Azt hihettük volna, tengeri rablókkal már csak a gyermekmesékben és a mozivásznon találkozhatunk, ám úgy tűnik, a kalózok okozta probléma sokkal élőbb ennél.

Hirdetés

A XVI-XIX. században a kalózkodás, egyúttal a nemzetközi hadviselés gyakori formája volt az úgynevezett privateering, vagy partizánkodás. Az Egyesült Államok 1787-es alkotmánya külön felhatalmazta a kongresszust arra, hogy a partizánhajók tevékenységét igazoló úgynevezett lettre de course-okat, azaz menleveleket adjon ki. Az uralkodói engedéllyel működő kalózok is kereskedelmi tevékenységet folytató hajókat támadtak, ám személyük sérthetetlenségét - sokszor be nem tartott - nemzetközi megállapodások szavatolták. Az osztrák örökösödési háborúk során 36 ezer amerikai kalóz kapott állami menlevelet, hogy ezek birtokában fosztogassa az ellenség kereskedelmi hajóit, míg az 1800-as évek elejére a tengerentúli kormányzat bevételeinek mintegy 20 százalékát kellett váltságdíj és egyéb költségek gyanánt idegen országok kalózainak kifizetni.

A probléma ma is létezik: az elmúlt években egyre többször hallani eltérített hajókról, kirabolt vagy váltságdíjért fogva tartott hajósokról - a nemzetközi tengerészeti hivatal (IMB) legújabb jelentése szerint már szinte minden napra jut egy kalóztámadás. A tengeri rablók által mostanában leggyakrabban felprédált vizek, a Szomália partjai mentén, Afrika szarvánál lévő kereskedelmi útvonalak azonban nehezen megkerülhetők a társaságok számára, és az egyre magasabb biztosítási díjak ellenére sem javult a vízbiztonság a térségben.

A rendszeres kalóztámadások miatt a hajók kénytelenek személyenként 5000 dolláros napidíjért dolgozó testőrcsapatot vagy 10 ezerért bérelhető kísérő hajókat felfogadni, ám a biztosítási díjak ennek ellenére meredeken nőnek. Több szállítási társaság hajói inkább megkerülik Afrikát, ezért a kontinens keleti parti kikötői és a Szuezi-csatorna forgalma csökken, ami Kenyának, Egyiptomnak és más államoknak is érzékeny bevételkiesést okoz. A szállítási távolság és idő meghosszabbodása megdrágítja az árukat, csakúgy, mint a megnövekedett veszélyek okozta bizonytalanság.

Az IMB jelentése szerint a kalózok legkedveltebb zsákmányai évek óta az olaj- és gázszállító hajók, ám míg pár évvel ezelőtt még az indonéz és a bangladesi vizek számítottak ebből a szempontból a legveszélyesebbnek (a rangsorban ezt követően Nigéria következett, majd a Malajziai-félsziget és Szumátra szigete között húzódó Malacca-szoros), manapság a Szomália partjai mentén elterülő Aden-öbölben történt rablások töltik meg a sajtót. Egy az Egyesült Államok külügyminisztériuma által 2007-ben publikált jelentés szerint éves szinten 13-16 milliárd dollárnyi kárt okoznak a kalózok.

Az IMB legújabb kimutatása szerint január és szeptember között közel 200 kalóztámadást regisztráltak, melynek több mint 30 százalékát Szomália partjai mentén követték el. Az adatok szerint nemcsak a tengeri rablások előfordulásának gyakorisága, de azok erőszakossága is nőtt az elmúlt időszak során. Az IMB adatai szerint a kalóztámadás során megölt vagy túszul ejtett tengerészek száma közel megkétszereződött 2003 óta.


Szomáliai parti őrség - a kormány nem ura a tengereknek
A washingtoni külügyminisztérium szerint az elmúlt évtized során megháromszorozódott tengeri rablótevékenység hívta életre azt a nemzetközi akciócsoportot, amely Combined Task Force 150 néven küzd a kalózok ellen dzsibuti székhelyéről. Az amerikaiak úgy vélik, a kalózok mögött terroristaszervezetek állnak, a már idézett washingtoni jelentés pedig egyenesen azt állítja, hogy a terrorizmussal összefonódott modern kalózkodás eddig nem látott méreteket öltött.

A terrorizmus elleni harcot a 9/11-es eseményeket követően zászlójára tűző Fehér Ház érvelése azonban épp az alapoknál sántít, hiszen a kalóz, per definitonem tengeri rabló, aki a saját szakállára dolgozik, egyetlen célja pedig a gyors meggazdagodás. Kalózkodásnak számít az IMB meghatározása szerint minden olyan tett, melynek során egy vagy több személy egy idegen hajó fedélzetére hatol rablás vagy más bűncselekmény szándékával, melynek során képes vagy akár hajlandó is erőszakot alkalmazni.

Frank Gardner biztonságpolitikai szakértő a BBC Radio 4-nek nyilatkozva egy az amerikai politika által sugallt képtől gyökeresen eltérő ábrát festett azonban a szomáli kalózokról. Szomáliában Mohamed Szaid Barre uralmának 1991 megdöntése óta nem tudta megvetni a lábát egy működőképes kormányzati erő, a nemzetközi békefenntartók jelenléte ellenére az afrikai országban a közbiztonság a nulla felé konvergál. A szomáli kalózokat a szakember szerint nem nevezhetjük terroristának, hiszen ők a gyors és könnyű meggazdagodás reményében csapnak fel rablónak, majd miután egzisztenciájuk alapjait megteremtették, helyi közösségük elismert tagjává válhatnak. A kalózkodáshoz kapcsolódó luxus miatt - mondta Gardner - ebben az életformában semmi kivetnivalót nem látnak az őket befogadó közösségek.


Egy olasz romboló védőőrizetében hajózik a Victoria kereskedelmi hajó Szomália mellett
Az amerikai külügyminisztérium szerint azonban a modern kalózok haszonszerzés helyett ideológiai és politikai indíttatásból cselekszenek, amit szerintük az is bizonyít, hogy a világgazdaság szempontjából kulcsfontosságú energiakereskedelmet támadják leggyakrabban. A tengerekre vonatkozó hézagos nemzetközi szabályozás, valamint a vizek kereskedelmi szempontból kiemelt szerepe (a kereskedelmi forgalomba kerülő termékek 80 százaléka vízen utazik) azonban kétség kívül vonzza a mindenre elszánt szerencsevadászokat.

Az Európai Unió külügyminiszterei hétfői találkozójukon jóváhagyták egy a szomáliai kalózok elleni tengerészeti beavatkozás tervét. A 27 ország részvételével lezajlott megbeszélésen megállapodás született egy koordinációs egység felállításáról, amely védelmi és megfigyelési tevékenységet végez majd az Afrika szarva mentén. Az európai vezetők úgy vélik, hogy a tényleges hatalommal nem rendelkező szomáli kormány nem tudja ellátni a Szuezi-csatorna bejáratánál elterülő tengerszoros, az Aden-öböl szükséges felügyeletét, így komoly akadályokat gördít a kereskedelem rendes menete elé - írta a Financial Times.

Az összefogást az is sürgette, hogy az ENSZ egy segélyszállítmányokat utaztató hajóját is támadás érte a közelmúltban, amit követően a nemzetközi szervezet védelmet kért a tagállamoktól. A gyors reakciót ösztönzi továbbá a nemzetközi tengerészeti hivatal legújabb közleménye is, miszerint a kalóztámadások aránya az adatgyűjtés 1991-es kezdete óta nem volt olyan magas, mint az idén.


Szomáliai iszlám harcosok
A nyomás a szállítói oldalon is igen erős, hiszen az Aden-öblöt is átszelő szállítmányokra kötött biztosítások felárai az elmúlt év során megtízszereződtek. Sőt, a társaságok közötti feszültségek is fokozódtak azt követően, hogy az egyik európai üzemeltető a múlt héten 1 millió dollárt fizetett annak a kalózcsapatnak, amelyik elrabolta az általa működtetett hajót, valamint annak legénységét. Számos szállítmányozó cég úgy vélte, a társaság ezzel csak fokozta a kalózok étvágyát.

A kalózok elleni fellépést azonban nehezíti, hogy a társaságok sokszor mindent megtesznek annak érdekében, hogy eltitkolják az őket ért támadásokat. Az időigényes nyomozások elkerülése mellett egy-egy társaság ilyen irányú döntésében azonban sokkal nagyobb szerepet játszik a biztosítási díjak megemelkedésétől való félelem.

A BBC Radio 4 kérdésére válaszolva Frank Gardner megjegyezte: a szomáli kalózok bolondot csinálnak a nemzetközi akciócsoportból, mint ahogy ez a legutóbbi rablás esetében is kiderült. A Combined Task Force 150 elsődleges feladata a teherhajók védelme és a rakomány elleni támadások megelőzése lenne, azonban az Egyesült Államok haditengerészetének vezérkari főnökét, Mike Mullen admirálist is meglepte a tény, hogy a kalózok a szomáli partoktól rendkívül távol, már Madagaszkár magasságában csaptak le zsákmányukra, majd egészen az Aden-öbölig zavartalanul elnavigáltak vele.


A Sirius Star erőszakos visszafoglalása környezeti katasztrófát is okozhat
A Sirius Star névre keresztelt óriástankert és annak 25 fős legénységét, valamint 100 millió dollárt érő rakományát váltságdíj fejében tartják fogva a kalózok, melyért cserébe minden bizonnyal "mindössze" 2 millió dollárt követelnek majd, bár az FT által kelet-afrikai szakértő szerint ennél akár jóval többet is kérhetnek a rablók, hiszen egy vadonatúj hajóról van szó. Nem több, mint 24 órával azt követően, hogy a világsajtó hírt adott a Sirius Star elrablásáról a Reuters hírügynökség közölte: újabb hajót térítettek el az Aden-öbölben. Ezúttal egy hongkongi búzaszállítót és annak 25 fős legénységét vették birtokukba a kalózok Jemen partjainál.

Laptopok Már 49 900 Ft-tól!	E-book olvasók Már 17 043 Ft-tól!	Tablet PC-k Már 23 140 Ft-tól!	LCD monitorok Már 19 800 Ft-tól!
részletek »	részletek »	részletek »	részletek »