A 300 főhőse jól megcsinálja a Grace klinika doktor nénijét és közben nem csak ők élvezik a dolgot, hanem meglepő módon a néző is.
Hirdetés
Nem is tudom, hogy jó-e az, ha egy film esetében az ember a plakátot megpillantva azonnal tudja, hogy mivel van dolga. Jó, mert a választást minden bizonnyal megkönnyítik, s nem jó, mert a kiszámíthatóságért a néző kér elnézést. Jelen esetben annyit árul el a Csúf igazság plakát, hogy Katherine Heigl a főszereplője, s ha az ember kicsit is ismeri a tévés színésznőből az egyik legkeresettebb mozis arccá váló Heigl filmjeit, akkor anélkül is kitalálja, hogy romantikus komédiáról lesz szó, hogy realizálná a plakáton tartott szívecskéket.
Egy szóval igaza volt annak, aki Heiglt valahol úgy jellemezte, hogy korunk Meg Ryanjéről van szó, más kérdés, hogy Heigl nyilván kikérné magának a skatulyát, biztosan az általa játszott nagyon is különböző figurákkal érvelne, de mi elhajtanánk őt, mert csökönyösen ragaszkodnánk álláspontunkhoz.
Szerencsére a Csúf igazság nem tipikusan rossz romantikus film, hogy mindenkit azonnal elijesszünk a megtekintésétől, hanem csak tipikus, melynek ha csak az első felét nézzük, akkor még ajánlanánk is, bár azon elmorfondíroznánk, hogy inkább férfitársainknak vagy a hölgyeknek. A történet ugyanis egy tévés producerről szól (Heigl), aki kap maga alá egy műsorvezetőt (nem úgy!), akit ki nem állhat bunkósága és párkapcsolatokról alkotott nézetei miatt. De persze a dolgok úgy alakulnak, hogy a műsorvezető (Gerald Butler) pár randi tanáccsal be kell, hogy bizonyítsa, valóban érti a szakmáját, a cél pedig a producer összehozása a szomszéd pasival.
Annak említését, hogy mindenki azonnal kitalálja, hogy mi lesz a film vége, ezúttal mellőzzük (ööö, vagy nem...), mint ahogy arra sem illik célozni, hogy magát a Pygmalion és a My Fair Lady óta klasszikus alaphelyzetet is láthattuk párszor mostanság. Igen, a szeleburdi randizóra gondolunk, aki követi a profi tanácsait. És bármennyire is le van rágva ez a csont, szerencsére még maradt pár cafatka rajta, hogy Robert Luketic rendező megcsócsálja kicsit.
És csodák csodájára ez a csócsálás működik. (Persze ez nem is akkora csoda, hiszen nem véletlenül rágták annyian a csontot, a formula bizonyítottan működőképes.) Működik, mert a két színész jól ráérzett egymásra, közös jeleneteik remekek, s ez bizony még azt is feledteti, hogy Heigl, hiába élvezi a szerepét, nem képes színészileg felnőni arra a szintre, amit akár az idétlen bohóckodás megkívánna, a mély érzelmekről nem is beszélve. Butler szerencsére lubickolásával feledteti felejthető partnernője bizonytalankodásait, s ezen a ponton kellene a remek mellékszereplőket kiemelni, akik a fő humorforrást szokták jelenteni az ilyen filmekben.
De nem emelünk ki mellékfigurákat, hiszen olyat is régen láttunk, hogy ennyire semmilyen legyen a körítés a két főszereplő mellett, leginkább a főhősnő által kinézett zsákmányhím (Eric Winter) jelentéktelensége zavaró, ami nem javít a film hihetőségén. Ellenben a bedobott ezeréves romantikus sablonok, mint a montázsos öltözködés vagy a pár perces táncjelenet segít a közönség filmnézése közben fennálló mosolygós állapotának fenntartásában.
Az a csúf igazság a Csúf igazság című filmmel kapcsolatban, hogy szégyentelenül panelekből építkezik és épp ezért kiszámítható. Azonban mindezt jól teszi, vérprofi hollywoodi módon, így a végeredmény is meglepően élvezetes, főleg ami az első óra slapstickszerű bohóckodását (már akinek bejön a műfaj, az idétlenkedés), amit nyilván a férfiak nagyobb élvezettel néznek. Sajnos a 60 perc után jön még egy 30 perces etap is, ami a legjobb indulattal is csak közepes, de ettől még a film végén mégis jó a hangulata lesz az embernek. És ez azért sem utolsó dolog.
rendező: Robert Luketic
forgatókönyvíró: Nicole Eastman, Karen McCullah Lutz, Kirsten Smith
zeneszerző: Aaron Zigman
operatőr: Russell Carpenter
producer: Kimberly di Bonaventura, Gary Lucchesi, Deborah Jelin Newmyer
vágó: Lisa Zeno Churgin
szereplők:
Gerard Butler (Mike)
Katherine Heigl (Abby)
Bree Turner (Joy)
Eric Winter (Colin)
Nick Searcy (Stuart)
jelenetet. De amúgy az egész film alatt képes úgy cuki lenni, hogy ne tini-film szintű mélységekbe taszítsa az egészet. (nem kell velem egyetérteni ;))
Nekem az elmúlt időszak legkellemesebb perceit okozó filmet jelentette a Csúf igazság. Biztos van egy csomó dolog, amibe beleköthetnék, de végre úgy álltam fel a moziban, hogy jól éreztem magam. A párom is nagyon sokat derült rajta, így azt sem mondhatom, hogy feminista vagy soviniszta nézőknek ajánlott... 2x ültünk be rá. Először kettesben, majd ismerősökkel...
Te ugye most viccelsz?! Tekintve, hogy a Tv2-es sorozatelpakolós hírre mit kommenteltél, tudnod kéne. Vagy nagyon fiatal vagy és esetleg az új generáció nyomi szlengjei kiszorítják a régieket, ezért nem ismered? Nemtom. Vagy "nem nőkben utazol", ezért ismeretlen számodra a dögös nő fogalma ?! :)
Ha visszanézed a kritikákat, akkor azonnal megtudod a fene rejtélyes kérdésre a választ. Nem is nagyon látni olyan kritikát, ami dvdripre lenne időzítve. Ez igen, az előző 3 meg nem. Ha valami jó az újságokban (még akkor is, ha 10 olvasója van), hogy minden filmet meg tudnak nézetni ingyen az arra kijelöltekkel. Premier előtt. Lásd Rémségek cirkusza, aminek most volt a vetítése.
Az véletlen, hogy a legtöbb filmkritika az sg-n akkor jelenik meg amikor kijön egy esetleges dvdrip, vagy r5 verzió magyar felirattal? Gyanítom ezt soha nem fogjuk megtudni.
Barátnőmmel megnéztem a filmet a hétvégén, egy jót szórakoztunk, vannak benne jó poénok. Az, hogy kiszámítható, francot sem érdekel, úgyis tudtuk, mire ültünk be a moziba. Többségben voltak a csajok a nézőtéren, de sok pár is volt, és természetesen nem is csodálkozik az ember ezen.
Tutajos...masneven faszallito..ha erre se esik le mit jelent,akkor vagy no vagy,vagy hulye...(vagy 8 even aluli,bar a dogos maca kifejezest szerintem mar ismerik ebben a korban:D)
Én most nyomtam ki a filmet fél óra után. Nem akarom ezzel szídni, de nekem elég volt. Bejönnek a romantikus filmek, főleg ha meg van fűszerezve egy kis iróniával, sőt komédiával, de nekem ez a film túl slampos. Tényleg kiszámítható az egész film. Rendkívűl mű (ami lejött az első fél órában). Ezzel a storyval és stílussal elég lett volna erre az évre a Nász ajánlat is.
Nyilván nem. Arra akartam utalni, hogy nekem Meg Ryan egy nagyon szolid sminkben (mintha nem lenne rajta) is nagyon bejött, kvázi mindegy milyen ruhában, míg Heigl-n többet kell tupírozni, mert amúgy nálam tök átlagosnak tűnik, több kell a hatáshoz. Nincs olyan erős alap kisugárzása.
2 napja néztem meg, tetszett, a kritika viszont találó. Heigl mint a mai kor Meg Ryanje? Háát, keresettségben lehet, nekem valahogy mégsem annyira erős,karakteres, valahogy nem jön le a váaszonról. Meg Ryan bármilyen helyzetben aranyos volt, és bár Heigl jó nő, még dögös is, de ehhez 'meg kell csinálni' - értsd jól: smink, haj, ruha. Butlerre viszont csak jót tudok mondani, nagyon jól hozza a karaktert. Benne még nem csalódtam (Operaház fantomja óta imádom).