Kiadó: THQ
Fejlesztő: Volition
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core 2 Duo vagy AMD Athlon X2 processzor, 2 GB RAM, NVIDIA GeForce 8800/ATI Radeon HD3800, 10 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core i5 vagy AMD Phenom II X4 processzor, 4 GB RAM, NVIDIA GeForce GTX 400/ATI Radeon HD5000, 10 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Saints Row-sorozat, GTA-sorozat
Kategória: sandbox akció

Hirdetés

Amikor 2006-ban megjelent az akkor még Xbox 360-exkluzívnak szánt Saints Row-sorozat első része, nagyon sokan csak a Grand Theft Auto koppintásaként tekintettek a játékra, ami a néhány újszerű ötlet ellenére igaz is volt. A vad bandaháborúkat elképesztő mennyiségű humorral fűszerező alkotásban ugyanis egy szabadon bejárható város mellett hatalmas szabadságot is kaptunk, autókat lophattunk, és tulajdonképpen mindazt megtehettük, amit például az akkoriban igencsak futó San Andreas-ban.

Aztán 2008-ban egy második résszel próbált túllépni saját határain a sorozat, ám az akkoriban megjelenő GTA IV mellett nem sok esélye volt. Kétségtelen azonban, hogy a szimplán Saints Row 2 címet kapott folytatás számtalan friss tartalmat hozott a műfajba, de a rossz időzítés és a rossz kivitelezés miatt még nem hozta meg az igazi áttörést a franchise számára. A napokban megjelent Saints Row: The Third címet kapott harmadik résszel azonban nem csak jó időzítés, hanem jó kivitelezés is társult a játékhoz, aminek köszönhetően az utóbbi idők egyik legjobb sandbox akciójával lepett meg minket a Volition csapata.


Azt ugyan már most leszögezhetjük, hogy érdemi változások nem történtek a közvetlen elődhöz képest, de helyenkénti morbid humora ellenére sokkal felnőttesebb, összetettebb, de még inkább összeszedettebb lett a harmadik epizód, amelyben folytathatjuk a Saints banda korábbi problémáinak megoldását. Gond és baj ugyanis ezúttal is lesz a történetben, és habár az irodalmi fordulatokat és a romantikus szálakat nem itt kell keresnünk, ismét jó mókának bizonyult az ellenséges bandákkal folytatott állandó dulakodás, amely gyakran alakult ezúttal nagyobb háborúvá.

Szerencsére megmaradtak azok a vicces, egyáltalán nem tipikus küldetések is a játékban, amelyek miatt képes volt magával ragadni az embert már annak idején a legelső epizód is, így nem csak az állandó lövöldözésé lesz a főszerep, hanem megdöbbentő, olykor groteszk és morbid feladatok is előkerülnek a kampány során. Ha tehát azt hittük, hogy a Saints Row 2-ben átélt szippantós kocsival való randalírozás után már képtelenek felülmúlni önmagukat a készítők, akkor nagyot tévedtünk. Ezek pedig csak a főküldetések, a mellékes missziók mindemellett szinte kivétel nélkül az őrület határait súrolják!

Ezen a téren tehát nem sokat komolyodtak a fejlesztők, hiába lett összességében felnőttesebb a játék - az eltúlzott 18-as karikás tartalmakat leszámítva -, a történet és a hangulat megmaradt a kitaposott ösvényen. Ez nagyjából igaz a játékmenetre is, amellyel kapcsolatban a legnagyobb változás az, hogy a második epizódban bevált receptet egy kicsit jobban összegyúrták, egységesítették a Volition programozói. Általánosságban tehát ugyanazt az élményt fogjuk átélni ezúttal is, csak éppen lényegesen jobb megvalósítással, mint annak idején.


Ha ugyanis éppen nem a sztori szálait varrogatjuk el, akkor óriási szabadságban lesz részünk, ellophatunk például egy versenyautót vagy egy menő motort, majd a tucatnyi rádiócsatorna között válogatva körbeautókázhatjuk minden idők egyik legnagyobb virtuális városát. Eközben megállhatunk átöltözni, mellékes feladatokat vállalni, gyűjtögetni, netán tetováltatni is, de ha elegendő pénz lapul a zsebünkben, akkor megvásárolhatunk magunknak néhány üzletet vagy épületet is, ezáltal állandó és folyamatos bevételre, tiszteletre és egyéb juttatásokra szert téve.

Természetesen lehetőségünk lesz menet közben csak úgy bokszolni egyet, vagy - amennyiben úgy tartja kedvünk - levethetjük magunkat a legmagasabb épület tetejéről is, állandó ejtőernyőnkkel bázisugrót játszva. A határ tehát mondhatjuk nyugodtan, hogy a csillagos ég! Nyilván vannak hiányosságok, hiszen nem egy aktuális Sims epizódról beszélünk: az evést, alvást, testedzést és egyéb lehetőségeket nélkülözi a játék, de amit tudott eddig a GTA-sorozat, azt mind tudja a Saints Row: The Third is, sőt, esetenként lényegesen többet is nyújt nála.

Ha játékmenet tekintetében nem is, hangulatában mindenképpen jobb, de legalábbis másabb lett a Volition alkotása. Már az a tudat sokkal személyesebbé varázsolja a játékot, hogy nem egy előre generált főhőssel randalírozunk a metropolisz utcáin. A minden részletre kiterjedő karaktergenerátor segítségével ugyanis megalkothatjuk akár saját magunk virtuális mását, vagy alteregónkat is, aminek köszönhetően egyértelműen nagyobb beleéléssel játsszuk az egészet, mint egy bevándorló bőrébe bújva, akivel sokan garantáltan nem tudnak azonosulni.


A GTA-hoz mérten egyébiránt valóban számtalan momentumban különbözik a Saints Row: The Third, a fent már megemlítettek mellett ilyen például, hogy hősünk képes a szintlépésre, ezáltal tulajdonságait is fejleszteni tudjuk, ugyanakkor ott van még a saját bandánk megléte is, amelyet szintén személyre szabhatunk, de kiemelhetnénk a beépített kooperatív módot, amivel szó szerint megtöbbszöröződik a játék élménye. Az egész kampányt ugyanis kijátszhatjuk barátainkkal együtt, de nem csak küldetéseket oldhatunk meg, hanem olyan szituációkat idézhetünk elő, amit a való életben - következmények nélkül legalábbis - biztosan nem tehetnénk meg.

Természetesen nem csak az illegális tevékenységek, hanem egyszerűen csak egy szimpla, saját szabályok szerint felépített motorverseny is nagyon hangulatos tud lenni az óriási virtuális város utcáin. Aki tehát megvásárolja a játékot, semmiképpen se mulassza el kipróbálni ezt az opciót, hiszen garantáltan nagyobb élmény, mint a szimpla egyjátékos mód.