Az ESA innovatív, sokak szerint legmutatósabb műholdja, a GOCEbekapcsolta tudományos műszereit, melyekkel a Föld gravitációját méri.
Hirdetés
A szonda legfontosabb eszköze, a rendkívül érzékeny gradiométer a bolygónk gravitációs terében beálló legapróbb iránybeli változásokat is érzékeli Föld körüli keringése közben. Az űreszköz beüzemelte hajtóműveit is, ami a rendkívül alacsony pálya megtartása mellett a gravitációs méréseket is segíti. A GOCE-nak kicsi, de folyamatos tolóerőre van szüksége, hogy stabilan tartsa magát és ne sodródjon le pályájáról. Rune Floberhagen, a küldetés vezetőjének tájékoztatása szerint minden rendszert aktiváltak a múlt havi oroszországi kilövés óta. "A mai nap nagy híre, hogy a gradiométer is teljes egészében működik, minden gyorsulásmérője túlélte a kilövést és egyöntetű adatokat kapunk tőlük" - nyilatkozott a BBC News-nak.
Az adatok begyűjtéséhez a GOCE-t hat ultramodern, nagy érzékenységű gyorsulásmérőből álló műszeregységgel látták el. A gyorsulásmérőket kettesével helyezték el a műhold három tengelyén. Ahogy a GOCE "átzötyög" a Föld gravitációs mezőjén, a gyorsulásmérők egészen elképesztően kis zavarokkal fognak találkozni, melyek többnyire a Föld felszínén tapasztalható gravitáció 10 000 milliárdnyi részét is alig érik el. A rendkívül finom mérésekhez több meglehetősen törékeny mechanikára van szükség a gradiométeren belül, aminek az épségben történő feljuttatása igen sok fejtörést okozott a fejlesztőknek.
A hétfői bekapcsolás sikere a francia Thales Alenia Space és az Onera cégek mérnökeit dicséri. "Kulcsfontosságú pillanat volt a küldetésben" - utalt a gradiométer beüzemelésére Floberghagen. "Ami számunkra a legfontosabb ebben az első fázisban, hogy a hat fedélzeti szenzor mérései egységesnek tűnnek."
A GOCE által elért másik jelentős mérföldkő az elektronikus meghajtás beüzemelése volt. A brit Qinetiq által épített T5 ionhajtómű a küldetés másik kritikus része. A műhold a megfelelő gravitációs jelek észlelése érdekében annyira alacsonyan fog repülni, hogy gyakorlatilag érinti a légkör tetejét, ami a T5 egység folyamatos működése nélkül lehúzná a műholdat a pályájáról. A hajtómű azonban ezen túl hozzájárul majd a gravitációs adatok begyűjtéséhez is.
A termoszférában még jelenlevő levegő molekulák megzavarnák a GOCE gradiométerét, ezért a brit hajtóművet úgy alakították ki, hogy a nagyon ritka levegő hatására kialakuló állandó rázkódást a tolóerő gyors váltakoztatásával ellensúlyozza, így biztosítva tiszta jelet a műszereknek. A szükséges tolóerőszint igen csekély, alig 20 mN körüli folyamatosan változó erőről van szó csupán, ami körülbelül akkora erőt fejt ki, mint egy asztalra lehelyezett képeslap.
A GOCE-t 283 kilométeres magasságba emelte a kilövéshez használt orosz Rockot hordozórakéta. A földi irányítás naponta 150-200 méteres ereszkedést engedélyezett a műholdnak, ami a folyamatos süllyedés hatására jelenleg 275 kilométeres magasságnál tart; a cél a tudományos munkához szükséges 263 kilométer elérése. Ekkor az űreszközt "zárt ciklusú" módba helyezik, amiben a gradiométer és a hajtómű egymást kiegészítve működik, biztosítva a stabil pályát és a gravitációs adatok begyűjtését.
A tudósok a GOCE méréseiből elkészítik a geoid, a Föld elméleti alakjának nagy felbontású térképeit. A geoid információinak számos alkalmazása van, a legtöbbet azonban az óceánok viselkedésének tanulmányozásában segíthet.
Nahát-nahát! Mik vannak! Kíváncsian várom az eredményeket. Olvasás közben arra gondoltam, hogy a hajtóműve lehetne ion, az bőven elegendő a feladathoz -erre olvasom pár sorral lejjebb, hogy iont kapott. :)
Toto66, szerintem majd szépen lassan belép a légkörbe és elég. Az a 263 km nagyon lent van már. Mondjuk mire ez lepottyan, az még azért odébb lesz.
Hmmm, érdekes lehet, ahogy megoldották a hajtómű tolóerő változtatását a részecskékkel való ütközésekkel.
Műholdpályák A műholdpályák csoportosítása geometriájuk alapján Alak szerinti csoportosítás: Cirkuláris (a Föld a kör középpontjában helyezkedik el). Elliptikus (a Föld az ellipszis pálya egyik fókuszpontjában helyezkedik el). pl.: HEO Pályasík alapján történő csoportosítás: Egyenlítői pl. GEO i=00 Dőlt (inklinált) 00<i, i<900 Sarki i=900 Kör sugara szerinti csoportosítás: Geostacionárius GEO Köztes MEO Föld közeli LEO A földfelszíntől körülbelül 36000 km-re, az Egyenlítő síkjában keringenek a GEO mesterséges holdak, melyek keringési sebessége megegyezik a Földével, ezért a földi megfigyelő számára állni látszanak. A nagy távolság miatt a jelek jelentős késleltetést (238ms-275ms) és csillapítást szenvednek. A GEO műholdakat tipikusan a lakott területek szolgáltatással történő ellátására alakították ki, ezért a sarkkörök közelében nem biztosítanak lefedettséget. Az 5000-13000 km-es közepes magasságú pályákat MEO pályának nevezzük, míg a Föld felszínéhez közeli, kb. 500-1500 km-es alacsony pályákat LEO névvel szokás illetni. LEO pálya esetén a mesterséges hold jellegzetesen 1-2 óránként tesz meg 1 fordulatot, és egy földi állomásról néhány perc és néhányszor tíz perc közötti időtartamig látható. A műholdak folyamatos mozgásából kifolyólag műholdkövető és dopplercsúszást korrigáló berendezéseket kell alkalmazni a vevőállomásokon. A magas elliptikus pályák (HEO) kiküszöbölik a LEO pályák azon hátrányát, hogy a műhold legfeljebb néhányszor tíz percen keresztül látható egy átvonulás során, mert Földtávolban (akár 40000 km-re a Föld felszíntől) lassan mozogva hosszú ideig biztosítanak nagy területen lefedettséget. A Föld túloldalán azonban gyorsan áthaladnak (itt a pályamagasság néhány száz km-re redukálódik). A rendszer előnye, hogy a sarkkörök közelében fekvő területeket is képesek ellátni szolgáltatással.
Mottó: olyan nincs hogy a gyermek nem érti, csak másképp érti... C:
"ami a rendkívül alacsony pálya megtartása mellett a gravitációs méréseket is segíti. " " GOCE-t 283 kilométeres magasságba emelte a kilövéshez használt orosz Rockot hordozórakéta. A földi irányítás naponta 150-200 méteres ereszkedést engedélyezett a műholdnak, ami a folyamatos süllyedés hatására jelenleg 275 kilométeres magasságnál tart; a cél a tudományos munkához szükséges 263 kilométer elérése. Ekkor az űreszközt "zárt ciklusú" módba helyezik, amiben a gradiométer és a hajtómű egymást kiegészítve működik, biztosítva a stabil pályát és a gravitációs adatok begyűjtését. "
Mottó: olyan nincs hogy a gyermek nem érti, csak másképp érti... C: