Juli Zeh német írónő hevesen ellenzi a megfigyelési államok kiépítésére vonatkozó törekvéseket. Kritikáját nemrég két könyvben is megfogalmazta.

Hirdetés

A jogász végzettségű írónő egyik művének címe Corpus Delicti, a másiké Támadás a szabadság ellen. Utóbbiban - szerzőtársával, a Bécsben élő Ilija Trojanov íróval együtt - a polgári és emberi szabadságjogok szisztematikus leépítése ellen emelte fel a szavát. Zeh gyakran bírálja például Wolfgang Schäuble német belügyminisztert és tavaly panaszt nyújtott be a Német Alkotmánybírósághoz az elektronikus útlevél ellen.

A sci-fi regénynek számító Corpus Delicti eredetileg színházi darabnak készült, majd a Slut nevű banda segítségével hangos novellaként is feldolgozták. A műben az emberiség ugyan legyőzte a háborúkat, az éhezést és a betegségeket, de a harcban elveszítette a szabadságát. A jövőbeni rezsim az egészségideológián alapul,ahol minden polgárnak kötelessége egészségesnek és fittnek lenni.

"A Corpus Delictire úgy tekintek, mint egy a mai társadalomnak küldött figyelmeztetésre. Csak azért írtam a jövőben játszódó regénynek, hogy eltúlozhassak dolgokat. De a könyvben megjelenő mentalitás már most is jelen van. Jó példa erre, hogy egyre fontosabb az életünkben az egészség és az elégedettség, elég például csak a magukat majdnem halálra éheztető, fiatal lányokra gondolni, akik szeretnének minél soványabbak lenni. De említhetők azok az emberek is, akik az egészségmániájuk miatt lesznek végül betegek" - jelentette ki Juli Zeh.

Az írónő elmondta, hogy azért fordult a Német Alkotmánybírósághoz az elektronikus útlevél miatt, mert ujjlenyomatokat alapvetően a bűnözőktől szoktak venni. Vagyis, aki ezt hagyja, az később könnyen úgy érezheti magát, mintha potenciális bűnöző lenne. Zeh hozzátette: ellenzi, hogy a társadalom minden tagját potenciális terroristáknak állítsa be az állam. A másik érve pedig az volt, hogy senki sem tudott neki érdemi magyarázatot adni arra a kérdésre, hogy miért van erre az egészre szükség? Az útlevelek korábban is biztonságosak voltak, csak egyes esetekben kerültek elő hamisítványok. Az igazi cél éppen ezért az, hogy Brüsszel egy központi nagy adatbázist tervez minden európai uniós állampolgár biometrikus adatai számára.

"Tény, hogy bizonyos esetekben szükség van kisebb változtatásokra, hogy a hatóságok képesek legyenek felvenni a harcot az egyre kifinomultabb bűnözőkkel. De téves az az elképzelés, hogy a bűnözők az összes módszerüket megváltoztatták és hogy az internet lett a bűnözés új játéktere. A tervek ugyanúgy készülnek, mint korábban. Ha például két betörő egy kocsmában üldögél és a következő akciót tervezi, ott sincs jelen az állam. Alapvetően rossz a szokásos kérdés, hogy azért félnek az emberek, mert takargatnivalójuk van? Nos, úgy gondolja az állam, hogy ha valakinek nincs takargatnivalója, az mindent áruljon el magáról. De ez nem így van. Mindenkinek biztosítani kell azt a jogot és lehetőséget, hogy a négy fal között zavartalanul lehessen, függetlenül attól, hogy van-e takargatni valója vagy nincs. A titkokhoz való jog hozzátartozik az emberi méltósághoz.

S hogy miért érdeklődöm ennyire a téma iránt? Nos, nem szeretem például, ha valaki a vállam fölött beleolvas a leveleimbe vagy a számítógépemen írt szövegeimbe. S még kevésbé szeretem, hogy ha ezt az állam teszi" - nyilatkozta a szerző. Az írónő kitért arra is, hogy az emberek azért nem foglalkoznak például a térfigyelő kamerákkal, mert ezek szinte észrevehetetlenül és csendben teszik a dolgukat. Másrészt megfélemlítették őket a terrorizmussal való fenyegetésekkel. Sokan éppen ezért tényleg úgy érzik, mintha szükségállapotban élnénk és mindent engedélyezniük kell az államnak.

"Változások azért megfigyelhetők. Egyre többen demonstrálnak a megfigyelési államok ellen, az újságok és a média foglalkozik a témával. Az elmúlt hónapokban számos konszernről derült ki, hogy titokban ellenőrizték a munkatársaikat. Ugyanaz a helyzet, mint a környezetvédelemmel. Annál is el kellett telnie egy kis időnek" - szögezte le Juli Zeh.