Nem a Naphoz való közelsége miatt vált olyan különlegessé a Merkúr, állapította meg egy új kutatás. Sokáig a heves hőhatások számlájára írták a kis méretű bolygó aránytalanul nagy vasmagját, mondván a könnyebb elemek egyszerűen elpárologtak, majd kitaláltak egy másik forgatókönyvet is, miszerint egykor egy nagy tömegű égitest csapódott be a Merkúrba, leszakítva sziklás kérgét, csupán egy lekopaszított világot hagyva maga mögött, aminek több mint a felét a vasmag teszi ki. A NASA Messenger űrszondájának adatai alapján azonban az illékony anyagok ma is a bolygón vannak, tehát léteznie kell egy harmadik történetnek is.

Hirdetés

A tudósok szerint az illékony anyagoknak, többek közt a káliumnak és a kénnek a fenti forgatókönyvek szerint a hőmérséklet emelkedésekben el kellett tűnniük, a mérések azonban nem ezt mutatják. "Nem erre a kémiára számítottunk" - értékelte a szonda adatait Sean Solomon, a Messenger küldetés vezető tudósa.

Denton Ebel, a New York-i Természettörténeti Múzeum kurátora szerint a legbelső bolygó egy olyan fémekben gazdag anyaghalmazból alakulhatott ki, ami csak a fiatal Nap közvetlen közelében létezhetett. "A Merkúr egyik legnagyobb rejtélye a mag köpenyhez viszonyított mérete. Ez a 60-70 százalékos arány megdöbbentő a Föld 32 százalékához viszonyítva. Hatalmas a különbség, a kérdés, hogyan jutott hozzá?" - magyarázta Ebel a Discovery Newsnak.

A tudósoknak nem csak a Merkúr kialakulása okozhat fejtörést. A Messenger, ami elsőként vizsgálja bolygó körüli pályáról a Merkúrt, egy aszimmetrikus és ingadozó mágneses mezőt fedett fel. A sziklás bolygók közül a Föld mellett csak a Merkúr rendelkezik globális mágneses mezővel, és mint tudjuk a Föld esetében a magnetoszféra nagy szerepet játszik az atmoszféra védelmében és az élet létezésében. Méretéből és szerkezetéből adódóan a Merkúr mágneses mezeje jóval gyengébb, mint bolygónké. A mezőt a mag egy külső, vékony olvadt fémköpenye biztosíthatja. A bolygó mágneses egyenlítője közel 500 kilométerrel távolabb esik geográfiai egyenlítőjétől, aminek hatására az északi sarkon háromszor-négyszer erősebb a mágnesesség, mint a délin, ami befolyásolhatja a sugárzás hatásait a két féltekén.

A Messenger adatai szerint a belső mágneses mezővel rendelkező bolygókkal ellentétben a Merkúrt nem veszik körül olyan töltéssel rendelkező részecskék gyűrűi, mint bolygónkat a Van Allen-övek. Úgy tűnik a Merkúr mágneses mezeje túl gyenge ahhoz, hogy fenntartsa ezeket a szerkezeteket, a kutatók szerint azonban annyi ereje mindenképpen lehet, hogy némi védelmet nyújtson a napszéllel szemben.



A nagy felbontású felvételek hatalmas láva kiömléseket tártak a tudósok elé, amik óriási területeket árasztottak el, megalkotva az egyenletes északi síkságokat A kizúduló kőzet feltöltötte a mély krátereket, beborítva a Merkúr felszínének 6 százalékát, ami körülbelül az Egyesült Államok szárazföldi területének 60 százalékával egyenértékű. "Körülbelül 3,5-4 milliárd évvel ezelőtt ez a hatalmas lávatömeg áramlott a hasadékokon keresztül a felszínre, mint egy kádat elárasztva az alacsonyan fekvő területeket" - nyilatkozott James Head, a Brown Egyetem tudósa, a tudományos csapat tagja.

A láva alatti talaj erodálódásából a kutatók arra következtetnek, hogy a folyamat rendkívüli gyorsasággal mehetett végbe. "Nem mondhatjuk, hogy 2 nap, vagy 15 év alatt zajlott le, de kétségtelenül nem évszázadokról, vagy évmilliókról van szó" - tette hozzá Head. "Amikor a Mariner 10 először repült el a bolygó mellett, nem voltunk igazán biztosak abban, hogy vulkanikus tevékenység hozta létre ezeket a síkságokat. Most a Messengerrel közelről szemlélhetjük a bolygót, a pályán megtett minden egyes körrel fokozatosan építve fel egy teljesen új képet."

Head és munkatársai arra számítanak, hogy a Merkúr más területeire is hatást gyakorolt a vulkanizmus. "Ez a lerakódás annyira nagy, hogy a vulkanizmusnak máshol is fontos szerepet kellett játszania" - mondta Head.

A Messenger felvételein egy új típusú felszíni jegy is megjelenik, a szabálytalan alakú, perem nélküli sekély "teknők", amik átmérőjüket tekintve a több tízméterestől a több kilométeresig terjednek. Azon túl, hogy szinte a bolygó bármelyik pontján előfordulnak, gyakran tűnnek fel csoportokban, többségük pedig egészen friss képződménynek tűnik. David Blewet, a Johns Hopkins Alkalmazott Fizikai Laboratóriumának bolygótudósa szerint ezek a bemélyedések akkor alakultak ki, amikor az illékony anyagok hő, gázkibocsátás, feltörő vulkanikusság, mikrometeorit bombázás, a napsugárzás, vagy esetleg ezek kombinációjának hatására felszabadultak a felszínről. Ez azonban arra utal, hogy a Merkúr jóval magasabb szintekben tartalmazhat illékony anyagokat, mint arra az eddigi kialakulásról szóló elméletek következtetni engednek. "A felvételek elemzései és a teknők szaporodási ütemének becslései ahhoz az izgalmas lehetőséghez vezetnek, hogy a bolygó ma is aktívan változik. Pontosan az ilyen váratlan felfedezések teszik a bolygókutatást ilyen érdekessé" - nyilatkozott Blewett a SPACE.comnak.

"Nagyon valószínű, hogy a Merkúr ma is aktív geológiailag" - helyeselt Solomon. "A tudományos csapat örömmel nyugtázta, hogy számos, a Merkúrral kapcsolatos elméletet sikerült kirostálni."


A feketével körülhatárolt terület jelzi a lávafolyam kiterjedését, míg a piros körök a 20 kilométernél nagyobb átmérőjű becsapódási krátereket jelölik
A Merkúr felszíni összetétele lényegesen eltér a többi sziklás bolygótól, állapították meg a Messenger röntgenes letapogatásaiból, ami a bolygóból érkező sugárzást szondázza. Tény, hogy a Merkúr legalább tízszer annyi ként, illetve kénkövet tartalmaz, mint a Föld vagy a Hold. A felszíni kémia összességében arra utal, hogy a Merkúr azon anyagból alakult ki, amit ma csak a kondritos meteoritoknál és az üstököspor részecskéknél fedezhetünk fel. A bolygó felszínéről kibocsátott gamma sugárzás ugyancsak ezt az eredetet erősíti meg.

A letapogatások olyan radioaktív elemek sokaságát állapították meg, mint a kálium, tórium és urán. A kálium, mint illékony elem a nem illékony tóriumhoz és uránhoz viszonyított aránya a földszerű bolygókéhoz hasonló. "A vártnál magasabb illékony elem szint egyike azon felfedezéseinknek, amik azt bizonyítják, hogy a Merkúrnak több közös vonása van a Vénusszal, a Földdel és a Marssal mint gondoltuk. Eredményeink fényt deríthetnek a korai Naprendszer bolygóformáló folyamataira, valamint a földszerű bolygók kialakulására" - mondta Patrick Peplowski, a Johns Hopkins fizikusa, a tudományos csapat tagja.

Összegezve a Messenger adataiból leszűrt eddigi következtetéseket, a kutatók megállapították, hogy a bolygó formálódásakor nem lehetett annyira szélsőségesen forró, mint azt a modellek sugallják, a hő ugyanis eltüntette volna az illékony elemeket, emellett pedig belső hője is jelentősen csökkent a kialakulása óta. A későbbiekben a gamma sugarú mérésekkel szemügyre veszik a stabil elemeket is, mint a vasat, szilíciumot és oxigént, illetve feltérképezik a felszín összetételét.

Laptopok Már 49 900 Ft-tól!	E-book olvasók Már 17 043 Ft-tól!	Tablet PC-k Már 23 140 Ft-tól!	LCD monitorok Már 19 800 Ft-tól!
részletek »	részletek »	részletek »	részletek »