Miközben az Egyesült Államokban az ARPA már gőzerővel dolgozott az internet elődjén, Európában az egyes államok a kutatási projektekben betöltendő szerepükről vitatkoztak. Az európai internet kialakulása elsősorban egyetlen politikusnak és az általa képviselt szemléletnek köszönhetően nem valósult meg. Az államférfit úgy hívták: Charles de Gaulle. 1968-ban az Európai Gazdasági Közösség (EGK) titokban eltemette egy európai számítógép kifejlesztésének ötletét.

- I. rész - | - II. rész - | - III. rész -
A múlt század hatvanas éveiben járunk, az EGK brüsszeli vezetői ekkoriban száműzték végleg a fiókok mélyébe egy olyan európai óriáscég létrehozásának ötletét, amely fel tudná venni a harcot az IBM-mel. Az alapkoncepció az volt, hogy a vezető európai országok közösen hozzanak létre egy nagyvállalatot. Mikor nagy nehezen sikerült meggyőzni a briteket az együttműködés hasznosságáról, megjelent de Gaulle és keresztülhúzta a számításokat, neki ugyanis más tervei voltak, amiket a geopolitika határozott meg.

A francia államférfinek az volt a víziója, hogy a jövő Európája az Atlanti-óceántól egészen az Urál-hegységig terjed majd. Ebben az új Európában pedig a vezető szerep az atomnagyhatalommá vált Franciaországnak jutott volna. Az EGK északi és nyugati bővítése egyáltalán nem érdekelte. Sokkal inkább foglalkoztatta az akkori Csehszlovákia sorsa és a prágai tavasz utóélete, mivel attól tartott, hogy megakadályozzák az elképzelése megvalósításában. Volt azonban még egy ok: de Gaulle egyszerűen nem hitt egy európai számítógép-hálózat létrehozásának fontosságában.

Ennek különféle előzményei voltak. 1964-ben Franciaországban a Bull cég többségi tulajdonosa az amerikai General Electric lett és ezzel jelentősen meggyengült a francia számítástechnikai ipar pozíciója. A Bull utódjának kikiáltott Champion Compagnie Internationale d'Informatique (CII) megerősítését pedig egyre csak halogatta a francia állam. Az összképet némileg javította, hogy 1965-ben megalakult a PREST (Politique de la Recherche Scientifique et Technique) szakértői csoport, amelynek fő feladata a közös európai kutatás elősegítése volt.

A nacionalizmus azonban egyre inkább előtérbe került. A tudósok, politikusok és az ipar képviselői 1963 óta egyfolytában azt hangoztatták, hogy egy gazdaságilag erős Európának jóval többnek kell lennie egy szén-, acél- és atomenergia-projektekre támaszkodó társulásnál. A PREST munkacsoportjaiban helyet kaptak Ausztria, Norvégia, Törökország és Jugoszlávia képviselői is. A delegáltak száma egyre nőtt és a célok is folyamatosan bővültek. A támogatandó területek közé bekerült a meteorológia, az oceanográfia és a fémfeldolgozás. A távlati tervek között szerepelt a szállítás, az adatkommunikáció és távközlés koordinálása is, valamint a szakértők együtt akarták megoldani a környezetvédelmi problémákat.


Mivel a Bullt felvásárolták az amerikaiak, a franciák számára súlytalanná vált az ágazat
1967-ben optimista hangulat uralkodott Brüsszelben. De Gaulle azonban ismét közbeavatkozott. Franciaország 1967-ben sokadik alkalommal megvétózta Nagy-Britannia felvételét az Európai Gazdasági Közösségbe, majd hasonlóan járt el Dánia, Norvégia és Írország felvételi kérelmének elbírálásakor is. Erre válaszul tiltakozásképpen Hollandia és Olaszország PREST-képviselői távol maradtak a csoport következő ülésétől. Ami ma kisebb vitának tűnik, az akkoriban nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy jelentősen lelassult az European Informatics Network (EIN) nevű európai informatikai hálózat létrehozása.

Az EIN ötletével 1968-ban találkoztak a PREST tagjai. Brüsszelbe 47 program dokumentációját küldték el. Közöttük voltak az EIN-nel kapcsolatos iratok is. A munkát egy új tényező hátráltatta, 1967 decemberében új vezetőt akartak választani a tagországok a PREST élére. Olyan személyt kerestek, akit mindenki elfogad. A választás végül Pierre Aigrain fizikusra esett. A kutatók bíztak abban, hogy Aigrain újra életet lehelhet a projektbe. Erre már csak azért is megvolt minden esély, mert a fizikus akkoriban egyfajta nemhivatalos tudományos ügyekért és technikai kutatásokért felelős miniszternek számított Franciaországban. Aigrain hírnevet szerzett magának az elektrotechnika és az atomenergia területén, vagyis elvileg minden adott volt a PREST munkájának újbóli beindításához.

A szakember munkához is látott, minden beérkezett javaslatot összegyűjtött és kiértékelt. Felmerült például egy európai szuperszámítógép építése, a szoftverek szabványosítása, a közúti közlekedést segítő elektronikus megoldások kifejlesztése, vonatokban használható gázturbinák létrehozása, valamint számos elképzelés a víz- és a légszennyezettség visszaszorítására. Végül 30 programot választottak ki, amiket hét különböző területhez rendeltek. Aigrain 1969-re végzett is a munkájával. A végső jelentésében két igazán fontos területet emelt ki, amelyek meghatározóak lehetnek a jövő szempontjából. Az egyik a meteorológia volt, a másik pedig az adatfeldolgozás, a fizikus utóbbihoz sorolta az EIN-t is.

A PREST Group azonban nem tudta folytatni a megkezdett munkát. Ismét közbeszóltak a politikai és a gazdasági érdekcsoportok. Ugyan azt az európai döntéshozók felismerték, hogy csak közösen tudnák sikeresen felvenni a harcot az Egyesült Államok gazdaságával, de képtelenek voltak félretenni a nézeteltéréseiket és hiányzott belőlük a valódi együttműködési készség. S utóbbi tekintetében sajnos az összes politikus közül kiemelkedett Charles de Gaulle.