úgy magában értelmetlen, de Philcsy mondandójához kapcsolódik. :-)
Doktor Kotász     A felhasználó átmenetileg ki van tiltva. 
2011. dec. 07. 01:39 | válasz | #67
"Ami valahogy csak a gravitáció ellen hat olyan szinten, hogy ma is egyre nagyobb tempóval tágul. És ha a tágulás így folytatódik a legvégén legyűri a fekete lyukakat is. Jobban mondva szét szaggatja őket."

A tágulás a távolsággal arányos, de egy feketelyuk mérete ehhez képest kicsi. Mondjuk egy év alatt nőne három nanométert, észrevenné, hogy ja, nagyobb lettem, és közben össze is megy, hogy pont akkora legyen, mint az eseményhorizontja. Ez olyan, mintha az univerzum egy gumiszőnyeg lenne, az objektumok meg rajta sok kis merev valami. A szőnyeget kinyújtod, de a merev objektumok alatt elcsúszik a szőnyeg minden irányban kifele, így minden messzebb kerül egymástól, de ugyanakkorák maradnak.
Kelta  
2011. dec. 07. 01:35 | válasz | #66
Nincs magyarázat, csak elméletek..ez egy a sok közül :)

lehet minden anyag egy végtelen kis pontba esik össze :)
Doktor Kotász     A felhasználó átmenetileg ki van tiltva. 
2011. dec. 07. 01:33 | válasz | #65
De ami így az eseményhorizonton belülre kerül, az miért maradna egyhelyben a korábbi eseményhorizonton?
Doktor Kotász     A felhasználó átmenetileg ki van tiltva. 
2011. dec. 07. 01:30 | válasz | #64
Nem, hogy megemelnéd a kalapod? :-)
Kelta  
2011. dec. 07. 01:28 | válasz | #63


bocs de jót nevettem :)
Doktor Kotász     A felhasználó átmenetileg ki van tiltva. 
2011. dec. 07. 01:28 | válasz | #62
Oké, tehát a magyarázat az, hogy amikor egy csillag összeomlik feketelyukká, akkor ami benne volt, az benne marad, de ami utána esik bele, az felkenődik az eseményhorizontra, és utána minden csak az eseményhorizont felszínét hízlalja?
És ahogyan az eseményhorizont változik, ránő arra, ami egyhelyben áll?
Doktor Kotász     A felhasználó átmenetileg ki van tiltva. 
2011. dec. 07. 01:25 | válasz | #61
Visszavonva.
Doktor Kotász     A felhasználó átmenetileg ki van tiltva. 
2011. dec. 07. 01:21 | válasz | #60
"Csak képzeld el h két azonos méretű gömb alakú gyurmát összegyúrsz egy gömbbé, és nem lesz duplája a sugara, tehát nem egyenes arányban, hanem köbös arányban áll.
Ebből a hülyeségből valaki már kiokumlálta, h a 10MRD naptömegű feketelyuk eseményhorizontja a plútón túl van, és ez rohadt vicces, neki azt üzenem h ugyan nem számoltam utána, de még a Merkúr pályályát se érné el!"

Ez egy alapvető tévedés. Két feketelyuk közül annak kisebb az eseményhorizontja, amelyiknek nagyobb a tömege.

Ez azért van, mert a nagyobb tömegünek nagyobb a gravitációja, ezért jobban vonzza a fotont, és a belőle kiszabadulni akaró fotont hamarabb visszarántja magába.
2011. dec. 07. 00:49 | válasz | #59
Ez az egyenes arányosság elsőre tényleg meglepő, de elég könnyen levezethető.
Az eseményhorizontnak a szökési sebesség szerinti definíciójából kell kiindulni:
Eseményhorizont az a felület amely mentén a szökési sebesség egyenlő a fénysebességgel.
Ezután a szökési sebesség (v=gyök(G*M/R)) képletébe behelyettesítve a fénysebességet:
c=gyök(G*m/r)
négyzetre emelve:
c^2=G*m/r
r-et kifejezve:
r=G*m/c^2
,ami a Schwarzschild-sugár képlete.
2011. dec. 07. 00:36 | válasz | #58
Ezt valamelyik neutrínó mondta neked?
2011. dec. 07. 00:33 | válasz | #57
Viszont a vég nélküli tágulás előbb utóbb azt eredményezi, hogy elfogy az ELÉRHETŐ a szabad anyag/energia ...
2011. dec. 07. 00:31 | válasz | #56
Az anyag-energia ekvivalencia miatt, szerintem értelmetlen arról beszélni, hogy a fekete lyuk nem anyag hanem energia.
2011. dec. 07. 00:27 | válasz | #55
A gyorsuló tágulás nem jelenti azt, hogy a gyorsulást okozó erőhatás növekszik.
Szabadesésnél állandó erő hatására gyorsulsz.

A sötét energiáról egy dolgot tudunk csak biztosan, rövid távon a hatása oly mértékben elhanyagolható, hogy ki se tudjuk mutatni. A fekete lyukak mérete kicsi az őt összetartó erők viszont nagyok. Ebből sehogy se jön ki a fekete lyukak széttépése.

A folyamatosan táguló világegyetem másként intézi el a fekete lyukakat. A fekete lyukak folyamatosan párolognak így a tömegük csökken. Addig amíg a berekülő anyag és energia pótolja ezt nincs baj. Viszont a vég nélküli tágulás előbb utóbb azt eredményezi, hogy elfogy a szabad anyag/energia és a fekete lyukak elkezdenek fogyni, aminek a következménye az, hogy előbb utóbb eltűnnek. Ráadásul a párolgás sebessége a méret csökkenésével együtt nő.
2011. dec. 07. 00:07 | válasz | #54
Nem olyan nagy az a dilemma.
Éppen elég, ha az eseményhorizontot véges időn belül tetszőlegesen mértékben meg tudja közelíteni az anyag.
Amikor az anyag az eseményhorizonthoz már nagyon közel van, az ő általa létrehozott térgörbület a fekete lyukéhoz hozzáadódva már elég ahhoz, hogy az eseményhorizontot kitágítsa.

(A fekete lyukak létrejötte szintén hasonló. Ha a térgörbület átlép egy határt akkor létrejön az eseményhorizont.)

Nézzük egy kicsit nagyobb léptékben. Ha a galaxis középpontját vizsgálod még könnyebben megérthető az egész. Tegyük fel, hogy az anyag nem hull bele a fekete lyukba, hanem a belassuló idő miatt annak a közvetlen közelében megáll. Az anyag természetesen folyamatosan áramlik be, így ez a héj egyre nagyobb tömegű lesz és előbb utóbb a fekete lyuk és a héj közös tömegéhez tartozó Schwarzschild-sugár nagyobb lesz mint a héj külső átmérője, tehát a héj már az eseményhorizonton belülre került.

Tehát a helyes az, hogy nem az eseményhorizonton halad keresztül az anyag, hanem az eseményhorizont jön el érte.
dyra  
2011. dec. 06. 20:57 | válasz | #53
és nem pontosan ez történik? Valami egyre gyorsítja a tágulást jelenlegi tudásunk szerint. Ami ráadásnak a gravitáció ellen hat. Sötét energiának nevezik és ott van mindenhol. Még a fekete lyukakban is.
2011. dec. 06. 20:56 | válasz | #52
Igazatok van! Nem tudtam az egyenes arányról, de elég érdekesnek tartom, mert bár a képlet szerint a horizont a plútó pályájának 7szerese, ha létez(het)ne ilyen csillag normál (H égető)csillag állapotban, akkor "csak" 2,9MRD km lenne átmérője, ami a plútó-nap fele, én ezt képzeltem el bőven merkúr alatt, de utánajártam hülyeségemnek! na ezt ki csinálja utánam?
bvalek  
2011. dec. 06. 20:00 | válasz | #51
A Schwarzschild-sugár képlete még a Négyjegyű Függvénytáblázatban is benne van, ne röhögtesd ki magad...
Kelta  
2011. dec. 06. 19:56 | válasz | #50
Hát mivel én írtam, nem árt ha ideidézem a cikket..és igazad van, nem hogy a plutónál lenne, hanem 7x messzebb lenne mint a plutó pályája..!!
merkurt se érné el?? ne röhögtesd már ki magad....
feketelyuk

olvasgass kicsit :)
bvalek  
2011. dec. 06. 19:54 | válasz | #49
Az égitestek csak akkor szakadnának szét, ha a gyorsuló tágulást hajtó kozmikus állandó megnőne. Ha a kozmikus állandó marad annyi amennyi most, akkor a galaxiscsoportok elérhetetlen távolságra távolodnak tőlünk, egy idő után a lokális csoport galaxisaiból fog állni a megfigyelhető Univerzum.
dyra  
2011. dec. 06. 19:33 | válasz | #48
, hogy öszinte legyek biztosra nem tudom neked mondani :D De nekem a Nagy Sutty elmélet a leglogikusabb. Aszerint pedig még a fekete lyukak is szét fognak szakadni.
bvalek  
2011. dec. 06. 19:13 | válasz | #47
Nem szaggatja őket szét. Az univerzum tágul, nem a benne lévő égitestek.
dyra  
2011. dec. 06. 19:12 | válasz | #46
"Az ősrobbanásban nem robbant fel semmi, a téridő tágul."

Ami valahogy csak a gravitáció ellen hat olyan szinten, hogy ma is egyre nagyobb tempóval tágul. És ha a tágulás így folytatódik a legvégén legyűri a fekete lyukakat is. Jobban mondva szét szaggatja őket.





2011. dec. 06. 19:06 | válasz | #45
Sok hülyeséget olvasok itt, de a tied tovább bontakozott:
"Tévedés, a fekete-lyuk tömegével egyenesen arányosan nő az eseményhorizont sugara is."
Csak képzeld el h két azonos méretű gömb alakú gyurmát összegyúrsz egy gömbbé, és nem lesz duplája a sugara, tehát nem egyenes arányban, hanem köbös arányban áll.
Ebből a hülyeségből valaki már kiokumlálta, h a 10MRD naptömegű feketelyuk eseményhorizontja a plútón túl van, és ez rohadt vicces, neki azt üzenem h ugyan nem számoltam utána, de még a Merkúr pályályát se érné el!
bvalek  
2011. dec. 06. 18:55 | válasz | #44
Annak nincsen semmi jelentősége. Az univerzum jelenlegi sűrűsége nagyságrendileg ugyanannyi, mint egy ugyanakkora fekete-lyuk "sűrűsége", amikor pedig csak 1 milliárd éves volt, jócskán meg is haladta a megegyező méretű fekete-lyuk sűrűségét. Az ősrobbanásban nem robbant fel semmi, a téridő tágul.
bvalek  
2011. dec. 06. 18:49 | válasz | #43
A fekete-lyuk tiszta téridő-görbület, nincs benne anyag. A teljes energiája graviációs.
qetuol  
2011. dec. 06. 18:46 | galéria | válasz | #42
fú, mennyi fizikus és kozmológus van itt.. -.-'
dyra  
2011. dec. 06. 17:49 | válasz | #41
Az hülyeség, hogy a fekete lyukból semmi nem jöhet ki. Erre cáfolat az ősrobbanás, akkor picikét több anyag volt minimális helyen. Akkorát szólt, hogy még ma is lehet mérni. Tehát kijelenthető az, hogy van az a robbanás ami le tudja gyűrni egy fekete lyuk gravitációs vonzását.

2011. dec. 06. 17:42 | válasz | #40
érdekes nyelvezete van ennek a cikknek...
2011. dec. 06. 15:34 | válasz | #39
Max a mi torvenyeink tiltjak, nem a termeszete.
Es a fekete lyuk lehet nem olvasta a torvenyeinket.
2011. dec. 06. 15:16 | válasz | #38
Az elobbit ugy ertettem, hogy a fekete lyukhoz hasonloan viselkedo objektumok letezhetnek, viszont az esemenyhorizont letrejottet megtilthatjak a termeszet torvenyei.

Szerintem nem teljesen biztos, hogy fekete lyukakat figyelenek meg.
A fekete lyuknak esemenyhorizontja is van. Mi meg csak annyit latunk, hogy a semmi korul kering egy csillag es nemi sugarzas erkezik onnan.

2011. dec. 06. 15:12 | válasz | #37
Bananturmixbol.
2011. dec. 06. 14:05 | válasz | #36
Én azt szeretném kérdezni, hogy egy ilyen 44 kilóméter átmérőjű feketelyuk ez miből van? milyen anyagból?
2011. dec. 06. 13:48 | válasz | #35
Ahhoz képest hogy elméletben léteznek, egész jól meg tudják már figyelni a feketelyukakat..
2011. dec. 06. 13:42 | válasz | #34
Az nem lehet, hogy a fekete lyukak is csak elmeletben leteznek? Pl mert az erosen gorbult terben olyan QM-i hatasok lepnenek fel, amik megakadalyoznak az esemenyhorizont kialakulasat.
Kelta  
2011. dec. 06. 13:09 | válasz | #33
Sehogy nem tudjuk értelmezni, és nemcsak a téridőt, hanem valszeg semmit sem.
Az hogy mivé alakult, márha alakult, csak egy elmélet a sok közül..vagy igaz...vagy nem :)
nem hiszem, hogy bármi konkrétat bármikor is megtudunk arról mi folyik az eseményhorizonton túl.....
bvalek  
2011. dec. 06. 13:02 | válasz | #32
Annak a 10 milliárd naptömegnyi anyagnak az energiája, amiből a fekete-lyuk keletkezett, mindenestül gravitációs energiává változott. Hozzájárult a teljes térgörbülethez, nem a fekete-lyuk közepén lévő szingularitásban tömörül. Nem tudjuk jól értelmezni a szingularitásban a téridőt, és ezért fogalmunk sincs mi történik egy megfigyelővel amikor eléri, ez itt a gond.
Kelta  
2011. dec. 06. 12:54 | válasz | #31
Most fedeztek fel egy 10milliárd!!! naptömegű fekete lyukat..annak az eseményhorizontja jóval a plutó pályáján kivűlre esne..úgyhogy minél nagyobb a feketelyuk, annál nagyobb az esemény horizontja..
Szerintem kb fogalmunk sincs milyen fizikai törvények, (márha vannak) uralkodnak egy feketelyuk eseményhorizontján belül.
Emberi értelemmel, és "normál" fizikával felfoghatatlan, hogy egy végtelen kis pontba 10 milliárd naptömegű anyag koncentrálodjon... nincs valós, érelmes modellezése a dolognak..csak elméletek tömege...
de az elképzelhetetlent nem véletlenül hívják így :)
bvalek  
2011. dec. 06. 12:48 | válasz | #30
Ahogy a #19-es hozzászólásban leírtam, a külső megfigyelő szempontjából véges rövid idő alatt Planck-távolságon belül megközelíti az eseményhorizontot a zuhanó test, úgyhogy szerintem a gravitáció kvantumelméletére lesz szükség, hogy a fekete-lyukba zuhanást helyesen le tudjuk írni. Ilyen kis távolságokon az általános relativitáselmélet már nem működik.
bvalek  
2011. dec. 06. 12:46 | válasz | #29
Az általános relativitáselméletben nincs anyag a fekete-lyukban. Az összeomlott csillag anyagának teljes energiája átalakul gravitációs energiává, a Schwarzschild és a Kerr téridők az Einstein-egyenletek vákuummegoldásai (előbbi a statikus, utóbbi a forgó fekete-lyukak téridejét írja le).

Tévedés, a fekete-lyuk tömegével egyenesen arányosan nő az eseményhorizont sugara is.
2011. dec. 06. 12:45 | válasz | #28
Miért lesz kisebb? A nagyobb gravitáció miatt egyre nagyobb sugarú gömbből nem tud megszökni a fény, nem?
2011. dec. 06. 12:42 | válasz | #27
Ez igy hülyeség. Amit mondasz az az hogy ami egy fekete lyukban történik, azt később vesszük észre, de ennek semmi köze az esemény időtartamához. Attól hogy valamit egy millió év mulva veszünk észre nem azt jelenti hogy az esemény 1 millió évig történt pedig te ezt mondod...

Egyszerüen ott tényleg lelassul az idő és egy adott esemény külső szemlélő számára tényleg évmilliókig tarthat.

Viszont a kérdés adott, ha az idő egyre jobban lelassul ahogy növekszik a gravitáció, akkor hogy lesz a fekete lyuk? Merthogy ez alapján az anyag egyre lassabban fog beleesni ahogy annak egyre jobban nö a gravitációja
Doktor Kotász     A felhasználó átmenetileg ki van tiltva. 
2011. dec. 06. 12:29 | válasz | #26
Akkor a nagy dilemma:
Hogyan nyelné el az anyagot a feketelyuk, egyáltalán hogyan jöhetne létre, és hogyan lehetne egyre nagyobb tömegű?
Mert a galaxisok közepén a szupermasszív feketelyukak jóval nagyobbak, mint ez, illetve kisebbek, ha már az eseményhorizont térfogatát vesszük figyelembe, mert az gondolom alap, hogy ha nő a feketelyuk tömege, akkor kisebb lesz az eseményhorizontja.
2011. dec. 06. 12:26 | válasz | #25
Doktor Kotász: "Ami zuhan a lyukba, annak látszólagosan megáll az idő.
De ettől függetlenül, aki kívülről nézi az látná, hogy zsupsz, ez beleszáguldott a feketelyukba."

Hát pont fordítva. Ha te elindulsz a fekete lyukba és közben kintről néznek téged, akkor te a saját időddel mérve véges időn belül bepottyansz. Hiszen vonz téged a lyuk, méghozzá egyre erősebben, minné közelebb érsz. Amikor átérsz az eseményhorizonton, akkor számodra semmi nem változik, csupán az, hogy onnan már nincs menekvés. Magad előtt egy nagy fekete korongot látsz, merthogy a lyukből nem jön semmi, magad mögött viszont láthatsz pár anomáliát valószínüleg nem sok ideig, mert pár ezredmásodpercen belül neked annyi. Gravitáció a lábadnál erősebb mint a fejednél, és ez spagettizál, szétszaggat.
Viszont azért szokták mondani, hogy a fekete lyukba esés végtelen ideig tart, mert akik téged kintről (ahol a téridő nagyjából sík)lesnek azt látják, hogy egyre lassabban esel be a lyukba és végül az eseményhorizontnál megálsz. Ez pedig amiatt van, hogy a rólad kifele induló fénysugár egyre lassabban ér ki, mivel egyre nagyobb gravitációs kútból kell kimásznia. Az eseményhorizont előtti utolsó fénysugár esetleg sokmillió év múlva ér ki, ezért a kintiek folyamatosan lassulónak látnak. De hangsúlyozom, hogy amit látnak, az az általad korábban kibocsátott fény, hiszen te már véges időn belül beestél, csak a fénysugarak jönnek ki lasabban.

bvalek:
"az általános relativitáselmélet nem képes kezelni az eseményhorizont közelében fellépő kvantumeffektusokat"
Hát azt biztos nem, mert az áltrelnek semmi köze a kvantumfizikához. A fekete lyukaknál teljesen jól működik az áltrel, egyedül a 0 pontban vannak gondjaink, hiszen ott kéne egyesíteni az általad felsorolt 2 elméletet.


Doktor Kotász     A felhasználó átmenetileg ki van tiltva. 
2011. dec. 06. 12:25 | válasz | #24
Hiába adod itt az agyad, akkor is tény, hogy a feketelyuk térfogataként az eseményhorizont által képzett gömb felszínét venni marhaság, ugyanis az egy a fényre vonatkozó határfelület. Az anyag jóval kisebb térfogatban összpontosul.

Verheted a nyálad, hogy a tudósok jobban tudják, csak ezt a cikket nem egy tudós írta, hanem valami kommunikációs főiskolán ruhatár és büfészakon végzett újságíró.
NIBI  
2011. dec. 06. 12:22 | galéria | válasz | #23
Hát az könnyen lehet. Irigylem is őket. :D
bvalek  
2011. dec. 06. 12:04 | válasz | #22
Egyetértek, az általános relativitáselmélet nem képes kezelni az eseményhorizont közelében fellépő kvantumeffektusokat, a kvantumfizikai elméletek (kvantummechanika, kvantumtérelmélet) pedig nincsenek felkészülve olyan erős gravitációs mezőkre, amelyek befolyásolni tudják a részecskék kvantumtulajdonságait.

Vannak jól működő közelítések, pl. Hawking úgy találta meg a fekete-lyukak párolgását, hogy az ált.rel. által leírt görbült téridőt használta statikus háttérnek, és azon végzett kvantumtérelméleti számításokat. De ez a módszer nem tudja leírni az anyag és a téridő kölcsönhatását, szóval pont a lényeg hiányzik.
Thrawn  
2011. dec. 06. 11:46 | válasz | #21
Én azt hiszem, a jelenlegi elméletek csúfosan leszerepelnek az eseményhorizontnál. Habár ilyen extrém körülmények között a józan paraszti ész legtöbbször nem vezet eredményre, azért érdemes picit így szemlélni a fekete lyukakat. Mai tudásunk szerint nagyon úgy tűnik, hogy léteznek, épp a cikkben szereplő Cygnus X-1 volt az első lehetséges jelölt. Az is általánosan elfogadottá vált, hogy bizonyos típusú galaxisok középpontjában igen nagy, több millió naptömegnyi lyukak vannak. Na mármost, ekkora tömegű csillagok jelenlegi elméleteink és megfigyeléseink szerint nem léteznek, tehát a lyukak több "normál" tömegű lyuk és/vagy akkréció útján jönnek létre. Ha a külső megfigyelő számára a behulló anyag sosem éri el az eseményhorizontot, akkor ezen lyukak "felhizlalt" tömegét se lenne szabad észlelnünk. Márpedig a galaxismagok fekete lyukainak többmillió napnyi tömegét mégiscsak meg tudjuk becsülni a közelükben levő csillagok mozgása alapján. Tehát a külső megfigyelő számára igenis megfigyelhető a lyukak "hízása" következésképp legalábbis közvetetten az anyag behullása.
2011. dec. 06. 11:19 | válasz | #20
Igen, de ez esetben hogy jön létre a fekete lyuk?
bvalek  
2011. dec. 06. 10:31 | válasz | #19
Pont fordítva van. Kukacos írta helyesen.

Ha nem vesszük figyelembe a fekete-lyuk párolgását, akkor a külső megfigyelő nézőpontjából a zuhanó űrhajós lelassul és csak végtelen idő múlva éri el az eseményhorizontot. A zuhanó űrhajós szempontjából viszont véges idő alatt lépi át az eseményhorizontot, és rövidesen el is éri a fekete lyuk középpontját. Ha a fekete-lyukak párolognak, akkor a lyuk elpárolog a zuhanó űrhajós alól, sosem éri el.

Egyébként pedig a külső megfigyelő szempontjából véges rövid idő alatt Planck-távolságon belül megközelíti az eseményhorizontot a zuhanó test, úgyhogy szerintem a gravitáció kvantumelméletére lesz szükség, hogy a fekete-lyukba zuhanást helyesen le tudjuk írni.
2011. dec. 06. 10:29 | galéria | válasz | #18
Ezek szerint, páran már ki/bejártak néhány fekete lyukban és fikázhatják a cikket...

Cygnus X-1
És a NASA cikke.
2011. dec. 06. 08:15 | válasz | #17
Még szerencse, hogy képzett űrkutató úr megmagyarázza más szavakkal ugyanazt. Az okoskodás mindig itt a legjobb az összes oldal közül.
2011. dec. 06. 08:13 | válasz | #16
Nem értesz hozzá, de szerinted, rossz a cikk. Értem.
2011. dec. 06. 08:02 | válasz | #15
Oszt a "parallixis" fel se tűnt?
2011. dec. 06. 01:54 | válasz | #14
Ellenkezőleg. Távoli szemlélő számára úgy tűnik az eseményhorizont felé zuhanó testek folyamatosan lassulnak, és végtelen idő alatt érik csak el azt.
2011. dec. 06. 01:05 | válasz | #13
Bocs, de ez a cikk borzalmas. Nincs benne egyetlen mondat amibe ne tudnék valamiért belekötni. Pedig nem is értek hozzá, de sajna úgy fest, a szerző még rajtam is túltesz etéren.
Doktor Kotász     A felhasználó átmenetileg ki van tiltva. 
2011. dec. 06. 00:15 | válasz | #12
"Én úgy hallottam, nincs rá ideje, így értelme sincs igazán arról beszélni, mit csinál az anyag odabent. Az eseményhorizontot ebből az Univerzumból nézve semmi sem érheti el a gravitációs idődilatáció miatt. Ha zuhannál a fekete lyuk felé, azt látnád, hogy körülötted végtelenül felgyorsul az Univerzum ideje, és a fekete lyuk azelőtt elpárolog, hogy elérnéd."

Ez csak okoskodás. Téves mellesleg, a fazon keverése a szezonnal. Ami zuhan a lyukba, annak látszólagosan megáll az idő.
De ettől függetlenül, aki kívülről nézi az látná, hogy zsupsz, ez beleszáguldott a feketelyukba.
Doktor Kotász     A felhasználó átmenetileg ki van tiltva. 
2011. dec. 06. 00:12 | válasz | #11
Pont ezt mondom, hogy egy feketelyuk mérete alatt az eseményhorizontot értik, de egy laikusnak nem kellene hülye megjegyzésekkel fűszerezni a nyílván máshonnan ollózott cikkei végét.

Mert az eseményhorizontról azt hiszi, hogy abba a térfogatba sűrüsödött a teljes tömeg. A valóságban meg egy tű hegye is nagyobb annál, amibe tömörül az anyag egy fekete lyukban.

Csakhogy a cikkben mi van:

**************************
44 kilométeres átmérő társul, ami némi jó indulattal egy aszteroida méretének felel meg. Egy ekkora tömeg egy ilyen parányi területre bezsúfolva gyakorlatilag felfoghatatlan egy Földön edződött ember számára, viszont pontosan ennek köszönheti a fekete lyuk páratlan gravitációs képességeit.
*******************************

És ez baromság. Az eseményhorizontot keveri azzal a térfogattal, amibe az anyag omlik egy feketelyuknál.

Ugye nem lepődnél meg, ha kiderülne, hogy zérus térfogatba omlik az anyag a feketelyukban? Ha csak 44 kilométerbe sűrítenénk ekkora tömeget, az még egy neutron vagy kvarkcsillag lenne, nem feketelyuk.

Úgyhogy egyáltalán nem helyes, hogy egy tudományos magazinban hülyeségeket beszélnek a cikkírók.Vagy ez a Nők Lapja?
2011. dec. 05. 23:58 | válasz | #10
de a fekete lyuk a szart is beszívja!!! :)
2011. dec. 05. 23:42 | válasz | #9
Arról volt-e már szó, hogy pl a neutrínók leszarják a fekete lyukakat?
2011. dec. 05. 23:40 | válasz | #8


44 kilométeres (tegyük fel gömbhöz) 15 Napnyi tömeg.
Az annyi mint: 44600 km^3-re jut 1,9891*10^30 kg
Akkor 1 m^3: 4,459*10^16 T. Ez még igencsak messze van a kritikus tömegtől, ami 8,89*10^33 T/m^3-től.

A cikk amúgy egész jó.
2011. dec. 05. 23:31 | válasz | #7
Én úgy hallottam, nincs rá ideje, így értelme sincs igazán arról beszélni, mit csinál az anyag odabent. Az eseményhorizontot ebből az Univerzumból nézve semmi sem érheti el a gravitációs idődilatáció miatt. Ha zuhannál a fekete lyuk felé, azt látnád, hogy körülötted végtelenül felgyorsul az Univerzum ideje, és a fekete lyuk azelőtt elpárolog, hogy elérnéd.
Pares  
2011. dec. 05. 23:20 | válasz | #6
A Harvard-Smithsonian Asztrofizikai Központ csillagászai Mark Reid vezetésével, valamint a kiváló rádió-látással felfegyverkezve...

Thrawn  
2011. dec. 05. 22:57 | válasz | #5
A fekete lyuk mérete alatt az eseményhorizont méretét szokták érteni, miután onnan kezdve "fekete", semmi hiba nincs a cikkíró megállapításában. Hogy az alatt mi van, a Harvard-Smithsonian Asztrofizikai Központ eredményei - és így a cikk szempontjából is - teljesen érdektelen.
2011. dec. 05. 22:22 | válasz | #4
Jó nehéz. Biztos van benne pár kiló színesfém is.
Szerintem csináljunk egy űrhajót aztán küldjünk oda színesfémgyűjtőket. Na de mivel hosszú az út családostól menjenek :D
Szerintem megérné az országnak beruház ni rá :D