Lehullt a lepel: a keresztények feketében jártak, szakállasok voltak és tudósokat üldöztek, könyvtárakat gyújtottak fel, hogy terjeszthessék hitüket.

Alejandro Amenabar azon kevés Hollywoodban is dolgozó, jelenleg is aktív rendezők közé tartozik, akinek eddigi filmográfiája szinte makulátlan. A rendező első filmje, a snuffról szóló Halálos tézis mindmáig a legjobbja, de utána sem a korrekt amerikai feldolgozást megért Nyisd ki a szemed!-del, sem a Más világgal nem vallott szégyent, sőt. Ezután Amenabar a thriller műfajáról drámára váltott, s az ugyancsak jó Belső tengerrel jelentkezett, hogy aztán 2009-ben leforgathassa minden idők legdrágább, 50 millió euróba kerülő spanyol filmjét, az Agorát.


Az Agora a klasszikus, nagyköltségvetésű hollywoodi filmek szellemét idézi meg, többek között a monumentális díszleteinek köszönhetően. A történet Alexandriai Hüpatiáról szól, a neves matematikus-filozófusnőről aki hithű pogányként szemléli, hogy a kereszténység milyen erőszakosan próbál magának utat törni, hogy elpusztítsa mindazt, ami számára oly értékes.

Persze rossz az, aki rosszra gondol, hiszen az Agora nem holmi keresztényellenes film, bár az nem biztos, hogy javít a helyzetén, ha megjegyezzük, hogy más vallások is megkapják a magukét a forgatókönyvet is jegyző rendezőtől. Ezt remekül mutatja, hogy az igen vallásos Spanyolországban az emberek 29 millió dollárnyi eurót fizettek ki a filmre jegyár gyanánt, s ezzel a három animációs film (Avatar, Jégkorszak 3 és Fel) mögött, de még az Újhold előtt, a negyedik legsikeresebb lett tavaly. Más kérdés, hogy a viszonylag nyitott spanyolokkal szemben könnyen meglehet, hogy aki érzékenyebb és vallásos, azt idehaza kellemetlenül érintheti az Agora némelyik jelenete. Persze csak addig, míg tisztába nem jön a rendezői szándékkal.


Persze a filmnek a vallás csak egy szelete, igaz jókora szelete. Még akkor is, ha Amenabar kissé anakronisztikus módon kvázi műholdképes megoldásokat is használ, mutatva, hogy egyrészt a súlyos alexandriai események mennyire eltörpülnek a Föld egészének történései mellett, másrészt pedig, hogy a jelenségek milyen jól értelmezhetőek a modern korban, a mában is.

Az Agora főhőse, mint írtuk, Alexandriai Hüpatia, aki hiába volt nagy gondolkodó, hiába tett le előremutató téziseket fizika és csillagászat témakörében, csak sodródott a vallási és politikai töltetű eseményekkel. (Aki ismeri a történelmet vagy a csillagászat történetét, annak bizony egyes események vagy eszmefuttatások nem is lesznek túl érdekesek.) Hüpatia szerelme egyértelműen a tudomány volt, mégis ennek ellenére két férfi közé került, akik később nagymértékben meghatározták sorsának alakulását. A Hüpatiát alakító Rachel Weisz egyébként ismét csak szenzációsan jó. Vagy remek ízlése van, vagy szenzációs ügynöke, de az elmúlt években olyan rendezőkkel dolgozhatott, mint Amenabar, Peter Jackson, Darren Aronofsky, Wong Kar-wai és Rian Johnson.


Alejandro Amenabar túl sokat akart mondani az Agorával, de hiába látványos a film és annak pár megoldása, igazán súlyosat nem tud szólani, inkább csak apró szisszenést hallat a két órás játékidő végig. Valahogy túlzottan evidensre, már-már szájbarágósra és túlságosan hömpölygősre sikeredett a végeredmény, amit az sem javít fel, hogy két, szinte teljesen különálló részre bontották az alkotást. Sebaj, azért az Agora történelem és fizika óra helyett megteszi, plusz mivel látványos szandálos filmből nincs sok, megérheti megnézni, de ettől még bántóan közepes marad. Alejandro, Alejandro, nem ezt vártuk tőled.

Klikk a képre a nagyobb változathoz

Agora (Agora) színes, feliratos, spanyol-máltai történelmi dráma, 126 perc, 2009 12 éven aluliak számára a megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott rendező: Alejandro Amenábar forgatókönyvíró: Alejandro Amenábar, Mateo Gil zeneszerző: Dario Marianelli operatőr: Xavi Giménez producer: Fernando Bovaira, Álvaro Augustín szereplők: Rachel Weisz (Hypatia) Oscar Isaac (Orestes) Max Minghella (Davus) Ashraf Barhom (Ammonius) Michael Lonsdale (Theon) Rupert Evans (Synesius) Richard Durden (Olympius)