Vajon milyen lenne, ha a tíz évvel ezelőtti fotók fel sem bukkanhatnának az interneten, mert a beépített szavatosság-ellenőrző modul ezt nem tenné lehetővé? Az ötlet meglehetősen érdekes.

Hirdetés

A digitális technológiák és a globális hálózatok felborították a felejtés és az emlékezés közötti törékeny egyensúlyt. Az internet digitális emlékezete sosem felejt. A MySpace-n megjelentetett partifotók egy néhány év múlva esedékes álláskereséskor könnyen kényelmetlenné válhatnak. Ráadásul a digitális emlékezet jelentősen korlátozza, illetve befolyásolja az emberek cselekedeteit és döntési képességét. Legalábbis ezt vallja Viktor Mayer-Schönberger, aki igyekszik felhívni a problémára a felhasználók figyelmét.

A professzor a Szingapúri Nemzeti Egyetem Információ- és Innovációpolitikai Kutatóközpontja igazgatója, és a témáról könyvet is írt Delete: The Virtue of Forgetting in the Digital Age címen. A szakember azt javasolta, hogy dolgozzanak ki egy olyan megoldást, amely szavatossági időt jelentene a digitálisan publikált vagy megjelenő tartalmak esetében, így eltűnhetnének a világhálóról a kényelmetlenné váló dokumentumok és kamaszfotók.

"Ma abból kell kiindulnunk, hogy az interneten megjelenő információkat több millióan olvassák és interpretálhatják. Oscar Gandy kommunikációelméleti szakember ezt a jelenséget úgy jellemezte, mint egy globális panoptikumot; mindig abból kell kiindulnunk, hogy állandóan megfigyelnek bennünket. A digitális emlékezet miatt ez az egész idővel egy időbeli panoptikummá is válik. Vagyis fel kell készülnünk arra, hogy az, amit most teszünk az interneten azt később felhasználhatják ellenünk. A leggyakrabban az emberek ezt a problémát öncenzúrával próbálják megoldani. Kevesebb információt szolgáltatnak ki, vagy teljesen elfojtják az adataik kiadását. A jelenség már a demokratikus társadalom nyitott párbeszédeinek is árt."


"A mai adatfeldolgozó rendszerek többféle metainformációval dolgoznak. Az adatokat érintő szavatossági időbélyegző egy ilyen metainformáció lehetne. Amikor eltárolnánk valamit, akkor megadhatnánk, hogy mikor törlődjön ki, semmisüljön meg. Ezt az időpontot később is megváltoztathatnánk. Az olyan fájlcserélő-megoldások, mint a drop.io bizonyítják, hogy igenis lenne ilyesmire igény. Ha ez az igény nőni fog, úgy - ezzel párhuzamosan - erősödik majd a szolgáltatókra nehezedő nyomás is. Ahol, ez nem valósul meg, ott jogi szabályozásra lesz szükség. Németországban és Franciaországban már voltak ilyen egyeztetések" - nyilatkozta a kutató.

Mayer-Schönberger hozzátette, hogy jól ismeri a tavaly a Washingtoni Egyetem munkatársai által kifejlesztett Vanish nevű szoftvert, ami egy idő után olvashatatlanná teszi az adatokat. Szintén ismeri Ed Feltent is, aki felfedezett egy hibát a Vanishben. Ezt az utat kell követni és a legfontosabb, hogy folyamatosan felhívják az emberek figyelmét a problémára. "Gondoljunk bele, hogy a fórumokba, blogokba vagy éppen a Facebook oldalaira beíró internetezők maguk dönthetnék el, hogy az általuk leírt információk meddig legyenek elérhetőek. A fájlok szavatossági ideje és a technológiailag támogatott tapasztalatcsere nem zárják ki egymást, ellenkezőleg. Mindkettő segíthet abban, hogy a meglévő információk használhatóbbak és jobban kezelhetőbbek legyenek."

"Ha például kitalálom, hogy miként kell jól felállítani egy grillt, akkor a blogomban egy hosszú szavatossági időt adok ennek a bejegyzésemnek. De egyúttal korlátozhatnám azt is, hogy az íráshoz kik férhessenek hozzá. Egy közösségi oldalon mondjuk a fotóimat csak egyszer nézhetné meg valaki, utána egy idő múlva automatikusan megsemmisülne A mai társadalomnak azonban arról is vitát kellene folytatnia, hogy melyik intézmények őrizzék meg az információkat és hogy miket érdemes eltárolni az utókor számára."

"Természetesen ugyanilyen fontos az adatvédelem kérdése is. Optimista vagyok abban a tekintetben, hogy a jövőben a társadalom vágyai és értékrendje az információs önrendelkezési jog irányába fognak megváltozni. Ez ugyanis kiválthat egy piaci nyomásgyakorlást. Meg kell kérdeznünk magunktól, hogy társadalmi szempontból mennyi és mekkora mértékű adatgyűjtésre van szükség. Ehhez jön még az állami információgyűjtés magán szolgáltatókhoz kerülésének problémája. Jó példa erre a távközlési adattárolás" - szögezte le végül a professzor.

Mayer-Schönberger egyébként már 2008-ban a Zoetrope kereső bemutatásakor is hangot adott annak a véleményének, hogy a digitális adatokat, az igazán fontos információk kivételével, nem lenne szabad hosszú távon eltárolni, hanem időről időre meg kellene semmisíteni őket. A lejárati vagy szavatossági idő bevezetése az informatikában nem új ötlet. A Zürichi Műszaki Főiskola (ETH) kutató szintén lejárati időt vezetnének be a böngészőknél, hogy így növeljék az internetes biztonságot és kényszerítsék a felhasználókat az elavult programok frissítésére.