A Braid tehát, mint a fenti sorokból is kiderülhetett, nem egy egyszerű alkotás. Bár rövidsége miatt nem nyújt annyi lehetőséget, mint egy jól megtermett RPG játék, így is sokkal szórakoztatóbb kortársainál. A logikánk és időzítésünk kombinációját magas szintre emelő produktum kötelező darab azoknak, akiknek az utóbbi időben a Portal-féle, vagy az ismeretlenebb, nem agyonreklámozott játékok jelentettek kikapcsolódást, hiszen nem csak egy aranyos kis történettel, de egy igazi agytornával is gazdagabbak lehetünk a Braid megvásárlása után. Továbbá mindenképpen kiemelt figyelmet érdemelnek a zenék és a szépen megfestett hátterek, amelyek már-már a művészi kategóriába helyezik a játékot, hiszen ha létezik a játékvilágban művészet, akkor a Braid mindenképpen annak tekinthető.

Hirdetés

Grafika: Alacsony költségvetésű játékról beszélünk, ennek ellenére hihetetlenül csodálatos és színes világ tárul elénk a betöltés után. A háttereket és a puzzle-darabokból összerakott képeket akár olajfestményekkel is párhuzamba lehetne hozni, de hasonló jókat lehet elmondani a pályaelemekről is, amelyek egyszerűek ugyan, de gondosan megválogatott, szemnek barátságos színekből építkeznek. Karakterünk amilyen kicsi, annyira interaktív rajta minden. Futás, vagy ugrás közben mozog a haja, a nyakkendője, de még az öltöny felsője is, egyszóval a látvány pazarnak nevezhető.

Kezelőfelület: A menü egyszerű, de nagyszerű, nincs elrejtve semmi, minden hamar megtalálható. Ugyanez elmondható a játékban elénk táruló képről is, hiszen semmi felesleges információ nincs feltüntetve, csak a kirakós darabjai a bal felső sarokban, ezenkívül az egész képernyőt betölti a pálya csodálatos és színes világa.

Játszhatóság: Igazi klasszikus irányítással találkozunk a Braid betöltése után, hiszen a jobbra-balra nyíl mellett egyedül az ugrással (alapesetben Space), és az időlassítás billentyűjével (alapesetben bal-Shift) kell ügyeskednünk. A gyorsabb időutazás eléréséhez még a fel-le nyilakkal is bűvészkedhetünk, hiszen ezáltal utazhatunk az időben előre is, ha egyszer már sikerült visszatérnünk a múltba.

Intelligencia, nehézség: A pontszámból itt mindenképpen le kell venni egy keveset, mivel bizonyos fejtörők valóban túlontúl nehézre sikeredtek, és akinek nem vág úgy az agya, mint a borotva, elsőre nem biztos, hogy meg tudja fejteni a lényegét. Természetesen megtehetjük azt, hogy a pályákon csak átrohanunk, ahogyan valamikor a Mario esetében megtettük, de akkor éppen arról maradunk le, ami a Braid betöltése után élménynek nevezhető.

Hangok, zene: A hangok egyértelműen hozzák azt a szintet, amit a játéktól első ránézésre elvárnánk, azaz nem realista hanghatásokkal fogunk találkozni, hanem inkább aranyos effektekkel. A zenék esetében már más a helyzet. Minőségileg magas szintet képviselnek, ehhez kétség sem férhet, és érdekes darabokkal is találkozhatunk egy-egy világ betöltése után. Stílus szempontjából elég nehéz besorolni őket, hiszen nem a szokványos háttérzenék, hanem leginkább melankolikus, de ugyanakkor dallamos ambient darabok ezek, amelyeken leginkább a szintetizátor és a hegedű dominál, az összkép pedig valami hihetetlenül nyugtató és játékba illő.

Összegzés: Nincs tökéletes játék, ez tény. Biztosan sokan nem értenek majd egyet az öt csillagos osztályzattal (amely nem is színtiszta 5-ös), de meg kell jegyezni, hogy a Braid nem hasonlítható össze a mai kor játékaival, nem hozható párhuzamba egyetlen grafikaorientált darabbal sem. Ezt az alkotást egy teljesen más megközelítésből kell vizsgálni, értékelni, és játszani is. Ez a játékvilág művészete… Vagy csak elfelejtettük volna mennyire jó és kreatív alkotások voltak régebben?