Kiadó: Electronic Arts
Fejlesztő: Pandemic Studios
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core 2 Dual Core 2,4 GHz vagy ezzel egyenértékű AMD, 2 GB (Vista és Win7 esetében 3 GB ajánlott), Nvidia Geforce 7800 GTX 256MB VRAM vagy ATI Radeon HD 2600 Pro 256MB VRAM, legalább 7 GB szabad lemezterület.
Ajánlott: CPU: Quad Core 2,8 GHz vagy ezzel egyenértékű AMD, 2 GB (Vista és Win7 esetében 3 GB), legalább 7 GB szabad lemezterület
Hasonló játékok: Grand Theft Auto-sorozat
Kategória: külsőnézetes akció

Hirdetés

A második világháborút már szinte minden oldaláról bemutatták a különböző videojátékok. Kémek bőrébe is bújhattunk már nem egyszer, és a falakon mászkálás, a lopakodás sem éppen új keletű dolog. Tulajdonképpen elmondhatjuk, hogy a The Saboteur semmi újat nem tesz le az asztalra, ennek ellenére közel sem nevezhető rossz játéknak, sőt...


Az Electronic Arts megszüntette a Pandemic Studios-t. A hivatalos indoklásban pusztán gazdasági okokra hivatkoznak, s azt állítják, egyszerűen túl sokba kerül fenntartani a csapatot. Ugyanakkor az a szóbeszéd is terjed, hogy a csapatnak azért kell lehúznia a rolót, mert képtelenek voltak egy igazi AAA-kategóriás játékot letenni az asztalra. Tulajdonképpen mindegy, melyik verzió a helytálló, a lényeg, hogy a Pandemic a The Saboteurrel a búcsúmunkáját késztette el. Igaz, erről sem mondható el, hogy különösebb konkurenciát jelentene az igazi nagyágyúknak, viszont hibáival együtt is egy kifejezetten szórakoztató játékról van szó.

A történet középpontjában egy ír származású autószerelő, illetve versenypilóta áll, nevezetesen Sean Devlin, akinek esze ágában sem volt részt venni a háborúban, ám egy versenyen halálos ellenséget szerez magának, s a vele való rivalizálás legjobb barátjának életébe kerül. Innentől pedig a nácikkal szemben személyes bosszúvágya hajtja, s tulajdonképpen ezért csatlakozik Párizsban az ellenálláshoz. Maga a karakter egy két lábon járó kliséhalmaz, akibe belegyúrtak az írekkel kapcsolatos minden sztereotípiát. Rengeteget iszik és dohányzik, szoknyabolond, és e mellé folyton káromkodik, természetesen erős akcentussal. Talán elsőre ez nem hangzik mindenki számára túl szimpatikusnak, de valójában egy igen kedvelhető figurát alakíthatunk Sean személyében.


Jogosan merülhet fel az emberben az az aggály, miszerint rengeteg a nyílt világú akciójáték, a második világháborúsokról nem is beszélve, akkor mégis mi olyat nyújthat ez a játék, amiért érdemes lenne rá beruházni? Nos, igaz, hogy mindkét stílus képviselőivel akár Dunát is lehetne rekeszteni, s az is tény, hogy a The Saboteur szinte összes elemét láttuk már korábban valahol, picit más körítéssel, ugyanakkor ha belegondolunk, még nem sűrűn találkozhattunk második világháború idején játszódó nyílt világú akciójátékkal. És ez az, amiben a Pandemic utolsó alkotásának értéke rejlik: a hangulat, amit a náci megszállás alatt álló Párizs áraszt magából, miközben GTA-stílusban, korhű járművekkel furikázunk utcáin.

A játék túlnyomó része a francia fővárosban zajlik, de vidéken is kóborolhatunk majd, illetve Németországban is tiszteletünket tesszük a történet folyamán. Az összes helyszínen - de kiváltképp a fények városában - pezseg az élet, rengeteg a járókelő. A város összes nevezetességét megcsodálhatjuk, ugyanakkor egyértelmű, hogy a játék nem a történelmi, illetve földrajzi hűségre törekszik. Így a városban virágzanak a különböző fülledt szórakozóhelyek, az égen Zeppelinek siklanak, s nem mellesleg a játékbeli város mindössze pár percnyi autóútra fekszik a német határtól.


Ha a játékmenetet nézzük, akkor gyakorlatilag különböző bevált stílusok elemeinek tárházát láthatjuk. Így adott a GTA-sorozatból ismert szabad autókázás, ehhez járul egy, az Assassin's Creedre emlékeztető falmászás, csak egy kicsit lassabb és kevésbé látványos megvalósításban. Ezek mellett megtaláljuk a mászkálós-verekedős játékok alapvető közelharci stílusát (ami a gyors és erős ütések, illetve a rúgás elemeiből áll), a tipikus TPS-akciót a korabeli lőfegyverekkel és a Splinter Cell-féle lopakodós, feltűnés nélkül gyilkolós részeket is. Örök igazság, hogy jótól lopni nem szégyen, de emellett azért azt is le kell szögezni, hogy a játék azért több mint a felsorolt elemek elegye.