Kiadó: UbiSoft
Fejlesztő: Ubisoft Romania
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: Pentium 4 2 Ghz / AMD Athlon 2000+, 1 GB RAM (Windows XP) / 2 GB RAM (Windows Vista), 128 MB V-RAM-mal rendelkező grafikus kártya, 7 GB HDD
Ajánlott: Intel Core 2 Duo 6320 / AMD Athlon X2 4000+, 1 GB RAM (Windows XP) / 2 GB RAM (Windows Vista), 256 MB V-RAM-mal rendelkező grafikus kártya, 7 GB HDD
Hasonló játékok: Attack on Pearl Harbor, Heroes of the Pacific, Blazing Angels
Kategória: arcade repülőgépes akció

Tom Clancy kiváló modernkori háborús, valamint politikai töltettel átszőtt regényeket tett le az asztalra az elmúlt években, az Ubisoft pedig már korábban is felismerte, hogy ezek az alkotások kitűnő történeti hátteret adhatnak egy-egy játékhoz. Nem a H.A.W.X. az első példája annak, hogy az író nevével fémjeleznek egy alkotást, viszont ha a stílust szemléljük, akkor mindenképpen formabontó darab született, hiszen levegőben eddig még nem csatázhattunk a Tom Clancy-univerzumban.

Most viszont eljött a várva várt alkalom, és a kitalált futurisztikus hadszíntér egy újabb darabját illeszthetjük be a kirakósba. A H.A.W.X. 2012-ben veszi fel a történet fonalát, valahol az EndWar előtt és a Ghost Recon Advanced Warfighter 2 után - a két játék egy-egy csatája pedig több ízben is megelevenedik előttünk, csak éppen nem a földről, hanem a levegőből átélve őket. A történet főhőse David Crenshaw lesz, akit eltávolítanak az amerikai hadseregből, osztagát feloszlatják.

Viszont a távoli jövő egy vadászpilóta számára nem csak egy adott állam vagy egy adott kormány szolgálatát jelentheti. 2012-ben akár magánemberek is alakíthatnak saját zsoldoshadsereget, ahol jól képzett katonák várnak a bevetésre, modern és jól felszerelt haditechnikai csodákkal a hátuk mögött. Ilyen magáncég a Private Military Companies (PMC) is, akik azonnal lecsapnak az állás nélküli David Crenshaw-ra.


A PMC ezekben az időkben (2012-t írunk, Észak- és Dél-Amerika éppen nincsenek túl jó viszonyban egymással) még egy viszonylag kis csoportosulás, de ahogy haladunk előre a sztoriban, egyre nagyobb és függetlenebb vállalkozássá növi ki magát, 2018-ra pedig már szinte csak annak dolgoznak, aki sok pénzt tud utalni bankszámlájukra. Így a küldetéseink adottak lesznek, a világ számos pontján egy vadászgép pilótafülkéjébe pattanva vehetünk részt a bevetéseken, és bármennyire is jól kitalált sztorival állunk szemben, a későbbiekben nagy meglepetésekkel nem kell számolnunk. Ez elsősorban annak a számlájára írható, hogy a fejlesztők összecsapták a sztorit, pedig pont ezen nem kellett volna spórolniuk.

Egyjátékos módban 19 küldetés áll a rendelkezésünkre, a játékidőt szemlélve ez nagyjából két átjátszott délutánt jelent. A feladatok általában egy kaptafára íródtak, védekezni, besegíteni és támadni kell majd légi, földi vagy éppen vízi célpontokat, de apró színesítésekkel mindig találkozhatunk. Élményt és kihívást egyaránt tud nyújtani a H.A.W.X., amihez a fejlesztők nagyon sok jó apróságot bedobtak, összességében többeknek mindez mégis túl kevés lehet.

Mielőtt komolyabban belemélyednénk a játék menetébe és opcióiba, mindenképpen tisztázni kell azt, hogy nem egy repülőszimulátorral van dolgunk, hanem egy kifejezetten arcade darabbal. Ez annyit tesz, hogy nem kell százféle gombbal vacakolnunk csak azért, hogy egyáltalán felszálljunk, majd újabb kismillió gombbal csatát vívnunk azért, hogy a levegőben tartsuk gépünket. A küldetések kezdetén már alapból a felhők között szárnyalunk, az irányítás pedig kimerül a nyilak, valamint egy kis egeres segítség használatában. Hiába modellezték le nekünk a fejlesztők (kifejezetten jól) a pilótafülkéket, azok csak esztétikai szerepet töltenek be, az ott látható kapcsolóknak, valamint gomboknak semmilyen feladatuk sincs.


Egy átlagos küldetés mindig egy semmitmondó eligazítással kezdődik, ahol ismertetik a teendőket és a végcélt. Ezt követi a nehézség kiválasztása, amit gondosan meg kell választanunk, hiszen míg normál fokozaton például abszolút semmi hatása sincs a sérüléseknek, addig elit szinten már komolyabb kihívásoknak kell megfelelnünk. Ha ezzel is megvagyunk, elérkezünk a repülőgép kiválasztásához, ami fontos tényező, főleg azért, mert két tulajdonság szerint oszlanak el a gépek. Az alap gyorsaság, páncél és irányíthatóság trió mellett ez a két dolog a légi, valamint a földi egységek elleni hatékonyság, amit a játékban csillagokkal osztályoznak.

A pályák elején általában tudhatjuk, hogy nagyjából milyen arányban fogunk földi/vízi, illetve légi egységek ellen csatát vívni, így választásunk könnyebb lesz, bár a gép mindig ajánlatot tesz nekünk, amit nem vagyunk kötelesek elfogadni. Ha gondosan körbenéztünk a hangárban, és megvan a befutó vasmadár, jöhet a muníció kiválasztása, amelyből rossz esetben általában csak egyetlen, jó esetben akár négy kombináció is a rendelkezésünkre állhat. (Egy kombináció általában két-háromféle rakétát, vagy bomba/rakéta párost takar.) Ezután kezdetét is veheti a küldetés, ahol már csak az ügyességünkre hagyatkozhatunk, és bízhatunk abban, hogy jól választottunk az előbbiekben.

Ha szépen levezényeltük a csatát, kilőttük az összes ellenséges célpontot, megsemmisítettük a radarállomásokat vagy megvédtük, amit kellett, akkor a játék egy összegzést tart nekünk. Játékstílusunktól függően kapunk tapasztalati pontokat, aminek hála fejlődünk, és egyre erősebb vadászgépek, valamint muníciós kombinációk válnak elérhetővé. Szinte mindegyik küldetés után minimum egy új gép biztosan a birtokunkba kerül, így a játék végére már elég szép gyűjteménnyel büszkélkedhetünk. Ez jól jön majd a többjátékos csatákban, ahol a fejlődést tovább folytathatjuk egy bizonyos szintig.