A játékvilágban mindig is akadtak zseniális ötletek, melyekből aztán számos zseniális alkotás született. Ilyen - a teljesség igénye nélkül - a GTA, a Dungeon Keeper vagy a Wolfenstein 3D is. Ám hiába akadnak remek elképzelések, koncepciók, ha azt az adott csapat nem tudja megfelelően kivitelezni.

Hirdetés

Ebben az esetben keserű szájízzel emlékszünk vissza az adott címre és sajnáljuk, hogy bár kategóriájában végül is jónak számít, de az elvárásainkat messze alulmúlta. Most ilyen címeket veszünk szemügyre, melyek - a szerkesztőségünk véleménye szerint - jó alappal rendelkeztek, ám a kivitelezésben félrecsúszott a dolog.

A Call of Cthulhu a PC-s játéktörténelem egyik leghangulatosabb és legrémisztőbb küldetését kínálta, mikor hősünkkel az őrült és vérszomjas falusiak elől kell elmenekülnünk, ráadásul remek atmoszférával rendelkezett és természetesen a történet is pazar volt.



Sajnos azonban a Call of Cthulhu elképesztően bugos volt, a lopakodást igénylő részek szörnyűek voltak és amint megkaptuk a fegyverünket, az addig horror játékként működő program átváltott egy "sima" FPS-be. Sajnálatos, de a kritikusok és a játékosok is csalódtak a programban, ami lehetett volna tökéletes is. De nem lett az.

Ugyancsak csalódást okozott a Rise of the Robots, mely a '90-es években uralkodó verekedős stílusba próbált egy kis változatosságot hozni. A játék elsőre nagyon érdekesnek tűnt és az akkoriban parádésnak számító grafika és a hatalmas robotok összecsapása sokakat érdekelt is. Ám aztán előjött a fekete leves is és a Rise of the Robots végül megbukott.

A fenti két pozitívumon felül ugyanis szinte semmi nem sikerült az alkotóknak. Kezdjük ott, hogy ha ketten akartak játszani, akkor az egyik játékosnak mindenképpen a főszereplő ECO35-2-vel kellett lennie és csak a társunk választhatott szabadon karaktert magának. Ráadásul az irányítás is túl lett bonyolítva és a választható robotok sem voltak túl változatosak.



Harmadik a nemrég folytatással is jelentkező Kane & Lynch: Dead Men, mely a Hitmant is készítő IO Interactive alkotása. Az alapötlet fenomenális: adott két, nem teljesen épelméjű főhős, akik kényszerből kerülnek össze és végül hatalmas pusztítást visznek végbe a városban. Nem minden fejlesztő merne bevállalni ilyen hősöket, szóval ezért mindenképpen jár az elismerés.

Aztán magában a játékban voltak olyan pályák, küldetések, melyek előtte még nem voltak láthatók akciójátékban. A bankrablás például egy igazi adrenalin bomba volt (a remek Szemtől szemben című film legjobb jelenetét szinte egy az egyben átemelték a játékba), de ugyancsak maradandó volt a börtönből való szökés is. A 2 fős ko-op is jól sikerült, főleg Lynch hallucinációi.

Mindezekre azonban hatalmas árnyékot vetett a szinte nem is létező MI (kedvencem a fedezék elé bújó rendőrök csodálkozó tekintete, mikor szitává lőttem őket), a lövöldözések középszerű megoldása és a rengeteg bug. Mindezek fényében a Kane & Lynch megmaradt egy közepes játéknak, melyből sokkal több is lehetett volna.



Az Area 51 szintén a csalódások játéka lett. Az 51-es körzetben játszódó FPS remekül indul. Az első 20-25 percben kellően rémisztő, akció dús és érdekes, de aztán szép lassan egy unalmas tucat-FPS lesz belőle. A kezdésnek érdekes sztori ellaposodik, a szörnyeket leváltják az űrhajósok, a kellően sejtelmes horrorisztikus helyszíneket pedig szimpla sci-fi területek követik.

Mindezt az sem menti meg, hogy a szinkronhangok között ott találjuk David "Mulder ügynök" Duchovnyt (ami önmagában nagy poén volt a fejlesztők részéről) és Marilyn Mansont is. A program kapott egy nem hivatalos folytatást is Blacksite: Area 51 címmel, mely szintén nem rengette meg a piacokat.