A rádiótechnológiás azonosítóchipek rendkívül hasznos kiegészítő eszközöknek bizonyultak számos területen. Van azonban egy komoly hátrányuk, amire csak most gondoltak a szakemberek.

Hirdetés

Az RFID-chipek számos információt tudnak tárolni. A segítségükkel megtudható, hogy egy adott terméket mikor és hol gyártották, milyen összetevőket vagy alkatrészeket tartalmaz, mikor került a raktárba és a boltba stb. Ezek a megoldások a logisztika mellett hasznosak a termékek nyomon követésében, megakadályozhatják a lopásokat is. Ezek hasznos dolgok és úgy tűnt, hogy az RFID-chipek hosszú távon kiválthatják a hagyományos vonalkódokat. Most derült ki azonban, hogy van egy komoly probléma, amire úgy tűnik, senki sem gondolt. A hiányosságra a német Szövetségi Környezetvédelmi Hivatal (UBA) által készített tanulmány hívta fel a figyelmet.

A szakemberek nem gondoltak arra, hogy mi történik, ha újrafeldolgoznak egy terméket. Az RFID-chipek kifejlesztésekor ez nem volt szempont, így a kutatók is elfeledkeztek erről a területről. Jelenleg egy RFID-chippel ellátott üveg esetében gyakorlatilag lehetetlenné válik az újrafeldolgozás. A chipekben alkalmazott alumínium és szilícium egyrészt sokkal törékenyebbé teszi az üveget, másrészt elszínezheti azt. A megoldást az újrafeldolgozható anyagokból készülő vagy a fémmentes azonosítók jelenthetik.

A probléma súlyosságára jellemző, hogy napjainkban csak Németországban 86 millió RFID-chipet hoznak forgalomba, ezek közül 20 millió kerül csomagolásokra. Utóbbiak újrahasznosítása viszont pont e kiegészítők miatt rendkívül nehéz. A kérdést mielőbb meg kell oldani, hiszen az UBA becslései szerint 2020-ra a használt RFID-chipek száma elérheti majd a több mint 23 milliárd darabot. Amennyiben minden a régiben marad, úgy a 2007. évi kereken 7 tonnás réz-, alumínium- és ezüstmennyiség 2020-ra 770 tonnára nőhet. Ha a gyógyszerek csomagolásain is elterjednek a rádiótechnikás azonosítók, akkor ezt a mennyiséget 2020 előtt elérik.

Az UBA munkatársai kiszámították, hogy amennyiben a hulladékfeldolgozó cégeknek és a szakembereknek ezt a kérdést nem sikerül megoldani, akkor csak a német gazdaság évente 40 millió eurós kárt szenvedhet. További plusz költségtényezőt jelenthetnek az alkalmazott fémek újrahasznosításához kapcsolódó kiadások. A Szövetségi Környezetvédelmi Hivatal szerint minél előbb párbeszédet kell kezdeményezniük egymással az RFID-gyártóknak, a hulladékfeldolgozóknak és a kutatóknak.< Ezenkívül olyan új chipeket kell kifejleszteni, amelyek akár felragaszthatók az üvegekre és ezáltal egyszerűen leszedhetők a hulladékfeldolgozó üzemekben.