Haumea, a Naprendszer legkülönösebb objektuma
2009. június 26. 05:24, péntek
A Kuiper-öv törpebolygói és egyéb objektumai felettébb különös társaság, a csillagászok azonban egy eddiginél furcsább objektumot tanulmányoznak.

Hirdetés

Mike Brown és munkatársai a Caltech Palomar Obszervatóriumában 2004. december 28-án fedeztek fel egy apró égitestet, ami az 2003 EL61 jelölést kapta, illetve akkoriban stílszerűen Santa (Télapó) néven emlegették. Később David Rabinowitz, a Yale Egyetem tudósa, Brown egyik felfedezőtársa indítványozta Haumea, Hawaii termékenység-istennője nevét, akit a mitológia a kővel is azonosított, mivel az időközben törpebolygó, konkrétan plutoid besorolást kapó 2003 EL61-t akkoriban leginkább egy jókora kőkupacnak vélték. Méretét tekintve körülbelül akkora, mint a Plútó, míg tömege mindössze harmada az egykori bolygónak, alakja pedig olyan, mint egy "nagy összenyomott szivar", legalábbis Mike Brown ilyennek látja.

Alakjától kezdve egészen holdjaiig bezáróan a Haumea minden elemében tartogat meglepetéseket, ugyanakkor sok mindent elárulhat a Naprendszer ütközéseinek történetétől, valamint a Neptunusz pályája mögött húzódó Kuiper-öv korai közegéről.

A törpebolygót felfedező csillagászok elsőként egy fluktuációra lettek figyelmesek az objektum fényét illetően, az égitest két óránként körülbelül 25 százalékkal fényesedett, majd halványodott (A mellékelt képen láthatók a szélsőségek). Egy kerek égitestet feltételezve a megfigyelés arról tanúskodott volna, hogy az objektum két óra alatt tesz meg egy teljes fordulatot, ez a nyaktörő sebesség viszont széttépne egy törpebolygót, magyarázta Brown. A csillagászok végül megállapították, hogy a Haumea alakja ellipszoid, így egy fordulatot 4 órára becsülnek, amivel még mindig elmondhatja magáról, hogy a Naprendszer leggyorsabban forgó objektuma. Fura alakja is ennek a gyors forgásnak az eredménye, ami jókora dudort eredményez az egyenlítőjénél, taglalta Brown. A Haumea hiperaktív forgása miatt igen érdekes gravitációt tapasztalhatnánk meg, ha a felszínen állnánk, jóval kevésbé tartana a felszínen minket, mint a Föld gravitációja. "Minél gyorsabban forog egy égitest, annál inkább ki akar hajítani" - tette hozzá Brown.

A Haumea rögbilabda alakja és szédítő sebessége mellett több más furcsasággal is rendelkezik, például egy szokatlan holddal. Magában a hold tényében nincs semmi rendkívüli, ez több Kuiper-öv objektumnál is megfigyelhető, az esetek többségében - ahogy az lenni szokott - a nagyobb objektum gravitációja foglyul ejtett egy kisebb égitestet. A Haumea holdja, a Hi'iaka azonban nem illik be a sorba. "Túl kicsi egy befogott objektumhoz" - mondta Brown. Mivel a hold vízjégből tevődik össze, vagyis gyakorlatilag egy keringő jégkocka, nagy valószínűséggel a törpebolygó felszínéből szakadhatott ki egy ütközés során. A Haumea elég nagy ahhoz, hogy a Földhöz hasonlóan differenciálódjon, vagyis a legnehezebb alkotóelemei a mag felé süllyedjenek, míg a legkönnyebbek, különös tekintettel a vízjégre, a felszínen maradjanak. Tehát az ütközéskor a kilökődött darabok főként tiszta jégből tevődtek össze, folytatódik a gondolatmenet.

A Hi'iaka későbbi megfigyeléseiből sikerült meghatározni a pályáját, ami egy újabb meglepetéssel, egy második holddal szolgált, a Namakával. Egyetlen ismert Kuiper-öv objektum sem birtokol egy holdnál többet. A Namaka a Haumeát ért ütközés egy másik terméke.


Fantáziarajz a törpebolygóról és két holdjáról

A feltételezett ütközés elárult valamit a Kuiper-övről. A Haumea egy elég nagy objektum, amit valami hasonló méretű égitest találhatott el. "A meglehetősen nagy objektumok ritkák" - mondta Brown, tehát vagy egy rendkívül valószínűtlen esemény következett be anno, vagy a korai Kuiper-övben sokkal több nagyméretű égitest volt, mint jelenleg. A csillagászoknak nincs ötletük, mi történhetett ezekkel az objektumokkal, ütközések során elaprózódtak, vagy valamilyen más okból tűntek-e el.

A Hi'iaka és a Namaka nem az egyedüli melléktermékei az ütközésnek, kisebb szilánkok szintén leváltak a törpebolygóból, melyek az "anyabolygóhoz" hasonló pályán keringenek a Kuiper-öv körül. "A legnagyobbak elérik a 100 mérföldes átmérőt is, a legkisebbek pedig nem nagyobbak egy jéggömbnél" - mondta Brown. A Haumea név ezek ismeretében tökéletesen ráillik az objektumra. Haumea gyermekei, Hawaii istenségei, köztük Hi'iaka és Namaka mind a belőle kiszakadt darabokból születtek.

Brown és kollégái megtalálták a Haumea 10 legnagyobb darabját a Kuiper-öv mentén szétszóródva, melyeket az istennő gyermekei után neveztek el. Valószínűleg több másik is előbukkan majd, vagy már meg is találták, csak még nem sikerült a méretes törpebolygóhoz társítani. "Rá kellett jönnünk, hogy a már ismert Kuiper-öv objektumok csupán szilánkok" - összegzett Brown, hozzátéve, hogy ritka alkalom, hogy egy ilyen ütközés darabjait össze lehet gyűjteni, a Kuiper-öv egyedülálló hely ilyen szempontból. A szilánkok és eloszlásuk tanulmányozása nem csupán a Haumeát szétdaraboló ütközésre derít fényt. Segíthet a tudósoknak jobban megérteni más hasonló ütközéseket, például azt, ami bolygónk holdját is létrehozta, esetünkben a bizonyítékok ugyanis már réges-rég szétszóródtak.



Elég kaotikusan mozognak a Kuiper-öv objektumai (KBO). Itt több ismert KBO pályáját láthatjuk, pirossal kiemelve a 2004 XR 190 (Buffy).

A Haumea és jeges törmelékei egy másik furcsasága, hogy ellentmondanak a csillagászok egy Kuiper-övről alkotott nézetének. A szakemberek sokáig úgy vélték, hogy a terület pora minden objektumot beborít, elfedve valódi felszínüket. Itt azonban ragyogó jégkockákról beszélünk, figyelmeztetett Brown, akinek elképzelése sincs, miért nem telepedett meg a por ezeken a jégszilánkokon.

Több más, a fentieknél alapvetőbb kérdés is válaszra vár még a Haumeával kapcsolatban. Ilyen például a pontos alak és a belső szerkezet meghatározása. A csillagászok tudják, hogy a plutoida sziklás maggal rendelkezik, de hogy ezen belül létezik-e még egy nehezebb vasmag is, az nem egyértelmű. A Haumea holdfogyatkozásai segíthetnek ennek megállapításában, egy vasmag erősebb vonzása ugyanis észlelhető változásokat idézne elő a holdfogyatkozások ütemében.

Brown és munkatársai az elkövetkező években ezeket a változásokat fogják megfigyelni földi távcsöveik segítségével. A Haumea holdjainak megfigyelései az objektum tömegének a meghatározásához is támpontokkal szolgálhat, amihez egy érdekes észlelés erejéig a felújított Hubble űrtávcső is csatlakozni fog néhány héten belül. A Hubble a törpebolygó két holdjának az együttállását figyeli meg, egy olyan eseményt, ami csak kétszer fordul elő 300 évente, ezzel is segítve a két hold Haumea körüli pályájának behatárolását és a holdfogyatkozások földi észlelésének pontosítását.
Laptopok

Már 49 900 Ft-tól!

E-book olvasók

Már 17 043 Ft-tól!

Tablet PC-k

Már 23 140 Ft-tól!

LCD monitorok

Már 19 800 Ft-tól!

részletek » részletek » részletek » részletek »
Megosztás
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
 

IT/Tech, Hardver
Tudomány, Mobil, Film, Játék
Hirdetés



Hozzászólások
A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
2009. jún. 29. 19:01 | galéria | válasz | #23
Beleolvastam a Neumann-szondákba is. Érdekes. A legérdekesebb azonban, hogy eddig egy ilyent sem találtunk.
2009. jún. 29. 18:54 | galéria | válasz | #22
Ja, bocs, a magyar tudja.
(Berágtam a hu-wikire, és mostanában egyből az angollal indítok.)
2009. jún. 29. 18:53 | galéria | válasz | #21
Mi ez a Bracewell-szonda?
Nem vagyok lusta, az angol wikin rákerestem, de nem ismeri.
Pares  
2009. jún. 29. 12:20 | válasz | #20
Mit nem értesz?
2009. jún. 29. 12:06 | galéria | válasz | #19
nem vágom.
2009. jún. 29. 09:06 | válasz | #18
a cikk végén választ kaptam a kérdésemre, hogy miért nem irányítják oda a hubble-t, hiszen ha galaxisokat lát, akkor ilyen közeli ojjektum nem eshet nehezére. vagy van más akadálya?
Pares  
2009. jún. 28. 11:42 | válasz | #17
Bracewell-szonda jégbefagyva?
Bandew  
2009. jún. 28. 10:21 | válasz | #16
Feltéve ha valaha is kialakult ott az élet. Egyébként a vizalapú élethez meg kell a szén. Összességében a viz elég gyakori az űrben, szal tényleg lényegtelen, hogy van-e, nekünk csak kurv@nagy mázlink van, amit fel sem fogunk.
2009. jún. 27. 17:45 | válasz | #15
Ott is ahol nincs.
Sir Ny  
2009. jún. 27. 10:05 | válasz | #14
de, ahol van víz, ott képes az élőlény megmaradni.
2009. jún. 27. 00:16 | válasz | #13
A víz nem jelent semmit, legalábbis nem jelenti azt hogy élet van és azt sem hogy képes valami élőlény megmaradni
2009. jún. 26. 23:37 | válasz | #12
Menjen oda a Bruce Willis kapálni...
2009. jún. 26. 17:11 | válasz | #11
Szerintem küldjünk embert rá, hogy térképezze fel, hiszen egy ember 100x annyi vizsgálatot tud elvégezni egy mp alatt mint egy gép, tehát megéri.
Azzal, hogy ez nagy valószínűséggel az űrhajósok életébe fog kerülni nem kell törődni, hiszen egyrészt önként fognak rá jelentkezni, másrészt meg áldozatokat sajnos mindíg is követelt "az űr meghódítása"
Ja, és itt nagyobb is az esély vizet találni, mint a Marson, ami pedig mint tudjuk alapvető eleme az életnek
Sir Ny  
2009. jún. 26. 14:12 | válasz | #10
nekem a régi jobban bejött.
snorbi  
2009. jún. 26. 14:03 | válasz | #9
"vagy valamilyen más okból tűntek-e el"
Valszeg bányaként használta el őket egy másik civilizáció :)
Tsol  
2009. jún. 26. 13:18 | galéria | válasz | #8
Inkább egy új típusú halálcsillag!
Ahoy  
2009. jún. 26. 12:55 | válasz | #7
Ez nem egy alien anyahajó?
2009. jún. 26. 11:19 | galéria | válasz | #6
Van-e köze a Haumeának a Haunebuhoz?
2009. jún. 26. 11:11 | válasz | #5
csak nehogy a ter....
jackcsabi   "Rest in Peace jackcsabi" 
2009. jún. 26. 11:00 | galéria | válasz | #4
Az jó volt
Nos  
2009. jún. 26. 10:39 | válasz | #3
Néhány kérdésre nem kaptunk választ. Mi lesz ebből, ha kikel, mikor kel ki, háziasítható-e és hol van aki tojta?

Tsol  
2009. jún. 26. 10:08 | galéria | válasz | #2
Mézga Aladár is járt egy ilyen bolygón.
bvalek2   "Rest in Peace bvalek2" 
2009. jún. 26. 09:40 | válasz | #1