A Twin Peaks erősen hat a mai sorozatokra
2010. augusztus 27. 13:00, péntek
20 éve, 1990-ben mutatták be Amerikában a Twin Peaks-et, mely hatalmas nézettséggel mutatkozott be, majd viharos gyorsasággal pártolt el tőle mindenki.

Hirdetés

Húsz éve, 1990-ben mutatták be Amerikában a Twin Peaks-et, mely bár nem volt hosszú életű sorozat, de mégis örökre megváltoztatta a tévésorozatok világát. Amellett, hogy a sorozat egyfajta újszerű történetmesélési módszert mutatott be, azt is jelezte, hogy a tévésorozat immáron nem számít alsórendű műfajnak, helye van a mozifilmek mellett. Korábban ugyanis a színészek és az írók és rendező inkább ugródeszkaként kezelték a tévés szcénát, de miután olyan nagyformátumú filmes, mint David Lynch hozzányúlt a sorozatok műfajához, hirtelen kevésbé tűnt cikinek a kis képernyő.


Melyik műfaj jön be jobban?
Filmek
Sorozatok
Könyvek
Ez a hatás mára ért be teljesen, hiszen egyrészről se szeri, se száma azon flmes rendezőknek, akik tévésorozatokon dolgoznak, másrészt pedig rengeteg színész gondolja úgy, hogy a tévésorozatozás épp olyan menő, mint a mozizás. A rendezők általában persze nem tartanak a sorozatok egészével, inkább csak a pilot készítésének munkálatait vezetik. Elég az X-Men 1-2-t készítő Bryan Singerre gondolni, aki a Doktor House első epizódját forgatta le, vagy éppen az X-Men 3-at rendező Brett Ratnerre, aki a Szökés sikerét alapozta meg az első résszel. A 2010/11-es idényre készített sorozatok a The Walking Dead című zombis szériát Frank Darabont (A remény rabjai) forgatta le, a Lonestar pilotját az a Marc Webb, aki az 500 nap nyár után a Pókember 4-et fogja készíteni, sőt, még a tévés világból a mozisba átlépő J.J. Abrams (Star Trek) is bevállalta a sajátmaga által írt Undercovers első részének elkészítését.

A színészeket már szinte nem is kell említenünk, hiszen ismert nevek és Oscar-díjasok sora szerepelt mostanában sorozatokban. Az Oscaros színésznők közül Sally Field jelenleg is játszik a Testvérekben, Linda Hunt az NCIS: Los Angeles-ben főnökösködik, Anna Paquin pedig Sookie-ként éli életét az Inni és élni hagyni című vámpíros sorozatban. De nemsokára fel fog tűnni Mary Steenburgen, Diane Keaton és Susan Sarandon is, hogy az Oscarosok táborát erősítse, Kathy Bates sorozata, a Harry's Law pedig tavasszal startol el az NBC csatornán. Sőt, Holly Hunter 4 évad után nemrég fejezte be a Saving Grace-t, Dianne Wiest meg az In Treatment 2. évadát.


A férfiak között bár nem Oscaros, de ismert névként Kiefer Sutherland idén tette le a 2001-ben Jack Bauerként felvett fegyvert, de például magát Hellboy-t, azaz Ron Perlmant is egy sorozatban láthatjuk ősszel, a nemsokára a harmadik szezonját kezdő Sons of Anarchy-ban. De, ha az Oscar-díjasok listáját vesszük szemügyre, akkor Forrest Whitaker téltől a Gyilkos elmék testvérsorozatában lesz profialkotó, Jeremy Irons épp Magyarországon forgatja a The Borgias című történelmi sorozatot, William Hurt nemrég fejezte be szereplését A hatalom hálójában-ban, míg Timothy Hutton a Lépéselőnyben-ben rosszalkodni a jók oldalán. Az igazi veteránok közül Jon Voight a már említett Lonestarba tart, de például nemsokára elindul a Luck című széria az HBO-n Dustin Hoffmannal. (És, ha minden jól megy, jövőre Kevin Spacey is az HBO-n bukkanhat fel.)

Persze nem csak gyakorlati téren érezhető a Twin Peaks-hatás, hiszen nagyjából a sorozat hatalmas nézettségű premierjétől datálhatóak azok a próbálkozások, melyek mertek olyan komplex, egy vagy több évadon átnyúló, és rejtélyes történetekkel operálni, ahol a néző nem kapja meg kérdéseire a válaszokat a 40. perc végén. Más kérdés, hogy bár a Twin Peaks ezzel próbálkozott, a nézettsége az erős premier után visszaesett, s a 2. szezonjára az ABC nyomása olyan erőssé vált, hogy a sorozat mindenese, Mark Frost beadta a derekát és elárulta, hogy ki ölte meg Laura Palmert. Hiába próbálta David Lynch győzködni Frostot, hogy hibás a lépés. Mint kiderült, Lynch-nek volt igaza, hiszen hiába csökkent addig a nézettség, a gyilkos kilétének felderítése után igazi mélyrepülésben indult el a Twin Peaks népszerűsége, mely azt eredményezte, hogy nem is kapta meg a 3. évados megrendelését.


20 éve, április nyolcadikán tehát elkezdődött valami, aminek hatására olyan rajongói sorozatok válhattak kultikussá, mint az X-akták vagy a Lost - Eltűntek. A Twin Peaks által elindított folyamat pedig olyan népszerűvé tette a bonyolultabb történettel rendelkező tévésorozatokat, mint még soha. Ráadásul hiába voltak 20 évvel ezelőtt sokkal nagyobbak a mért nézettségek, az akkori tévésorozatok respektje az internetnek és a DVD-kiadásoknak köszönhetően csak töredéke volt a mainak. Az pedig külön szerencse, hogy miközben a műfajt elismeri a szakma és a kritikusok is, a fanatikusok rajongási foka is az egekben van - legalábbis az arra érdemes szériák esetében.
Szélesvásznú TV-k

Már 32 150 Ft-tól!

Házimozirendszerek

Már 19 900 Ft-tól!

részletek » részletek »
Megosztás
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
 

IT/Tech, Hardver
Tudomány, Mobil, Film, Játék
Hirdetés



Hozzászólások
A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
2010. szept. 01. 11:32 | válasz | #16
csak hogy az eredeti témánál maradjunk: azért nem ciki már tv sorozatban/ot szerepelni/készíteni mert manapság - elvileg - már alapvető, hogy a sorozatok ugyanolyan igényesek legyenek, mint egy mozifilm. ha ezt valaki eléri, azt azért szakmailag is tisztelni fogják, ráadásul a nézőknek sem támad "hiányérzete".
2010. aug. 30. 12:26 | válasz | #15
Azt nem vitatom, hogy a magyar közönségtől jobb lehet az amerikai, de én a magyart, aki jóban-rosszban, Barátok köztön él, és erre van igénye, számításba se vettem. Tehát nem ehhez képest igénytelen az amcsi közönség csak alapból. És nem azért mert nem szeretik, amit én, ezt megértem. Amit nehezebb, amikor szeretik azt, amin látszik, hogy egy kalap kaki. (Emellett érdemesebb sorozatok meg egymás után kapják 1. évad után vagy akár közben a stornót. De ez sokszor a csatornák sara is.)
winnie  
2010. aug. 30. 11:55 | válasz | #14
ezért hoztam fel pár ellenpéldát.

szerintem teljesen tévút azt képzelni, hogy ha valami tetszik neked, akkor az igényes, s ha ez nem tetszik a közönség, akkor a közönség igénytelen. ez egy kissé, hogy is mondjam, nagyzolós kijelentés. (nem tudom, nekem még sosem jutott eszeme az, hogy ha nekem tetszik valami, attól igényes lennék:)
2010. aug. 30. 11:43 | válasz | #13
nem kell scifitéren mozogni, csak ezt hoztam fel példának.
winnie  
2010. aug. 30. 11:15 | válasz | #12
nem tudom, én azt látom, hogy az igényes amerikai sorozatok idehaza kivétel nélkül megbuknak - amerikában pedig megélnek. ha ízlést kritizálunk, akkor a magyarokkal érdemesebb kezdeni:)

"Flashforward szerintem az egyik legjobb dolog volt, ami mostanában történt sci-fi téren, a Fringe meg egy nagy 0, mégis az igénytelenség az utóbbit szereti:)"

ja, hogy scifitéren mozgunk:) akkor azt mondd. mert sorolhatnám a breaking badtől a sons of anarchy-n át a treme-ig azokat az igényes sorozatokat, amik kint elvannak, itthon tuti buknának.

szóval: szerintem borzasztó volt az FF és nem véletlen, hogy ennyien szidták és mindenhol bukás volt, ahol bemutatták (pedig milyen jól kezdődött, de utána kidobták a sorozat fő íróját, ugye), de ez, ahogy írod egyéni ízlés kérdése, senkit nem érdekel.

a hideg tények szerint a fringe fináléját 5,5M-an nézték, az FF-ék 4,8M-an. azért nem akkora a különbség, hogy erre "igényes vagy nem igényes?" kérdéskört lehessen alapozni.

ráadásul a fringe-et sosem nézték sokan, míg az ff-et eleinte 10-12 millióan látták, de később menekültek a nézők a sorozattól.
2010. aug. 30. 10:16 | válasz | #11
Nem, én ezt akartam írni, de valószínűleg más ebben a véleményünk. Ugyanis a legtöbb sikeres sorozat, -azért nem mind- szerintem igénytelenebb, mint néhány bukó társuk. Pl a Flashforward szerintem az egyik legjobb dolog volt, ami mostanában történt sci-fi téren, a Fringe meg egy nagy 0, mégis az igénytelenség az utóbbit szereti:)
Persze lehet velem nem egyetérteni.
winnie  
2010. aug. 30. 10:10 | válasz | #10
"
És sok sorozat a tévétársaságok szeszélyei+ az amxcsi nézők igénytelensége miatt bukik meg, nem a rossz koncepció miatt."

és még több remek sorozat az amcsi nézők igényessége miatt ekkora siker?

szerintem magyar nézőket akartál írni, mert ha vannak nézők, akik elismeri az igényes sorozatokat, azok az amerikaiak.
2010. aug. 30. 09:40 | válasz | #9
Megáll az agyam, amikor valakinek ennyire más a véleménye, mint nekem:)
Ugyan az SG-1 és SGA jó volt, főleg a maga idejében, a SGU egy klasszissal jobb.
Nincsenek töltelék részek, folyamatos feszültség, izgalmak, kidolgozottabb karakterek...

És sok sorozat a tévétársaságok szeszélyei+ az amxcsi nézők igénytelensége miatt bukik meg, nem a rossz koncepció miatt.
És sajnos sokszor az igénytelenebb sorozatok lesznek sikeresebbek.
2010. aug. 28. 14:35 | galéria | válasz | #8
10 éveadot élt meg az SG-1. Az SG-1 + SGA = 15 évad, de átfedéssel ment, tehát időben nem volt 15 év. SG-1 preimet 1997 nyár, SAG utolsó rész 2009 jan.
Ayma  
2010. aug. 28. 13:46 | válasz | #7
BSG is nagyon jó, de nekem Firefly az alap, mondjuk most a Nathan Fillion nevével fémjelzett Castle dolgot nézegetem, és határozottan nem rosz. Párommal betegre nevetjük magunkat néha:)
2010. aug. 27. 22:11 | válasz | #6
Firefly alap, a BSG meg egyszerűen kult, aki attól fél hogy sci-fi és azért nem nézi annak ajánlom hogy kezdje el mert nem lehet abbahagyni annyira jó.
2010. aug. 27. 18:52 | válasz | #5
Utóbbi időkben és régebben azok a sorozatok, amiket élveztem (kb a sorozatok 20%-a miket láttam):

Bár a Dr. House-ból nem láttam sok rész, mert TV-t nem nézek, egyébként pedig nem olyan jó az angolom, hogy élvezni tudjam. Persze felirattal menne, de úgy nem az igazi ez a típus.

Firefly mindenhogy atom szuper! :D

Startrek Enterpriseban vannak nagyon jó részek. Pl ezt nagyon élveztem: Carbon Creek
http://www.youtube.com/watch?v=IASWxqfcnr0

Babylon 5 meg alap. xD Szépen kinyílik a történet idővel.

The Big Bang Theory csak az első pár évad, volt jó.


Lost nem az. Egyszerűen rossz a vége, nem érdemes megnézni, hiába "kultikus".
bippo  
2010. aug. 27. 16:34 | válasz | #4
"Aki azt hiszi, hogy a Dr. House a betegségekről és a gyógyításról szól, az hatalmasat téved."
Végre. Mindig amikor valaki megkérdezi, hogy ezt vagy azt a House részt láttam-e, mindig az orvosi esetre kérdez rá. Hát én meg ilyenkor pislogok egyet, mert a konkrét esetekre rohadtul nem figyelek, nem is jegyzem meg. Az első 2percen és az utolsó 2 percen kívül nem is érdekel, mit foglalkoznak a betegséggel. (a koreográfiája amúgyis ugyanaz)
A sorozat többi eleme érdekel igazán, amiket Te is említesz.
kBagyula   2002. 04. 18. óta regisztrált VIP fórumozó 2002. 04. 18. óta regisztrált VIP fórumozó 2002. 04. 18. óta regisztrált VIP fórumozó
2010. aug. 27. 16:29 | galéria | válasz | #3
Azért a Fringe még tartja magát rendesen így a 3. évad elején is.
2010. aug. 27. 16:29 | válasz | #2
Szerintem sültkrumpli. Mehet!
endrev  
2010. aug. 27. 15:56 | válasz | #1
Ugyanaz volt a hibája, mint az összes sorozatnak, amely hasonlóan jól indul, aztán hasonlóan leül, csak ennek még akkor kevesebb konkurenciája volt, így szerencsésebb piaci helyzetben sugározták: egyetlen történetet vágtak darabokra, nem pedig egy történeti keretben, "univerzumban" mutattak be tényleges kis független történeteket, mégha azok azért egyetlen nagy történeti folyam mentén is sorakoztak volna.

Flash Forward, V, Heroes, Defying Gravity, Stargate Universe, sorolhatnám; ezeknek ugyanaz volt húsz évvel később is a hibája, mint a Twin Peaks-nek is, némelyikük már el is bukott, mások pedig küzdenek a fennmaradásért. Ugyanakkor ha az ember nem hetente lát belőlük részeket, hanem egyszerre néhányat is meg tud nézni, akkor olyanok mint egy jó könyv amit nem bírsz letenni. (Talán kivétel az SGU, de csak mert szappanopera-szintű a története.)

De miért maradt fenn 15 évadon keresztül a Stargate? A Stargate-ben megvolt az, ami ehhez kellett: elsősorban különálló történetek voltak benne különálló üzenetekkel, néha egy 2-3 rész nagyepizóddal, ÉS egyúttal folyamatosan haladt, fejlődött a Stargate-univerzum a karakterekkel együtt. Lehetett őket szeretni és lehetett (legalább is kellő mértékben) érteni minden epizódot akár anélkül is, hogy láttuk volna a korábbiakat.

Ugyanígy a Dr. House. Aki azt hiszi, hogy a Dr. House a betegségekről és a gyógyításról szól, az hatalmasat téved. Ez is interakciókról szól és a karakterek személyiségi fejlődéséről (szerencséjére nem szappanopera-szinten) különálló történetekkel és mondanivalóval, mégis egy nagy történeti szál mentén.

De a nagy filmesek vajon miért nem fedezték fel eddig ezt a kulcskülönbséget és miért követik el újból és újból ugyanazt a szarvashibát.