Tudtuk, hogy a nyár leglátványosabb filmjéről van szó, a nagy kérdés az volt csak, tudnak-e újat mutatni a készítők a műfajban.

Hirdetés

Hogy a felvezető kérdést megválaszoljam: nem nagyon. Oké, a Step Up-sorozat kapott egy plusz dimenziót, de aki nagyobbat, jobbat, többet várt a harmadik résztől, az lehet, hogy keserűen csalódni fog. A készítők mentségére legyen mondva, hogy minden trükköt bevetettek, hogy a 3D-ért rajongókat szórakoztassák, hiszen nem szabad feledni, hogy az idei 3D-s filmek zömével ellentétben, a Step Up 3D valóban 3D-ben forgott, speciális kamerákkal, s nem csak jobb-rosszabb utómunkával segítettek rá, mint az Alice Csodaországban, a Titánok harca vagy Az utolsó léghajlító esetében. A 3D-s trükkök persze átlátszóak, de mi nézők szeretjük, ha cukorkát kapunk, így most még biztosan elégedett mosolygással szemléljük a vízcseppeket, a porcsapkodást, a buborékokat, a sok villogó LED-et, a neonfényeket, lézereket, valamint az előre kinyújtott, vászonból kinyúló karokat előnybe részesítő koreográfiákat. Átlátszó megoldások, de működnek.

Hogy tetszett a Step Up 3D?

Tetszett, jó film

Közepes lett

Gyengén sikerült

A Step Up 3D története, akárcsak a többi mozis táncosfilmé, nem túl fontos - csak sajnos ezt senki nem súgta a készítők fülébe. Ennek pedig az lett az eredménye egy több főszállal megspékelt sztorit akarnak ránk sózni, s igazából nem is tudjuk, hogy a kamerázó tánccsapat-vezető románcára figyeljünk az egyik táncoslánnyal, vagy az újonc táncos beilleszkedésére az egyetemen és a táncos világban, esetleg az árverezésre váró táncstúdió sorsáért, aggódjunk, vagy esetleg szurkoljunk, hogy a szimpatikus csapat megnyerje a World Jamet. Oké, szurkolni nem nagyon fogunk, hiszen triviálisnak hat, hogy sikerül-e a bravúr vagy sem, de még mindig marad három, egymást sajnos sokszor elnyomó történetszálunk. Az írók sem nagyon tudták tehát, hogy mivel foglalkozzanak, túlzsúfolták az összképet, az pedig különösen nem szerencsés, hogy a filmes, nem csak a táncnak élő főhőst úgy állítják be, hogy zsinóron rángatja embereit, közte a lelkes újoncot, akinek előbb a tanulmányai, majd a barátai bánják a mindig rossz időpontra szervezett fellépéseket. Nesze neked szimpátia!

Szerencsére a karakterek megmentik a Step Up 3D-t. Kapunk jó pár újoncot, a főszereplők is most láthatóak először a sorozatban, azonban, hogy legyen kapcsolódás az előző filmekhez, a Step Up 3D a második részből ismert Moose-ra épül, valamint arra a Camille-ra, akit anno még az első Step Up-filmben láthattunk. (Rajtuk kívül lesznek még ismerős arcok, de nem lőjük le a poént.) A Channing Tatum-rajongóknak tehát le kell mondaniuk Tyler Gage-ről, s bár Andie sincs jelen a második filmből, de a helyette érkező Natalie külsőleg és belsőleg is olyan, mintha az ikertestvére lenne.


A Step Up 3D történetileg nem váltja meg természetesen a világot, hozza a szokásos tanmesét, amitől úgy tűnik, hogy táncos filmekben nem lehet elszakadni, megkapjuk az önmegvalósításról és önmagunk vállalásáról szóló példázatokat, de szerencsére a film rendelkezik egyféle dokumentarista kerettel, melyben profi táncosok beszélnek szenvedélyükről. Ezek a szegmensek nagyon erősek és hatásosak lettek, nem annyira szájbarágósak, mint a film üzenetei. Talán mindvégig ezen vallomásokra kellett volna építeni a filmet és annak történetét.

Hiába tartottuk korábban azt, hogy a 3D leginkább a horrorokban meg a Step Up-hoz hasonló, nem számítógépes effejtekkel dúsított látványfilmekben működik igazán, sajnos poénos megoldások ide vagy oda, a térhatás annyit nem adott hozzá a végeredményhez, amennyi szükséges lett volna. Sőt, ismét csak kiderült, hogy a 3D elég gyengén kezeli a szűk téren a sok embert, a néző pedig úgy érzi, mintha nem nagyon stimmelnének a karakterek méretarányai, ez pedig iszonyatosan művi érzetet kelt, mintha csak hologramokat látnánk mozgolódni, táncolni.


A Step Up 3D-t leginkább pedig a 3D adhatta volna el, emelhette volna egy következő szintre - ez nem történt meg. Ráadásul koreográfiák szintjén sem lett erősebb a film a második résznél, főleg, hogy a vizes táncolást már abban is ellőtték. Ettől persze még iszonyatosan látványos a végeredmény, nagyszerűek a koreográfiák (igaz bennük a két főhős, a két táncos színész eléggé elvész a sok színész táncos között) és szerethetőek a karakterek. Tény, hogy rengeteg tehetséges embert látunk benne, de aki remek táncosokra kíváncsi, az továbbra is jobban teszi, ha az MTV vagy más csatornák táncos valóságshow-inak ad esélyt. Egy szó, mint száz: egy pillanatig sem bántuk meg a Step Up 3D megnézését, de sokkal több van a témában, s fura módon ezúttal inkább a tánc frontján keltett csalódást a film, amely így csak közepes lett.

Ami egyébként nagy meglepetés, az a Step Up 3D amerikai bukása, hiszen egyrészt franchise is prosperált, legalábbis nemzetközileg a 2. rész jobban teljesített, mint az első, másrészt pedig egy lefelé tartó sorozatot is fel szokott dobni egy 3D-s verzió. Nos, a Step Up 3D esetében nem volt meg a kellő érdeklődés Amerikában, így elmaradt a siker. Persze a 30 millió dolláros film így nyereséges lesz idővel, de ez a teljesítmény igencsak kétségessé teszi egy negyedik rész elkészítését.

Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése

Klikk a képre a nagyobb változathoz

Step Up 3D színes, feliratos, amerikai zenés film, 107 perc, 2010 12 éven aluliak számára a megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott rendező: Jon Chu forgatókönyvíró: Amy Andelson, Emily Meyer, Duane Adler operatőr: Ken Seng producer: Erik Feig, Jennifer Gibgot, Adam Shankman szereplők: Rick Malambri (Luke) Adam G. Sevani (Moose) Sharni Vinson (Natalie)

Szélesvásznú TV-k Már 32 150 Ft-tól!	Házimozirendszerek Már 19 900 Ft-tól!
részletek »	részletek »