Kiadó: Electronic Arts
Fejlesztő: Electronic Arts Redwood Shores
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: Pentium 4 2.8 GHz, 1 GB RAM (XP), 2 GB RAM (Vista), 256 MB V-RAM-mal rendelkező grafikus kártya, 9 GB HDD
Ajánlott: Athlon 64 X2, 1 GB RAM (XP), 2 GB RAM (Vista), 512 MB V-RAM-mal rendelkező grafikus kártya, 9 GB HDD
Hasonló játékok: The Godfather
Kategória: Külsőnézetes akció

Az Electronic Arts gondozásában 2006-ban látta meg a napvilágot az a játék, amelynek már akkor tudtuk, hogy lesz folytatása. A Keresztapa filmtrilógia első epizódja alapján készült The Godfather: The Game akkoriban nem volt több egy Grand Theft Auto-klónnál, egyedi hangulata miatt mégis nagyon szerettük, hiszen a film akkorra már történelmi jelentőséggel bírt. 2009 egy új mérföldkő a The Godfather videojátékok esetében, ugyanis megérkezett a folytatás, amitől már a megjelenés előtt nagyon tartottunk.

Elsősorban azért, mert az előzetes képek és videók alapján nem a mai kornak megfelelő grafikai körítés tárult elénk, magyarul nem azt kaptuk, amit vártunk, de titkon reménykedtünk benne, hogy azért még a megjelenés előtt egy ráncfelvarráson át fog esni a produktum. Másodsorban azért lehetett rettegni a The Godfather második epizódjától, mert már előre leszögezték az illetékesek, hogy túl fognak lépni a Keresztapa trilógia második részének adaptálásán, csak helyenként kapcsolódnak majd a film történéseihez, és inkább továbbgondolásra ítélik a projektet. Lássuk, mi sült ki belőle.

Az 1960-as évek Amerikájában járunk, ahol az alvilág éppen fénykorát éli. Az utcai lövöldözések, a családok közötti összecsapások és rivalizálások szinte mindennaposak, ahogy a drog, az utcasarki lányok, a fegyverek is. Ezek jelentik a fő pénzforrást, amelyik családnak pedig több van belőlük, az gazdagabb, és nagyobb hatalommal rendelkezik. Egy ilyen világba csöppenünk bele Dominic nevű karakterünkkel, akinek kinézetét már a kezdő percekben saját szájízünkre formálhatjuk egy kicsit korlátozott, de a fontos részletekre figyelő karaktergenerátorral. Megérkezésünkkor egy fényűző összejövetelen vagyunk Kubában, ahol az idilli látképet hamarosan egy incidens zavarja meg. Ennek során családunk Donját megölik, mi pedig fejvesztve rohanunk az életünkért, hogy visszatérjünk a nyugodalmat jelentő New York városába.


Ezután komoly feladattal bíznak meg minket. A család felkér, hogy vállaljuk el a Don szerepét, majd saját erőből építsük újra a családot. Feladatunk, hogy szerezzünk annyi területet, amennyi csak rendelkezésünkre áll a játékban, miközben a rivális famíliákat egytől egyig likvidáljuk. Első ízben New York városában fogjuk megkezdeni az alvilági életet, de a későbbiekben eljutunk a napsütéses Floridába, sőt, visszatérünk Kubába is, hogy elkövessük az évszázad merényletét.

Az alapkoncepció tehát, mint látjuk, nem hibádzik sehol, az indítás utáni első percek viszont már kevésbé. A mai kor grafikaorientált világában komoly szerepe lehet a kinézetnek. Van egy bizonyos szint, ami alatt az emberek már csúnyának kiáltanak ki egy játékot. A The Godfather II nem csúnya, de csak egy apró hézag választja el ettől a jelzőtől. Mindenképpen szebb lett a 2006-os első részhez képest, de a mai kor követelményeit éppen hogy eléri. Az szinte már megszokott, ha egy játék bugos és hemzseg a hibáktól, ez alól a The Godfather II sem kivétel, de a kinézet nagyon kidolgozatlan, néha már megmosolyogtató.

Hiába töltötték meg a programozók számtalan apró tárggyal a környezetet, közelről szemlélődve ocsmány látványban lehet részünk. A kinézet ráadásul ebben az esetben egyáltalán nem gépfüggő, hiszen a legrészletesebb beállítások mellett is találkozhatunk szögletes tányérokkal, vagy éppen olyan illesztési problémákkal, amelyek a "vicces" kategóriába is nehezen férnek bele. Ezt tetézi csak a számtalan hiba (karakterünk rengetegszer a levegőben áll, eltűnik a kocsi az emberek alól, láthatatlan tárgyakban akadunk el stb.), valamint az összecsapott fizikai modellezés. Utóbbit elsősorban az autókon fogjuk észrevenni, ugyanis az első részhez hasonlatosan itt is lételemünk lesz a négykerekűek használata. A fizikáról címszavakban annyit lehetne megemlíteni, hogy az autók körülbelül homokzsákoknak felelnek meg, karambol esetén pedig úgy esnek szét, akár egy nagyobb darabokból megépített Lego-vár.


A kis grafikai kitérő után térjünk rá a The Godfather II játékmenetére, ugyanis az első rész óta rengeteg újdonság kapott helyet az alkotásban. Maga a játék a sandbox-stílusban fogant, tehát hatalmas szabadon bejárható környezetet kapunk, ámbár New York és Kuba viccesen kicsi. Ezen belül szinte korlátok nélkül cselekedhetünk, autót lophatunk (sokkal több féle autó kapott helyet a második epizódban, túlzott különbség viszont ismételten nem érezhető köztük), őrjönghetünk, mindezt egy interaktív környezetben.

Az első és legfontosabb újdonság a Don-nézet, vagy angol nevén Don's View. Ez tulajdonképpen a legnagyobb segítségünk; első ránézésre egy térképhez hasonlíthat, de sokkal több annál. Természetesen használhatjuk tájékozódásra is, de ebben az opcióban láthatjuk az általunk elfoglalt épületeket, a rivális családok házait, üzleteit, azokat a helyeket, amelyeket éppen valamelyik família megtámadt, de aktuális feladataink is itt lesznek kiemelve. Ez viszont csak a felület, az opciókban mélyebbre is lehet merülni. Egy kicsit beljebb merészkedve találhatunk információkat ellenfeleinkről, de saját famíliánkat is itt tanulmányozhatjuk át, sőt, különböző tulajdonságok szerint fejleszthetjük őket.