Mel Gibson Liam Neeson nyomába lép, amikor kivégzett lányát próbálja megbosszulni. Persze az összeesküvés, ami a háttérben húzódik, nem egyszerű.

Hirdetés

Hollywood úgy tűnik, hogy kifogyott a feldolgozható amerikai, angol és francia filmekből, így az utóbbi időben a skandináv filmművészethez fordult alapanyagért (ld. a Testvérek nemrég és az Engedj be! nemsokára). Azonban kreatív elmék szerencsére időben rájöttek arra, hogy Anglia nem csak remek filmeket adott a világnak, hanem minisorozatokat, 3-6 részes tévés produkciókat, melyek leginkább a 80-as években élték fénykorukat. Tavaly, a jól sikerült A dolgok állásában Russell Crowe játszott, idén pedig Mel Gibson került bele A sötétség pereme remake-jébe.

Hogy tetszett a Sötétség határán?

Tetszett, jó film

Közepes lett

Gyengén sikerült

A sötétség határán címet viselő feldolgozás azonban úgy tűnt első blikkre, hogy szerencsére jó kezekbe került, hiszen az a Martin Campbell készíthette el a hollywoodi, mozis verziót, aki 1985-ben az eredetit is dirigálta. A hátrány, hogy a hat részes, kábé 300 percet kitevő történetet le kellett redukálni 120 percesre, ez pedig az elfogult rendezőnek nem nagyon ment. Ami igazán ütős és csavaros volt a nálunk is látott minisorozatban a 80-as években, az a vászonról sokkal inkább tűnik elcsépeltnek és fellengzősnek.

A gyártó stúdió szándéka egyértelmű volt, a gondosan megválasztott amerikai premierdátum is erre utalt: A sötétség határánt úgy akarták eladni, mint a tavaly(előtt)i Elrabolva klónját, amiben Liam Neeson helyett éppen Mel Gibson torzul be. Azonban, aki csak azért akarja megnézni ezt a filmet, mert bejött neki a Taken-féle darálás, az azonnal tegyen le ebbéli szándékáról. A sötétség határán ugyanis egyáltalán nem akciófilm, hanem krimi, az első 70-80 perc egyetlen akciójelenete egy röpke pusztakezes bunyó.

Kriminek viszont mázlinkra a történettel dúsított, nem az egyszerű fajtából való, amolyan összeesküvős. De hogy ne rohanjunk nagyon előre, hiszen a sztori is érdekelhet valakit, bár a plakátra nézve nagyjából mind a sztorit, mind a tónust le lehet venni. Mel Gibson ezúttal meglepő módon egy rendőrt alakít, akit éppen meglátogat rég nem látott gyermeke. A bonyodalom akkor kezdődik, amikor hősünk helyett a lányát puffantja le pár csirkefogó. A nyomozás beindul, akárcsak a bosszú gépezete. Lehet, hogy mégiscsak a leányzó lett volna a célpont?


A történetközpontúság tehát adott, a szerteágazó cselekmény azonban csak arra jó, hogy a film hiányosságait elfedje - többek között azt is, hogy mennyi mindent kellett nyesni a sztoriból és a karakterekből, hogy filmhossznyira lehessen butítani a végeredményt. Azonban hiába a dicséretes szándék a készítők részére, sok beszédnek sajnos ezúttal hihetetlenül sok lett az alja és A sötétség határán menthetetlenül dagályossá válik, unalomba fullad. Az ember ugyan látja, hogy Gibson karaktere hogyan göngyölíti felfele az ügyet, de sem az összeesküvés, sem a gonosztevők, sem pedig hősünk nem tűnik olyan érdekesnek, hogy érdekelje a nézőt.

Ha pedig nincs érdeklődés, akkor hiába vetnek be olyan mellékszereplőket, mint Ray Winstone, még az ő karaktere is megmarad a jópofa szinten - sem róla, sem Gibsonról nem fog ódákat zengeni az utókor. A sötétség határán egész egyszerűen híján van annak a hangulati elemnek, amire szüksége lenne, nem lengi át a filmet a nihil, a pesszimizmus - minden bizonnyal a beszédtengerbe veszett.


Tocsogós, süppedős film lett A sötétség határán, amit megnézve a néző nem kerül 3 emeletnyi mélységbe, ahogyan arra a készítők számítottak. Inkább csak unottan legyint, kitörli a szeméből az álmosságot és finoman a moziülés alá helyezi a popcornos zacskót, majd a maradék kólájával leönti azt, így hozván a mozi személyzetének tudomására, hogy rossz döntés volt a jegyvásárlás - ahogy az szokás. Bele sem merünk gondolni, hogy milyen lehetett az eredeti verzió, az, amelyikhez nem forgattak hozzá utólag pár jelenetet, hogy akciódúsabbá tegyék. Mert hiába nem akciófilm A sötétség határán, hiába nem a pörgést kérjük számon (hanem a tartalmat, a hangulatot), a legjobb pillanatai azok, amikor Mel Gibson kiégett Terminátorként lövi és üti és vágja az ellent. Kár, hogy egy ilyen, valamilyen szinten igényes és komoly film, ennyire érdektelenre sikeredett.

Zárszóként annyit, hogy alapvetés, miszerint Hollywoodban a mennyiség nem egyenlő a minőséggel, a filmek bevétele nem hozható semmilyen relációba azok jóságával vagy gyengén sikerültségével. Éppen ezért is volt meglepő, hogy a 80 millió dolláros produkció rettenetesen leszerepelt Amerikában is, akárcsak a világ többi részén. Mintha a közönség megérezte volna, hogy valami nem stimmel Mel Gibson visszatérésével, pedig a színészt nagyon régen láthattuk, 2002 után most játszott először mozifilmes főszerepet. Mindezek ellenére bizton lehet állítani, hogy a bosszúfilmek a jövőben is jó portékát fognak jelenteni Hollywoodnak.

Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése

Klikk a képre a nagyobb változathoz

A sötétség határán (Edge of Darkness) színes, feliratos, angol-amerikai thriller, 117 perc, 2010 16 éven aluliak számára nem ajánlott rendező: Martin Campbell forgatókönyvíró: William Monahan, Andrew Bovell zeneszerző: Howard Shore operatőr: Phil Meheux producer: Tim Headington, Graham King, Michael Wearing szereplők: Mel Gibson (Thomas Craven) Ray Winstone (Darius Jedburgh) Danny Huston (Bennett) Caterina Scorsone (Melissa Conway) Bojana Novakovic (Emma Craven) Shawn Roberts (Burnham) David Aaron Baker (Millroy)

Szélesvásznú TV-k Már 32 150 Ft-tól!	Házimozirendszerek Már 19 900 Ft-tól!
részletek »	részletek »