Úgy néz ki, mint egy földönkívüli szivacs, vagy horzsakő és úgy mozog, mint egy részeges apóka. Ez a Hyperion, a Szaturnusz egyik holdja, amit az égitest feletti második legalacsonyabb átrepülése során vett újra szemügyre a Cassini űrszonda, korábban nem látott területeket fotózva.

Hirdetés

A Hyperion csupán egy a gyűrűs bolygó 62 ismert holdjából, mégis ez az egyik legkülönösebb. Mindössze 270 kilométer átmérőjű, felszínét jóval több, mélyebb, és kevésbé erodálódott kráter borítja, mint bármely más szaturnuszi objektumét. Imbolygó mozgása miatt kiszámíthatatlan a forgása, ezért nem lehet megjósolni, hogy egy-egy átrepülés során az égitestnek éppen melyik területét kapják majd lencsevégre. A mostani átrepülés alacsony magassága miatt azonban a tudósok erősen bíztak abban, hogy eddig nem látott területek tárulnak eléjük.


A múlt hét csütörtöki találka alkalmával a Cassini a várakozásoknak megfelelően új területeket térképezett fel és sikerült elegendő színkép információt gyűjtenie a hold összetételének megállapításához. A legfrissebb felvételek megközelítőleg 25.000 kilométeres távolságból készültek, betekintést engedve az árnyékok és fények játékába, felfedve a hold szokatlanul lyukacsos, fürdőszivacsra emlékeztető felszínét. A csillagászok szerint a hold 42 százalékban légüres tér, a többi pedig főként vízjég. Ezekből a jellemvonásokból adódik, hogy egy-egy becsapódáskor minimális törmelék lökődik ki, így alakulhatott ki a szivacsos felszín. A korábbi ultraibolya és infravörös színképelemzések során a vízjég mellett egy vöröses fekete szerves anyagot észleltek, pontos összetétele és eredete azonban nem ismert, ezen segíthetnek a mostani átrepülésből szerzett információk.


A Cassini 2005. szeptember 26-án ennél is közelebb, mindössze 500 kilométerre repült el a felszín fölött, következő találkozásuk szeptember 16-án esedékes, ekkor azonban már jóval távolabbról, körülbelül 58.000 kilométerről vizsgálja majd az objektumot. A NASA űrszondája 1997-ben hagyta el a Földet, 2004-ben kezdte meg tudományos munkáját a Naprendszer második legnagyobb bolygója körül és legalább 2017-ig folytatja munkáját.