XXI. századi űrverseny
2009. január 19. 08:03, hétfő
40 évig mindössze két ország volt képes embert juttatni a világűrbe, azonban a fejlődő országok, mint például Kína és India is helyet akarnak maguknak ebben az exkluzív klubban. Lassan már a magáncégek is megjelennek e piaci résben, legalábbis a látványtervek és a programok erre engednek következtetni. De tényleg felpörögni látszik az űrkutatás, vagy ez csak a máz? Ezt szeretnénk kicsit áttekinteni, illetve visszanézni, hogy mik voltak a közelmúlt ígéretesebb elgondolásai.

Hirdetés

Amerikai Egyesült Államok / NASA

Az űrsikló (STS, Space Transportation System) történelme az 1960-as évekig nyúlik vissza, amikor az amerikai légierő a következő generációs hordozójárművekkel kapcsolatosan rengeteg olyan tervet készíttetett és vizsgált meg, amelyek katonai műholdak pályára állítása mellett katonai űrállomások üzemeltetését és kiszolgálását is lehetővé tették volna. A NASA hasonló cipőben járt, az Apollo űrhajó utódját kereste, és hatalmas űrállomásokban, holdbázisokban, Mars-utazásban gondolkoztak. Az űrsikló alapötlete és igénylistája tehát olyan időkben született, amikor úgy számoltak, hogy az 1980-as években már évente legalább 60 darab emberes amerikai űrrepülés indul.


Az első űrrepülőgép indításra felkészítve, 1982-ben

Noha a nagy tervekből az 1970-es évek elején megnyirbált költségvetés miatt a legtöbbet el kellett felejteni, legalább is rövid távon, az űrsikló program a lehetőségekhez mérten jól haladt, még ha némi költségtúllépés és csúszás is történt vele. Ám az üzemeltetése koránt sem volt annyira zökkenőmentes. Ahhoz, hogy a költségek az előre kalkuláltak szerint alakuljanak, rengeteg fellövésre lett volna szükség, amit nem állítanak le, halasztanának el minden apró veszélyforrás, technikai vagy meteorológiai aggodalom miatt. Részben ennek az eredménye a Challenger katasztrófája, ami után viszont mind az Amerikai Védelmi Minisztérium, mind a civil megbízók a hagyományos hordozórakéták felé fordultak. Így az űrsiklók egyetlen felhasználója (és a számlák fizetője) a NASA maradt.

Klikk ide!
A Discovery indítása 2008 májusában
(klikk a képre a nagyobb változathoz)
Az évenkénti néhány fellövés hihetetlenül drága játékszerré tette az STS rendszert, mivel a költségek legnagyobb része a hatalmas és népes földi kiszolgáló apparátus működtetése és fenntartása volt. Ez dollármilliárdokat követelt, függetlenül attól, hogy évi 60 fellövést hajtanak végre, vagy egyet sem. Ha ez még nem lenne elég, a Columbia katasztrófája rámutatott, hogy a személyzet biztonságát sem tudják megfelelően garantálni adott állapotukban. Ennek volt köszönhető, hogy végül felülről jött "ötletként" 2010-től kivonják az űrsiklókat. A NASA addig is a biztonság növelése érdekében minden űrrepülőgép indításakor egy második űrrepülőgépet tart készenlétben, amely azonnal indítható, ha a Föld körül keringő űrrepülőgép személyzetét veszély fenyegeti.

A váltásra már az 1980-as években gondoltak. Az X-30 NASP (National Aero-Space Program) egy olyan űrrepülőgép lett volna, amely egyetlen fokozattal éri el a világűrt, tehát nincsenek ledobható gyorsítórakéták vagy üzemanyagtartályok (szakmai rövidítéssel SSTO, Single Stage To Orbit). Azonban az X-30 programot 1993-ban leállították, miután a költségvetést összeadó szervek - a NASA és a Védelmi Minisztérium - nem tudtak a kísérletek részleteiben megegyezni. Az X-30 azonban nem maradt nyom nélkül, az X-43 kvázi utódjának volt tekinthető, legalábbis ami a technikai elgondolást illeti, jövőre pedig az X-51 tesztjárművel próbálják elérni a hangsebesség hétszeresét. Az X-51A eredetileg katonai célú program, de az eredményei a hiperszonikus repüléssel kapcsolatosan remélhetőleg egyszer az emberes űrrepülésbe is felhasználhatóak lesznek.


Korai fantáziarajz az X-30-asról

Az 1990-es évek közepén új kezdeményezés született, ami egy igen olcsó, egyszerű kiszolgálást igénylő, automatizált űrhajót képzelt el. Ha szükséges, akkor a személyzetet a raktérben elhelyezett modulban lehetne elhelyezni. Ez a teljesen automatikus Venture Star űrhajóprogram elképzelése, amely különféle egyéb új technológiáktól hemzsegett, mint kompozit műanyag üzemanyagtartály, vagy az AeroSpike hajtómű. Az új megoldásoknak az X-33 tesztjárműben kellett volna bizonyítaniuk.

A fejlesztés közben sikerült az AeroSpike hajtóművet próbapadon letesztelni, elkészült egy fémes hővédő pajzs, és a gép alakja is formálódott menet közben, hogy minél inkább megfeleljen az űrrepülőgépénél laposabb visszatérési szögnek. Utóbbi azért lett volna hasznos, mivel a laposabb szögű visszatéréskor az űrhajó külső burkolata kevésbé hevül fel, tehát a hővédő pajzsot könnyebbre lehet tervezni. Hátránya az, hogy ha a visszatérés szöge nem tökéletes, akkor a légkör már viszonylag sűrű felsőbb részébe érve az űrhajó visszapattan, mint egy víz felszínén kacsázó kő.


Fantáziarajz az X-51-esről és gyorsítórakétájáról

A tömegcsökkentés roppant fontos volt az X-33/Venture Star esetében, mivel ez lett volna az első olyan űrhajó, amely egy fokozattal érte volna el a világűrt. Az űrsikló esetében a szilárd hajtóanyagú gyorsítórakéták, és végül is a külső üzemanyagtartály is külön fokozatnak felel meg, amelyeket kiégésük/kiürülésük után leválasztanak, nem cipelik tovább őket. A fejlesztés folyamán viszont a kompozit folyékony hidrogén üzemanyag tartállyal sok probléma akadt, ezért végül úgy döntöttek, hogy az X-33-as alumínium-lítium ötvözetből gyártott tankot kap, amely ráadásul összességében könnyebbnek is bizonyult.

Amikor úgy tűnt, hogy minden nehézséget megoldottak, az amerikai törvényhozás a másfél éves késlekedés, a költségek megszaladása, és végül a kompozit üzemanyagtartály kudarca miatt kérdésessé vált a program léte. Végül 2001-ben a NASA megvonta tőle a támogatást. Szomorú, de az X-33 eltűnésével a már kifejlesztett technológiák is eltűntek, mint az XRS-2200 AeroSpike hajtómű vagy a fémes hővédő pajzs, és azt az üzenetet küldte a világnak, hogy az egy fokozatú űrhajók életképtelenek.

Klikk ide!
Az X-33, a Venture Star és az STS egymás mellett, méretarányos rajzon (katt a nagyobb változatért)

Az X-33 program bukása után határozott elképzelés volt, hogy kerülni kell minden olyan újítást, ami nincs kéznél, vagy még nem bizonyított. Ez az irányvonal az OSP (Orbital Space Plane) nevet kapta, és a már létező Delta 4 és Atlas V hordozórakétákra épült, amelyek orrára egy kisméretű űrrepülőgépet képzeltek el, 4 fős személyzettel. Az OSP azonban már az új idők szele volt. A NASA az 1990-es években a Nemzetközi Űrállomásra fordította minden figyelmét, e körül forgott az emberes űrrepülés minden programja. 2002-ben az egyre emelkedő költségek miatt viszont lefújták a CRV-t (Crew Return Vehicle) és annak technológiai tesztjárművét, az X-38-at, mivel túl drágának tartották.

A CRV lett volna az űrállomás mentőcsónakja, amivel a hétfős személyzet bármiféle vészhelyzet esetén visszatérhet a Földre. A CRV közvetlen utód nélküli felszámolása viszont egyben azt is jelentette, hogy az űrállomás állandó személyzete mindössze annyi ember lehet, amennyi egy Szojuz űrhajóban elfér, vagyis három fő. Emiatt az amerikai lakómodul is parkolópályára került, hiszen ennyi ember a meglévő modulokban is elhelyezhető. Az OSP egyik feladata az lett volna, hogy mentőcsónakként is működjön, tehát az állomás személyzete ismét 7 fő lehessen.


Korai fantáziarajz egy Delta IV rakétával történő OSP űrrepülőgép fellövéséről

Az űrállomás maga az 1980-as évek nagy terveinek maradványa, az egyre ambiciózusabb amerikai Freedom és a szovjet/orosz Mir-2, valamint az európai Columbus és a japán Kibo űrállomás-tervekből összegyúrt, majd folyton megkurtított, és újra meg újra kibővített elemekre épül. Ahogy azonban a nemzetközi programok esetében gyakorta előfordul, az ISS esetében sem mindig zökkenőmentes a résztvevő partnerek közti együttműködés.


Az ISS korai fantáziarajza, ekkor még úgy volt, hogy 2004-ben már így fog kinézni

Rengetegszer érte vád az amerikai politikusok részéről a NASA-t, hogy az űrállomás túl vontatottan és túl drágán készül el, és túlzottan függ a többi résztvevő országtól. Ehhez persze az is hozzátartozik, hogy ezek az országok is ki vannak szolgáltatva a NASA egyoldalú döntéseinek, mint a CRV és a lakómodul esetében is Ez gyakorlatilag azt jelentette, hogy az eredeti 6-7 fős állandó személyzet helyett mindössze egy 3 fős állandó személyzettel kellett számolni, amelyből legalább egy amerikai és egy orosz.
Laptopok

Már 49 900 Ft-tól!

E-book olvasók

Már 17 043 Ft-tól!

Tablet PC-k

Már 23 140 Ft-tól!

LCD monitorok

Már 19 800 Ft-tól!

részletek » részletek » részletek » részletek »
Megosztás
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
 

IT/Tech, Hardver
Tudomány, Mobil, Film, Játék
Hirdetés



Hozzászólások
A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
2009. feb. 24. 16:17 | galéria | válasz | #121
Háth rossz hírek ezek !!! Pedig nem is lenne rossz ha olyan űrhajók furikáznának mint amik pl. a Star Warsben, vagy Star Trekben vannak.
2009. feb. 17. 22:47 | galéria | válasz | #120
Nekem arinak tűnt a dögözésed is. :-))
2009. feb. 17. 20:19 | válasz | #119
A hidrogénbomba is egy atombomba.
Sir Ny  
2009. feb. 17. 14:26 | válasz | #118
Mi olyan érdekes az atomban? Az, hogy utána sugároz is? Egy hidrogénbomba vagy 2000 -szer nagyobbat robban, mint az atom...
2009. jan. 22. 14:12 | válasz | #117
2009. jan. 22. 09:50 | válasz | #116
Star Trek Voyager. Ez egy időutazó zűrhajó
NEXUS6  
2009. jan. 22. 02:44 | galéria | válasz | #115
De ari!!!!;DDD

Mi ez???
zyppy  
2009. jan. 21. 17:45 | galéria | válasz | #114
mér nem ilyen?:
NEXUS6  
2009. jan. 21. 14:16 | galéria | válasz | #113
Csak éppen nem tudjuk az alapadatokat, szal itt nem igazán lehet statisztikázni.

Pl: Geographos is an irregular body with dimensions of about 5.1 kilometers by 1.8 kilometers (3.2 miles by 1.2 miles). Geographos is classified as an Earth-crossing asteroid because its orbit can evolve to intersect Earth's orbit. Scientists have found fewer than 300 Earth-crossing asteroids; however, they believe hundreds of thousands of objects might exist. The asteroids probably include several hundred objects larger than Geographos, thousands larger than half a mile across, and a few hundred thousand that are larger than a football field.

Szal csak tördékét ismerjük azoknak a testeknek, amelyek becsapódásukkal már jelenttős pusztítást okozhat!
NEXUS6  
2009. jan. 21. 13:56 | galéria | válasz | #112
Azért az építkezéseken, a mai napig kötelező a sisak!;)))

Az utcán ugyan nem potyog virágcserép sűrűn, de hogy mekkora az átlagos valószínűsége egy pusztító becsapódásnak azt viszont nem tudjuk pontosan!

A légkörbe belépő és nagy tűzgömböket produkáló meteorok szinte mindegyike regisztrálásra kerül az utóbbi 40 évben. Csak ezek az adatok titkosak, mert hogy a korai riasztó rendszer képező rakétaindítást detektáló műholdak látják őket!;)))
L3zl13  
2009. jan. 21. 12:20 | válasz | #111
Igen 20000 lövést ad le 4-5 év alatt, de abból csak 3-4 van ami akár 700 méterre is meg tud közelíteni.
És vannak olyanok is amelyek többszáz km-re hibáznak el.
És vannak olyanok, amelyeknél észre sem venném, ha eltalálna, hacsak mondjuk nem épp a szememet találja el.
Az hogy ennyi aszteroida keresztezi a pályát nem jelenti azt, hogy a Föld közelében van amikor keresztezi, ugyanis a Föld az adott pillanatban lehet a pálya egy tök más pontján is.
L3zl13  
2009. jan. 21. 12:11 | válasz | #110
Nagyon érdekes a példád, csakhogy qrvára mindegy, hogy milyen messziről jön.
Ez olyan, mintha egy folyó szélességét az alapján itélném meg, hogy milyen hosszú. Vagy egy egy utcáét.

A lövöldözős példád esetében ha a lövész célzótudományáról lenne szó, akkor számítana, hogy milyen messziről lőtt, de ha az a kérdés, hogy mennyire volt hozzám közel, vagy mennyire voltam veszélyben akkor fikarcnyit sem.
L3zl13  
2009. jan. 21. 11:59 | válasz | #109
Biztosíték nincs, de mivel ezek ritkábbak, ezért kissebb a valószinűsége.
Nem azt mondom, hogy akkor ne is foglalkozzunk vele, hanem azt, hogy ezeket a híreket kezeljük a megfelelő viszonyításal.

Pl arra sincs biztosíték, hogy nem esik a fejemre egy tégla vagy egy virágcserép az utcán, de ettől még nem fogok védősisakban járni. Holott ennek a valószinűsége feltehetően nagyobb, mint egy meteorit becsapódásának.
NEXUS6  
2009. jan. 21. 10:38 | galéria | válasz | #108
Van ez a Hold anomáliák katalógusa, kb 500 évre visszamenőleg tartalmaznak megfigyeléseket, a Holdon látható fényjelenségekről, amik jelentős része valszeg becsapódásnak köszönhető.
Asszem a NASA adta ki 1967-ben, valahol azt írják, olyan 500-600 regisztrált felvillanás, fényjelenség volt ez alatt.

Szal évi 1-2 nagyobb becsapódás a Holdon is van.
Amúgy a Holdon nem kevés kráter van ugye, és talán még 99%-uk tényleg régebbi lehet 100 millió évesnél. Az az 1 százalék azonban lévén, hogy a Hold felszíne vagy 3 mrd éves, így is elég jelentős számú becsapódást jelenthet.
2009. jan. 20. 21:08 | galéria | válasz | #107
Vagyok a Hold a legjobb példa arra, hogy a légkör keményen megvéd a kisebbeltől. A korkuat is meg kéne nézni a Holdi krátereknek. Mert ha kiderülne, hogy 99%-uk idősebb, mint 100 millió év akkor nincs miről beszélni... Amikor még piszkosabb volt a világegytem, akkor a grvitáció egyfajta "porszívó" volt.
2009. jan. 20. 15:25 | válasz | #106
Még az is hozzájön a példámhoz, hogy "Te" magad ha jól számolom 1400km-es köröket teszel meg...
Tehát körözöl folyamatosan mondjuk a Budapest, München, Zágráb, Budapest vonalon, és valaki Debrecenből rádlő, és csak 700 méterrel megy mellé! Azért így már elég közeli a dolog... Viszont 4-5 éven belül 20.000 lövést ad le...
2009. jan. 20. 15:17 | válasz | #105
Ez így igaz.
Viszont itt azt is figyelembe kell venni, hogy ez csak egy a 20.000-ből. És mind a 20 ezer keresztezi a pályát, vagyis van bőven lehetőség a pontosításra.
A másik, hogy a holdon több millió becsapódás nyomot találtak. Mivel ott nemigazán van légkör (mert nincs), így a nyomokat nem tünteti el az erózió, az eső, egyéb időjárási körülmény, mint itt a Földön.
Vagyis a Hold a legjobb példa arra, hogy valójában mennyire sok meteor ér el minket.
Ahogy Nexus is mondja, az már tényleg csak a szerencse, hogy 5-10-vagy 500 méter az átmérője...
2009. jan. 20. 15:11 | galéria | válasz | #104
Magához a távolsághoz képest tényleg pontos. A találathoz szükséges pontossághoz képest viszont nevetséges pontosság.
NEXUS6  
2009. jan. 20. 15:02 | galéria | válasz | #103
Közelítsük meg másik oldalról a kérdést.

Milyen sűrűn találják el viszonylag nagy, látványos tűzgömböt is produkáló néhány méter átmérőjű meteorok a Földet? Évente van belőle egy pár.

Mi a biztosíték, hogy a következő, az utolsó pillanatban észlelt ilyen aszteroida, nem 10 m, hanem 10 km-es lesz?
Nincs rá biztosíték, és a statisztika sem az.
Ráadásul nem tudjuk megbecsülni az esélyét sem pontosan, mert lehet, hogy a sötét objektumok nagyrészét eddig nem is fedeztük fel.

Hiába negy tehát ez a kiba világegyetem, azért nap mint nap csapódnak be meteorok.
2009. jan. 20. 14:58 | válasz | #102
Itt megint a picin van a hangsúly. Nem a 250 ezer a pici...
Egy aszteroida, ami több millió km-t tesz meg, és kitudja hány százmillió km a pályája, na annál az 500 ezer km eltolódás is igen picinek számít. Persze a 250 ezer is.
Az az 500 ezer Km-es elhúzás ebben a helyzetben kb olyan, mintha téged 260km-ről próbálnának fejbelőni, és mindössze 700 méterrel megy mellé. Persze, ezt lehet észre se vennéd, de ha azt veszed, hogy Debrecenből Pestre löttek... Az a 700 méter abszolút közelinek számít.
L3zl13  
2009. jan. 20. 13:31 | válasz | #101
Ha az 500 ezer km picivel (mondjuk felével) kissebb volna, akkor 250 ezer km-re húzott volna el tőlünk az aszteroida, ami mondjuk 2/3 a Föld-Hold távolságnak...
Wow. Az emberek ugyanúgy észre sem vették volna a dolgot. Semmiféle puff nem lett volna.
Egyszerűen bulvár újságírásról van szó. Sokkal érdekesebb, ha azt mondják majdnem eltalált minket és csak "ilyen picin" múlott a dolog...
NEXUS6  
2009. jan. 20. 13:02 | galéria | válasz | #100
Hát ez súlyosan hangzik. Szerintem már most látszik, hogy jobban járt volna a NASA, ha teljesen új rendszert tervez az utolsó csavarig.
2009. jan. 20. 12:27 | válasz | #99
Így van, az az 500 ezer km az semmi. Meg kell nézni a tényeket.
A naprendszerünk közepén lévő Csillag az aminek a gravitációja magához vonzza a kisebb égitesteket. A naprendszerben lévő kisbolygóövezetben több mint 200 ezer kisbolygó kering. Ezek folyamatosan ütköznek egymással, így módosítva egymás pályáját. És van olyan, amikor a pálya annyira módosul, hogy kiesik ebből az övezetből.
Ezután a Nap gravitációja miatt elindul a középpont felé, ahol a mi bolygónk is helyet kapott. Ezek közül a több száz millió km-re lévő kavicsok közül, az egyik 500ezer km-re húzott el mellettünk.
És csak itt a hszek között megemlítettünk már 3 olyan aszteroidát, ami az elmúlt 8 évben ilyen közel húzott el.
Itt tényleg csak annyiról van szó, ha az az 500 ezer km nem annyi, hanem egy picivel kisebb, akkor puff. Most neked itt a pici szó jelentése nem tetszett :)
Pedig te is írtad, az univerzum méretéhez, a mi méreteink mindenképpen jelentéktelenek.
Viszont ez az 500 ezer km még a Naprendszer méreteiben is igen csak pici.
Csak összehasonlítás képpen a Föld a 3. bolygó a naprendszerben, a belső közeli bolygókhoz tartozik, és mégis átlag 150 millió km-re kering a Naptól. Ehhet képest az 500 ezer km elenyésző. Nincs 2x-e a Föld-Hold távolságnak.

Meteorok tízezrei húznak el mellettünk, de egyik sem ilyen közel. Itt az volt a lényeg, hogy még egy pici és eltalál...
NEXUS6  
2009. jan. 20. 12:10 | galéria | válasz | #98
"Rohadtul üres a világegyetem."

Ezért találták ki a gravitációt!;)))

Ha ezek a kis aszteroidák, csak úgy röpködnének, mint por a szélben akkor tök igaz lenne, amit írsz. Csakhogy a Föld azért vonzza is őket!

Másrészt főleg, hogy egy részük szétrobban kisbolygó/üstökös maradványa, így egy viszonylag kis térrészen van belőlük jócsomó, lásd augusztusi csillaghullási szezont.

Szal itt messze nem találomra, véletlenszerűen elszórva röpködnek ezek a dögök, már jó ideje kinéztek bennünket, csak eddig szerencsénk volt, hogy megúsztuk!;)))
2009. jan. 20. 11:45 | galéria | válasz | #97
Azért az speciális. Nincs ott áradás ami felöltetné, vagy hóolvadás, tektonikus mozgás, stb.
2009. jan. 20. 11:44 | galéria | válasz | #96
Ha az ismert világegyetemben találomra ráböksz egy pontra akkor 10^(-24) körüli az esély, hogy ott nem a nagy büdös semmi van. Rohadtul üres a világegyetem.
mrzool  
2009. jan. 20. 11:43 | válasz | #95
Köszi, ez kimaradt. Érdekes koncepció, ma is tanultam vmit.:)
[NST]Cifu   2002. 10. 26. óta regisztrált VIP fórumozó 2002. 10. 26. óta regisztrált VIP fórumozó 
2009. jan. 20. 11:31 | galéria | válasz | #94
"You have to accept what I call ‘morphing’ of the operational design to take advantage of what you learned from the [X-33]," Payton said. For NASA’s proposed Crew Return Vehicle, which the VentureStar would theoretically lift to orbit with the ISS crew, "it’s an easier design as far as simple, mechanical integration goes," Payton said."

Forrás (ez esetben a CRV lett volna a személyzet modulja, amit a Venture Star a hátán vitt volna fel)

Lockheed Martin plans to build VentureStars that initially carry only cargo
and begin flights in 2005. Lockheed Martin is designing the VentureStar
primarily to meet the needs of commercial customers who want to launch
satellites. However, because much of Lockheed Martin’s VentureStar
projected revenues will come from servicing the International Space
Station, the company is exploring design modifications that would enable
the vehicles to carry four or five crewmembers.


Forrás

Így hirtelen most ennyi. :)
L3zl13  
2009. jan. 20. 11:12 | válasz | #93
"Egy 50 vagy 250 méterese meteor lesöpör egy várost vagy megyét, de nagy krátert nem csinál... (Nem úgy, mint ennek.)"
Vicces amit írsz, tekintve, hogy az általad belinkelt képen ha jól sejtem az Arizonai meteor kráter látható, ami az általad említett tartományba esik, vagy talán még az alatt van, és úgy tünik még több tízezer év után is elég jól látható nyoma van...
L3zl13  
2009. jan. 20. 10:56 | válasz | #92
A raktérben lévő modul lehetett volna egyben mentőkapszula is, ha úgy van megtervezve.
Sok szempontból egyszerűbben megoldható szvsz, mint a jelenlegi űrrepülő esetében.
L3zl13  
2009. jan. 20. 10:54 | válasz | #91
Birom ezt a "kozmikus mértékben semmi" dumát.
Egyrészt kozmikus mértékben, a Föld vagy a Naprendszer pusztulása is semmi, szóval szinte bármiről beszélhetünk galaxisnyi méretek alatt arra nyugodtan mondhatjuk, hogy "kozmikus mértékben semmi".

Másrészt meg a konkrét esetre vonatkozóan: 500 ezer km távolságra húzott el a meteorit a Földtől.
Egy 500 ezer km sugarú kört nézve, mint céltáblát, amelyben a Föld keresztmetszetének területe a bullseye:
Az esélye, hogy az 500 ezer km-es körön belül ide csapódjon be a meteorit: 0.015%.
Erre mondhatja valak, hogy ez a valószinűség már elég jelentős a következményeket tekintve, de ne feledjük el, hogy ez az eset azért vált ismertté, mert az átlagosnál jóval közelebb került a meteorit a Földhöz.
mrzool  
2009. jan. 20. 10:54 | válasz | #90
No offense, uraim, de hol lehet erről olvasni? Én abszolút nem emlékszem, hogy valaha is szóba került volna egy human-rated verzió.
tvik  
2009. jan. 20. 10:52 | válasz | #89
Csatlakozom a cikket méltatókhoz és kíváncsian várom a folytatást.
Ezzel párhuzamosan érdekelnének az európai és az orosz jövőbeli tervek is.
[NST]Cifu   2002. 10. 26. óta regisztrált VIP fórumozó 2002. 10. 26. óta regisztrált VIP fórumozó 
2009. jan. 20. 10:34 | galéria | válasz | #88
Adott esetben a raktérben elhelyezett modulban vihetett volna fel embereket a világűrbe.
2009. jan. 20. 10:28 | galéria | válasz | #87
De-de. A személyszállítást a raktérben elhelyezett modullal oldották volna meg. Embereket pedig szállítani kell, s e feladatra nem célszerü egy másik szállítóeszközt fejleszteni/fenttartani.
[NST]Cifu   2002. 10. 26. óta regisztrált VIP fórumozó 2002. 10. 26. óta regisztrált VIP fórumozó 
2009. jan. 20. 10:26 | galéria | válasz | #86
Odáig nem jutott a program, hogy az ilyen technikai problémákat vizsgálják, de végül is mi lett volna olyan nagy nehézség? A raktérajtókat lerobbantják, és a személyzetet tartalmazó modult egy rakétahajtómű eltávolítja a Venture Star testéből, majd ejtőernyővel talajt ér. Ha a modul megfelelő kiképzésű, és esetleg hővédő pajzsot is kap, akkor akár melyik fázisban képes lehet megmenteni a személyzetet, sőt, akár a Venture Star nélkül is visszatérhetne a világűrből.
emp  
2009. jan. 20. 09:28 | válasz | #85
na! Lassan oda jutnak vissza, a sok nyirbálás, súlycsökkentés és lekicsinyítés után, hogy megint két űrhajós fog ücsörögni egy 3 m3-es konzervdobozban.
Sanyix   "Rest in Peace Sanyix" 
2009. jan. 20. 09:07 | galéria | válasz | #84
tiszta olyan mint az orbiterben a delta glider :) csak picit más hátul.
mrzool  
2009. jan. 20. 08:05 | válasz | #83
Sehogy, mivel az nem emberes jármű lett volna.:)
2009. jan. 20. 08:02 | galéria | válasz | #82
Kíváncsi lennék, hogy a VentureStar-nál, hogy oldották volna meg az utasok mentését, ha azok a raktérben ülnek egy modulban.
2009. jan. 20. 01:13 | válasz | #81
Oké oké, ebben biztos pontosabb infoid vannak. Maradjunk képrepülőgépnél :)
[NST]Cifu   2002. 10. 26. óta regisztrált VIP fórumozó 2002. 10. 26. óta regisztrált VIP fórumozó 
2009. jan. 20. 00:57 | galéria | válasz | #80
Hidd el, elég alaposan körüljártam a témát. Mint a típusismertetőben írtam, az SR-71 nem lopakodó gép. Sose készült annak. :)

Csak gondold végig. Miért kellene 25km-nél magasabban, a hangsebesség háromszorosával száguldoznia, ha nem is vennék észre? Hát azért, mert nem lopakodó, de ilyen teljesítményadatok mellett nem tudja semmi elfogni (még a MiG-25-nek sem igazán lett volna rá esélye).

Ha lopakodó gép lenne, akkor viszont nincs szükség a hatalmas sebességre és a nagy repülési magasságra...
2009. jan. 20. 00:55 | válasz | #79
". Bár majdnem mindenhol úgy említik, hogy a gép radarelnyelő festéssel van ellátva, és a radarok számára nehezen érzékelhető (sőt, olyanra is vetemedtek már, hogy az SR-71-et nevezték az első lopakodó gépnek), valójában még a civil FAA (Federal Aviation Administration - Szövetségi Légügyi Igazgatóság) radarjai is többszáz km távolságból észlelték a nagy magasságban,"

Én úgy hallottam róla mint az áttörés a lopakodó technikában. Illetve az első kísérlet. Lehet inkább kémrepülő, mint az U-2.

Off/2005-ben még nem olvastam sg-t ): /
[NST]Cifu   2002. 10. 26. óta regisztrált VIP fórumozó 2002. 10. 26. óta regisztrált VIP fórumozó 
2009. jan. 20. 00:35 | galéria | válasz | #78
Az SR-71 nem volt lopakodó, itt írkáltam anno róla. ;)

A DynaSoar-ról itt az SG-n is olvashattál már.
2009. jan. 20. 00:25 | válasz | #77
Na ez az amiről még nem hallottam :o
Nemsemmi. Itt megint az tükröződik, hogy egy kifinomultabb megoldást hagytak hátra a sietség, meg talán a pénz miatt is.
De akkoriban v.színűleg inkább az idő, mint a pénz volt a gond.
Mondjuk az sr71 már a 70-es években elérte a 25km-es magasságot... De persze az "csak" egy lopakodó volt, nem úrhajó, de a lehetőség ott van.
2009. jan. 20. 00:21 | válasz | #76
hmhmhmhm. Érdekesen hangzik. Tényleg kiváncsi leszek arra a következő cikkre :)
Igen, most hogy mondod, tényleg így van, a Virginék épp hogy elérik a súlytalanság állapotát. Tehát az a technológia messze nem ugyan az, mint amire a Nasa jelenleg képes.
Az, hogy van rá kereslet az biztos. Cirka 2000-en jelentkeztek a Virgines utazásokra ha jól tudom.
És most nemrég lehetett olvasni, hogy feltűnt egy újabb cég, akik 10-ed áron adják az űrutazást, mint a Virginesek. Igaz nekik még a tesztrepülésük is csak évek múlva lesz.
Persze mindenki a profitot nézi, csak azt nem látják, ha most egy kicsit elengednék azt a bankszámlát, akkor v.színű sikerülne olyan technológiát kidolgozni, amivel olcsóbban, és egyszerűbben lehetne mindezt megvalósítani.
Ezáltal tényleg beindulna az űrturizmus, és olcsóbban sokkal többen fizetnének rá. Persze most is effelé haladnak, csak lassabban és nehézkesebben. Inkább gyorsan szeretnének profitálni, mint hosszútávon többet.
Aztán hogy mi lesz belőle azt nem tudom. Ugye volt az űrhotel ötlete is... Hát arról is csak 2x hallottam az elmúlt pár évben, azóta nagy a csönd.
Remélem én még megélem az űrturizmus virágzását :))
[NST]Cifu   2002. 10. 26. óta regisztrált VIP fórumozó 2002. 10. 26. óta regisztrált VIP fórumozó 
2009. jan. 20. 00:19 | galéria | válasz | #75
Nekem az egyik nagy meglepetés anno az volt, amikor kiderült, hogy az első amerikai űrhajós nem az apró Mercury kabinban jutott volna fel, hanem az X-20 / DynaSoar űrrepülőgéppel...



Az USAF (és először a NASA is) úgy készült, hogy repülőgép-alapúan jut fel az űrbe. De a szovjetek sikerei miatt sietniük kellett, tehát beáldozták az egyszerűbb, de könnyebben kivitelezhető kapszula-tipusú űrhajó oltárán...
[NST]Cifu   2002. 10. 26. óta regisztrált VIP fórumozó 2002. 10. 26. óta regisztrált VIP fórumozó 
2009. jan. 20. 00:10 | galéria | válasz | #74
Két alternatív útvonal van jelenleg (ezekről is majd lesz kicsit bővebben írva), az egyik a tisztán gazdasági/civil megétérülés. Ez a Virgin/Scaled Composites féle megközelítés például. Ám ők rövid távon csak űrugrást csinálnak, a saját teljes értékű űrhajó, amely már LEO pályára képes állni, még odébb van (óvatos hasracsapás - mondjuk 10 év). Itt a megtérülés a lényeg, az űrhajónak olcsónak kell lennie, az üzemeltetésnek egyszerűnek kell lennie (újrafelhasználhatóság, kis karbantartásigény, egyszerű földi kiszolgálás, stb.), és kell, hogy igény legyen rá.

A másik lehetőség hogy civil cég állami megrendelésekre hajt, de külön utakon. Ilyen a SpaceX cég vagy az Orbital. Ők is óvatosan tervezgetnek saját űrhajót, de a ceh legalább egy részét az állam (ez esetben a NASA) fizeti majd. Az egyik felvetés éppen az lenne, hogy az Orion nem fog igazán az ISS-re mászkálni, hanem dedikáltan a Hold és majd a Mars utazás lesz a profilja, az ISS-re pedig a SpaceX vagy az Orion saját civil űrhajója megy majd, amit a NASA bérel/fizet. Ez persze jelenleg a valószínűtlenebb forgatókönyek közé tartozik, de ha biztonságosan, és főleg olcsóan képesek lesznek valóban erre, akkor még akár ez is megeshet...
2009. jan. 19. 23:10 | galéria | válasz | #73
Cifu cikkeinél nem kell. 3 modat elolvasása után teljesen nyilvánvaló hogy ki írta, a téma alapján és főleg a stílus után.
2009. jan. 19. 22:52 | válasz | #72
Off / most komolyan, ti szoktátok nézni, hogy ki írja a cikket?:P Az elmúlt pár hónapi én észre se vettem, hogy hol van ez feltüntetve :P
Bár tény, hogy ezentúl figyelni fogom :) /
2009. jan. 19. 22:50 | válasz | #71
"De az szerintem tény, hogyha nem "kapcsolódik be" a fejlesztésbe a hadsereg, akkor még jónéhány évet lehetett volna várni egy működő ipari energia előállítására képes reaktorra."

Ezt nem tudom, erről nincsenek hitelesnek nevezhető forrásaim.
Viszont azt tudom, hogy a maghasadást lehetőségét, már az 1900-as évek elején felfedezték, és a 2 háború között végeztek kísérleteket vele.
Aztán a tényleges megvalósítást lehet, hogy a katonaság pénzelte, nemtudom.


Aztán csak, hogy a témánál maradjunk, azt viszont tudom, hogy már a 60-as években atomrobbanással meghajtott űrhajókat terveztek :))
Ez az Orion Project, amiről először a Carl Sagan a Cosmos c. tudományos dok. filmjében hallottam :)
Elképesztő milyen elképzelések voltak már 50 évvel ezelőtt is. És konkrét tervrajzok is készültek, egyedül az volt a gond, hogy minden anyagi forrást felemésztett volna akkoriban. De szerintem felettébb érdekes!
2009. jan. 19. 22:35 | galéria | válasz | #70
Cifu mindig ilyen precíz. Ha ő cikke jelenik meg vagy csak hosszú posztot ír a HT topikba az félig ünnepnap. :)
2009. jan. 19. 22:33 | válasz | #69
"Nem, valójában arra gondoltam, hogy a tudósok legelején arra alapoztak, hogy a maghasadással járó energiával áramot is lehetne termelni."

És én nem is állítottam az ellenkezőjét. De az szerintem tény, hogyha nem "kapcsolódik be" a fejlesztésbe a hadsereg, akkor még jónéhány évet lehetett volna várni egy működő ipari energia előállítására képes reaktorra.
2009. jan. 19. 22:27 | válasz | #68
Nem mondtam, hogy csak a háborúk alatt. Igen azt is említettem, de később inkább már úgy hivatkoztam rá, mint fegyverfejlesztés(hisz az háborús, békés és a kettő közti állapotban is folyik).
Thrawn  
2009. jan. 19. 22:16 | válasz | #67
Legyen ez a cikk etalon a további SG tartalmakra nézve. Vagy túl magasra helyezem a mércét? Mindenesetre kíváncsian várom a folytatást.
2009. jan. 19. 20:41 | válasz | #66
Na hát ez az. A hitelezők sosem látnak a távoli jövőbe és persze nem is a hosszútávú haszon érdekli. Így szerintem a legtöbbnek igen maradi a gondolkodása.
Én mondjuk valami alternatív hajtásra gondoltam.
Sok-sok évvel ezelőtt láttam egy kis bemutató filmet valami lézeres meghajtásról.
Volt egy fém csészealj szerűség. Amit lézerimpulzusok vittek függőlegesen a levegőbe. Kicsinyített modellen ki is próbálták és elvileg működött. Persze nagyban már más kérdés. Gondolom akkor ez is eltűnt a süllyesztőben.
Ott van még a Virgin Group vele az élen. Ha sikerül bizniszt csinálniuk az űrutazásból akkor talán az majd beindítja a gépezetet.
De szerintem amíg a támogatók és profitra várok mindig a legbiztosabb megoldásokra mennek, addig sosem lesz igazán nagy előrelépés.
2009. jan. 19. 20:33 | válasz | #65
Nem, valójában arra gondoltam, hogy a tudósok legelején arra alapoztak, hogy a maghasadással járó energiával áramot is lehetne termelni.
Aztán utánna jött a ráébredés, hogy hoppá ha ezt nem is akarjuk szabályozni akkor mekkorát pukkan.
A lényeg a lényeg, a maghasadással felhasználásával kapcsolatban az első gondolat nem a tömeggyilkosság volt.

És egyet értek Nexus 2. pontjával.
A Japános soha se adták volna fől. Az amcsik választhattak egy hosszadalmas kegyetlen megszállás és az atom bomba közül. Több száz ezres katonai veszteséggel számoltak. Így a bomba sok sok amerikai katona mentette meg.
2009. jan. 19. 19:51 | galéria | válasz | #64
pláne, hogy a méteres hullámhosszú radarok elég jól látják őket

Ez folyamatosan szent meggyőződéssel sokan hangoztatják, csak a mértékére lennék kíváncsi. Csak van egy kis bökkenő. Az 4. gen. gépek ezeket meg viszonylag könnyedén taccsra teszik és ezek ősrégi rendszerek alapvetően...
2009. jan. 19. 19:48 | galéria | válasz | #63
Arra igen. Csak lusta vagyok gépelni.
[NST]Cifu   2002. 10. 26. óta regisztrált VIP fórumozó 2002. 10. 26. óta regisztrált VIP fórumozó 
2009. jan. 19. 19:23 | galéria | válasz | #62
Jól jött az info is, hogy hol tart is éppen az Ares fejlesztése.

Azt követni rém nehéz. Amióta megírtam a cikket, már kiderült, hogy az Ares V. hajtóművei túl közel vannak egymáshoz, és egymást fűtik, így most újra elővették azt a lehetőséget, hogy egyszer használatos SSME hajtóművekre térnek át (az SSME esetén a fúvócsőben üzemanyag kering, itt melegítik fel, és ezzel hűtik le a fúvócsövet, az RS-68-as nem alkalmaz ilyen megoldást, többek között ezért is egyszerűbb és olcsóbb), illetve ott van az a lehetőség, hogy az RS-68-asokat egymástól távolabbra helyezik el egy kereten.
[NST]Cifu   2002. 10. 26. óta regisztrált VIP fórumozó 2002. 10. 26. óta regisztrált VIP fórumozó 
2009. jan. 19. 19:21 | galéria | válasz | #61
Annyi új elgondolást és tervet hallani az elmúlt 5-10 évben...
Egyik se lett eléggé sikeres? Vagy arra se volt pénz ? =/


Tervek folyamatosan születnek, a kérdés mindig az, hogy melyik kap állami támogatást/megrendelést. Ezek hiányában viszont senki sem szándékozik gigászi összegeket áldozni egy olyan rendszerbe, amely nem biztos, hogy vissza lesz képes hozni az árát (pénzügyi megtérülés). Az X-33 például (szerintem) a jobb megoldások közé tartozott volna, a nehézségek, amik felléptek, általánosnak tekinthetőek, a mostani Ares-Orion páros is már számtalan áttervezésen van túl. A lényeg, hogy aki adja a pénzt, az lásson benne fantáziát. Ha nem lát, nem lesz életképes a megoldás...
NEXUS6  
2009. jan. 19. 18:59 | galéria | válasz | #60
Na ja. A fegyverkezési verseny alapvetően egy kő, papír, olló játék, ezért
kb ugyan azt mondtuk szerintem.

Amúgy valszeg a Tu-22M repülőgépre gondolsz, ami alapvetően új volt az eredeti Tu-22-höz képest és csak a fegyverzet korlátozási tárgyalások miatt kapta ugyan azt a kódot. Sebességében, hatótávolságban, sárkányszerkezetben, fedélzeti rendszerekben alapvetően eltért az elődtípustól ami az 50-es, 60-as évek gyermeke volt.

Amúgy, ha az atom alkalmazása politikailag elfogadható lenne, és nem kéne félni az eszkalációtól (gyak attól, hogy a vesztes fél elpusztítja Világot, ha már nem győzhet), nem igazán jutna eszébe a kormányoknak hagyományos fegyverzet precíziós célba juttatására alkalmas roppant drága technológiájú lopakodókkal vesződni (pláne, hogy a méteres hullámhosszú radarok elég jól látják őket). És ilyen szempontból tényleg olcsó lehet az atom, lásd olyan viszonylag kis és a saját választóikkal kevesebbet bajlódó országok fegyverkezése, mint Pakisztán, Irán, É-Korea.
2009. jan. 19. 18:31 | galéria | válasz | #59
A 3. ponttal nem értek egyet. Nem abba pusztult bele. Illetve nem csak abba. A több tízezenyi harckocsi, BMP és repcsi rendszerben tartása iszonyatos pénzt emésztett fel főleg, hogy elavultak voltak és ez nem volt szempont egyetlen gép tervezésénel sem. Már a Szu-27 és MiG-29 rendszerbeállítása sem ment rendesen. A Tu-22 gép is a hetvenes évek gyermeke volt, de teljesen csak 1980-as évek legvégére készült el.

Akkor lássuk. 10 évig az alábbi dolgok mentek párhutzamosan.

S-300 és Buk rendszerbe állítása. MiG-29, Szu-27, MiG-31, Tu-22M és Tu-160 programok. Emelett épültek a Kirov cirkálók, A Kuzenyecov (gyakorlatilag ez is bedőlt...), 6 Typhoon hordozó és Delta IV vége. És ezek még csak a legnagyobbak voltak. És ekkor jött az SDI. Ehhez képest az atomfegyerek olcsók voltak. Egy Miniutmen III rakéta silóstól kb. annyi sem volt, mint egy 4. generációs kéthajtőműves vadászgép ára.

Az atomerő, ha romboló képességre vetítjük filléres eszköz. Egy párszázezrbe kerülő robbanófej 200kT hatóerőt képvisel. Számold ki, hogy mennyi ez hagyományos bombában és mennyi hordozóezköz kéne hozzá.
NEXUS6  
2009. jan. 19. 18:23 | galéria | válasz | #58
Összekapcsolva a zatomot az én gondolatmenetemmel.

Azért az amcsik végül is nem az atombombának köszönhetően nyerték meg a II.világháborút. Viszont 2-3 dologban nagyon fontos volt, főleg az utána következő időszak szempontjából.
1. A japánok azért nagy valószínűleg ennek hatására is döntöttek a kapituláció mellett, bár nemzeti önérzetből ezt soxor tagadják. Így nem kellett beáldozni néhány százezer amerikai katonát a szigetország elfoglalásakor. Pláne, hogy ők soha nem voltak jók a megszállás műfajban.
2. Sztálin nem gyalogolt végig lendületből Európán. Hiszen pl. ő azért előbb tudott a Bombáról, mint az azt ledobó Truman elnök!
3. Az atom a világ legköltségesebb fegyvere, nem kis mértékben járult hozzá a Szovjetunió gazdasági csődjéhez.
2009. jan. 19. 18:12 | galéria | válasz | #57
Nagyrészt az USA pénzeli, de techológiáért cserébe más is beszállt. A gond az, hogy valami borult az egyezségben, a haszon kisebb volt a vártnál ezért több ország kihátrált belőle főleg, hogy még első vonalas NATO tagállamok is lehet, hogy csak degradált verziókat kaphatnak gyengébb stealth képességgel.
NEXUS6  
2009. jan. 19. 18:11 | galéria | válasz | #56
Sok ország vesz részt az F-35 programban, de nem mindenki kapja meg még ezek közül sem a full dokumentációt, ebből is volt már veszekedés.
Az angolok csinálják pl a STOVL változathoz a függőleges emelő csőlégcsavart, vagy hogyhíjják.

Másrészt háború, vagy béke?
Szerintem a legjobban a hidegháború, a fegyverkezési verseny fejleszti a technológiát. Mert nincs lekötve, hogy az ország olyan fegyvereket termeljen, amit nap mint nap elhasználnak a harctéren. Lásd pl a Vietnámi, vagy a jelenlegi Iraki konfliktus hatására is hány előremutató projektet töröltek. Nem kell a rendszerek között folyamatos átmenetet biztosítani. Forradalmi ugrásokat lehet bevezetni, amik esetleg csak évtizedek alatt forrják ki magukat. Ilyenre háborúban nincs idő. Amiből 1-2 év alatt nem lesz bevethető fegyver, azt tovább csúsztatják, lásd a németek sugárhajtású vadászgépeit, atombombáját, és egyéb csodafegyvereit. 1942-körül pl. Hitler leállított szinte minden nagyobb volumenű katonai projektet, hiszen az Európai háború a vége felé közeledett.
2009. jan. 19. 18:10 | galéria | válasz | #55
Az atombombás dolog egy baszottnagy tévhit. Előbb találták fel az atomreaktort, illetve az azt lehetővé tevő reakciókat, és csak abból utánna magát a bombát.

Mert a reaktor kellett bombához plutóniumot gyártani. Ergo hibás a gondolatmeneted. Csak azért fejlesztették ki, hogy plutóniumot gyártson. A radiokatív bomblás hőjét csak kiereszetteték víz keringetésével a szabadba...
2009. jan. 19. 18:09 | galéria | válasz | #54
Vagy inkább fogalmazzunk úgy. Az a pénz amit fegyverkezésre költenek áttételesen nagyon komolyan előrehozza a civil fejlesztést és csökkenti a költségeket.
2009. jan. 19. 17:42 | válasz | #53
Mondtam én egy szóval is, hogy az atombomba előbb volt, mint a reaktort?
Azért írtam így, mert ABC rend szerint a "B" jön előbb, így atombomba-reaktor.
A 2 között egyebként is nagyjából annyi a különbség, hogy a bombánál nem szabályozzák a folyamatokat.
Magukat az alapokat a német tudósok még jóval a Los Alamosban kifejlesztett bomba(a tudósok tetemes része itt is európai volt) előtt kidolgozták. Azonban a gyakorlati alkalmaázig csak a 2. világháborúban jutottak el. A Mannhattan-Projektbe rengeteg pénzt ölt az USA. Ipari használatra is alkalmas reaktorokat max ez után csinálhattak. Szóval nem hiszem, hogy az atombomba-reaktor nem sorolható ebbe a témába.

A JSF esetében én is inkább Molnibalage szaktudására támaszkodnék, viszont abban szinte teljesen (99%) biztos vagyok, hogy nemzetközi programról van szó. A pontos részleteket nem tudom, de legalább pénzügyi téren több ország is támogatja a programot.
Az F-22-t ellentétben csak az USA pénzelte és ezt a típust nem is nagyon hajlandók eladni(bár a drága fejlesztés miatt már egy ideje fontolgatják ezt a megoldást).
2009. jan. 19. 17:22 | válasz | #52
Egyetérek, hogy nagyobb kolóniákról max álmodni lehet a közel jövőben. A mostani ütem mellett örülhetünk, ha 2020-ra tényleg lesz egy kutató bázis a Holdon(ld:Bush-terv). Az emberi Mars utazás is megvalósulhat talán 2030-40 között, azonban ne felejtsük el, hogy ez is csak egy sokáig készített felfedező út lesz. Az űrhajósokat valszeg évekig fogják felkészíteni és a költségek is magasra fognak rugni. Addig még rengeteg új technológiát kell kifejleszteni. Mindez azonban nem lehetetlen.
Az emberben a felfedezési vágy is megvan. Persze ezt meg lehet oldani Csillagászattal és szondákkal is, de mégiscsak más, hogyha az ember maga áll mondjuk a Marson. Az már más kérdés, hogy ennek a kivitelezése sok időbe és pénzbe telik. Azonban szerintem nem szabad feladni az ilyen programokat, csak azért mert sokba kerülnek. Amíg más dolgokra is van pénz addig támogassák.
Bár szerintem nagy a valószínűsége, hogy még a jövőben is nem egy nagyobb technológiai újítást is a fegyverfejlesztésnek köszönhetünk majd. USA is egyre inkább megpróbál húzni az Űrfegyverkezés felé(legalábbis 1-2 éve még így volt).
2009. jan. 19. 17:18 | válasz | #51
Először is, a háborúk bizony elősegítették a technika fejlődését.
De amikor azt írjuk, amit te is idéztél, akkor arra gondolunk, hogy ha azt a pénzt kifejezetten az adott technika fejlesztésére, kutatására használták volna fel, akkor így is sokkal előrébb lennénk már.
Az atombombás dolog egy baszottnagy tévhit. Előbb találták fel az atomreaktort, illetve az azt lehetővé tevő reakciókat, és csak abból utánna magát a bombát.
A katonai technológiát ugye elsősorban katonai célokra fejlesztik.
Vagyis ha egyáltalán használható civil célokra, akkor is nem kevés idő kell, amíg azt integrálni tudják. Arról nem is beszélve, hogy csak egy elenyésző hányada az, amit az átlagember is fel tud használni.
De tény, hogy sokat adott technológiának a sok háborúskodás.


A JSF-et a lookheed martin fejlesztette ki. Erőssen kétlem a nemzetközi összefogást, rengeteg dok filmet láttam a készítésről, tesztelésről de abszolút nem emlékszek ilyesmire.
Remélem Molnibalage kisegít a témában :)

Szal hiába vannak katonai téren is megszorítások, ha havi 5,6 milliárd $-ba kerül az a bizonyos háború...
2009. jan. 19. 17:08 | válasz | #50
Először is jól megírt cikk. Gratula!

"Ha az emberiség összefogott volna és a fegyverekre kidobott sokmilliárdot erre költötte volna, már rég nem itt lennénk. Nyomorult emberiség inkább egymást irtja mint fejlődne."

Hát van benne valami, de azt sem szabad elfelejteni, hogy rengeteg technológiai fejlesztés a háborúk eredménye. Csak, hogy egy párat soroljak: Atombomba-reaktor, tartósított élelmiszer, sugárhajtású repülőgépek stb. Ezek mind olyan technológiák, amik valószínűleg előbb-utóbb megjelentek volna, de csak később.
Maga az Apollo-Program is nem kis részt a Hidegháborúnak volt köszönhtető. Ha nem féltek volna attól, hogy az oroszok lehagyják őket az űrért folytatott "harcban", akkor kétlem, hogy olyan sietve adtak volna több milliárd dollárt az űrprogramhoz. Sok az űrrepülséhez használt tech is a katonai fejlesztésekből származik.

"Ezzel szemben, abban az évben 40milliárd dollárt költöttek a JSF újgenerációs vadászgép kifejlesztésére... Szal ennyit a spórolásról."

Azt tegyük hozzá, hogy a JSF program nemzetközi, szóval nem csak az USA adja hozzá a pénzt és a technológiát. Ráadásul ezen gép és főleg az F-22 Raptor(egyetlen létező 5.generációs vadászgép típus, a még nem szolgálatba állított F-35(JSF)-en kívül) gyártását igencsak korlátozták az utóbbi időkben. A program támogatói sietve probálják meggyőzni az illetékeseket, hogy adjanak több pénzt a gépek gyártására. Ezenkívül sok fegyverfejlesztési programot állítottak le, vagy csökkentették a költségvetését(sok programnál annyira, hogy inkább le is állították). Szóval, azért katonai téren is vannak megszorítások.
NEXUS6  
2009. jan. 19. 16:11 | galéria | válasz | #49
Persze mondjuk én is csinálnék olyan biztosítási konstrukciót, amiről tudnám, hogy bekövetkezése után nem kell mint biztosítónak fizetnem, mert nem lesz, aki követelje a szerződés teljesítését!;DDD
NEXUS6  
2009. jan. 19. 16:08 | galéria | válasz | #48
Szerintem ez nem csak statisztika, hanem kockázatelemzés is.
Persze viszonylag kis valószínűségű esemény (szerintem azért nem olyan kicsi mint te gondolod, -helyesebben a kis valószínűség nem kizáró tényező! -dobtam már én is dobókockával vagy 8X egymás után hatost;))), de ha bekövetkezik, akkor lehúzhatjuk a rolót, + azért a technológiai fejlesztésnek lennének gazdasági előnyei is.

Az emberek többsége érdekes módon köt biztosításokat, pláne ha kötelező. És káreset ugye nem mindenkivel esik meg, de pont annyi történik, amennyi a biztosítóknak még megéri.

Talán meg kéne kérdezni egy biztosítót, hogy kötne-e a kormányokkal erre biztosítást, mert ha nem, akkor az azt jelenti, hogy sürgősen el kéne kezdeni építgetni a kis elhárító rendszerünket.
2009. jan. 19. 15:48 | galéria | válasz | #47
A Dicsovery-s kép linkje nem jó.
2009. jan. 19. 15:43 | válasz | #46
Így van, és le se szarják... Aztán ha mégis jön az armageddon akkor meg NASA ments meg minket xD
Én mondjuk nem hinném, hogy más országnak lenne lehetőség valamit kitalálni, és valóra is váltani. Bár lehet h az usának se.
2009. jan. 19. 15:20 | galéria | válasz | #45
Ebből látszik, hogy fingod nincsa a statisztikáról. Az agyatlanb barmok irkálnak hülyeséget. Valójában a statisztika olyan mélyen van benne a hétköznapokban, hogy észer sem veszed.
2009. jan. 19. 15:19 | galéria | válasz | #44
Ezzel csak egyetérteni tudok. Persze azért nem csak a jenkiknek kéne összedobni a pénzt. De ezért összedobhatnák rá. Japán + Kanada + USA + legfejlettebb EU államok + Kína + India + Oroszország + a legnagyobb dél-amerikai államok lefednék a Föld népességének nagy hányadát és ezeknek az országonak még úgy ahogy telik is rá.
hdo  
2009. jan. 19. 15:15 | válasz | #43
Statisztikailag nézve ha 1 hétig híg fosásom van, 1 hétig meg szorulásom, akkor 2 hét felbontásban normális volt az emésztésem. Ennyit a statisztikáról mint hiteles "tudományról".
Deloi  
2009. jan. 19. 15:15 | válasz | #42
A párszáz évbe belefér az is, hogy az utóbbi 400 évbe csak 1 volt, sőt mivel csak statisztika lehet, hogy újabb 1000 évig nem is lesz több. Amúgy rengeteg lakatlan terület van a Földön még most is, a Tunguzkai sem hagyott krátert (ha régebben történik lehet semmilyen feljegyzés nem marad róla, csak egy kihaló mendemonda a helyiektől). Szóval simán lehet, hogy észre sem vettek egyet, csak mondjuk nem tudták honnan jön a szökőár.(vagy több száz év alatt feledésbe merült a helyi népeknél)