Miről kell lemondanunk, hogy néhány centivel kisebb fényképezőgépünk legyen? Ezt a kérdést próbálta megválaszolni a Pentax Q nevezetű modelljével, melynek mérete és tömege a kompaktokéhoz hasonló (természetesen az objektív nélkül).

Hirdetés

A kiadott sajtóközlemény magasra teszi a mércét, hiszen a gyártó szerint a Q egy teljesen új fényképezőgép-kategóriát jelent, ezzel szemben mérete nem sokkal kisebb a Panasonic Lumix DMC-GF3-nál vagy a Sony NEX sorozatánál. Mindegyik kabátzsebbe szánt, rövid objektíves termék. A Q mérete kb. ugyanakkora, mint a Canon PowerShot S95, viszont azzal szemben optikája természetesen nem húzódik vissza a házba.


Klikk a képekre a nagyobb változathoz
A cég a kicsinyítést sajnos a 12.4 megapixeles CMOS szenzorral kezdte, mely a belépő szintű termékekben megszokott méretű, 1/2.3 collos - ugyanekkora van például a Nikon Coolpix P300-ban - viszont a gép ára meglepő módon a DSLR-ekhez van közelebb. A kisebb szenzorhoz keskenyebb foglalat és rövidebb lencse is elég, ezzel kész is a Pentax Q receptje. Az attraktív kinézetű, kicsit retrós, könnyű magnézium-ötvözet vázban lévő masina érdekesen kialakított vakut kapott, viszont rengeteg mindent veszített a töpörödés okán.

A NEX-C3-nál is kisebb gép legnagyobb hátránya egyértelműen az aprócska szenzor. A háttérvilágítású (BSI), stabilizált chip 67 százalékkal kisebb a Pentax által eddig alkalmazott APS-C-nél, és míg a mikro-négyharmados szabvány szerint készült érzékelők a 35 mm-es ekvivalenciára átszámolva kétszeres nagyításúak, addig ez 5,5-szeres. Ez azt jelenti, hogy egy 35 mm-es ekvivalenciájú 18 mm-es optika a Sony gépén 27 mm-es, az Olympus vagy a Panasonic masináján 36 mm-es, addig a Pentax Q-n már 99(!) mm-esnek számít. Ez azt jelenti, hogy ehhez a géphez borzasztó nehéz lesz nagy átfogású optikát készíteni. (Tehát egy kis szobában nem fog beleférni a család a képbe, viszont hatalmas nagyításokra lenne képes, viszont ott az aprócska szenzor teljesítménye miatt bukik a dolog.)


A kisebb bajonett egyéb komplikációkat is okoz. A kompakt gépekről felfelé váltókat célzó tükörmentes szerkezetek egyike sem képes natívan kezelni az APS-C vagy full frame gépekhez készített optikákat, de mindegyik gyártó készít olyan adaptereket, melyekkel mégis megoldható a csatlakoztatásuk. Itt viszont akkora lenne a különbség, hogy a Pentax nem is tervezi ilyen átalakító készítését. Ez hatalmas hátrány, hiszen azon profibb felhasználók, akik a nyaralásra/városnézésre nem akarják mindig magukkal cipelni nagyobb gépüket, eddig jó okkal választhattak egy ilyen cserélhető optikás kisebbet, és míg a konkurenseknél egy közbenső gyűrűvel megoldható a használatuk, ennél viszont teljesen értéktelennek számítanak a birtokukban lévő objektívek. Ugyan lehet, hogy egy külső gyártó készít ilyet, de valószínűleg a Pentax sem véletlenül mondott le az adapter megalkotásáról, mivel az olyan technikai kihívás lenne, aminek leküzdésére nem vállalkoznak.

A hátrányok sorolása sajnos még nem ért véget. A hátulján lévő LCD alig 460 000 pixeles (a Nikon Coolpix P300-on vagy a NEX-eken 921 ezer van), akkumulátora pedig mindössze 230 kép után lemerül (Panasonic Lumix DMC-GF3: 320 kép, Sony Alpha NEX-C3: 400 kép). Sorozatfelvételnél is meglepő hátrányba ütközünk: a sajtóanyag szerint másodpercenként 5 felvétel készítésre képes, de ezt a tempót mindössze egyetlen szekundumíg bírja, azaz öt kép erejéig.


Mindezen hátrányokért kárpótolhatna minket minden fényképezőgép legfontosabb területe, a képminőség, hiszen ha az jó, a felsoroltak érdektelenek, de az adatokból kiindulva nem számítanánk semmilyen forradalmi áttörésre. Tervezésénél egyértelműen nem ezt tartották fő szempontnak, hanem a méretcsökkentést, ami fényesen sikerült is. Mint említettük, a szenzor BSI-technológiát használ, melyet elsősorban a kicsi, alacsony érzékenységű chipekhez terveztek. Ez itt remekül is működik, viszont míg a technika képminősége bőven kielégíti a belépő szintű, vagy közékategóriás gépekkel szemben támasztott követelményeket, addig a Pentax Q szegmensében már ez nem elég. Persze ha a Pentax a tömegpiacra szánta ezt a gépet mindezen aggályok érdektelenek, de ennek ellentmond a magas, 800 dolláros ár.


A negatívumok mellett azért ne feledkezzünk meg a mellette szóló tényezőkről sem. Az 1080/30p, azaz Full HD videófelvételi lehetőség, a filmezés közben is aktív szenzoreltolásos képstabilizálás figyelemreméltó, hasonlóképp a RAW fájlba mentés lehetősége, melyet a kompakt gépektől nem kapunk meg. Sztereó hangot rögzít, érzékenysége ISO 125 - ISO 6400 között állítható. A vaku magasra emelkedik ki, ezzel minimalizálja a vörösszem előfordulását. Egyéb jellemzőiben a Q tipikus modern fényképezőgépnek tekinthető. Van benne effektezési opció, készíthetünk időeltolásos felvételeket és elmenthetjük a megadott beállításainkat.

Összességében véve fura gép a Pentax Q. Mivel a belépő szintű gépek eladásait tönkreteszik a kamerás telefonok, versenytársként a gyártók feljebb pozicionált termékeket kínálnak, de mindezt próbálják ugyanakkora méretben elkészíteni. Ha előfordulhat olyan, hogy a méretcsökkentés öncélú, akkor itt ezt tapasztalhatjuk; az emberek kedvelik az apró masinákat, kérdés, hogy minden áron-e.


Klikk a képekre a nagyobb változathoz
A Q Japánban már a nyáron megjelenik, az Egyesült Államokba és Európába pedig ősszel érkezik. Fekete és fehér színben lesz kapható. A magas ár és a szembetűnő hátrányok miatt meglepő lenne, ha nagy piaci sikert aratna. A cég öt objektívet készített az indulásra, melyekből négy fix: egy 35 mm-es nagylátószögű (már amennyira ez annak nevezhető), egy 47 mm-est, egy 100 mm-est és egy 160 fokos felvételre képes halszem optikát. A gépen alapból egy 27.5-83 mm-es (f2.8-4.5) zoom objektív van.