A közösségi hálózatok profiloldalait élőknek szánják, hogy kommunikáljanak, képeket osszanak meg vagy játsszanak egymással, azonban elhunyt felhasználók számára is létre lehet hozni emlékoldalakat.

Hirdetés

A Henio Zytomirski facebookos profiljában szereplő kép eltér a legtöbb felhasználóétól. A vigyorgó hatéves kisfiút fekete-fehér felvételen örökítették meg, a fényképen rövidnadrágban és ódivatú gombos ingben látható. Az 1939-ben készült kép talán az utolsó, amelyet azelőtt készítettek róla, hogy elhurcolták, és a holokauszt során meghalt. Heniót azonban nem felejtették el, szülővárosában, a lengyelországi Lublinban élők egy csoportja azért hozta létre profilját a közösségi portálon, hogy visszaszolgáltassák neki ellopott gyerekkorát, egyúttal esélyt nyújtsanak a világnak arra, hogy megismerje őt.

A közel háromezer ismerőst számláló oldal az egyik legszembeötlőbb példája annak az új jelenségnek, amelynek részeként az oldal tagjai a múlt század nagy kataklizmáiban elhunytaknak állítanak emléket. Belgiumban például külön program keretében akarnak egyéni Facebook-oldalakat létrehozni a második világháború alatt az országban elesett 27 594 szövetséges katonának. Az üldöztetés során írt naplója révén ismertté vált Anne Franknak már kialakítottak egy emlékoldalt, mint ahogy auschwitzi emlékhely is működik a világ legnépesebb közösségi portálján.

A Facebook és a rivális MySpace felhasználói régóta készítenek profilt elhunyt barátaiknak vagy családtagjaiknak, ezek az új törekvések viszont a régmúlt idők halottjainak állítanak emléket, olyanoknak, akikről egyébként az idő múlásával megfeledkeznének. "Henio szemtanú volt, a nácik áldozata. Meggyilkolták, így nem hagyhatott maga után semmit - sorjáznak Henio unokatestvérének, az Izraelben letelepedett Neta Zytomirski Avidarnak a szavai a kisfiú emlékét őrző oldalon. - Megpróbáljuk hát elképzelni, mi lehetett volna az öröksége".

Az oldalon jobbára harmadik személyben írt bejegyzések találhatók, de gyakoriak az egyes szám első személyben megfogalmazott üzenetek is, amelyek a kisfiút személyesítik meg. A profilban szereplő képek közül az egyik hébernyelvű könyvet ábrázol, olyat, amelyből Henio tanult volna, ha nem tör ki a háború - épp azon a napon, 1939. szeptember 1-jén, amikor a lublini kissrác elkezdte volna az iskolát. A lengyel nyelvű bejegyzésben a következő szöveg olvasható: "Hamarosan itt a szeptember. Kicsit félek, bár apám azt mondja, nem kell. Végül is ő tanár. Ma láttam az olvasókönyvemet".

Megkapó sorok. Ám néhány történész szerint a közösségi platformok megemlékezésre való használata eljelentéktelenítheti a holokauszthoz hasonló tragédiákat, mint ahogy a Henio nevében írt bejegyzések elmoshatják a határokat a tények és a kitaláció között. Mi több, Adam Kopciowski, a lublini Marie Curie-Sklodowska Egyetem judaisztikával foglalkozó történésze úgy véli, hogy a kisfiú "hangján megszólaló" bejegyzések etikai kérdéseket vetnek fel, és egy hetven éve halott gyermek zaklatásával érnek fel. "Egy halottat személyesítenek meg, ráadásul nem lehetünk biztosak abban, hogy Henio így beszélt, gondolkodott vagy cselekedett volna" - hívta fel a figyelmet a tudós.

A Facebookon működő emlékoldal természetesen nem mentes a sallangoktól. A falon oda nem illő üzenetek is vannak, ilyen például a Mafia Wars játékba invitáló meghívás. Akadnak, akik virtuális ajándékokat - virágcsokrot vagy éppen izraeli mézet, hanuka ünnepén pedig trenderlit - küldenek neki. "Ezeket az ajándékokat azonban nem kell feltétlenül komolytalanoknak gondolni - magyarázta Joy Sather-Wagstaff, az Észak-Dakotai Állami Egyetem antropológusa. - Valójában virtuális megjelenítésük azoknak az ajándékoknak, amelyeket akkor vinnének magukkal a küldők, ha tényleg ellátogatnának arra a helyre, amely a kisfiúnak állít emléket. Bizonyára hagynának rövid üzeneteket, és persze játékokat is, a Facebookon látható ajándékok kézzelfogható változatát".


Sather-Wagstaff társszervezője volt annak a decemberi washingtoni konferenciának, amelynek az Amerikai Holokauszt Múzeum adott otthont, és amelyen a közösségi médiumok nemes célokra való felhasználása volt a téma. A tanácskozáson Henio facebookos oldala a beszélgetések középpontjába került. Az amerikai tudós szerint a közösségi portálokon tapasztalt jelenség példa arra, hogy az emberek miként próbálnak manapság megbirkózni a nagy tragédiák - köztük a szeptember 11-i terrormerényletek vagy a haiti földrengés - okozta tömeges halállal.

"Henio felbukkanása a Facebookon először a lengyeleket is megosztotta" - ismerte be Pawel Brozek történészhallgató, a 2009 nyarán útjára indított oldal egyik gazdája. Sokan először az elhunyt kisfiú méltóságának megsértése miatt bírálták a portált, jóllehet ezeket a hangokat gyorsan elnyomták a világ minden tájáról érkező kedvező visszhangok.

"A közösségi platformok alapvető új technológiák, amelyek nagy ígéreteket rejtenek magukban az oktatás terén" - vélekedett Mark Auslander antropológus, aki szerint Henio profilja az eddigi legmegkapóbb eset, amellyel eddig találkozott. "Ezrek kattintanak az oldalára, hogy valamiféle szimbolikus kapcsolatba lépjenek az elhunyttal. A jelenség lenyűgöző - mondta az AP amerikai hírügynökségnek. "Valami mélyet árul el rólunk, a bennünk rejlő vágyunkról, hogy az emlékezet törékeny nyomain keresztül összekapcsolódjunk. És ez bizonyosan fantasztikus és szép dolog".

Technikailag nézve Henio oldala szembemegy a portál szabályaival. A profiloldalakat főleg élőknek szánják, hogy kommunikáljanak, képeket osszanak meg vagy játsszanak egymással. Persze elhunyt felhasználók számára is létrehozhatnak emlékoldalakat, hogy a barátok és a családtagok tisztelegjenek a halott előtt. "A cégeknek, hírességeknek és közszereplőknek azonban általában rajongóik, nem pedig 'barátaik' vannak, és ennek kellene érvényesülnie a történelmi tragédiákban elhunyt áldozatok esetében is" - vélekedett Brandee Barker, a 400 millió felhasználót számláló platform szóvivője. Méghozzá azért, mert a Facebook egyéni felhasználók esetében legfeljebb ötezer barátot engedélyez, hírességek esetében azonban nem szab korlátot, következésképpen 'rajongóként' annyian csatlakozhatnának az emlékoldalra, ahányan csak ki akarnák fejezni tiszteletüket.

Henio Zytomirskit és családját 1941-ben kényszerítették a lublini gettóba, ahol rengeteg lengyel zsidó halt meg éhezés, járványok vagy rögtönzött kivégzések miatt. A következő évben a kisfiút és apját, Szmuelt a közeli majdaneki haláltáborba vitték, Henio a feltételezések szerint ott halt meg 1943-ban. Édesapja nem sokkal halála után hunyt el. A kisgyerekre emlékező Facebook-oldal a Grodzka Gate-NN Teater nevű csoport korábbi, emlékezést szolgáló programjából fejlődött ki. A csoport színházi és egyéb előadásmódokat vesz igénybe, hogy feltámassza a háború előtt Lublinban élt 40 ezer zsidó emlékét. Heniót az unokatestvére által rendelkezésre bocsátott képek és levelek miatt választották ki.

"Negyvenezer nevet és arcot nem lehet emlékezetbe idézni" - olvasható a kisfiú oldalán, ahol azt kérik a felhasználóktól, hogy inkább a kiválasztott áldozaton keresztül róják le tiszteletüket. Tipikus bejegyzésnek tekinthető, amelyet egy olasz felhasználó írt üzenetében: "Kicsi Henio! Gyakran gondolok rád. Jelenléted a Facebookon alkalmat nyújt a töprengésre, és valóságosabb, mint sok élő emberek közötti barátság. Köszönöm neked, Henio. Remélem, sok barátra teszel szert".

Piotr Kadlick, a lengyelországi zsidók közösségének vezetője üdvözölte a mai, gyorsan változó világban született kezdeményezést. "Minden ötletet, amely segít bővíteni a múltról szóló ismereteket, használni és bátorítani kell - mondta Kadlick. - Nem azokat az időket éljük, amikor hatalmas márványemlékművekkel és ünnepi ceremóniákkal tisztelgünk az emberek előtt".

Hasonló elgondolás húzódhatott a belgák kezdeményezése mögött is: ők a Benelux-államban elesett és eltemetett 27 594 szövetséges katonának szándékoznak emléket állítani. Törekvésüknek köszönhetően amerikai, brit, ausztrál és francia katonák emléke térhet vissza múltból. A program keretében középiskolásokat kértek meg, hogy kutassák fel a kiválasztott katonák életét, a csatát, amelyben elestek, és a veteránok intézetének segítségével hozzanak létre nekik Facebook-oldalakat - fényképekkel, video- és audiotartalommal.

Az első hősi emlékoldalt az angliai High Wycombe-ból származó Thomas Leslie Cartwright őrvezető kapta, aki 1944-ben esett el, és akit a Belgium északi részén fekvő Kasterlee katonai temetőben helyeztek végső nyugalomra a brit hadsereg 99 további tagjával együtt. Az elképzelések szerint a Facebook-panteon 2014-re, Belgium felszabadulásának hetvenedik évfordulójára készül el teljesen. "Csak akkor vagy halott, ha többé már senki sem beszél rólad" - mutatott rá az elképzelés lényegére Pol Van Den Driessche belga szenátor, a Live and Remember elnevezésű kezdeményezés atyja.