Kiadó: Southpeak Interactive
Fejlesztő: Replay Studios
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: Pentium 4 3 GHz, 512 MB RAM, 256 MB V-RAM, 6 GB HDD
Ajánlott: Pentium 4 3.2GHz, 1GB RAM, GeForce 6600 vagy Radeon X1300, 6GB HDD
Hasonló játékok: Thief-sorozat, Hitman-sorozat
Kategória: külsőnézetes akció

A II. világháború számos játékfejlesztő stúdiót megihletett már az évtizedek alatt, az ebben a tematikában fogant alkotások pedig legtöbbször a stratégia, valamint az FPS stílusból kerültek ki. A Velvet Assassin ilyen téren különbözik társaitól, sőt, valamennyire még egyéninek is mondható, hiszen egy valamikor valóban élt kémnő kalandjait meséli el nekünk. Ebből kifolyólag már sejthetjük, hogy nem egy agyatlan vérengzést kaptunk tucatjátékként aposztrofálva, hanem egy adrenalintól túlfűtött és izgalmas kémkedős alkotást.

Mielőtt mélyebben elmerülnénk a játék történetében és opcióiban, érdemes néhány szót ejteni a Velvet Assassin életútjáról. A játék valamikor Sabotage néven lett bejelentve, amely koncepcióját tekintve megegyezett a cikkünk tárgyát képező Velvet Assassinnal, tartalmilag viszont teljesen más volt. A produktum előtte is megélt még két másik nevet, azonban ezek rendre a kukában kötöttek ki - vagy kiadói csőd miatt, vagy más játékokkal történő egyezés miatt. (A Pandemic stúdiójában ugyebár jelenleg is készülődik egy Saboteur nevű játék, hasonló alapkoncepcióval.) Nagy nehézségek árán ugyan, de végül csak elkészült a Replay Studios projektje, mint már tudjuk, Velvet Assassin név alatt.

A történet középpontjában Violette Summer áll, aki ugyanezen a néven, kémnőként valóban ténykedett a II. világháború során, sőt, szakmájában tekinthetjük őt az egyik leghíresebbnek. Az 1921-ben született hölgy 19 évesen kötött házasságot egy magyar származású úriemberrel, aminek hatására Violette Szabo néven vonult be a történelembe. A játékba azért nem így került be, mert családja, illetve ma élő leszármazottai nem engedélyezték a név használatát. A kémnő két bevetésen vett részt élete során, az elsőből sikeresen vissza is tért. Louise kódnév alatt szabotázsakciókat hajtott végre a megszállás alatt álló Franciaországban. A második bevetése azonban balul sült el, elfogták, majd hosszú kínzások után 1945. február 5-én kivégezték.


A játék sztorija sajnos nem, vagy csak kevés helyen, és ott is minimálisan (inkább koncepcióját tekintve) kötődik Violette eredeti történetéhez. A betöltés után egy kórházi ágyon fekszünk, és álmainkban idézzük fel az elmúlt napok, hetek történéseit. Mi sem természetesebb annál, hogy így, a felidézett emlékek alapján kerülünk a játékba. Minden egyes küldetés előtt Violette visszaemlékezik az eseményekre, a bevetés minden egyes apró momentumára, majd megkapjuk az irányítást, és indulhat is a szabotázsakció.

Világmegváltó történetre és feladatokra senki se számítson. Az alkotás kereteiben feladataink kimerülnek a lopózzunk be valahová, ott lopjuk el ezt, öljük meg azt, és meneküljünk el onnan klisékben. Ironikus módon azt is mondhatnánk, hogy a sztori maga a történelem, de ez természetesen nem teljesen igaz, hiszen a fejlesztők rengeteg ötletet a fantáziájukra bíztak. Ennek ellenére egy kicsit szomorkás és melankolikus sztorivonal alakul ki előttünk, amely az utolsó pálya végén kicsit zavarosan ugyan, de kiteljesedik, és biztos lesz olyan, aki könnyfakasztó pillanatoknak fogja megélni ezeket a képsorokat.

A bevetések előtt természetesen maga Violette mondja el nekünk szomorkás hangján az előttünk álló megpróbáltatásokat. Itt adjunk is mindjárt egy plusz pontot a szinkronszínésznek, hiszen ilyen "halálba-beletörődött" hangon előadni valamit nem kis feladat. A sztoriról még annyit érdemes tudni, hogy a vége felé már kilépünk az álomvilágból, azonban bővebbet nem érdemes elmondani erről, mindenki fedezze fel maga a Velvet Assassin ezen részeit, hiszen ez csak úgy lesz valódi élmény.


A játék stílusa a hátsó nézetes kategóriába sorolható. Azon belül is a lopakodást és a lesből támadást helyezi előtérbe a program, de természetesen lesznek helyzetek, mikor muszáj lesz elővenni hangosabb fegyvereinket is, hogy elcsendesítsünk néhány német katonát. Az alkotásban fontos szerepet kaptak az árnyékok, így kézenfekvő volt, hogy a pályákat vagy földalatti sötét bunkerekbe, csatornákba helyezzék, vagy esti, éjjeli órákra a szabad ég alatt. Találkozni fogunk ugyan napsütéses pályákkal is, de árnyékok, menedéket nyújtó tereptárgyak ott is fellelhetőek, így komoly gondunk nem lesz a köddé válással.

Egy-egy aktuális feladat végrehajtása érdekében számos német tisztet, vagy közkatonát kell eltennünk láb alól, akik általában elég butácskák, lineáris útvonalon járőröznek, butaságokról fecsegnek egymás között, és ha jó kedvük van, akkor még korabeli slágereket is dalolnak nekünk. Az ellenségeink tehát nem is annyira ők lesznek, hanem sokkal inkább a fény. A játékmenet során árnyékból-árnyékba lopózunk, és általában lesből, hátulról támadunk.

Egy pályarész számos módon megoldható, és annak ellenére, hogy lineáris úton haladunk a cél felé, a leszámolás megoldásánál már nincs megkötve a kezünk. A lényeg, hogy ne csapjunk zajt, és csendben végezzük a dolgunkat. Akadnak egész egyszerű megoldások is a vérengzésre, de lesz olyan is, amikor olyan bonyolult helyzetekkel találkozunk, amelyek megoldása első nekifutásra nem biztos, hogy sikerülni fog. Mivel a mentés automatikusan történik a Velvet Assassin alatt, ez elég idegesítő lesz, de megszokható, ráadásul viszonylag jó helyeken vannak elhelyezve ezek a mentési pontok.