Nyolcvan éve, 1931. október 18-án halt meg Thomas Alva Edison, minden idők egyik legnagyobb, legtermékenyebb és legismertebb feltalálója. Nevéhez ezernél több szabadalom fűződik, volt olyan időszak életében, amikor ötnaponta jelentett be új találmányt.

Hirdetés

1847. február 11-én született egy szegény ohiói család hetedik, legkisebb gyermekként. Családi örökségként egyedül az életét megkeserítő hallászavart kapta. Iskolába csak öt évig, akkor is rendszertelenül járt, egész életében autodidakta módon képezte magát. Első találmánya az elektromos szavazatszámláló volt, nem sokkal később előállt a duplex telegráffal, amely az üzeneteket egyszerre két irányban volt képes továbbítani. Edison ettől kezdve napi húsz órát dolgozott, és csak néha szundikált.

1876-ban a New York melletti Menlo Parkban alapította meg híres laboratóriumát, itt születtek nagy találmányai, a szénpormikrofon, amely a telefon hangját tette érthetővé, majd a hengeres fonográf, amelyet akkoriban sokan - még híres tudósok is - hitetlenkedve fogadtak, ügyes hasbeszélő trükknek tartottak. Edison 1878-ban úgy kezdett a villamos izzólámpával foglalkozni, hogy Ohm törvényének még hírét sem hallotta - hírneve mégis akkora volt, hogy a bejelentés hallatán esni kezdett a világítógáz ára. Kezdetben platinaszállal kísérletezett, mígnem rájött, hogy alkalmasabb a szén. Az akkori "szakértők" azzal riogattak, hogy a villanyvezeték behúzza a villámot a lakásba, a mágnesesség tönkreteszi az órákat és a nők frizuráját, mert a vezeték kiragadja hajukból a hajtűt. A hangulat már-már Edison ellen fordult, amikor 1879 karácsony este kigyúltak a lámpák a laboratórium körüli parkban és senkibe sem csapott bele a villám...

Edison, akit ezután "Arkhimédész óta a legnagyobb feltalálóként" emlegettek, hamarosan megépítette a világ első villamos erőművét, az ő érdeme az első élvezhető minőségű mozgókép-vetítő berendezés, s cége készítette az első cselekményes filmet is "A nagy vonatrablás" címmel.

Érdekesség, hogy nevéhez csak egy valódi tudományos felfedezés fűződik: a véletlenül tapasztalt "Edison-jelenség", azaz a termikus emisszió. Kudarcot is csak egyszer vallott: a kis feszültségű egyenáramra esküdött, de végül a vetélytársa, George Westinghouse által pártolt nagyfeszültségű váltóáram lett a szabvány. A két feltaláló vetélkedésének szomorú eredménye a villamosszék - ennek megalkotására először Edisont kérték fel, de ő (riválisát lejáratandó) váltóáramot használt. Számítása bejött: az első áldozat hosszas és kínos agóniája után a metódust a népnyelv "megwestinghouse-olásként" emlegette.

Edison nem volt rendszeres, elemző elme, inkább minden részproblémára gyakorlati megoldást próbált találni. Rendkívül kitartó is volt: amikor nyolcezer kísérlet után sem működött akkumulátora, ezt azzal kommentálta: legalább van nyolcezer dolgunk, amiről tudjuk, hogy nem működik. Híres mondása szerint "a lángelme egy százalék ihlet és kilencvenkilenc százalék veríték". Ő maga távolról sem a köztudatban élő magányos zseni volt, ambiciózus és tehetséges tudósgárda dolgozott irányítása alatt. (A túl tehetségeseket azért ő sem kedvelte, a horvát Teslát gyorsan kidobta.) Kedvelte a nyilvánosságot és a szereplést, de sohasem tanulta meg a társasági viselkedést. Edison maga volt a beteljesült amerikai álom: egy szegény fiú, aki önerejéből, iskolázás és támogatók nélkül lett sikeres és gazdag.