Geert Lovink hálózati aktivista szerint nem véletlen, hogy tartalmakkal csak nehezen lehet az interneten pénzt keresni. A hibát a hálózat kialakulásában, az azt felépítő cégek profiljában látja.

Hirdetés

Geert Lovink az amszterdami Institute of Network Culture vezetője és az Amszterdami Egyetem médiatanulmányi professzora. A nettime levelezőlista, valamint a Digital City amszterdami közösségi hálózat alapítója 1980 óta kritikus szemmel figyeli a világháló fejlődését.

"Az internet központi szerepet játszik az úgynevezett kreatív gazdaságban, azonban közel sem tölti be azt a szerepet, amit elvileg betölthetne. A világháló egy diszruptív technológia, a guruk próféciái nem teljesültek be. Ugyan a kommunikáció már ennek segítségével működik, de a tartalmakért még nem fizetünk mindig. Vannak ugyan ötletek, képek, gondolatok és trendek, az igazi tranazakciókra azonban még mindig a weben kívül kerül sor. A korábban felmerült kérdések továbbra is megválaszolatlanok. A szellemi tulajdonnak, mint az üzleti modellek alapjának a koncepciója megbukott. Ma egy olyan világban élünk, ahol a Creative Commons, a nyílt forráskód és a szabad szoftverek egyre nagyobb teret hódítanak. Már nem a szellemi tulajdonról van szó, hanem az új, utópisztikus és alternatív modellek feltalálásáról."

"Ennek ellenére én szkeptikus vagyok mind a Creative Commons, mind a szabad tartalmak tekintetében, mivel kizárólag az úgynevezett amatőröket célozzák meg és a céljuk, hogy ezek az emberek férhessenek hozzá a kultúrához. A probléma az, hogy a Creative Commons nem akar tudni a profi és a munkájukkal pénzt kereső emberekről. Pedig a kreatív iparnak pont az új munkahelyek létrehozásáról is szólnia kellene. A Creative Commons viszont erről nem akar tudomást venni, aminek bizonyos ideológiai okai vannak" - jelentette ki Geert Lovink.

A szakember az okok között említette a számítógépipart, amely a kezdetektől azt szerette volna, hogy a tartalmak grátisz legyenek elérhetők. Az ipar a szoftverekkel, a hardverekkel és a kommunikációs infrastruktúrával akart pénzt keresni, a tartalmak pedig szabadon hozzáférhetők maradtak volna. Ez a döntés már az 1980-as években megszületett. Mivel az akkori döntéshozók fejlesztették tovább a rendszert, így minden maradt is a régiben.

Lovink szerint megoldást jelenthet a kulturális letöltési átalánydíj bevezetése, de nem hiszi, hogy csak technikai megoldásokkal orvosolható a helyzet. Ráadásul az ipar is megakadályozhatja majd ezt. Szerinte egy olyan mikro fizetési rendszer, amelynél a felhasználók csak azért fizetnek, amit megnéztek. Kérdés persze, hogy összeegyeztethetők-e a közösségi platformok és a felhasználók érdekei? Ezt majd az idő dönti el.

Lovink korábban is érdekes gondolatokkal állt elő. Tavaly novemberben például Zero Comments című könyvében úgy vélte, hogy a blogok csupán a digitális nihilizmus jelképei és ezt a szemléletet jelenítik meg.