A Facebook, a MySpace és más közösségi oldalak tömegével vonzzák az embereket. Félő azonban, hogy sokan eközben elveszítik a személyiségüket.

Hirdetés

Több millió felhasználó látogatja naponta a Facebookot vagy éppen jelentkezik be a MySpace honlapjára, majd megosztják másokkal a legfontosabb velük kapcsolatos, esetleg a számukra érdekes információkat. Van, aki a betegségéről, a munkahelyi ügyeiről, a kapcsolatáról vagy éppen a szakításáról számol be. De ennek a nyitottságnak ára van - legalábbis Martin Simons szerint. A jelenségről Martin Simons külön összefoglaló anyagot is írt, amelynek címe: "A magánélet varázslata. Avagy mit veszítünk, amikor mindent közkinccsé teszünk."

Mark Zuckerberg jegyezte meg nemrég az általa alapított Facebookról, hogy: "Itt megfigyelhető, hogy miként igazodnak a szociális szokások a technológiailag lehetséges dolgokhoz." Tény, hogy a virtuális térben a barátságok egérkattintás útján köttetnek, a legbizalmasabb információkhoz akár ismeretlenek is hozzáférhetnek, elmondhatóvá válnak a legtitkosabb vágyak, vagy csak megosztható, hogy épp milyen hangulatban vagyunk. A közösségi portálok egyediek abban a tekintetben, hogy nincsenek korlátok, nincs rögzítve, mi számít intimnek vagy tabunak és mi nem. Egy "kapcsolatban élek" meghatározás könnyen egyedülállóra változhat és a folyamatokat bárki valós időben nyomon követheti. Mindenki maga dönti el, mi számít az intimszférájának, azt megosztja-e és ha igen, milyen mértékben a kívülállókkal.


Mindez azonban veszélyezteti a egyéniségek kialakulását, illetve módosíthatja a személyiségeket. Hiszen korábban a társadalmak alapelemei az emberi egyének és pont a személyes mivoltuk különböztet meg két embert egymástól. Az online platformok azonban valamit kínálnak is cserébe, méghozzá olyasmit, ami sajnos a mai valódi társadalomra egyre kevésbé jellemző: az odafigyelést, a törődést. Ha valaki leírja, hogy beteg, akkor a Facebookon akár egy ismeretlen is jobbulást kívánhat neki. A valódi életben erre vajmi kevés esély lenne.

Ráadásul erős az összetartozás érzése. A közösségi portálokhoz csatlakozók úgy érezhetik, hogy ők valóban tartoznak valakikhez, egy csoporthoz. A kérdés azért is érdekes, mert a mostani korszakot sok szakember tartja az önmegvalósítás korának, amikor mindenki az lehet, ami és aki akar lenni. A helyzet paradox, hiszen számos felhasználó vágyik figyelemre, törődésre és keresi az önmegvalósítás lehetőségeit, közben azonban a legfontosabbat veszíthetek el: a személyiségüket.