Kiadó: Warner Bros. Interactive Entertainment
Fejlesztő: Monolith Productions
Honlap

Hirdetés

Rendszerkövetelmények:
Minimum: Windows XP/Vista, Pentium 4 @ 2.8 GHz (3.2 Vista alatt)/Athlon 64 3000+ (3200+ for Vista) processzor, 1 GB (1.5 GB Vista alatt) RAM, 12 GB szabad hely a merevlemezen, 256 MB video-memória, Shader Model 2.0b támogatás (nVidia GeForce 6800/ATI X700)
Ajánlott: Windows XP/Vista, Intel Core 2 DUO @ 2.2 GHz/Athlon 64 X2 4400+ processzor, 1.5 GB RAM, 12 GB szabad hely a merevlemezen, 512 MB video-memória, Shader Model 3.0 támogatás (nVidia GeForce 6800/ATI X700)
Hasonló játékok: FarCry, Half-Life 2
Kategória: FPS

A Monolithot - számomra érthetetlen módon - soha nem övezte akkora rajongás, mint néhány más, neves fejlesztőcsapatot, pedig nagyon sokat letettek már az asztalra. FPS-ek terén - egy-két ballépést leszámítva - különösen kiemelkedő a munkásságuk, hiszen olyan játékokat köszönhetünk nekik, mint a Blood, az Aliens vs. Predator 2, a No One Lives Forever 1-2, a Condemned 1-2, illetve a F.E.A.R. Ez utóbbi fejlesztése közben a Warner Brothers felvásárolta a csapatot, és a folytatást már az ő támogatásukkal kezdték el fejleszteni.

Persze eközben a név jogaival magára hagyott Vivendi még kisajtolt néhány kiegészítőt a franchise-ból, mielőtt az újonnan alakult Activision-Blizzard visszaszolgáltatta volna a jogokat (természetesen némi pénzért cserébe). Mivel a kiegészítőkhöz semmi közük nem volt, a Monolith érthetően úgy döntött, hogy a Perseus Mandate és az Extraction Point történetét teljesen figyelmen kívül hagyják, így aki ezekkel nem játszott, az semmiről nem maradt le.


A történet kb. fél órával a F.E.A.R. vége előtt veszi fel a fonalat: főszereplőnk ugyanolyan kuka, mint az első részben, de ezúttal legalább nevet kapott: Michael Becketnek hívják, és a Delta Force kommandó tagja, melynek feladata Genevieve Aristide elfogása és biztonságba helyezése. Aristide otthonában azonban fegyveres ellenállásba ütköznek, az ellenséges zsoldosok pedig pont azért érkeztek, hogy leszámoljanak a nővel. A két csapat között versenyfutás kezdődik, azonban a cél előtt elérkezünk a F.E.A.R. utolsó jelenetéhez, és a nukleáris reaktor robbanása hősünket is kiüti. Egy félálomban átélt műtét után egy kórházi szobában tér magához, ekkor már a jól ismert időlassító képességgel (akarom mondani: villámgyors reflexekkel) felruházva. Sok ideje nem jut az új helyzet felmérésére, hiszen a küldetést még nem teljesítették, így folytatódhat az Aristide utáni hajtóvadászat.

Sajnos akármilyen érdekfeszítően indul a történet (egészen a robbanásig az), hamarosan leül, és két-három óra után minden érdeklődésemet elveszítettem aziránt, hogy mi miért történik. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy az egész feleslegesen kusza: tele van titkos és még titkosabb projektekkel (Origin, Harbinger, Icarus, Paragon, Perseus), melyekre folyamatosan hivatkozik a történet, de vagy én siklottam el a részletes kifejtésük felett, vagy tényleg nem dörgölik eléggé az arcomba (pedig érdemes lenne, hiszen minden körülöttük forog), mivel többnyire fogalmam sem volt, hogy pontosan melyik mit takar.


A megértésükhöz szükséges információk jelentős részét a pályákon elszórt naplófájlokból, emlékeztetőkből és körlevelekből gyűjthetjük össze, ezzel a módszerrel bizonyára már mindenki találkozott valamelyik FPS-ben. A megoldás többnyire azt a célt szolgálja, hogy aki nem akar elmerülni a játék világának háttértörténetében, az kikerülheti azt, és koncentrálhat a sztori magjára, aki pedig kíváncsi a különböző motivációkra, az ezekből a naplókból megtudhatja ezeket. Sajnos itt nem sikerült megtalálni az egyensúlyt: a naplók nélkül a történet értelmezhetetlen, azok azonban feldolgozhatatlan mennyiségben öntik a száraz információt, ráadásul nem tudjuk őket menet közben hallgatni (lásd: Bioshock), hanem el kell olvasni őket, ami megtöri a játék tempóját.