Az E3 a konzolok árait illetően is tanulsággal szolgált: a játékokat fejlesztő cégek szerint csökkenteni kellene azokat, míg a gyártók elégedettek a jelenlegi szintekkel.

Hirdetés

A Bloomberg által készített interjúkból jól látható, hol húzódik meg a határ a játékokat fejlesztő, illetve az azokat kiadó cégek, valamint a konzolok gyártói között, legalábbis ami a népszerű hardverek árait illeti. Míg az előbbi csoportba tartozó versenyzők nagyon szívesen vennék a konzolok árainak csökkentését (különös tekintettel a jelenlegi gazdasági helyzetre, amely nem tesz jót az eladásoknak), addig az utóbbi tábor tagjai inkább kivárnak.

Példaként említhető az Activision vezérigazgatójának kijelentése, miszerint a hardvergyártóknak végre fel kell ismerniük a jelenlegi nehézségeket és ennek megfelelően szükséges beárazniuk saját termékeiket. Ezen véleményhez csatlakozott a GameStop vezére, aki szerint a jelenleg alkalmazott árak egyszerűen nem állják meg a helyüket, és amennyiben a gyártók valóban hozni szeretnék az idei évre előirányzott eredményeket, mindenképpen lépniük kell. A szoftveres oldalon tehát a partnerekre várnak, akik azonban nem túl sok hajlandóságot mutatnak a konkrét lépések megtételére.

Ami a Nintendót illeti, itt igazán nem lehet mit felhozni a cég ellen, jóllehet ők a nyereségességet megtartva csökkenthetnék a Wii árát - erre azonban még nem szorulnak rá, az eladási eredmények eddig őket igazolják. A Microsoft a maga részéről igyekezett lecsupaszítani konzolját, ennek eredményeként pedig a legolcsóbb változat immár a Wii-hez hasonlóan 250 dollárt kóstál, amit korábban álomhatárnak, illetve ahhoz közelinek írt le a legtöbb elemző. A Sony gondja pedig az, hogy még mindig nagyjából 50 dollárt buknak minden egyes eladott PlayStation 3 készüléken, így nincs okuk előreszaladni.

Ezen utóbbi kitétel nagyon fontos, hiszen így azt is megérthetjük, miért nem létszükséglet a Sony számára az eladási adatok javítása - még mindig könnyebben megemészthető, ha százezer készülék esetében buknak ennyit, mint ha egymillió példánynál történne ugyanez. Így tehát ők a kivárást választják, és amikor a gyártási költségek a megfelelő szintre süllyednek, valószínűleg elgondolkodnak majd az árcsökkentésen.