Prince of Persia
2009. február 27. 22:53, péntek


Kiadó: UbiSoft
Fejlesztő: UbiSoft Montreal
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: Kétmagos 2,6 GHz-es Intel Pentium/AMD Athlon 64 X2 3800+, memória: 1 GB (Vista esetén 2 GB), videókártya: 256 MB-os, Shader Model 3.0, merevlemez: 8 GB
Ajánlott: Intel Core 2 Duo 2,2 GHz/AMD Athlon 64 X2 4400+, videókártya: DirectX 10 kompatibilis kártya
Hasonló játékok: Prince of Persia: Two Thrones, Tomb Raider: Underworld
Kategória: 3D akció platform

2003-ban az Ubisoft sikeresen forradalmasította az akciójátékok műfaját az anyagilag éppen csak elevickélő, azonban kritikailag hatalmas sikert aratott Prince of Persia: Sands of Time-mal. Sajnos a két éven belül megérkezett két folytatás semmi lényegi újítást nem hozott, és bár kiváló szórakozást jelentettek, hosszabbtávon felejthetőre sikerültek, hiszen már a Sands of Time is tartalmazott mindent, ami kiemelte őket a tömegből. Azonban az új epizód elkészítésére az Ubisoftnak három éve volt, így sokan reménykedtünk benne, hogy legalább megközelíteni sikerül az egykori nagy durranást.

Hirdetés

A játék kezdetén hősünk, a névtelen kalandor (a játék közben nincs rá egyértelmű utalás, hogy a címnek megfelelően egy herceg lenne) egy homokvihar közepén tántorog, szamara nevét üvöltözve. Szamár helyett azonban egy fegyveresek elől menekülő csinos hölgybe botlik. Mint hamarosan kiderül, a lányt Elikának hívják, és a történet helyszínéül szolgáló város hercegnője, az üldözők pedig apja katonái. Az események gyorsan követik egymást, és - eleinte érthetetlen okokból - a kedves papa majdnem kiszabadítja a városa templomában bebörtönzött gonosz istent, Ahrimant. Ettől kezdve két hősünkre vár a feladat, hogy a már kiszabadult romlást a városban szétszórt termékeny földek aktiválásával visszaszorítva megakadályozzák Ahriman kitörését.

Klikk ide! Klikk ide! Klikk ide! Klikk ide!

Természetesen a termékeny helyek megközelítése összetett feladat, és itt jönnek képbe a Sands of Time óta a sorozat védjegyévé vált akrobatikus mutatványok: falon (fel)futás, gerendákon egyensúlyozás, rudakon pörgés és számos új trükk, hiszen - ahogy azt ilyenkor illik - néhány új képességgel is felruházták az új herceget. Hősünk képes a falakat néhol borító növényeken kapaszkodni, gyűrűk segítségével meghosszabbítani a futását, ugyanilyen gyűrűk segítségével plafonon futni valamint vaskesztyűjét a vakolatba vájva leereszkedni magas falakról. Ezek közül az egyetlen számottevő újítás a kesztyűs lecsúszás, a többi csak a korábban is jelenlévő ötletek átdolgozása (a futás meghosszabbítása egy gyűrűn továbblendülve = ugyanez korábban kötéllel). Semmi komoly ráhatással nincsenek a játékmenetre, és vélhetően csak azért kerültek be, mert szerettek volna még valamit felmutatni újításként.

Szerencsére akad igazi fejlesztés is Elika személyében, aki állandó társként új színt visz a játékmenetbe. A lány mágikus képességeivel segíti a herceget a távoli helyek elérésben: képes egy dobással megduplázni az ugrás hosszát, aktiválja a továbbjutáshoz szükséges paneleket és hozzá tartozik a megjelenés előtt legtöbbet vitatott újítás: egy téves ugrás után kimenti a herceget a halál torkából, és visszahelyezi a legutóbb érintett biztos talajra. Az ötlet elméletben zseniális volt, azonban a megvalósítása már számos kivetnivalót hagy maga után.

Elikát olyan tökéletesre programozták, hogy a harcokat leszámítva látszólag szüksége sincs a herceg segítségére: mindenhova előbb, könnyebben és gyorsabban odaérne (jobb híján odarepül), ha a főhős nem húzná vissza a saját "földhözragadt" trükkjeivel. Lényegében egy kolonc vagyunk a lány nyakán, aki csak azért cipel magával, hogy legyen kit az ellenfelek elé vetni harc közben... Legalábbis a játékmenet ezt sugallja, miközben a történet egyértelműen kölcsönös egymásrautaltságot próbál felépíteni a karakterek között.

Klikk ide! Klikk ide! Klikk ide! Klikk ide!

Azonban nem csak ez nehezíti az azonosulást a herceggel (hiszen az előző trilógia szupermenje után kellemetlen a "második legjobbnak" lenni), ugyanis a jellemét sikerült olyan kiállhatatlanra alakítani, hogy minden egyes szájából elhangzó mondat kínzás a játékos számára. Hősünk a Pókember óta népszerű "nagyszájú humorzsák" típus, ami például a Devil May Cry-os Danténak remekül áll, azonban egy ókori perzsa környezetben súlyosan kilógnak a "vegyél a lányodnak pónit" beszólások. Ráadásul a szinkronszínész sincs a helyzet magaslatán, amikor ezeket a poénokat durrogtatja (pedig amikor valami tartalmas hozzászólása van, nagyon jól csinálja). Mintha ő is kínosnak érezné a felolvasást.

Ha a főhős félresikerült karaktere lenne az egyetlen gond a játékkal, akkor még lehetne ez minden idők legjobb Prince of Persia játéka, de sajnos nem ez a helyzet, mivel a játékmenetben egyik félresikerült döntés a másikat követi: sem a nehézséget, sem a változatosságot nem sikerült rendesen belőni.

A fejlesztők már az első interjúkban is lelkesen hangoztatták, hogy az új Prince of Persia-val szeretnének egy szélesebb közönség felé nyitni, de akkor még nem volt nyilvánvaló, hogy a "szélesebb közönség" minden egyes tagját ostobának tartják. A játék ugyanis olyan szinten rág mindent a játékos szájába, hogy arra nincs mentség. Először is félpercenként triviális tutorialok ugranak fel, amelyek teljesen nyilvánvaló dolgokra hívják fel a figyelmet, ráadásul többször is, hátha már elfelejtettük, hogy a blokkolás gombbal lehet blokkolni. Másodszor alig találkozunk fejtörőkkel, melyek korábban hatalmas részét tették ki a játékmenetnek. Ráadásul az a pár feladvány, amellyel mégis megörvendeztetnek, bonyolultságát tekintve egy általános iskolai matematika feladat szintjén mozog, és ha még ez sem lenne elég, ezekhez is folyamatosan tippeket kapunk.

Megosztás
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
 

Hirdetés



Hozzászólások
A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
Pryus  
2009. máj. 11. 00:17 | válasz | #49
az sem ciki h nincs életünk, tehát ha megállunk a boss előtt és elmegyünk kajálni az sosem öl meg.. hiába elika megment meg midne de így nem tűnik oylan nagy kihívásnak...
engem az idgesít igazán h a bossoknak ilyen 10 ütéses komójai vannak amit már nagyon unok, átvált corruptedbe akkor nem tudok támadni, nevetséges... nehezn kijön belőle, ütök 1et... jön a lassítás h védekezzek, meg in 10 ütés.. megin corrupted....

a játék unalmas, szép de uncsi, most megtisztítottam kb 7-8 területet de unom már, 340gömb kell, van 200 kb... abba is hagytam a játékot...

2009. ápr. 13. 13:14 | válasz | #48
valaki segítsen már!tegnap kezdtem el a játékot a Prince Of Persia 4-et a Templomos résszel végeztem kinyírtam az összes Boss-t!A Csajnak összeszedtem a 60 Fénycsíkját és a térképen csak azokra a helyekre lehet menni teleportálni amit már megtisztítottam!Hogyan tovább?Várom a tanácsokat!
Csumbi  
2009. ápr. 10. 13:24 | válasz | #47
Szamomra a Warrior Within jott be a legjobban. az kelloen valtozatos es forradalmi volt az uj harcrendszerevel. Es szerintem a tortenet is korrekt volt. Bar ezt a reszt meg nem jatszottam, de amit lattam es olvastam nem lehet egy rosz jatek, bar az ismetlododes valoban ront egy kicsit az osszkepen. na meg a harcok sem tunnek olyan forradalminak. jobb lett volna, szereny velemenyem szerint, egy a WW-hez vagy Devil May Cry 3-ra hasonlito kombo rendszer, valoszinuleg tobb mindent ki lehetett volna hozni belole. De no, mint fentebb irtam, izlesek es pofonok. Kivancsian varom a folytatast:)
szurka  
2009. ápr. 07. 00:16 | válasz | #46
A csaj mindig a legutolsó "nagyobb" mezőre tesz vissza, vedd ezt amolyan chekpointnak:) Sokkal jobb, mintha a quickload gombot nyomogatnád, miután 5x leestél ugyanott. Szvsz ez a játék nagyon ott van, a kezelése megszokható, a grafika maxon fergeteges, bár a harcok túl egyszerűek, gyakorlatilag rányomok pár kombósorozatot az ellenre ozt csá (de nem is a vérfröcsögésről szól), ennek ellenére a megjelenés óta 2x nyomtam végig, nem bántam meg, és néha bizony nagyon nem is könnyű, bár az ismétlődések miatt tényleg kissé uncsi. Nem hardcore gémereknek való, könnyed szórakozás az egész, ennyi:)
Indigo  
2009. márc. 07. 20:28 | galéria | válasz | #45
Az már egy elég komoly következmény, hogy meghalsz benne, nem? A kihívás meg az, hogy megpróbálod ezt elkerülni. Mert így gyakorlatilag csítelve, "god mode"-ban nyomod végig az egészet, és _számomra_ elég kiábrándító, hogy akármit bénázok, hirtelen mindig odateleportál egy csajos és megmenti a főhőst. Elég nevetséges...
2009. márc. 07. 18:35 | válasz | #44
Azért erre a játékra nem véletlenül adtak olyan magazinok, mint az Ign 9,3-at a 10-ből, mert olyan gagyi lenne. Nem az a lényeg, hogy ha leesel, két percnyi játékot játszol újra vagy húszat, esetleg tíz órányit (Mystery dungeon: Shiren the wanderer [DS]). Itt a hangsúly azon van, hogy az ember át tudja élni a történetet, mert igenis jól eltalálták az egészet. Nem minden játék arról szól, hogy szétidegeled magad mindig, amikor meghalsz és mostanában ha valaki erre felhívja a figyelmet, lecasualozzák, aztán meg kiviszi a játékát konzolra. EZÉRT NINCS TISZTESSÉGES NEM FPS VAGY STRATÉGIA PC-RE JÓL MEGCSINÁLVA!

Amúgy meg, Mirror's Edgenél pont ugyanez van, csak ott egy nyakreccsenés és egy töltőképernyő kíséretében. Valahogy szerintem a PoP kissé hangulatosabb.
Yv@n  
2009. márc. 07. 10:10 | válasz | #43
Nyilván nem, hisz ha meghalsz a legtöbb játékban ez is alap :D

De azért megpróbálhatnád kifejteni, jelenleg ugyanis azt látom, hogy egyeseknek azért áll sírásra a szája, mert nem jut el az agyukig, hogy jelen esetben nem egy loading feliratot bámulsz ha meghalsz, hanem egy animációt, ahogy egy bula visszaránt a mélyből.

Ha mondjuk paraméterrel kapcsolható lenne a menüben, hogy loading képernyő legyen, akkor gondolom hirtelen lenne kurvanagy kihívás, meg a tetteknek komoly következménye.

Ugye?
Indigo  
2009. márc. 06. 17:30 | galéria | válasz | #42
Nem arra gondoltam, de elhiszem, hogy neked már az is kihívást jelent...
Yv@n  
2009. márc. 06. 16:56 | válasz | #41
'Vagy mondhatná azt is: "szeretem a kihívásokat, és szeretem, ha következményei is vannak a cselekedeteimnek, másképp mi értelme az egésznek?" '
A "load game" gomb megtalálásának kihívására gondolsz? :)

Nemtudom hirtelen a diablo2-n kívül(nyilván HC karakterrel, ami ha meghal, akkor game over, nincs load) tudok-e olyan játékot mondani, ahol bárminek következményei lennének. Szerintem nem is nagyon van, legalábbis az ismertebb címek között, bárhol máshol mindíg ott van kéznél a load game.
Fbn Lx  
2009. márc. 04. 00:37 | galéria | válasz | #40
igen, az első tényleg nagyon aladdinos volt, talán ezért is a sands of time a kedvencem :D
kiskoromban nagy aladinbuzi voltam : )
Indigo  
2009. márc. 03. 12:35 | galéria | válasz | #39
Vagy mondhatná azt is: "szeretem a kihívásokat, és szeretem, ha következményei is vannak a cselekedeteimnek, másképp mi értelme az egésznek?"
Zoliz  
2009. márc. 03. 12:15 | válasz | #38
Miért nem mondod azt: "szeretem a kihívásokat, szeretek meghalni és újrakezdeni, imádok fejjel a falnak menni"
:))))))
2009. márc. 02. 16:39 | válasz | #37
Hát nekem eleinte tetszett a játék, de feltűnt h sose tok meghalni. Se leesni, sem a harcban kidőlni. És így olyan mintha örökélet kóddal nyomnám végig... Nekem ezért nem tetszett.
2009. márc. 02. 15:37 | válasz | #36
No igen, Ízlések és Pofonok. Nekem a KOTOR az ami a "Best of" listámon az első. Az az amit bármikor, bármeddig, bárhogyan tudok játszani akár többször is egymás után zsinórban.
Indigo  
2009. márc. 02. 15:09 | galéria | válasz | #35
Mindenki mást vár egy játéktól, és azért jó, hogy ennyiféle játék készül, mert így mindenki megtalál(hat)ja a számítását valamelyikben.

Nekem egy Super Mario már nem jelent szórakozást. Ha már könnyed kikapcsolódás, akkor Beyond Good & Evil vagy Fable, vagy ehhez hasonló minőségi és tartalmas játékok jöhetnek számításba, ezek kifejezetten üdítőek.
2009. márc. 02. 13:35 | válasz | #34
Enyhe túlzással mondtam, reméltem hogy érződik... tévedtem. Amúgy azért írtam mert ismertem élőben/neten olyan embereket akiknek ilyen elvárásaik voltak. Minden játékot úgy vártak mint a messiást, aztán meg nem győztek csalódni hogy nem 3 Oszkárra jelölt a történet, nem fotó-realisztikus a grafika, nem "mindentbüntető" a zenéje és úgy egyáltalán nem olyan a játék mint amilyennek elképzelték. És furcsa módon az ismeretségi köröm minden más tagja azt mondta ezekre a játékokra hogy élvezetes, jó, tetszik nekik (már akinek egyáltalán kézre esett ez a stílus). Mert velem együtt ők sem a világ megváltását várták egy játéktól csak kellemes kikapcsolódást 2-3-5-sok napra, napi 1-2-3 órában.

És a Super Mario is jó játék, nem fikázni.
Indigo  
2009. márc. 02. 11:33 | galéria | válasz | #33
"Aki meg Shakespeare történetet várt, esetleg ultrarealisztikus grafikát, Schwarzenegger-t megszégyenítő akciójeleneteket, vagy John Williams által komponált zenéket az nem a realitások talaján él."

Ha szerinted bárki ilyesmit várt, akkor te nem a realitások talaján élsz... De azért egy Super Mario Light Edition-nél többet várna az ember
2009. márc. 02. 10:25 | válasz | #32
6-8-10 órát játszani vele egy huzamban? Én egy kezemen meg tudnám számolni hogy hány olyan játék volt amit 3-4 óránál tovább tudtam egyhuzamban játszani a nélkül hogy eluntam volna. Ezt a játékot én könnyed esti szórakozásnak használtam egy megterhelő munkanap után. Tökéletesen megfelelt a célnak. Nem arra vágytam hogy szét idegelem magam "Már megint meghaltam és tölthetem be a pályát." Vagy a milliméterre kimért ugrabugrák ahol ha egy 100-ad fokot is tévedsz kezdheted elölről. Itt a csajszi segítségnyújtása jól kitalált dolog. Ha harc közben ér akkor az ellennek is visszatölt az élete, ha ugrabugra akkor az adott szakaszt kell csak elölről kezdeni. Jobb ez mint a "save-Load" megoldások, mivel nem töri meg a játék hangulatát. Aki meg Shakespeare történetet várt, esetleg ultrarealisztikus grafikát, Schwarzenegger-t megszégyenítő akciójeleneteket, vagy John Williams által komponált zenéket az nem a realitások talaján él.
2009. márc. 02. 09:21 | válasz | #31
hát nekem a warrior within jött be leginkább
a sands of time és a the two thrones olyan lightos, kicsit aladdinos, keleties (szóval az ezeregy éjszakás feeling is megvan, ahogy mondtátok)
a warrior within ezeknél sokkal sötétebb, darkosabb, és nekem ez sokkal jobban bejött
a másik ok, amiért az tetszett a legjobban, hogy nekem a a prince of persiában, amellett, hogy vannak ugrálós részek, a harcrenszer tetszik a legjobban, ami nem easy szinten pont kellemes kihívást jelentett számomra
ezt még nem próbáltam ki, de a cikket, hozzászólásokat olvasva, meg a számomra hatalmas visszalépést jelentő 1v1es harcrendszer miatt, valszeg nem is fogom...
talán a következőt majd...
2009. márc. 02. 08:28 | válasz | #30
azért egy két résznél rendesen le volt esve az állam hogy milyen szép.. pl. a toronyban való repkedéskor.. de az tuti hogy nulla kihívás sajna..
az egy dolog hogy egyszer vége kellett hogy legyen az előző szériának és hogy változtatni kellett, de így? casual game lett, na..
Fbn Lx  
2009. márc. 02. 00:41 | galéria | válasz | #29
ez kérlek nem ajánló, hanem az aktuális játékbemutató.
Egyébként egy nagyon korrekt cikk.
Csak a grafikával nem értek egyet. engem az előző három rész grafikailag lenyűgözött, de ez a legkevésbé sem jön be. Ez 2009-ben egy vicc.
A tájakat én is szívesen nézegettem, mert szépek a színek, de ez a cel-shaded nekem darabos, szögletes, pixeles. áh. soha nem szerettem.
2009. márc. 01. 20:51 | válasz | #28
Ilyen negatív cikk címének az "ajánlás" egy kicsit erős nem? Igen meredek, hogy egy lehordott játékot ajánlgat.. lehet oda kéne figyelni kicsit jobban nem SG??!!
2009. márc. 01. 15:15 | válasz | #27
Jézus, de nem tudok gépelni.... :)
2009. márc. 01. 15:14 | válasz | #26
Pont ugyanez a véleményem... de én még 3D-vel is több időt töltöttem, úg értzem a fő ok az, hogy már felnőttem, hiszem évek teltek el... és már nem ragad annyira magával.

Meg tényleg, az Ezeregyéjszaka meséi hangulat ami igazán meg fog :) T2T ezért nagy kedvenc. Az a játék pörög. Ez nem.
XuChi  
2009. márc. 01. 06:28 | galéria | válasz | #25
Anno az első 3 részt (Sot,WW,2t) 3x vittem végig. Annyira ötletesek, szórakoztatóak voltak. Ezt a rész is nagy nagy reményekkel vártam. Megjelent és kb 6 óráig elvoltam vele. Élveztem a grafikát, a hangokat. De a 6 óra elteltével elkezdtem iszonyat mód unatkozni és kezdett idegesíteni az egész. Sajnálom hogy ennyire elkúrták ezt a részt. Lehetett volna sokkal jobb is.
Ren  
2009. márc. 01. 00:18 | galéria | válasz | #24
Amikor kijöttek az első képek, nekem sem tetszett a cel-shaded grafika, de játék közben már nem voltak ellenérzéseim. Nagyon szép, hangulatos és egyátalán nem zavaró. Nekem a lejobban a SoT jött be, két dolog miatt: egyrészt én az akrobatikus részeket kedvelem a legjobban és a másik két részt nagyon elvitték a harc irányában, másrészt meg a SoT története zseniális, míg a második két részben nagyon nagy logikai bukfencek vannak, örülök, hogy nem erőltették tovább. Mindazonáltal azért annyira nem rossz szvsz mint a kritika írja, ha valakinek tetszettek az előző részek, érdemes megnézni.
2009. feb. 28. 20:05 | válasz | #23
Ja elfelejtettem értékelni: 5/5, 98% nálam! Zseniális, remélem a folytatások is ilyenek lesznek. (PC)
2009. feb. 28. 19:25 | galéria | válasz | #22
ne haragudjatok, de erre a játékra 5/3at (közepest) adni....
nagyon félre értékelted a játékot....tipikus PC hozzá állás
én PCn játszottam végig
4/5
2009. feb. 28. 16:02 | válasz | #21
6290 FT volt a cdgalaxisban, az 576-ban, mivel 10% kedvezmény ment rá (mint mindenre). Ugye eredeti ára 6990Ft volt.

Zola2000: igazat mondott Prince23. Én leglaábis vele értek egyet. (Sudden Strike, Blitzkrieg kiegjei, Praetorians, általában az RTs-ek voltak anno nehezek). De a régi Tomb Raiderek sem a könnyűségükről voltak híresek. De konzolon is vannak nagyon nehéz játékok (gondolom, amiket felsoroltál), de a többségük nem az. Vagy igen? Mert PC-n is látod csak egy részét (sőt, egy stílust) írtam le.
2009. feb. 28. 14:41 | válasz | #20
"Mióta konzol a konzol, a pc-sek egyre jobban kezdik átélni az elcasualosodás fogalmát. " Ezt most nem értem, a legnehezebb játékok is mind konzolon vannak, pl Ginja Gaiden, MegaMan 9...
2009. feb. 28. 14:03 | galéria | válasz | #19
Nem volt drágább, én is 5990ért vettem 3 nappal a megjelenés után a Saturnban.
Runo  
2009. feb. 28. 13:52 | válasz | #18
"Valóban ismétlődő, de ha beosztja az ember, mondjuk 2 hétre, akkor ez nem nagy hiba."

Öhm.... nem fogok játék címekkel dobálózni, de van jópár játékom, amit ha beosztok, akkor 2 hónapra elég.... bizony volt olyan, amit napi 3 óra játékkal sem tudtam 4 hétnél hamarabb végignyomni.....
2009. feb. 28. 13:05 | válasz | #17
Hát nem sokkal. 7 ezret elérte egyáltalán?
2009. feb. 28. 12:25 | galéria | válasz | #16
1. drágább volt
2. igaz
3. igaz
4. 2 hétre egy 8 órás játékot?
5. NINCS benne nehéz rész
6. igaz

65-70%:\
Yv@n  
2009. feb. 28. 11:52 | válasz | #15
Egyet értek.

Szeintem főleg azoknak nem tetszik, akik a korábbi sorozat rajongói voltak, és ettől is azt a játékmenetet várták volna el.

Ez egész egyszerűen totál más. Nem a harcokon van a hangsúly, hanem a világon, a látványon, és a két karakteren, a köztük lévő interakción. Mondjuk gyanítom, hogy sokaknak már szimplán amiatt megterhelő volt: megérteni, hogy mi is zajlik a képernyőn.

A hangoknál azt a 3pontot nem igazán értem. A zenéje nagyon kellemes, a szereplők hangjával szerintem semmi gond. A prince-hez remekül illik a kivagyi bunkó image. Jók a disznó viccei is. :)

A nehézségre valóban lehet némi panasz, bár kicsit ez is felemás. Egyedül a harcnál merülhet fel a probléma, (lévén ugrabugrálásnál nem kurvára mindegy, hogy loading feliratot látsz, vagy egy animációt, ahol Elika visszaránt, max annyiból nem, hogy a loading egy fokkal unalmasabb, úgy kell értelmezni, hogy a csaj a checkpoint.) De tekintve, hogy nincs a játék teletömve harccal így ez szerintem nem oylan egetverő probléma. Ráadásul mivel a boss harcoknál a konzolos "a nyomd a zöld gombot amikor felvillan" megoldást alkalmazták én így legalább nem kaptam agyfaszt, amikor épp mellényomtam.(Rühellem az ilyen animált elágazásos harcrendszert)
2009. feb. 28. 11:04 | galéria | válasz | #14
Ennyire szar, lehúzó tesztet már régen olvastam. A Prince of Persia (2008) több jó ponttal is rendelkezik.
1. Az ára a megjelenéskor is csak alig több mint 6000 Ft volt. Ez követendő példa.
2. A látvány lenyűgöző. 5 csillag
3. Az írányítás PC-n is tökéletes lett. Én erre 5 csillagot adnák.
4. Valóban ismétlődő, de ha beosztja az ember, mondjuk 2 hétre, akkor ez nem nagy hiba. Az, hogy nincs kihívás Elika megmentései miatt? Más játékokban is betölti az ember az elmetést és folytatja. Kb. ugyanaz a kettő, csak a kivitelezésben van különbség.
5. Azért van egy-két nehezebb rész. Legalább mindenki végigviszi.
6. A zene szerintem nagyon jó lett. Nem értem miért kellett, így lehúzni a játékot ezen a téren.

Én 80%-ot (4 csillagot) adnák rá.
2009. feb. 28. 10:47 | galéria | válasz | #13
Igen, ez a kritika valóban nagyon lehúzza a játékot... Én 4szer vittem végig, és mind a 4szer nagyon élveztem. Nagyon tetszettek a hagok és a grafika, és nekem semmi bajom nincs a monton játékmenettel sem (lehet, hogy ezért imádtam az Assassin's Creed-et is)... Lehet, hogy túl könnyű volt néha, de ez engem annyira nem zavart, a történet is tetszett... nagyon várom a folytatást

btw mostanában miért hónapokkal a megjelenés után jönnek ki bemutatók?

2009. feb. 28. 10:29 | válasz | #12
Példának okáért játékmenet :)
Zoliz  
2009. feb. 28. 09:15 | válasz | #11
Ez a leírás nagyon lehúzza a játékot, de alaptalan, mert igaz nem a hardcore játékosoknak találták ki (mint a cikk írója) a játék pörgős és gyönyörű. Mi kell még ennél több?
Zoliz  
2009. feb. 28. 09:13 | válasz | #10
Hát nemtom. De az talán különbség, hogy az Assasin's Creedet nem voltam képes végigjátszani a Prince-et igen, mert egyértelműen pörgősebb játék.
Radi  
2009. feb. 28. 09:12 | válasz | #9
Az Assasin's Creed, sokkal. (szvsz)
Nos  
2009. feb. 28. 08:22 | válasz | #8
Nem játszottam a POP-val, de a leírás alapján össze lehet kötni az Assasin's Creeddel. Az is gyönyörű grafika, nulla tartalom. Melyik az unalmasabb?
2009. feb. 28. 02:46 | válasz | #7
Igazi Prince rajongó vagyok, eddig minden rész ( ezt beleértve is ) meg van, mindet végigvittem, hol szenvedtem (3D) deee.... lehet felnőttem vagy én nem tudom, de ez az új engem nem fogot meg és abbahagytam a negyedénél. valahogy nem az én világom. Gyönyörű a grafika. Jó a zene. De a játék menet hihetetlen unalmas. És amúgy a SoT, WW, T2T mindegyik része több, IGAZIBB újításokat hozott mint ez most. kedvencem továbbra is a T2T, amolyan igazi ezeregyéjszaka meséi, Aladdinos hangulat... de... ez valahogy nem is tudom. Nem az igazi. Várom a folytatást, de más irányban. Ne ezt folytassák.
2009. feb. 28. 01:05 | galéria | válasz | #6
2009. feb. 28. 00:18 | válasz | #5
"Sajnos a két éven belül megérkezett két folytatás semmi lényegi újítást nem hozott, és bár kiváló szórakozást jelentettek, hosszabbtávon felejthetőre sikerültek, hiszen már a Sands of Time is tartalmazott mindent, ami kiemelte őket a tömegből."

ez azért elég erős- A harcmodor a Warrior Within-ben olyan változásokat hozott, mely szerintm felülmúlhatatlan. Játékélményben meg a valaha volt egyik legjobb játék. Szerintem.
2009. feb. 28. 00:08 | válasz | #4
Ezt zseniálisan megfogalmaztad:

"Végül ezen az úton végigmenni sem jelent kihívást, mert itt is a lehető legkisebbre vették a játékostól elvárt erőfeszítést: a herceg magától futni kezd a falon, korrigálja az ugrások szögét, és automatikusan feljebb kapaszkodik, ha merőlegesen vetődünk egy falra. Kevés hiányzik ahhoz, hogy egy-egy összetett akrobatikus mutatvány csak egy interaktív videó legyen, amely néha egy adott gomb megnyomását kéri a játékostól."

Én már a legeslegelső PoP-nál is ezt éreztem. :-D
2009. feb. 28. 00:04 | galéria | válasz | #3
nyilvánvaló tény, hogy a PoP eme része enyhe kifejezéssel élve: teljesen színvonaltalan vacakra sikeredett
Indigo  
2009. feb. 28. 00:03 | galéria | válasz | #2
A Sands of Time trilógiát szerettem, de valahogy nem érzek késztetést, hogy ezt a részt egyáltalán kipróbáljam... Állóképek alapján a grafika elég érdekes, itt talán a cell-shading technika nem annyira jött be, mint a XIII-nál. Ott nagyon profin meg volt csinálva, itt inkább húzom a számat, mert egyáltalán nem tetszik. De a legnagyobb baj az, amit youtube-os gameplay videókból leszűrtem: ez a játék borzalmasan primitív és unalmas, a kihívás zéró. Röhejes, mikor egy-egy elrontott lépésnél ott terem a csaj, és továbbsegít, mintha mi sem történt volna... Kiknek készítették ezt, idiótáknak?
2009. feb. 27. 23:34 | galéria | válasz | #1
Mióta konzol a konzol, a pc-sek egyre jobban kezdik átélni az elcasualosodás fogalmát. Hangokat sztem nagyon lehúztad, éppen az a lényege enneka játéknak, no meg a grafikája is.