Egy férfi azzal kereste meg a német államot, hogy 1500 adócsaló német állampolgár svájci bankfolyószámláiról vannak információi és ezeket jó pénzért szívesen átadná. A kért összeg 2,5 millió euró.

Hirdetés

Egy informátor robbantotta ki azt a legújabb botrányt, amelyben a svájci bankok mellett Németország is érintett. "Wolfgang Schäuble pénzügyminiszternek azonnal meg kellene vásárolnia az adatokat vagy meg kell állapodnia a tartományi kollégáival. Nem lehet tekintettel arra, hogy esetleg az Unió vagy az FDP választói is a listán vannak" - jelentette ki Joachim Poß, az SPD frakcióvezető-helyettese.

Az informátor a német adóhivatal munkatársainak próbaképpen öt adatcsomagot adott át. A vizsgálatok során kiderült, hogy az öt személy adótartozása egyenként 1 millió euró. Mindez azt jelenti, hogy a CD segítségével több százmillió vagy akár több milliárd eurót eltitkoló adócsalókra derülhetne fény rövid időn belül. Az egyetlen probléma: meg szabad-e venni az adathordozókat? A kérdésben a végső döntést várhatóan a szövetségi pénzügyminisztérium dönt majd, de a vita és a botrány egyre nagyobb.

A pénzügyminisztérium érdemben egyelőre nem foglalt állást, de az üggyel állítólag Wolfgang Schauble pénzügyminiszter személyesen foglalkozik. Bár az adóügyek általánosságban tartományi hatáskörben vannak, fontosabb esetekben azonban az állam közbeléphet. Értesülések szerint a miniszter jelenleg mérlegeli a kialakult jogi helyzetet.

A Financial Times információi szerint a CD a brit HSBC bankból származik és ugyanaz a lemez, amit a 37 éves Hervé Falciani, a HSBC genfi részlegének informatikusa korábban a francia hatóságoknak is felajánlott megvételre még tavaly augusztusban. A francia nyomozók akkor megállapították, hogy a korongon 130 000 adatcsomag található meg, az érintett ügyfelek pedig a világ minden tájáról származnak. A HSBC viszont azt állítja, csak kevesebb, mint tíz ügyfelük érintett a botrányban.

A politikusok, illetve szakértők véleménye megoszlott a szóban forgó informátor ajánlatának esetleges elfogadásáról vagy elutasításáról, az adatvédők viszont a leghatározottabban elítélték azt. Az ellenzéki pártok, a szociáldemokraták, a Zöldek és a Baloldal pártja a DVD megvásárlását sürgette, utalva arra: az minden valószínűség szerint olyan adatokat tartalmaz, amelyek súlyos adózási bűncselekményeket tárnának fel. Sigmmar Sabriel szociáldemokrata pártelnök megengedhetetlennek nevezte, hogy a parkolási szabályokat éppen csak megsértők bűnhődnek, miközben a milliókat zsebre vágó adócsalók büntetlenek maradnak.

Karl-Theodor zu Guttenberg védelmi miniszter kijelentette: "Személy szerint problémám van azzal kapcsolatban, hogy olyasvalamiért, amihez valaki jogilag megkérdőjelezhető úton jutott hozzá, pénzt adjunk ki. Az adatokat mindenképpen meg kellene vizsgálni." Doris Leuthard svájci államfő és gazdasági miniszter azt hangsúlyozta, hogy meglehetősen nehéz helyzet, ha egy jogállam illegális adatokat használ fel. Ueli Maurer svájci védelmi miniszter egy lépéssel tovább ment és közölte: a CD megvásárlásával megrendülne a német államba vetett bizalom.

"Ez nem zsákbamacska. Ha a 2,5 millió eurós honoráriummal szembeállítjuk a várhatóan 100 millió eurós adócsalást, akkor azt kell mondjuk, hogy ez egy méltányos ajánlat" - nyilatkozta Dieter Ondracek, a Német Adószakszervezet elnöke. A szakember hozzátette: a végeredményt tekintve nincs nagy különbség aközött, hogy ezt az összeget egy informátornak fizetik ki vagy az ügyészség ajánl fel ennyi pénzt egy nyomravezetőnek.

Ondracekkel ellentétes véleményen volt ugyanakkor Peter Schaar szövetségi adatvédelmi biztos, aki megkérdőjelezte a CD-vásárlás jogszerűségét és komoly aggályait fejezte ki egy ilyen üzlettel kapcsolatban. Schaar álláspontja az, hogy nem lenne jó, ha a jogállamok versenyfutásba kezdenének az illegálisan megszerzett adatokért. Ráadásul az adatvédelmet nem lehet azzal magyarázva kijátszani, hogy az államnak bevétele származik egy ilyen üzletből.

Kérdés, hogy mit szólnak az ügyhöz a diszkrécióra maximális ügyelő svájci bankok. A helvétek egyelőre mindenesetre a hivatalos német álláspontra várnak. Az eset egyébként kísértetiesen hasonlít a két évvel ezelőtti, titkos liechtensteini bankszámlákkal kapcsolatos botrányra. Akkor a német titkosszolgálat, pénzügyminiszteri jóváhagyással, ötmillió euróért vett meg egy banki adatokat tartalmazó CD-t a nagyhercegi család tulajdonában levő Liechtenstein Global Trust (LGT) bank egy volt alkalmazottjától.