 Hozzászólások  A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
"A vizsgálatok feltárulhatják a jelenlegi kozmoszt " - a' fel! :)
-Vajon a fizikusok tudatában vannak annak hogy világegyetemeket ütköztetnek?
Képzeljétek ha a mi galaxisainkkal szórakoznának így a fölöttünk élő tudósok.
Monnyuk úgy is olyan lassú a folyamat, hogy ezen ma még senki nem sopánkodna.
|
Te vagy az n+1-ik értetlen ember, aki ezt itt megkérdezi.
Az első n-nek én még elmagyaráztam.
Több éves fórumozás után, miután rájöttem, hogy sok itt az erkölcsi hulladék, elhagytam az sg.hu fórumait.
Elnézést, hogy magukra hagyom a tisztességes, jószándékú embereket is.
|
galaxishalmazokon belül lehetnek galaxisok melyek egymás felé mozognak.
|
Én csak azt nem értem, ha egy táguló univerzumban élünk, akkor hogy a fenébe ütközhetnek össze galaxisok?
Csak a semmi lehet tökéletes!
|
Egy link segítségképpen:
http://www.jimfurey.com/sciencenow/teleport/teleport.html
Itt (angolul) nagyon röviden összefoglalják a lényeget.
A konkrét kisérlettel együtt.
"Én pl nagyon nem hiszem el,..." Ezekután nem kell semmiben sem hinned.
Ĥ|Ψ>≈iħ∂|Ψ>/∂t
(Az ember) "Tudásra törpe és vakságra nagy."
"Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan." Használj TE is szinkrotronsugárzást!
|
két részecske közötti összeköttetés fénysebességnél gyorsabb azonnali, a mi megismerésünk erről fénysebességű.
Tudom misztikus és paranormális fogalom a telepátia, de az nem lehet ennek egy változata? lásd ikrek megérzik ha a másikkal baj történik, vagyis az összekapcsolt részecskéknél és ikreknél (makroszint) az információ fénysebességnél gyorsabb is lehet?
|
A második mondatban az alany nem "részecske" hanem "részecskék"? Gondolom nem erre gondoltál. :)
Szóval nem látom hol hibáztam, kérlek mond el hogy is lehet ezzel információt továbbítani.
"Én pl nagyon nem hiszem el, hogy egy energiahullámot kettévágnak"
Nem vágnak ketté semmit. A két részecske egyként kezelendő, amíg nem történik velük semmi, hivatalosan: amíg nem történik rajtuk mérés, megint másként: amíg nem lépnek kölcsönhatásba a környezetükkel. Függetlenül attól hogy milyen távol vannak egymástól.
Ĥ|Ψ>≈iħ∂|Ψ>/∂t
(Az ember) "Tudásra törpe és vakságra nagy."
"Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan." Használj TE is szinkrotronsugárzást!
|
A (sors) tudomány fintora hogy ezt a gondolat kísérletet, fotonok távolba hatását, Einstein fogalmazta meg először a kvantum mechanika cáfolataként, mármint ő azt mondta ilyen nem lehet.
|
Szerintem rossz ott a kaja és inkább otthon vacsizom.
|
"Az összefonódott állapotokkal nem lehet információt továbbítani fénysebességnél gyorsabban. A részecske állapota tényleg egyszerre változik meg, de ezzel önmagában nem lehet információt továbbítani. (Azért nem mert a foton állapotát nem lehet fixen valalyen értékre beállítani.)"
Ezt azért gondold át újra, jó? Ha nem látod, hogy hol hibázik, akkor szólj, és elmondom, de szerintem te is látod, hogy ez biza információközlés, méghozzá a fénynél gyorsabban. ( mármint ha igaz ez az egész. Én pl nagyon nem hiszem el, hogy egy energiahullámot kettévágnak, és messze vezetik egymástól a két részt, és ha az egyikkel csinálnak valamit, akkor a másikkal is az lesz, csak azért, mert a hullám akkor keletkezett, amikor egy elektron egy távolabbi pályáról egy közelebbire lépett. )
oly világosan mutattál meg mindent, hogy ha nem állna ezzel szemben Aristoteles szövege, mely világosan azt mondja, hogy az idegek kiindulópontja a szív, kénytelen lennék elismerni, hogy igazad van
 |
és most gondolj bele, hogy létezik 0 (nulla) valószínűség, és mégsem lehetetlen esemény! ehhez képest annak, hogy ma a Szíriusz Vegáján vacsorázol, végtelenszer nagyobb a valószínűsége!
|
Illetve ugye minden ember állapotfüggvényében egy fekete lyuk is szerepel, pont erről szól a topic , nehogy az egész emberiség állapotfüggvénye egyszerre omoljon ebbe a függvénybe.
|
Erről Armstrong anekdotája jut eszembe, Mikor a szomszédban levő néni bizonyos dolgot a szomszédban játszó fiú holdon levő állapotfügvényéhez kötött.
|
"Amugy az a furcsa hogy az emberek jobban megbarátkoznak a teleportáció, alagut effectus , összeségében a kvantum fogalmakkal"
Biztos vagy benne? Az emberek elfogadják azt hogy nincsennek egy bizonyos helyen, hanem véges kis valószínűséggel bárhol megtalálhatóak? Gyakorlatilag minden ember az egész univerzumot "áthatja"?
Mert a kvantummechanikából ez is következik.
Ĥ|Ψ>≈iħ∂|Ψ>/∂t
(Az ember) "Tudásra törpe és vakságra nagy."
"Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan." Használj TE is szinkrotronsugárzást!
|
Mondjuk az egész kvantum fizika erről a cáfolatról szól.
Amugy az a furcsa hogy az emberek jobban megbarátkoznak a teleportáció, alagut effectus , összeségében a kvantum fogalmakkal, mint azzal hogy az idő megáll vagy lassul.
Az idő állandósága annyira beépül az életünkbe hogy ezt a legnehezebb elképzelni hogy az változhat. Ösztönösen tagadjuk , pedig olyan fogalmakat el tudunk simán fogadni mint párhuzamos univerzumok, a fenti teleportáció makroszkopos méretekben is, vagy az időutazás( nem Eistein szerinti, multba is)
Mivel a kvantum mechanika a valószinüségekel számol és ezért olyan dolgok is megtörténhetnek aminek a valószinüsége kicsiny. Ezt a mindennapi életünkben is tapasztaljuk: valaki megnyeri a lottó ötöst. Ez lehet az, ami miatt a kvantum mechanikát jobban elfogadjuk, mivel a valószinüség egész életünket végig kiséri.
|
"Pl a relativitás elmélet kizárja hogy információ a fénysebességnél gyorsabban terjedjen, erre a kvantum fizikusok találnak két fotont akik gyakorlatilag időtől függetlenül tudnak egymásról"
Az összefonódott állapotokkal nem lehet információt továbbítani fénysebességnél gyorsabban. A részecske állapota tényleg egyszerre változik meg, de ezzel önmagában nem lehet információt továbbítani. (Azért nem mert a foton állapotát nem lehet fixen valalyen értékre beállítani.)
Ha megnézel egy kvantumteleportációs kísérletet magyarázó ábrát, azon mindig ott van egy hagyományos összeköttetés, ami a fénynél lassabb. Ez ahhoz kell hogy a túloldalon lévő fotonon végre tudják hajtani az a mérést amiből meghatározható az átküldött információ. (A mérés nem egyértelmű, az eredménye függ attól, hogy pontosan hogy mérünk.)
Tehát a kvantumteleportáció tehát létező dolog. Akár információt is lehet rajta keresztül küldeni. Viszont az információ kinyeréséhez szükség van egy hagyományos és éppen ezért fénynél lassabb komunikációs csatornára.
Ha az egészet az információ szempontjából nézzük akkor az információ akkor ér át a túloldalra, amikor a hagyományos kom. csat.-án átér a mérés körülményeit tartalmazó információ. Mivel ez a fénynél lassabban halad, így az információ is csak a fénynél lassabban fog terjedni. Tehát ez az egész nem ütközik a relativitáselmélettel.
"sőt vannak már olyan kisérletek ahol az ok és az okozat felcserélődött: előbb van interferencia mint ahogy odaérhetne a fény."
A világ felbontása ok-okozati összefüggésekre a determinisztikus világkép része. Ezek a kísérletek csak a determinisztikus világképet cáfolják.
Ĥ|Ψ>≈iħ∂|Ψ>/∂t
(Az ember) "Tudásra törpe és vakságra nagy."
"Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan." Használj TE is szinkrotronsugárzást!
|
amennyire nem fizikusi diplomával az intereten és pár könyvből olvasva meg lehet állapítani:
A fő gond a fizikában hogy a relativitás elmélet és a kvantum mechanika nagyon úgy néz ki hogy üti egymást legalábbis nem nagyon tudják összeegyeztetni, matematikailag 11 dimenzióval kezd sikerülni.
Pl a relativitás elmélet kizárja hogy információ a fénysebességnél gyorsabban terjedjen, erre a kvantum fizikusok találnak két fotont akik gyakorlatilag időtől függetlenül tudnak egymásról, sőt vannak már olyan kisérletek ahol az ok és az okozat felcserélődött: előbb van interferencia mint ahogy odaérhetne a fény.
Szóval nekem az a véleményem hogy megint át kellene gondolni az egészet hogy is van ez mert ( fekete) lyukak, energiák, anyagok vannak a rendszerben.
|
Viszont ha ők nem gondolkodnak, akkor lehet hogy mi sem...
Persze ez lehetetlen, ők hülyék, mi nem!
Ĥ|Ψ>≈iħ∂|Ψ>/∂t
(Az ember) "Tudásra törpe és vakságra nagy."
"Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan." Használj TE is szinkrotronsugárzást!
|
És természetesen nem csak a kvantummechanika az egyetlen közelítő elmélet amelynek használhatósága egyre szélesebb körű.
Ĥ|Ψ>≈iħ∂|Ψ>/∂t
(Az ember) "Tudásra törpe és vakságra nagy."
"Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan." Használj TE is szinkrotronsugárzást!
|
Kezdem egy kis "bla-bla"-val:
Az elméletek folyamatosan tesztelődnek.
Amikor kidolgoznak egy új elméletet azt valamilyen konkrét problémára, vagy problémák szűkebb csoportjára teszik. Itt meglehet különböztetni az elméletek két nagy csoportját:
-nagy általános elméletek (kvantumtér, általános relativitás elmélet, remélhetőleg ide fog tartozni valamelyik húrelmélet): ezek jelenlegi tapasztalataink szerint a lehető legpontosabbak. Pontosabbak mint amennyire pontosan mérni tudunk. (Vannak sötét foltok de azok ezeken az elméleteken belül kezelhetőek. Az ilyen sötét foltok csillagászati megfigyelésekből származnak. Ezek miatt vezették be a sötét anyag, sötét energia fogalmakat.)
-közelítő elméletek (gyakorlatilag az összes többi elméletünk) A nagy átfogó elméletekkel a legnagyobb baj, hogy használatuk gyakorlati akadályokba ütközik. Ezeknek az akadályoknak a leküzdésére egyszerűsítések hierarchiáját vezetik be. Ezek az elméletek alapvetően hibásak, viszont mindegyiknek van egy érvényességi köre amin belül kis hibával használhatóak. Az érvényességi kör általában tapasztalat útján adják meg. Sok esetben viszont a hibát a közelítésekből becsülni is lehet.
A közelítő elméletekhez tartoznak még az "egyszerű" tapasztalati összefüggések is. Ezeket általában közvetlenül a mérési eredmények kiértékelésére használják fel. Régen ezek teljesen függetlenül léteztek, de ma már mindet közvetve vissza lehet vezetni a nagy általános elméletekhez.
Na most a közelítő elméleteket nem lehet cáfolni, csak az érvényességi körüket szűkíteni.
A nagy általános elméleteknek is csak az általánosságát lehet cáfolni. amint kiderül hogy bizonyos esetekben rossz eredményt ad valamelyik, átkerülnek a közelítő elméletek közé.
A CERN-ben most olyan kísérleteket keresnek melyek a kvantumtérelmélet általánosságát cáfolja. Ha találnak ilyet akkor a kvantumtérelmélet átkerül a közelítő elméletek közé. Remélhetőleg ez a kísérlet magyarázható valamelyik húrelmélettel és így az elfoglalhatja a helyét a nagy általános elméletek között. Mivel a húrelméletet úgy alkották meg hogy abból következzen az általános relativitáselmélet ez utóbbi sem lesz már különálló nagy általános elmélet. Ekkor lesznek a fizikusok nagyon de nagyon boldogok mert sikerült egy általános elmélettel megmagyarázni mindent.
"bla-bla" vége.
Amit most leírtam azt a tudósoknak csak egy töredéke végzi.
A nagy része a már meglévő elméleteket csiszolgatja. Egészen pontosan az alkalmazhatóságukon próbál javítani. A hibájukat próbálják csökkenteni és ezzel az érvényességi körüket növelni. Ezenkívül a számítási igényüket próbálják csökkenteni, amivel a gyakorlati alkalmazásukat könnyítik meg. Tehát összességében próbálják gyakorlatban használhatóvá tenni őket. Ezek az elméleti tudósok.
Amint a gyakorlatban használhatóvá válnak a gyakorlati tudósok rávetik magukat és elkezdik használni gyakorlati problémák megoldására. Ebből lesz majd új számítógép, új gyógyszer, új hipererős szerkezeti anyag, új nanotechnológiás lószar.
Ennek a folyamatnak még csak a legelején vagyunk. A kvantummechanikát már régóta ismerjük de a gyakorlatban 30 évig csak a hidrogén már kurv@jól ismert színképét számolgatták. Azután újabb 30 évig 4-5 atomos molekulák szintén unásig mért termodinamikai adatait számolták gőzfázisban. Az utóbbi 20 évben jutott el az egész oda hogy 20-30 atomos molekulákra egész jól lehet reprodukálni a kísérleti adatokat, illetve 2-3 atomos rendszerekre a lehető legpontosabb mérési eredményeket is pusztán számítás útján meg lehet adni. Én magam részéről bízom benne, hogy a következő 10-20 évben 200-500 atomos rendszerekre tudunk rutinszerűen elméleti számolásokat végezni.
Eddig pusztán számolás útján a már ismert dolgokat "fedezték fel újra". Gyakorlati hasznuk eddig nagyon kevés volt, hiszen azokat az egyszerű rendszereket, amelyeket kezelni tudtak elméleti szinten, már nagyon-nagyon jól ismerték a gyakorlati szakemberek. A 200-500 atomos rendszerek viszont már gyakorlati szempontól is fontosak. Lehet pusztán elméleti számítások alapján pl gyógyszereket vagy nano-szerkezeteket tervezni. Az ilyen kutatásokat eddig elméleti megfontolásokon alapuló sötétben való tapogatózással (kísérletezéssel) végezték. Ha ennél a képnél maradunk, akkor a kvantummechanika még csak most (80 évvel a kidolgozása után) kapcsolja fel a villanyt. A néhány-száz atomos rendszerek már nagyon tág kutatási területet lefednek. A század közepére pedig elérhetjük az ezres tízezres méretet is. A század végére akár nagyon egyszerű biológiai rendszereket is szimulálhatunk pontos elméleti számításokkal.
Nem pontos számításokkal egyébként már ma is szimulálnak 10000-1M atomos rendszereket. Csak ezeknek a pontossága annyira rossz hogy nem nagyon lehet őket előrejelzésként használni.
Ĥ|Ψ>≈iħ∂|Ψ>/∂t
(Az ember) "Tudásra törpe és vakságra nagy."
"Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan." Használj TE is szinkrotronsugárzást!
|
Akaratomon kívül úgy látszik egy kis vihart kavartam.
Természetesen én is a világ tényleges létezése mellett vagyok, praktikus szempontok miatt is. (Akár létezik, akár nem, ha megráz az áram, akkor elrántom a kezem, és nem azon kezdek filózni, hogy ez most nincs is vagy mégis van..)
|
Az előző hozzászólásom csak a 103. utolsó bekezdésére vonatkozik.
(én is megkombináltam:-)
|
" jól elvannak gondolkodás nélkül. Ezek után pedig már a "Cogito ergo sum!"-ban sem bízhatunk. "
Még szerencse, hogy egyes szám első személyre érvényes, mert még nem találnánk létezni!
Mottó: olyan nincs hogy a gyermek nem érti, csak másképp érti... C:
|
Egy kicsit megkombináltad
Most nem akarom kétségbe vonni az elméletek hasznát, sőt még a jóságukat sem (bár ez utóbbit lehetne, mert ha egy elméletet csak 100+ év múlva tudnak kisérletileg bizonyítani, akkor az az elmélet egyelőre nem túl erős lábakon áll)
Szóval ha jól értem, akkor annyi elméletünk van, hogy még 500 évig lehetne kisérletezgetni ezek alapján
Igen, csak a mostani felvetések pont az ellenkezőjéről szólnak: nem az elméletgyártást, hanem a kisérleteket szeretnék többen is visszafogni, az általuk részletezett veszélytől tartva, amiáltal az az 500 év még több lenne
|
Ha nem állítod akkor oké!
Mottó: olyan nincs hogy a gyermek nem érti, csak másképp érti... C:
|
Ki állította hogy nem létezik a világ?
Itt max csak annyi szerepelt hogy kétkedésekkel eljuthatunk a "létezik-e egyáltalán a világ, vagy csak képzet az egész" típusú vitához. Ezek olyan eszmefuttatások ahol szépen sorban minden létezésében elkezdünk kételkedni. Ezt pedig az emberi megismerés korlátos volta miatt tehetjük meg.
Hétköznapi tapasztalatom hogy az emberek nagyon jól elvannak gondolkodás nélkül. Ezek után pedig már a "Cogito ergo sum!"-ban sem bízhatunk. :)
Ĥ|Ψ>≈iħ∂|Ψ>/∂t
(Az ember) "Tudásra törpe és vakságra nagy."
"Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan." Használj TE is szinkrotronsugárzást!
|
Egy halmaz saját maga nem valódi részhalmaza.
Nem semmit állított, hanem trivialitást.
Ĥ|Ψ>≈iħ∂|Ψ>/∂t
(Az ember) "Tudásra törpe és vakságra nagy."
"Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan." Használj TE is szinkrotronsugárzást!
|
Miért, aki azt állítja, hogy a világ nem létezik az mit állít?
Mottó: olyan nincs hogy a gyermek nem érti, csak másképp érti... C:
|
...eh jól van totó te egy világ vagy , egyébként nincs két halmaz mert akkor a világ te vagy,az egész halmaz és nincs részhalmaza, gyakorlatilag semmit nem állitottál.
|
Ha halmaz elméletet nézzük, akkor adva van két halmaz: A világ és én.
Én része vagyok a világnak, tehát egy részhalmaza vagyok. Ha ez a részhalmaz nem üres, akkor a világhalmaz sem az.
Mottó: olyan nincs hogy a gyermek nem érti, csak másképp érti... C:
|
A tétel kimondja a világ létezését, de azt nem, hogy milyen a világ.
Ha én létezem, létezik a világ is, még akkor is, ha csak én létezem egyedül. Ez azért van így, mert a tétel szerint bármilyen lehet a világ, olyan is, hogy csak én létezem, de az akkor is már világ.
Mottó: olyan nincs hogy a gyermek nem érti, csak másképp érti... C:
|
Mivel én nem hiszek, olyasmikben ezért nekem tisztán, fizikai, kémiai folyamat a gondolkodás. De ha nem az lenne, akkor a kémia, fizika is szellemi lehetne, és akkor mégis létezne a világ. Mert definiálva lenne a szellemi világban fizika, mint létező, a fizika pedig definiálja a világot.
Ez utóbbi gondolatsor természetesen marhaság, mert az első az igaz.
Ha viszont a szellemi alatt szoftvert értünk (virtuálisan létrejött világkép), akkor mindenképpen létezik a világ, mert ha más nem az a hardver létezik, amin fut a szoftver.
Mottó: olyan nincs hogy a gyermek nem érti, csak másképp érti... C:
|
..ahogy philcsy előttem emlitette a cogito ergo sum a valódi szkeptikus egyetlen igazsága és nem tartalmaz más téziseket csak a saját létezésem bizonyosságát tehát a te létezésed felöl már nincs bizonyosságom....
|
Gondolkodom tehát vagyok. De rajtam kívül van más? Ha nem riadunk vissza az elképzeléstől hogy a gondolkodás alapvetően nem fizikai folyamat, akkor ebből nem következik az, hogy a világnak léteznie kell.
Szerintem a gondolkodás magyarázható tisztán fizikai folyamatokkal, de ez még mindig nem jelenti azt hogy tényleg tisztán fizikai folyamat lenne, és ne létezne semmi "szellemi" háttere.
Juhé, ősrobbanástól az ezoterikáig.
Ĥ|Ψ>≈iħ∂|Ψ>/∂t
(Az ember) "Tudásra törpe és vakságra nagy."
"Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan." Használj TE is szinkrotronsugárzást!
|
Kogito ergo sum!
Tehát létezik-e a világ? Egyértelmű a megállapítás végett, hiszen nem tudnál megállapítást tenni, ha nem létezne.
Mottó: olyan nincs hogy a gyermek nem érti, csak másképp érti... C:
|
(Bár ha erről valahol vita alakul ki az törvényszerűen el szokott vezetni a "létezik-e egyáltalán a világ, vagy csak képzet az egész" tipusú hitvitához)
Pont ezért nincs értelme arról vitázni hogy a modelljeink a valóságot írják-e le vagy nem.
Miért olyan fontos ez a kérdés? Nem teljesen lényegtelen amíg a modell a tapasztalattal azonos eredményt ad? Amíg működik? Nem ez a tudománytól elvárható egyetlen dolog?
Főleg ilyen szinten.
Bár szerintem a "Valójában tényleg létezik-e?" kérdések úgy általában teljesen értelmetlenek a tudományon belül. Ugyanis egyből felmerül a kérdés hogy "Hogyan honnan tudjuk hogy valami tényleg létezik?" Innen pedig egyenes út vezet oda amit te mondtál. Ez alapvetően hitvita. Éppen ezért fölösleges, sőt ártalmas a tudományon belül kezelni. (Mint sok más jelenleg ott kezelt kérdést.)
Ĥ|Ψ>≈iħ∂|Ψ>/∂t
(Az ember) "Tudásra törpe és vakságra nagy."
"Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan." Használj TE is szinkrotronsugárzást!
|
"Csak kb. 10-20 év múlva." A tudomány egy nagyon szűk részénél max. A többi, ami igazából minket elsődlegesen érdekel, hiszen a bennünket körülvevő világ elvan a nagy egyesített elmélet nélkül is, ugyanúgy fejlődne tovább még nagyon-nagyon sokáig. Bocs elméleti fizikusok de ez az igazság. Természetesen rengeteget veszítenénk ez kétségtelen úgyhogy hajrá CERN hajrá FERMILAB!
"a radioaktivitás bő 100 évvel ezelőtti felfedezése óta nem talált az emberiség újabb energiaforrást"
"Nem találtunk -- eddig -- az atomenergiánál is koncentráltabb, és esetleg nagy bőségben meglévő valamit."
Minek nekünk az atomenergiánál is koncentráltabb valami amikor még az atomenergiát sem tudjuk igazán felhasználni? Majd ha ezt megtanuljuk akkor lehet gondolkozni a következő lépcsőn.
Az elméletekhez képest úgy el van maradva a gyakorlat hogy ha mostantól 500 évig nem vezetnénk le új összefüggéseket is tudnánk fejlődni! (Aztán szépen lasan szarban lennénk, szóval kellenek az elméletek.)
Ĥ|Ψ>≈iħ∂|Ψ>/∂t
(Az ember) "Tudásra törpe és vakságra nagy."
"Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan." Használj TE is szinkrotronsugárzást!
|
#101: Picit elszalad az elmélet a kísérleti fizikától, talán Dávid Gyula írta vagy mondta valahol, hogy előreláthatólag 500 év múlva lesz a húrelmélet kísérleti ellenőrzésére alkalmas teljesítményű gyorsító. S valóban, a húrelmélet kapcsán sokszor felmerült, hogy vajon van-e az egésznek bármi köze a természethez, vagy az egész csak egy matematikai konstrukció, amely irtózatosan bonyolultan leírja a relt és a kvantumfizikát, de semmi több köze nincs a valósághoz..
|
A tudományban valóban tapasztalható bizonyos egyszerűsödés és letisztulás, legalábbis eddig így volt. Kérdés, hogy ezután is így lesz-e és hogy mennyire.
Van egy pár lehetséges buktató is. Egyik az, hogy a matematikai formalizmus mintha kezdene elszakadni magától az anyagtól. Nagyon szépek az egyenletek, de ezek modellek. Hogy eközben mi történik az anyag mélyén ténylegesen, azt egyre kevésbé lehet tudni, érzésem szerint. (Bár ha erről valahol vita alakul ki az törvényszerűen el szokott vezetni a "létezik-e egyáltalán a világ, vagy csak képzet az egész" tipusú hitvitához)
|
A modern tudományos kisérletek, köztük a részecskefizikai kisérletek leállítása valóban nem azonnal okozná a tudományos fejlődés megállását. Csak kb. 10-20 év múlva. Történelmi léptékkel nézve ez igen rövid idő.
Amit a vége felé írsz, hogy nemcsak az egyik fajta kisérlet esne áldozatul, hanem a többi is, azt én is így gondolom. Az okára igen lényeges kitérni:
Bármi történik egy társadalom-gazdaságban, az soha nincs magától, hanem valamiféle társadalmi erő hatására történik.
(Bár mostanában sokat dicsekednek a demokráciával meg az átláthatósággal, meg a szabad ember szabad döntéshozatalával, a valóság az, hogy a minket érő hatások ás változások mögött álló, azokat elősegítő vagy épp akadályozó társadalmi erőket bizony nem látjuk. Ez vezet aztán a sokak által összeesküvés elméleteknek titulált felismerésekhez, amelyeknek valamilyen szinten magam is autodidakta szakértője volnék állítólag)
Nos, azok a társadalmi erők, amelyek általában a technikai civilizáció ellen vannak, és jól láthatóan működnek is, bizony nem állnának meg csak a részecskefizikánál.
Hogy lesz-e hasznuk ezeknek a kisérleteknek? Ezt bizony nem lehet tudni. De egy érdekes észrevétel: a radioaktivitás bő 100 évvel ezelőtti felfedezése óta nem talált az emberiség újabb energiaforrást. Nagy mennyiségben pedig a 2000 (vagy több) éve felfedezett olajat használjuk.
Nem találtunk -- eddig -- az atomenergiánál is koncentráltabb, és esetleg nagy bőségben meglévő valamit. (Hogy mit, azt nem tudom. Ha tudnám, akkor 100 Nobel-díjat kaphatnék, annyira fontos lenne az emberiségnek)
De még az is nagy eredmény lenne, ha a más módon megtermelt energiát nagyon koncentráltan és biztonságosan tudnánk eltárolni, az űrkutatás nagy lendületet kapna. És persze gazdaságosan tudnánk bekoncentrálni. (az antianyag a 3 kívánság közül kettőt nagyon nem teljesít, valami másra lenne szükség) |
"az energia nem merül ki, a nyersanyagok meg nem fogynak el"
Igen-igen optimista vagy. De legyen igazad.
Annyi bibi azért akad, hogy a fosszilis energiák fogyóban, a megújulók nagyon környezetérzékenyek, szétszórtak és időben ingadozóak, az atom épp most is bevadult tiltakozók célpontja a Német-Francia határ környékén, stb..)
A nyersanyagforrásokat jelenleg érceknek meg hasonlóknak hívjuk, ezek mennyisége véges. Ha sokkal alacsonyabb koncentrációból (és/vagy mélyebbről) kell kinyerni a vasat, rezet, krómot, nikkelt, vanadiumot, kobaltot, wolframot, hafniumot, ólmot, antimont, berilliumot, fluort, mangánt, cinket, galliumot, germániumot, cirkóniumot, nióbiumot, palládiumot, higanyt, platinát, aranyat, stb...stb... ahhoz sokkal több energia kell. (per kilogramm anyag) Akár nagyságrendekkel is több.
De egy olyan "hétköznapi", és óóóóriási tömegben felhasznált anyag, mint a víz sem egyszerű kérdés. Ma egy ember naponta kb. 100-120 liter vizet használ fel, csak otthonában. (saját adatom)
Ha ehhez hozzávesszük az ipari vízfogyasztást, akkor valamivel több lesz, de ezt most két okból nem számolom: egyrészt nem tudom hogy mennyi, másrészt az ipari vízfogyasztás nagyobb része nem szennyeződik durván (nem lesz szaros), max. felmelegszik, másrészt az ipar nagy része nem ivóvizet használ.
Ha 8 milliárd ember csak naponta 100 liter/fő ivóvizet használ el, az bizony naponta 800 millió köbméter, vagyis évente 30ezer köbkilométer, azaz 30 ezer miliárd tonna (30 billió tonna)
Ha az édesvíz készletek a Föld nagy részén elfogynak, ezt a rengeteg vizet soha senki nem fogja tudni szélerőművekben nyert ingadozó és kevéske energiával sótalanítani. |
Most pedig azt gondolom, publikálás előtt nem ártana elolvasni az irományomat..
|
#92: Elgondolkodtató és érdekes megközelítés, ezt az eddigiekben nem gondoltam át, és igazából azt gondoltam, az aktuális fizikai modellek összetettsége most érte el az emberi határokat, s a jelentősebb előrehaladás az embert lényegesen meghaladó mesterséges intelligencia bevonását követően várható. Remélem, neked lesz igazad.
#95: A nagy energiájú részecskék a légkör nélküli égitesteken közvetlenül a felszínt érik, vagyis elfogadható valószínűséggel az említett nagy sűrűségű rétegek közelében zajlanak a reakciók.
Korábban írta valaki az álló légkört, és le lett hurrogva, hogy nem gondolt a szélre. Ha egy ütközés egyik résztvevője közel fénysebességgel halad, a másik pedig néhány tucat méterrel másodpercenként, akkor talán nem nagy hiba a légkör részecskéjét állónak tekinteni..:-)
Mivel másokhoz hasonlóan én sem szeretnék kin0s helyzetbe kerülni, leszögezem, hogy érteni én sem értek hozzá, de itt a fekete lyukasodás kapcsán korábban ezen a fórumon is a következő aggályokat fogalmazták meg:
- A Hawking sugárzás gyönyörű elmélet, de semmiféle bizonyíték nincs arra nézve, hogy egy fekete lyuk képes ilyen módon megsemmisülni.
- Az említett nagy energiájú kozmikus mélységekből érkezett részecskék bolygótesttel avagy felsőlégkörrel ütközése nem teljesen jó analógia, mert itt a keletkező fekete lyuk az égitesthez képest valószínűleg jelentős sebességgel bír, a kísérletek során pedig létrejöhet a környezetéhez képest minimális sebességű lyuk is.
- Bár fekete lyuk, de kicsi a tömege, így igen lassan lép kölcsönhatásba a környezetével, feltéve, ha elektromosan semleges töltésű. Ha elektromos töltéssel rendelkezik, a tömegnövekedéssel járó kölcsönhatás gyorsan mehet végbe.
Végezetül megemlítem, hogy pár évvel ezelőtt a brookhaveni RHIC-ben látni véltek valami olyat, ami fekete lyuk keletkezés majd megsemmisülés is lehetett.
Ha valaki megtalálja a tudományos közleményt, belinkelhetné, én csak azt találtam perpill..
http://news.bbc.co.uk/2/hi/science/nature/4357613.stm |
...hmm egy valódi intersztelláris űrhajóhoz legalább egy bolygóra ,vagy kettőre lenne szükség meg a napra
|
Szerintem te a Stargate-sorozatban szereplő űrhajókra gondolsz.
Volt azonban jóval előtte is orion tev, de ezt az Angol Bolygóközi Társaság terve volt pár évtizeddel ezelőtt.
Ez az űrhajó kis atombombákat robbantott volna meghajtásként maga mögött.
Ugyanennek a csoportnak volt a terve a Daedalus is.
|
Ha?
oly világosan mutattál meg mindent, hogy ha nem állna ezzel szemben Aristoteles szövege, mely világosan azt mondja, hogy az idegek kiindulópontja a szív, kénytelen lennék elismerni, hogy igazad van
|
Szerintem meg visszavetné a fejlődést,igaz nem azonnal látványosan.
Szerintem elérünk egy olyan fejlettségi szintet amikor a cern eredményeire lenne szükség a tovább lépéshez.
Hülye példa de mintha az anyagot kutatnánk,és a mikroszkóp kifejlesztését leállitva próbálnánk megtudni többet.
|
"- a tudomány módszereinek egyszerűsítése (ez már nem is sci-fi, csak fi:-))"
Ez egyáltalán nem "fi". A tudomány fejlődése nem csak azt jelenti hogy újabb dolgokat írunk le hanem azt is hogy a má leírt dolgokat egyszerűbben újrafogalmazzuk. Új technikák jelennek meg amivel a már megoldott problémákat egyszerűbben és/vagy átfogóbban lehet kezelni. Ebből a szemszögből a tudomány folyamatosan egyszerűsödik.
A legegyszerűbb példa a mátrix-ok használata. Nincs olyan probléma amelyet ne lehetne megoldani ezek nélkül az absztrakt matematikai fogalmak nélkül. Mátrixok használatával viszont nagyságrendekkel egyszerűbben meg lehet fogalmazni a dolgokat. Egy egyszerű mátrixegyenlet helyettesíthet akár több ezer oldalnyi áttekinthetetlen egyenletrendszert.
A mátrixok használata is a tudomány fejlődését jelentette. Ennek segítségével sikerült gyakorlatban is használhatóvá tenni a kvantummechanikát.
Mondhatnám még azt is hogy a kvantummechanikai soktestproblémában a másodkvantálás formalizmusa szintén jelentősen leegyszerűsíti a megfogalmazást. (Akik hallottak már a másodkvantálásról: ez nem az, csak formailag hasonló.)
Az atomok szintje fölötti és a bolygók szintje alatti tudomány elméletileg nagyon egyszerű, néhány "egyszerű" egyenlet az egész. (Az egyik az aláírásomban, egy másik valaki máséban.) Csak éppen ezeket az egyenleteket szinte soha sem lehet közvetlenül megoldani. Ez az egyik oka annak hogy a XXI.sz-ra a tudomány ezen területén így elbúrjánzott az elmélet. A régi elméleteket, és az újak ilyen-olyan egyszerűsítéseit kényszerűségből tartjuk csupán meg. A kényszer pedig az hogy gyakorlati problémákat szeretnénk megoldani velük. Viszont a módszerek használhatósága folyamatosan fejlődik. Ez viszont ahhoz vezet hogy sok módszerre egyszerűen nem lesz szükség. Ez nem egy újkeletű dolog, sok módszer halt már ki egyszerűen azért mert már nem volt rá szükség.
Tehát a tudomány ebből a szemszögből folyamatosan egyszerűsödik.
Nem kizárt hogy valamikor a jövőben majd egy ember újra képes lesz átlátni az egészet.
Ĥ|Ψ>≈iħ∂|Ψ>/∂t
(Az ember) "Tudásra törpe és vakságra nagy."
"Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan." Használj TE is szinkrotronsugárzást!
|
Ha most a CERN-t és a hasonló "veszélyes" intézményeket leállítanánk, attól még a fejlődés nem állna meg. Ezek a nagyon elméleti fizikai kutatások a gyakorlat szempontjából túlságosan is előremutatóak. Gyakorlati hasznuk annyi hogy a felhasznált technológiák fejlődését fokozzák. Viszont nincs olyan alapvető technológia amit csak itt használnának. Ergó ha ezek a nagy energiájú gyorsítók leállnának a fejlődés alig észrevehetően lassulna.
(Persze fel lehet hozni érvnek a még ki nem fejlesztett technológiákat, de ez elég instabil érv.)
Ami ezeknek a nagyenergiájú részecskekutatásoknak a gyakorlati hasznosítását illeti: annak az esély hogy valaha közvetlen gyakorlati hasznuk lesz összemérhető annak az esélyével hogy egy rosszul sikerült kísérlet elpusztít minket. Ez az én teljesen szubjektív véleményem.
Egyébbként ha most hivatalosan nemzetközileg le is állítanák az ilyen kísérleteket, előbb vagy utóbb úgyis újrakezdenék, ha más nem titkosan.
Ami miadt nem örülnék annak hogy "emberiségre túlzottan veszélyes" bélyeget ráütve befagyasztanak egy kísérletet az az, hogy ezt precedensként felhasználva más kísérleteket (genetikai, nanotechnológiai, mesterséges intelligencia, stb.) is leállíthatnának. Na ez már komoly probléma lenne. Persze ezeket a kísérleteket is biztos hogy tovább folytatnák titkosan, de ez a fejlődésünk ütemét már érezhetően visszafogná.
Ĥ|Ψ>≈iħ∂|Ψ>/∂t
(Az ember) "Tudásra törpe és vakságra nagy."
"Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan." Használj TE is szinkrotronsugárzást!
|
És mégis hova akarnál menni? Mert jelenleg sehova sem tudnál eljutni. Alkalmatlan erre a technológiánk. Még a Marsra jutás is hatalmas költségekkel jár, nem beszélve az utazás idejéről, minőségéről.
s0nik
"Orion/Daedalus projektekre gondolok"
Az orion egy Ős csatahajó, semmiköze a földhöz, az emberekhez.
A Daedalus szintén segítséggel készült manapság senki nem tudna ilyent építeni egyedül. (jelenlegi ismereteink szerint)
Ha már a gravitációt, a pajzsot (ami védd pl a sugárzástól)
Az energiát (/ellátást)
és a gyors meghajtást megoldják akkor lehet ilyenekben gondolkozni...
Addig is meg felfedezzük remélhetőleg a Marsot...
|
Ha egy ember átlagos élettartamára vetítjük. De tényleg, ki nem sz*ja le a következő generációt, elvégre ez mifelénk szép hagyomány..
|
Ha?
oly világosan mutattál meg mindent, hogy ha nem állna ezzel szemben Aristoteles szövege, mely világosan azt mondja, hogy az idegek kiindulópontja a szív, kénytelen lennék elismerni, hogy igazad van
|
" Ha a kimerülő energia és az elfogyó nyersanyagok nem nulláznának le"
A bibi csak ott van, hogy az energia nem merül ki, a nyersanyagok meg nem fogynak el. ( Ha csak nem lődözzük szét a nyersanyagokat az űrbe )
oly világosan mutattál meg mindent, hogy ha nem állna ezzel szemben Aristoteles szövege, mely világosan azt mondja, hogy az idegek kiindulópontja a szív, kénytelen lennék elismerni, hogy igazad van
|
Kirajzás: egyetértek, ez volna az ésszerű, _amíg még lehet_, és most lehetne mert most megvan hozzá minden, persze nem kis áldozatot kéne hozni - az Orion/Daedalus projektekre gondolok, tehát a földi körülmények elégséges legyalázása szükséges ahhoz, hogy mármindegy-alapon komolyan fontolóra vegyék (ez mondjuk csak idő kérdése) - de megvalósítható, útnak lehet indítani néhány bárkát, optimista becsléssel is a nullához közelítő eséllyel a sikerre, ami viszont mégiscsak több a semminél..
De szvsz. kipusztulunk mielőtt bármi hasonlóra sor kerülhetne :D
|
Előre leszögezem, NEM értek hozzá :)
@doctore8 - "...vannak oylan kozmikus részecskék melyeknek sokkal nagyobb az energiájuk mint amit a CERN-ben eleve elő tudnak állítani és ezek a részecskék sem okoztak még katasztrófát a földön mikor ütköznek a légkörrel."
Ez alapvetően igaz lehet, annyival megtoldanám az aggályok sorát, hogy ezek a folyamatok a relatíve ritka és könnyű légkörben játszódnak le, nem a föld alatt, adott esetben mindenféle nehézfém telérek közvetlen közelében (nem tudom az LHC alagútját mibe fúrták, de biztos nem a felsőlégkörbe) - következésképp hasonló /természetes/ körülmények között nem zajlanak részecskeütközések sehol az egész Univerzumban (csillagokban sem, ennyire koncentrált nehéz anyag hiányában, és kisbolygókon sem, ahol bár nincs légkör és van sok nagy tömegszámú elem, nincs gravitáció, aminek a működését ugye épp ezekkel a kísérletekkel próbáljuk megérteni). Ha élünk azzal a feltevéssel, hogy az egyre apróbb részecskék közti erőhatások egyre magasabb energiatartományokban működnek, és ha a ma eleminek gondolt kvarkok is tovább bomolhatnak, megeshet hogy a maghasadást (és megfelelő körülmények között láncreakciót) előidéző neutronsugárzáshoz hasonló, eddig ismeretlen, sokkal erősebb "még elemibb" sugárzással és annak bizonytalan következményeivel szembesülünk.
Mondom előfordulhat, és nem is értek hozzá, ez csak játék a hülye ötletekkel, nyilván minden kísérlet egyedi körülmények között zajlik, a váratlan eredmény esélye pedig per definitionem benne foglaltatik a kísérlet fogalmában.
@halgatyó: Azt hiszem a "folytassuk-e vagy ne" kérdésben született döntéseket észérvek helyett már rég a kényszer szüli, itt már nincs más hátra mint előre.. Ugye ha tehetnénk, a többség kiegyezne a jelenlegi technológiai szinten, "nyugati életszínvonalon" leélt boldog és gondtalan élet jövőképével, de egyre világosabbá válik hogy ez nagyon nem így lesz, már mi is látni fogunk néhány durva változást, az utódainktól meg így előre is elnézést.. :) Vagyis a fejlődés többé nem arról szól hogy jobbá tegyük az életünket, hanem hogy valamilyen módon megakadályozzuk az egész instabil alapokra, véges és pont mostanában kimerülő forrásokra épült rendszer összeomlását. Ezért áldozatokat fogunk hozni, mind, kényszerből. Elég szar ügy. :) |
Ezeket ki fogja leállítani? A halál?
Asus P5Q Deluxe, Core2Duo E7600 3.06(4.0)Ghz, 4GB Corsair XMS(1066Mhz) RAM KIT, Sapphire Vapor-X Radeon 5750 (DX11) 1GB, FSP Zen 300W (!!!) táp, Nexus Breeze csendes ház
|
A cikkhez írt hozzászólások olvasásakor még egy érdekes kérdéskör felvetődik.
Egyik oldalon az egyre hatalmasabbá és bonyolultabbá váló tudásanyag, amely a valóságban egységes egészet képez, minden összefügg mindennel egy hatalmas logikusan áttekinthető tudás-tömegben.
Másik oldalon ott áll az ember, korlátozott élettartamával, viszonylag lassú tanulási képességével, az egyes emberek egymástól elszigetelt agyával, az elszigeteltséget megszüntetni hivatott nagyon lassú és sok hiányosságot hordozó beszéddel, és persze az agykapacitásunk sem teszi -- ma már -- lehetővé a teljes tudásanyag befogadását, logikus rendszerezését és egyidejű áttekintését.
Szerintem ahhoz, hogy a tudomány fejlődése a nem túl távoli jövőben ne torpanjon meg, az embernek át kell alakulnia. Hogy hogyan, azt nem tudom. De néhány szempont asszem valamennyiünknek beugrik:
-- hosszabb élettartam (fiatalos egészségben)
-- nagyobb agykapacitás
-- gyorsabb tanulási képesség (nem biflázási, hanem logikus rendszerezési)
-- az egyes agyak közvetlen összekapcsolása (hogy úgy gondolkodjanak, mintha egyetlen hatalmas agy lenne, ez most a sci-fi területe)
-- az emberi agy kiegészítése valamilyen hozzácsatolt elektronikus eszközzel (ez is sci-fi manapság, rásadásul ha meg is valósul, ez mostani rálátásom szerint inkább a biflázási-memorizálási feladatokat tudná inkább ellátni, de az is jelent némi segítséget)
-- a tudomány módszereinek egyszerűsítése (ez már nem is sci-fi, csak fi:-))
csak azért írtam ide, mert logikailag nem lehet kihagyni, tartalommal nincs megtöltve
A Nagy Végzetes Kisérletek (ha egyáltalán léteznek ilyenek) hatását úgy lehetne a legjobban kivédeni, ha kirajzunk a világűrbe. Ez nemcsak a kisérletek következményeitől, de az elég hosszú idő alatt szinte törvényszerűen bekövetkező kozmikus katasztrofáktól is védené az emberiség létezését.
(Egyet ne feledjünk el: akik azt állítják, hogy vigyázat, mert még nem ismerjük eléggé az anyagot, azoktól visszakérdezném: biztos-e, hogy a Napot ismerjük?) |
Érdekes dilemma vetődik fel az összes, a mostanihoz hasonló témájú cikkel kapcsolatban: merjünk-e tovább kisérletezni, vagy mindent le kell állítani?
Mert hátha létezik valahol egy előre nem látható, végzetes kisérlet?
Akik a félelem oldaláról látják a kérdést, azok arra hivatkoznak, hogy a tudásunk két oszlopon áll: a kisérleti tapasztalatokon és az elméleti MODELLEKEN.
Ezt nehéz cáfolni, mert az elmélet bizony mindaddig elmélet, amíg a kisérlet nem igazolja. Sőt, minél mélyebbre megyünk le az anyag építőköveinek a vizsgálatában, annál közvetettebbek lesznek a kisérleti bizonyítékok is. Továbbá:
-- megnehezül a kisérleti eredmények értelmezése és a gyakolrtai valósággal alkotott kapcsolatának értelmezése,
-- egyetlen emberi agy egyre kisebb részét tudja átfogni a TUDÁS-nak, ami miatt nő a több-emberes együttműködés szerepe, de ezzel együtt a nehézségei is.
Ami miatt -- szerintem -- nem szabad leállítani a kisérleteket, az a következő:
A kisérletek leállításával járó tudományos megtorpanás majd az azt idővel követő technikai megállás az emberiséget TELJES BIZTONSÁGGAL elintézi a nem túl távoli jövőben. Nem egy apró valószínűséggel, mint a kisérletek folytatása, hanem teljes biztonsággal. Ha a kimerülő energia és az elfogyó nyersanyagok nem nulláznának le, akkor majd a kisbolygó-becsapódás, vagy a genetikai degeneráció, vagy új és halálos mikroba okozta járvány, vagy a naptevékenység jelentős változása, vagy a földi vulkanizmus okozta jégkorszak, vagy még ezer más veszély.
Valaki felvetette azt az ufonauta érvet, ami mindannyiunknak eszébe jut: talán azért nincsenek itt az idegenek, mert ők már túl vannak a Nagy Végzetes Kisérleten. (ami kinyírta őket)
Csakhogy ennek van egy másik oldala is: talán azért nincsenek itt, mert besz**tak és leálltak minden fejlesztéssel. Most kistestű majomként tengetik napjaikat néhány ezren. |
Senki sem fölényeskedett.
Én örömmel olvastam a tudós barátok hozzászólásait.
Mellesleg egyetlen képletet sem írtak le. Ha egyszer belelapozol egy komolyabb könyvbe, meglátod a különbséget.
Nem kötelező minden hozzászólást elolvasni, át lehet ugrani
|
Nem nagyon értek a kvantumfizikához. Arról, hogy ólmot használnak a kísérletekhez, rögtön az jutott eszembe, hogy a régi alkimisták is abból csináltak aranyat, a legendák szerint. A mi tudósaink is betakaróznak ezekkel a kamu dumákkal, hogy ősrobbanás meg stb. azután "véletlenül" aranyat sikerül csinálniuk és hatalmas hír lesz!
Egyébként még mindig az a véleményem, hogy annyira a tudásunk határán kapirgálnak ezek a tudósok, hogy szerintem nem tudják, mi lesz a kísérlet vége! Volt itt szó az atombomba beindításáról! Micsoda kis energia kell egy hatalmas folyamat beindításához. Ez lenne a másik vége a dolognak, hogy beindítanak "véletlenül" egy láncreakciót amit nem tudnak kordában tartani, és nem lesz idejük még bocsánatot kérni sem!  Bár ezért nem is tudnám sajnálni őket, csak mi megmaradjunk!
|
gondolom magneses tebe zarjak az anyagot, es eleg kis ideig fog tartani
|
"Az kozmikus részecskék energiája nem csak a sebességüktől függ! "
Ménem?
oly világosan mutattál meg mindent, hogy ha nem állna ezzel szemben Aristoteles szövege, mely világosan azt mondja, hogy az idegek kiindulópontja a szív, kénytelen lennék elismerni, hogy igazad van
|
Itt mindenkinek van fizika diplomája tök jó csak éppen a diploma mentesek nem értenek semmit de nem baj engem nem zavar ha fölényeskedtek a tudásotokkal.
|
Bakker, az ufosok erre vártak már mióta! Szépen odaraknak egy almamagot, és bumm, egész Svájc egy nagy alma lesz! Megérdemlik, mert nem szeressük a svájci frankot  
|
nem fog megolvadni az LHC?:o
|
Én nem mindent értek amiket leírtatok, de szerintem nagyon érdekes eredményei lesznek, kíváncsi vagyok rá nagyon. :)
|
Gondolom szélről még nem hallottál, igaz? Ha igen akkor nem kellen olyat írni hogy nem mozog a földi légkör... Nem? Egyébként nem a levegő részecskéi mozognak fénysebességgel hanem a kozmikus részecskék. Az kozmikus részecskék energiája nem csak a sebességüktől függ! A kozmikus részecskék energia a következőképpen írható fel N(>E) = k*(E+1)-a (E: a részecske energiája GeV-ban; N(>E): az E-nél nagyobb energiájú részecskék száma; k≅5000 részecske/m2; a≅1.6). A legnagyobb energiájú részecskék akár a 10 a 20-on eV-ot is elérhetik.
Lehet hogy mindkét részecske fénysebességél ütközik egymásnak CERN-ben, de ez messze elmarad a kozmikus sugárzás energiaszintjétől. (Nem beszélve az extrém értékekről.)
|
Én nem értek a fizikához, de van egy dolog, ami nem tiszta: sok fizikus állítja, hogy "...vannak oylan kozmikus részecskék melyeknek sokkal nagyobb az energiájuk mint amit a CERN-ben eleve elő tudnak állítani és ezek a részecskék sem okoztak még katasztrófát a földön mikor ütköznek a légkörrel.". Azt akarom mondani, hogy amivel példálóznak, az nem ugyan az a helyzet. A föld légkörének részecskéi nem mozognak, de legalábbis jóval kisebb sebességgel, mint a fénysebesség és így a légkörnek fénysebeséggel ütközö részecske egy "kb mozdulatlan" részecskét talál el. A CERN-ben viszont mind kettő részecske fénysebességgel száguld egymás felé. Bocs, ha baromi nagy hülyeségeket mondtam.
Mindezzel nem a CERN ellen próbáltam érvelni, csak laikusként kiváncsi vagyok.
|
1. A proton részecske.
2. Minden körülmények között. Mert van neki tömege.
oly világosan mutattál meg mindent, hogy ha nem állna ezzel szemben Aristoteles szövege, mely világosan azt mondja, hogy az idegek kiindulópontja a szív, kénytelen lennék elismerni, hogy igazad van
|
"Vegyük például a vizet, amit ha megfagyasztunk szilárd lesz, majd ha kitesszük egy asztalra, folyékonnyá válik, végül ha felforraljuk gáznemű lesz"
még pontosabban, ha felforraljuk hajtómű lesz 
|
És végezetül két konkrét kérdés:
1. A protont részecskének tekinted-e?
2. Ha igen akkor milyen körülmények között, és miért?
Ĥ|Ψ>≈iħ∂|Ψ>/∂t
(Az ember) "Tudásra törpe és vakságra nagy."
"Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan." Használj TE is szinkrotronsugárzást!
|
Átolvasva az általad leírtakat, van egy olyan érzésem hogy egy kicsit elbeszéltünk(tem) egymás mellett (melletted).
A kvázi részecske megnevezést két helyzetben használjuk. Az egyik az amikor egy összetett rendszer speciális körülmények között (a feltétel annyi hogy a belső állapota ne változzon) részecskének tekinthető. Ezek nem jönnek létre és nem tűnnek el, egyszerűen az adott körülmények között a rendszer részecskeként viselkedik.
(Eek alapján a protonok/neutronok is valójában kvázi-részecskék, mert szerkezetük csak "speciális" körülmények között állandó. Viszont ez a "speciális" körülmény a gyakorlatban általános. Ezért nevezzük őket valódi részecskének.)
Ha ezt most összevetem az általad leírtakkal:
"A részecskék mondhatni olyan lehetséges kvantumállapotok, amelyek kielégítik az energia megmaradás kritériumát, időben egyfajta állandóságot mutatnak, valami fajta kauzalitást hoznak létre." Az adott körülmények fennállásáig a kvázi-részecskék részecskék.
A másik eset megfogalmazása kicsit bonyolultabb. Egyes rendszerek viselkedése egyszerűen leírható ha bennük kvázi-részecskéket definiálunk. A plazmonok esete ilyen. Itt az előzőektől eltérően nem lehet a kvázi-részecskék belső szerkezetéről vagy állapotáról beszélni. Sőt egy plazmon pl.: egy kétdimenziós térben "létezik". Tehát a valósággal csak az köti össze hogy a segítségével egyszerűen leírható a rendszer.
Ami mind a két kvázi-részecske esetre igaz: Nincs szükségünk rájuk ahhoz hogy leírjuk a rendszert! Csak és kizárólag kényelmi szempontok miatt használjuk őket. Adott körülmények között így is helyes eredményt adnak. De nélkülük is ugyanolyan jól le tudjuk írni a rendszert. (Igazából még jobban mert nem kötnek a feltételek, csak jóval nehezebben lehet kezelni a dolgokat.)
Tehát a kvázi-részecskéket csak kényelmi szempontok miatt használjuk(, egyébként Occam-borotvája elintézné őket).
Amiről te beszélsz azok a virtuális részecskék. Ezekre szükség van a kvantumtérelméletben. És ez a legnagyobb különbség a kvázi és a virtuális részecskék között. (Szerintem.)
Ĥ|Ψ>≈iħ∂|Ψ>/∂t
(Az ember) "Tudásra törpe és vakságra nagy."
"Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan." Használj TE is szinkrotronsugárzást!
|
Mivel ehhez abszolute nem tudok hozzászólni ...
(Csak zárójelben: a papír sok mindent elbír.)
Ĥ|Ψ>≈iħ∂|Ψ>/∂t
(Az ember) "Tudásra törpe és vakságra nagy."
"Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan." Használj TE is szinkrotronsugárzást!
|
Korábban írtad:
"A részecskék mondhatni olyan lehetséges kvantumállapotok, amelyek kielégítik az energia megmaradás kritériumát, időben egyfajta állandóságot mutatnak, valami fajta kauzalitást hoznak létre. Az idő és az energia egymással szimmetria viszonyban van. "
Azt ugye tudod hogy ilyen állapotok a valóságban nem léteznek csak korlátozott ideig. Csak amíg a rendszeren mérés nem történik, vagyis nem lép kölcsönhatásba a környezetével.
Ĥ|Ψ>≈iħ∂|Ψ>/∂t
(Az ember) "Tudásra törpe és vakságra nagy."
"Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan." Használj TE is szinkrotronsugárzást!
|
Pontosítok. Bármely részecske két különböző energiájú állapota közötti átmenethez tartozó energiakülönbséget ha megméred, ugyanilyen bizonytalanságot fogsz tapasztalni.
Ĥ|Ψ>≈iħ∂|Ψ>/∂t
(Az ember) "Tudásra törpe és vakságra nagy."
"Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan." Használj TE is szinkrotronsugárzást!
|
"A virtuális részecskék rövid időre -a Planck-féle határozatlansági állandóval kifejezhető mértékben- megsértik az energia"
De ez nem csak a virtuális részecskékre igaz hanem bármely részecskére.
Ĥ|Ψ>≈iħ∂|Ψ>/∂t
(Az ember) "Tudásra törpe és vakságra nagy."
"Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan." Használj TE is szinkrotronsugárzást!
|
Mivel ezt semmi sem bírná ki egy mező tartja kordában. (legalábbis így tudom)
|
Nem, de roppant közel vagyok hozzájuk, úgy tűnik ez munkahelyi ártalom.
PS3 ID: NEXUS0001 Aevum est crudus, sed non satis.
CS.N.T.K.K! & A.M.É! A hétfő bűn!
Avagy: "Az ördög a részletekben van elásva!";)))
|
˙ǝsǝɯǝ ʞnظuozsoʞ
,,ɐןq ɐןq ɐןq ɐןq
ɐןq ɐןq
ɐןq ɐןq ɐןq ɐןq ɐןq ɐןq,,
oly világosan mutattál meg mindent, hogy ha nem állna ezzel szemben Aristoteles szövege, mely világosan azt mondja, hogy az idegek kiindulópontja a szív, kénytelen lennék elismerni, hogy igazad van
|
Azért tegyük hozzá, h jól tudsz süketelni a semmiről.Jó, persze vélemény, meg a saját kis elképzelésed meg világocskád.Nem vagy te politikus?
Q6600 3.3G " HD 6850OC 900/4600 " 4GB DDR3 CL8 " CTG 450W80P
|
|
Az ALICE mellett átmenetileg az ATLAS és a CMS kísérletek is ionokat fognak ütköztetni, tájékoztatta a BBC-t James Gillies, a Cern szóvivője. A tesztek betekintést nyújthatnak az ősrobbanás utáni állapotokba, ami körülbelül 13,7 milliárd évvel ezelőtt uralkodhatott a világegyetemben. A vizsgálatok feltárulhatják a jelenlegi kozmoszt létrehozó kicsi, ugyanakkor rendkívüli sűrűségű energiagömb felrobbanása utáni első másodpercet, amikor a tudósok szerint az anyag egy különleges állapotban létezett, ami különbözött az univerzumot alakító jelenlegi anyagtól. 
Nyomtatás
Elküldés e-mailben
Mini-ősrobbanásokra készül az LHC
Elkészült a leggyorsabb robothal
Végezd el a végső intelligenciatesztet!
Rovarokkal kutatják az ősi oxigénszinteket
Kína kisajátítja a ritkaföldfémeket
Csapdába esve is felfedezésekkel szolgál a Spirit
Agyi kontroll a számítógép felett
Hogyan kompenzálja az agy elvesztett érzékszerveinket?
