Egészen a múlt hétig toronymagas esélyese volt a legjobb film Oscar-díjának A bombák földjén, de egy ostoba hiba lehet, hogy mindent tönkretett

Már korábban megénekeltük, hogy mekkora bravúrt hajtott végre A bombák földjén a filmes világban, ugyanis kis filmként, nem az Oscar-időszakban bemutatott alkotásként szinte a semmiből került elő. Jellemző módon Kathryn Bigelow alkotását már tavalyelőtt ősszel bemutatták fesztiválokon és pár országban, de Amerikába csak júniusban jutott el, s szerepelt viszonylag korrekten, a filmet sugárzó a nagyon kevés mozi ellenére is. (Ez egész pontosan 12,6 millió dolláros bevételt jelent.)


Ezután valaki felfedezhette a filmet, mert ősszel hirtelen azt vette észre a filmes szakma, hogy elkezdte sorra nyerni a különböző kritikusi és szakmai díjakat, aminek egyenes következménye lett a sok Oscar-jelölés. Ez szám szerint kilenc kategóriát jelent, nemsokára kiderül, hogy A bombák földjén elhozza-e a legjobb film, a legjobb rendező, a legjobb férfi főszereplő, a legjobb hang, a legjobb hangkeverés, a legjobb fényképezés, a legjobb vágás, a legjobb zene, illetve a legjobb eredeti forgatókönyv díját. Nagyon sokáig úgy tűnt, hogy csak az Egek ura lehet a háborús film ellenfele, de bevételi rekordjai után James Cameron Avatarja lett a nagy rivális. Az azonban remekül mutatja, hogy a politika mennyire áthatja a legnevesebb díjkiosztót, hogy múlt héten kiszivárgott Nicolas Chartier producer körlevele, melyben arra kéri a szavazókat, az Akadémia tagjait, hogy "ne az 500 millió dolláros filmre voksoljanak". Ez pedig ellentétes az Oscar szabályaival, így az elsőfilmes producerként kezdőnek számító Chartier-t ki is zárták a gáláról, s hirtelen ugrásszerűen megnőttek az Avatar győzelmi esélyei, hiszen A bombák földjén-ből az a film vált, amit "a mohóvá váló csaló producer" készített.

De, hogy a filmről is essen pár szó: Mark Boal, a jól sikerült Elah völgyében forgatókönyvírója, személyes tapasztalatai alapján próbálja lefesteni az iraki háború poklát. Teszi mindezt egy bombák hatástalanításával foglalkozó osztag megpróbáltatásain keresztül, amelyhez a főhős William James újonnan csatlakozik, s melynek már csak alig pár hete van a szolgálati időből. Az igazi rocksztár viselkedéssel bíró, s talán kitűnni próbáló új fiú azonban meglehetősen próbára teszi bajtársai türelmét és idegeit.


A történetet nem nagyon érdemes ragozni, csak pár bevetésről szól, azt pedig már máshol is hallhattuk, hogy a háború egyeseknek már-már a droggal ér fel - nekik csak a kényes szituációk keresése szolgál az éltető adrenalinnal. A bombák földjén főhőse is ilyen, sorban, nap mint nap hatástalanítja a bombákat, gyűjti áldozatainak skalpjait (a robbanószerkezetek darabjait), folyton nehéz döntéseket hoz, azonban a hétköznapi problémák megoldása már gondot jelentenek számára.

Itt-ott hallani, hogy A bombák földjén azért nagyszerű film, mert háborúellenes szólamokat szajkóz, mások háborús propagandával vádolják, de előkerült az az érv is, hogy művészi eszközökkel mutatja be az iraki poklot. Kár belemenni az efféle vitában, hisz valójában "mindössze" egy háborús thrillerről van szó. Tény, a történések forgatagában érezzük magunkat, miközben láthatjuk az Irakban állomásozó seregek egy piciny szeletkéjének tapasztalatait, de hiába a kézikamerázás, a film csak az eseményeket mutatja be, nem rág a néző szájába semmilyen körmönfont üzenetet. Nem is kell, hiszen a bombák hatástalanítása kellően feszült téma, így nem egyszer azon kapjuk magunkat, hogy az akció közben lerágjuk a körmünket.

Szerencsére A bombák földjén nem a tipikusnak tűnő amerikai bimmbumm, akciózós vonalat követi, hanem a Bőrnyakúakhoz hasonlóan az olykor eseménytelen, tűzharcmentes háborút tárja elénk, ahol bőven vannak nyugtalanságra okot adó egyéb események. S hiába csak három katona bagdadi hétköznapjainak krónikája a film, az ő sorsukon keresztül tízezrek szolgálatban töltött ideje elevenedhet meg előttünk.


Remekül elkészített film A bombák földjén, afféle nyers, realista látkép az Irakban folyó eseményekről, s nagy pozitívuma, hogy nem az Oscar-díjra gyártották, mentes a díjra hajtó alkotások manírjaitól, kiszámíthatóságától. Azonban hiába a kiszámíthatatlanság, hiába a magas színvonalú szakszerűség a rendező, az operatőr, a vágó és a többiek részéről, a végeredmény nem lett kiemelkedő, nem lett nagyon jó, egyszerűen "csak" jó. És véletlenül sem azért kapja a film a korrekt jelzőt, mert egyesek lassúnak találják, hanem mert nem hoz sok újdonságot. Kathryn Bigelow már máskor is készített jó filmeket (Alkonytájt, Holtpont, Strange Days - A halál napja), most azonban jókor volt jó helyen a Hurt Locker-rel, így lehet, hogy nem feltétlenül a legjobb filmje kapja meg a legnagyobb elismerést. Nem ő lehet az első rendező, akivel hasonló esne meg.

Klikk a képre a nagyobb változathoz

A bombák földjén (The Hurt Locker) színes, feliratos, amerikai filmdráma, 131 perc, 2008 16 éven aluliak számára nem ajánlott rendező: Kathryn Bigelow forgatókönyvíró: Mark Boal zeneszerző: Marco Beltrami, Buck Sanders operatőr: Barry Ackroyd producer: Kathryn Bigelow, Mark Boal szereplők: Jeremy Renner (William James) Anthony Mackie (Sanborn) Brian Geraghty (Owen Eldridge) Guy Pearce (Matt Thompson)