A Wikileaks ismét földrengést okozott. A portál ezúttal az afganisztáni háborúval kapcsolatos 91 731 titkos amerikai jelentést hozott nyilvánosságra.

Hirdetés

Az oldal az iratokat egyszerre juttatta el a The New York Times, a Der SPIEGEL és a The Guardian szerkesztőségébe. A dokumentumok kínos helyzetbe hozták a Fehér Házat és személy szerint Barack Obama amerikai elnököt, de az USA-t támogató szövetséges országokat is. A közel 92 000 feljegyzés többsége titkos besorolású, így nem véletlen, hogy a Der SPIEGEL, a The New York Times és a The Guardian szerkesztői igyekeztek gondosan megvizsgálni azokat, s összehasonlították független információkkal is. Végül mind a három média arra a megállapításra jutott, hogy az adatok valósak és egyúttal teljesen más fényben tüntetik fel az afganisztáni háborút.

A dokumentumok a 2004. január 1. és 2009. december 31. közötti időszakot ölelik fel. Néhány annyira kényes információkat tartalmaz, hogy a készítők azzal a megjegyzéssel látták el őket: nem kerülhetnek a szövetséges afgán kormányhivatalok kezébe. A legtöbb anyag harctéri jelentés és rávilágítanak a problémákra, illetve a közel kilenc éve tartó öldöklés értelmetlenségére, s arra, hogy az egész hadműveletnek semmilyen haszna sem volt. Kiderült: az afgán kormányerők gyakorlatilag gyámoltalan áldozatai a tálibok támadásainak; már az ország északi részei sem számítanak biztonságosnak; Pakisztán pedig közel sem annyira hű szövetséges, mint azt sokan láttatni szeretnék.


James Jones tábornok, az amerikai elnök nemzetbiztonsági tanácsadója azonnal élesen bírálta a Wikileaks lépését, mondván, a honlap az információk kiadásával amerikai és szövetséges katonák életét sodorta veszélybe, egyúttal veszélyezteti az USA nemzetbiztonságát. Ráadásul a portál semmilyen módon sem tájékoztatta a papírokról az amerikai kabinetet, így Barack Obama kormánya a médiából tudta meg, hogy az információk az interneten is elérhetők. Arra ugyanakkor James Jones tábornok érdekes módon nem tért ki, hogy mi a hivatalos álláspont a Task Force 373 nevű különleges egységről, amelynek tagjai közvetlenül a Pentagonból kapják az utasításaikat és a céljuk a kijelölt személyek, elsősorban tálib vezetők és terroristák kézre kerítése, élve vagy halva. Nincs vádemelés, nincs bíróság, nincs ítélet. Az egység bevetései szigorúan titkosak, most azonban már bárki betekintést nyerhet az akciókba.

A célpontokat tartalmazó listát Joint Prioritized Effects Listnek (JPEL) nevezik és a tálib vezetők mellett drogbárók, bombakészítők és al-Kaida tagok neveit tartalmazza számok és elsőbbségi besorolások szerint. A vadászok gyakran maguk határozhatják meg, hogy megölik az áldozatukat vagy csak elfogják. A több ezer jelentésből 84 foglalkozik a JPEL bevetéseivel. Az egyik, 2007. június 17-i keltezésű fájl második sora figyelmezteti a készítőket és az olvasókat, hogy ennek a TF373-as akciónak szigorúan titokban kell maradnia. Arról nem szerezhetnek tudomást még az ISAF-misszióban résztvevő más államok katonái sem.


A különleges kommandó napok óta megfigyelés alatt tartott egy korániskolát, mivel azt gyanították, hogy a célpont és társai ott tartózkodnak. A bevetésben öt rakétát használtak el. Az eredmény: a romok között hat gyermek holttestét találták meg, valamint egy másik súlyosan sérült gyerek életét nem tudták megmenteni. Az iratokból ismertté válik az is, hogy például a német fegyveres erők naiv módon avatkoztak be a konfliktusba. A helyzetüket nehezítette, hogy Gulbuddin Hekmatjar hadúr rendszeresen 2000-10 000 dollárnak megfelelő összeget fizetett azért, hogy felheccelje a helyieket a szövetséges csapatok ellen.

Kiderült továbbá, hogy a bevetett Raven típusú harci robotrepülőgépek - bár halálos fenyegetést jelentenek a tálibokra - közel sem tökéletesek. A hivatalos adatok alapján eddig 38 Predator és Reaper típusú robotrepülőgép zuhant le harci bevetés közben Afganisztánban és Irakban, kilenc további pedig amerikai tesztrepüléseken. Mindegyik lezuhant gép 3,7-5 millió dollárba került. Az amerikai védelmi minisztérium baleseti vizsgálati jelentései az okok között rendszerzavarokat, számítógépes és emberi hibákat említenek. Ezekkel azonban senki sem foglalkozott, hiszen Obama elnök elrendelte, hogy még több robotrepülőgépet kell Afganisztánba küldeni. Travis Burdine, az USA Légierő Pilóta Nélküli Repülőgép Rendszerek Egységének egyik vezetője elismerte: "A robotrepülőgépek akkor (2001. szeptember 11. után) nem voltak alkalmasak a harci bevetésekre. Nem volt időnk a problémák megoldására."


Ezután érdemes kitérni Pakisztánra, amely hivatalosan az Egyesült Államok szövetségese. A gond csak az, hogy a pakisztáni titkosszolgálat (Directorate for Inter-Services Intelligence, ISI) tevékenyen részt vett a tálibok támogatásában. A helyzet ma sem változott: Pakisztán az USA szövetségese és az ellenségei támogatója. A dokumentumok számos oldalon keresztül erre egyértelműen rávilágítanak. A meghatározás, miszerint a pakisztáni titkosszolgálat a tálibok legfontosabb Afganisztánon kívüli segítője, közel sem hízelgő.

Pakisztán kiváló háttérbázist jelent a táliboknak, az új csapatok a pakisztáni-afganisztáni határon keresztül özönlenek az országba. Az ISI képviselője gyakran személyesen adnak ki gyilkossági parancsokat, például Hamid Karzai afgán elnök ellen. Egy 2008. augusztus 21-i feljegyzés erről árulkodik: "Mohammad Yusef, az ISI ezredese utasította Maulawi Izzatullahot, hogy gondoskodjon Karzai elnök meggyilkolásáról." Ezek után lehet-e azon csodálkozni, hogy Hamid Gul, a pakisztáni titkosszolgálat egykori vezetője a tálibok egyik legfőbb szószólója? Gul 65 járműből álló, lőszerszállító konvojt szervezett a táliboknak, míg az ISI 1000 motorkerékpárt küldött a Haqqaniknak és 7000 fegyvert (AK gépkarabélyokat, aknavetőket és Strela légvédelmi rakétákat) továbbított Kunar afganisztáni tartományba.

Természetesen az USA-t és szövetségeseit sem kell félteni. A TF 373 egység 300 tagja ugyanis tavaly nyár óta a Camp Marmal in Masar-i-Scharif táborban állomásozott, amely a németek fő állomáshelye. Karl-Theodor zu Guttenberg német védelmi miniszter ugyanakkor nem szívesen nyilatkozik ebben a kérdésben. A politikus szóvivője most is szűkszavúan csupán annyit mondott: "A TF 373 létezése számunkra nem új dolog. Az Egyesült Államok és Németország észak-afganisztáni együttműködése nagyon jól működik."