A Gépész rendezője legújabb filmjében mesterien teremti meg a feszültséget, hogy aztán hátborzongató végkifejletet idézzen elő.

Hogy elévágjunk a végső értékelésnek, kezdhetném azzal, hogy ritka ambivalensek az érzéseink a Transz-Szibériával kapcsolatban, s épp ezért nehéz eldönteni, hogy jó-e a film. Illetve nem is nehéz, mert méltó meg jó is, más kérdés, hogy az első és a második fele ronda kontrasztot alkot, a kezdés zsenialitását lerombolja a vég felé vezető út, hogy aztán persze megkapjuk a szokásos csavart és az egész filmet újragondoljuk.


De maradjunk az időrendnél, ne siessünk értékelni addig, míg nem tudjuk, hogy mivel is van dolgunk. Transz-Szibéria estünkben a vasútvonalra utal, hőseink, Roy és Jessie is ezt választják, hogy eljussanak Kínából Moszkvába - merő vonathóbort a döntés oka, nyilván a repülőút könnyebb lenne. A festői tájakon átszáguldó több napos vonatút során természetesen hálótársak is csatlakoznak a duóhoz, és ahogy az lenni szokott az egyik megállóhelyen történik valami, ami..., mondjuk úgy, hogy mindent megváltoztat.

Nem érdemes sokat elárulni a történetből (az előzetes szégyenletesen megteszi azt, nagyjából csak a fináléból szemezget), hiszen a Gépész rendezője, Brad Anderson mesterien adagolja az információkat és a feszültséget a Transz-Szibéria során. Az ember elkezdi nézni a filmet és azonnal sejti, hogy valami valamikor történni fog, de hiába indul el a vonat, hiába száguld nagy sebességgel, a kérdőjelek csak sokasodnak a fejünkben, nem tudjuk, mikor fog beütni a krach.


Lassú, de mint mondtam, abszolút feszültséggel teli építkezés folyik Hitchcock-módra a Transz-Szibéria első felében, s amikor megtörténik a baj, az agyunk már kellőképpen zakatol, kombinál. Azonban az események a havas tájon olyan kvázi katarzisba futnak ki, mely sajnos minden felvezetés, alapozás ellenére meglehetősen hiteltelennek, motivációmentesnek hat, az emberben meg is fogalmazódik azonnal az "Ezt meg miért csinálta?" kérdés, s válasz híján csak ingatja a fejét.

Nem jó rébuszokban beszélni, de tény, hogy mintha ettől a bizonyos ponttól kezdve kezdene kisiklani a vonat, a rendező kezdené elereszteni a gyeplőt, melyet még egy időre megkaparint az új karakter bemutatásával, azonban a végjáték már valóban egy, a kezdést meghazudtoló kapkodásba megy át, kár, hogy a trainwreck kifejezést csak angolul tudnánk használni a jelenségre, pedig ideillő lenne.

Ami azonban fura, hogy a hanyatló minőség (persze van, akinek épp ez a begyorsulás fog bejönni) ellenére sem lesz rossz film a Transz-Szibériából, köszönhetően a valóban remek képeknek, a klausztrofób vonatos helyszínnek és a karakterek "háromdimenzósításának". Azonban a nagyon jó film skatulyájába még akkor sem lehet beszuszakolni, ha végignézve és végiggondolva a látottakat leesik nekünk, hogy bizony a film nem az, aminek hinnénk, több réteggel rendelkezik a láthatónál.


Jár is a jó pont a rendezőnek, hogy bár több, a megoldásra utaló nyomot is elhint az út során, de a végén nem rágja a néző szájába a teljes igazságot, így csak a szemfülesebbjének fog leesni a poén, mely arra a bizonyos Grinko-mondatra, egy óriásplakátra és egy elsőre nem magától értetődő könyörgésre épül. (A netes reakciókat, kritikákat olvasva, sokak nem hántották le a film utolsó héját, s tévhitben maradtak a befejezést illetően.)

A Transz-Szibéria bőven nem tökéletes alkotás, le sem tudja tagadni, hogy független film, európai (litván) helyszíneken, európai pénzből készült, azonban, talán éppen ezért is, pár emlékezetes megoldásával, amerikai filmektől szokatlan karakteralkotásával mégis megmarad bennünk. Ebben pedig minden bizonnyal a kezdeti feszültségteremtés és a sokak számára ismeretlen milió a ludas.

Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése

Klikk a képre a nagyobb változathoz

Transz-Szibéria (Transsiberian) (színes feliratos angol-német-spanyol-litván krimi, 111 perc, 2008) rendező: Brad Anderson forgatókönyvíró: Brad Anderson, Will Conroy zeneszerző: Alfonso Vilallonga operatőr: Xavi Giménez producer: Julio Fernández szereplők: Woody Harrelson (Roy) Ben Kingsley (Grinko) Emily Mortimer (Jessie) Kate Mara (Abby) Eduardo Noriega (Carlos) Thomas Kretschmann (Kolzak)