Mezei katonákon kívül gyakran találkozunk még robotpáncélban ülő bajtársaikkal, akik az agresszív támadást részesítik előnyben, bízva a páncél sebezhetetlenségében, náluk sajnos már nem ennyire kiegyensúlyozott az MI: mivel a hátuk közepén található a jól megvilágított gyenge pontjuk, ezért hajlamosak azt gyakran szabadon hagyni, hogy legyen esélyünk lecsapni őket, ami ebben a formában kicsit illúzióromboló. A felhozatalt néhány támadó helikopter teszi teljessé, amelyek viszont teljesen átlagosan viselkednek: közelebb repülnek, távolabb repülnek, lőnek párat.

Hirdetés

A Bionic Commando sajnos nem az lett, amit vártunk tőle, túl merev a dizájn, és nem mer elrugaszkodni a bejáratott formuláktól. Ha kevésbé venné komolyabban önmagát, és el mert volna távolodni a pillanatok alatt fel- és kiismerhető ugrálás-harc-ugrálás-harc-főellenség-ugrálás-harc formulától, melyhez oly kínosan ragaszkodik, akár még emlékezetes is lehetett volna. Így sajnos csak a neve emeli ki a tömegből, mert fájdalmasan átlagosra sikerült.

Grafika: A játék úgy néz ki, mintha évekkel ezelőtt jelent volna meg Xbox 360-on: a textúrák elmosódottak, a látótávolság kicsi. Csúnyának azért nem mondható, de sokkal szebb játékokat láttunk már évekkel ezelőtt is.

Kezelőfelület: Nagyon érződik rajta, hogy konzolportról van szó: egymásba ágyazott menük, egy-két opcióval, amelyeket így konzolon könnyebb kiválasztani, de PC-n csak idegesítő. A fejezetválasztáshoz például öt-hat menün kell átugranunk, miközben kettő-hárommal is megoldhatták volna. Összességében átlagon aluli és gyakran idegesítő.

Játszhatóság: Az oszlopok, falak, fák és gerendák közti ingadozás megunhatatlan lenne, csak a szűk pályák miatt nem tudjuk maximálisan kiélvezni, és érdemes felkészülni arra, hogy a nagy lendület miatt észrevehetetlen radioaktivitás miatt sokszor el fogunk halálozni, ami hosszabb távon idegesítővé válik. A harc megvalósítása különösebben nem szórakoztató, de ott legalább a mesterséges intelligencia kárpótol érte.

Intelligencia, nehézség: Az intelligencia az, amiről csak dicsérő szavakban tudok beszélni, ettől kezdve ezt fogom alapul venni, ha más játékok mesterséges intelligenciáját értékelem. A katonák elképesztően okosan viselkednek, túl akarják élni az összecsapásokat, és emiatt igazi kihívást jelentenek. Sajnos az összképet a nehézség értékelésében lerontja a radioaktív területek már említett "láthatatlansága", de az MI önmagában megérdemelné az öt pontot.

Hangok, zene: A háttérzene semleges, nem fogjuk rá felkapni a fejünket, de ez a legtöbb játékra igaz. A szinkronhangok becsületesen végzik a munkájukat (Mike Pattonért bónusz vállveregetés a készítőknek), a többi hang pedig felejthető.

Összegzés: A Bionic Commando többnek ígérkezett, mint amit végül sikerült kihozni belőle. A játékmenet lényegében egy felejthető Spiderman-klón, a történet ócska, hangulata nem igazán van. Aki szeret nagy magasságokban lengedezni, az találhat benne élvezetet, de lényegében egy gyenge közepes akció-platformjáték, amelyre hamarosan senki nem fog emlékezni.