Újabb bizonyítékok a Mars múltbeli óceánjaira
2008. november 22. 16:33, szombat
Egy rég eltűnt óceán kémiai lenyomatára bukkantak a Mars Odyssey űrszonda adatai között, ami tovább erősíti azt a hitet, miszerint a Mars egykor lakható bolygó volt.

Hirdetés

A bizonyíték nyomelemek formájában öltött testet, melyek a vörös bolygó hatalmas északi síkságain és a környező, magasabban fekvő területeken találhatók. A kietlen síkság a jelek szerint egykor hatalmas, a bolygó közel egyharmadát beborító víztömeget hordozott, új színben tüntetve fel a sokat vitatott marsi óceán elméletét.

Eddig a múltbeli víztömeg létezését alapvetően abból a határvonalból feltételezték, ami elválasztja a sima északi síkságokat az őket körülölelő magasabb, egyenetlenebb környezetüktől. Bár ezek a felszíni jegyek ősi partvonalakat sejtetnek - az egyik a Földközi-tenger húszszorosának megfelelő óceánt, míg a másik egy kisebb, később kialakult óceánt - önmagukban nem tekinthetők perdöntő bizonyítéknak.


A színkép elemzésből és a topográfiai adatokból készült térkép. A kék-ibolya színek a káliumban szegény, a vörös-sárga színek a káliumban gazdag területeket jelölik, kirajzolva az ősi partvonalat. A vörös nyíl a terülthez közel eső vulkánokat mutatja.

Az új felfedezés a Mars Odyssey gammasugarú spektrométerének adataiból származik, ami képes megmérni a különböző kémiai elemek koncentrációit akár 30 centiméterrel a felszín alatt is. A színképelemző a kozmikus sugárzás hatására a területen található elemekből kibocsátott gammasugárzást vizsgálja, ezek alapján készítette el a tucsoni Arizona Egyetem kutatócsoportja James Dohm vezetésével a Mars északi területének kálium, tórium és vas koncentrációit bemutató térképét, majd az elemek elhelyezkedését összevetették a feltételezett partvonallal.

A Mars Odyssey adatai a partvonal alatt magas, felette viszont alacsony koncentrációt mutatnak. Dohm szerint ez nagy valószínűséggel azt mutatja, hogy az elemeket kimosta a talajból a lefolyó víz, majd az elemek egy állandó óceán iszapos medrének üledékében koncentrálódtak. "Az anyag karaktere eltérést mutat a határvonal két oldalán" - fejtegette a kutatócsoport tagja, Victor Baker. "Pontosan ezt az eredményt kell megkapnunk, ha egy olyan anyagot keresünk, ami üledékként lerakódott az egyik oldalon, illetve erodálódott a másik oldalon". Egy ősi óceán bizonyítéka azt jelezné, hogy a Mars egykor melegebb és nedvesebb éghajlattal rendelkezett, ami sokkal alkalmasabb lehetett az élő organizmusok számára, mint a mai körülmények.

Dohm elmélete szerint nem egyetlen óceán létezett a bolygó felszínén, és főként nem egy időben. Az északi rész alacsonyan fekvő területein a bolygó történetének korai szakaszában jöttek létre a hatalmas víztömegek, melyek újra megjelentek, amikor a Mars vulkanikusan aktívvá vált. Az óceánok feltehetőleg csak néhány száz, jobb esetben néhány ezer évig léteztek, míg a köztes hideg és száraz időszakok ennél jelentősen hosszabbak voltak.

"Ezek nem hasonlítottak az általunk ismert óceánokra" - tette hozzá Baker. "Ideiglenes víztömegek voltak, melyek elég sokáig fennmaradtak ahhoz, hogy üledéket halmozzanak fel, viszont nem tudtak évmilliárdokon át jelen lenni, mint a Föld óceánjai"

A Marson nem annyira szembetűnők az óceánra utaló jegyek, mint a Föld esetében, ami nagyrészt annak köszönhető, hogy a Marsnak nincs olyan hatalmas holdja, mint bolygónknak, így a Marson nem létezett a nálunk megszokott árapály jelenség. Emellett a magasabb területek olvadó jegének leszivárgása az északi medencébe vastag sárfolyamokat hozott létre, összemosva a partvonalakat. "A vulkanikus tevékenységnek köszönhetően megjelentek a meleg vizű források is" - tette hozzá Dohm. Ezek a források szintén az óceánokat táplálták, miközben ideális környezetet varázsolhattak a mikrobiális élet számára.

Ha valóban léteztek ősi óceánok, és végbementek azok a geológiai hatások, melyek segítségével időről időre újra feltöltődtek, a jövő Mars kutatói bőséges bizonyítékot találhatnak erre, ha lefúrnak a felszín alatti rétegekbe, vagy felderítik az ősi barlangokat. "Azt hiszem gyermekeinknek és unokáinknak bőven lesz felfedezni valójuk" - összegzett Dohm.
Kapcsolódó linkek
Laptopok

Már 49 900 Ft-tól!

E-book olvasók

Már 17 043 Ft-tól!

Tablet PC-k

Már 23 140 Ft-tól!

LCD monitorok

Már 19 800 Ft-tól!

részletek » részletek » részletek » részletek »
Megosztás
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
 

IT/Tech, Hardver
Tudomány, Mobil, Film, Játék
Hirdetés



Hozzászólások
A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
2008. dec. 10. 15:56 | válasz | #23
ehh...jó kis meglepi lehetett a kanadaiaknak.(én tuti magam alá szrtam volna):D
2008. nov. 26. 12:12 | galéria | válasz | #22
Bréking nyúz!
Meteor robbant Kanada felett!!!!
2008. nov. 24. 17:11 | válasz | #21
a Mars felszínén a földi 3000 méteres magasság durván egy tizedének-egy huszadának megfelelő nyomás uralkodik, ennek a légkörnek nagy része szén-dioxid. ahhoz, hogy normálisabban lakható legyen embernek mindenképpen kéne sok oxigén a légkörbe
NEXUS6  
2008. nov. 24. 15:40 | galéria | válasz | #20
Ideális börtönbolygó!;)))
Sanyix   "Rest in Peace Sanyix" 
2008. nov. 24. 15:14 | galéria | válasz | #19
A vénusznak nem csak az a baja hogy lassan forog és meleg van, és folyik a láva, hanem b@szott savas is a légkör, ráadásul nagyon sűrű, és iszonyú nyomása van.
toto66  
2008. nov. 24. 10:43 | válasz | #18
A légköri nyomás a levegő oszlop magasságától (tulajdonképp a súlyától) függ.
Ezért a Marson vastagabb légkör kell ugyanahhoz a légköri nyomáshoz, azonos gázok esetén. A Holdon pedig még vastagabb...
Ez azt jelenti, hogy irdatlan mennyiségű gáz kellene a terraformáláshoz és képessé kell tenni a bplygót annak megtartásár (tömegnövelés?). Ezért inkább valami marsi élet megtermtése lehetséges csak, ami kis nyomáson életképes, az emberi életre nem lesz alkalmas (csak túlnyomásos kamrákban, vagy szkafanderben) a bolygó.
NEXUS6  
2008. nov. 24. 10:39 | galéria | válasz | #17
A Szaturnusz Titán holdjának elég sűrű atmoszférája van, nagyrészt nitrogénből, meg metánból, olyan másfél atmoszféra nyomás van a talajszinten.

De ez azért elég messze kering a Naptól szal, van vagy 100 fok rajta csak éppen Kelvinben ugye, ami azért valszeg nagyban segíti, hogy ne akarjon róla elszökni a légkör.
toto66  
2008. nov. 24. 10:32 | válasz | #16
Ha egyáltalán lehetséges volna, akkor is valószínűleg tovább tartana kiépíteni, mint amennyi idő alatt elillana...
Banano   "Rest in Peace Banano" 
2008. nov. 23. 23:42 | válasz | #15
Szerintem mi a marsról jöttünk,
a mars-on már full élet volt és kajak építettek egy űrhajót úgy nagyjából 500millió éve akkor ugye már okés volt a Föld állapota..elrepültek hozzánk egy pár marsemberkével és letelepedtek, aztán a MARS felrobbant és az emberek akik letelepedtek elkezdtek eszelősen dugni létrejött az első 100-as csoport aztán ők is dugtak tovább orrba-szájba ( szó szerint is értheted), és ezután kialakultak az első törzsek és innentől már vannak infóink.
LPG  
2008. nov. 23. 18:17 | válasz | #14
Kis tömegű bolygóra lehet csinálni megfelelő sűrűségű légkört?
NEXUS6  
2008. nov. 23. 14:28 | galéria | válasz | #13
Valszeg a Marsnak is azért viszonylag ritka mára a légköre, mert elég kis tömegű. A Holdunk még kisebb szal az is el fogja szépen veszteni. Minden esetre, ha építenénk is neki egyet, és mondjuk 100 000 évig kitartana, az az embereiség szempontjából bőven elég lenne azért persze.
2008. nov. 23. 13:47 | válasz | #12
Kisebb Robbantásokkal meg lehetne olvasztani a föld alatti jeget.Ez máris Hőmérséklet Emelkedéshez vezetne.Onnan meg már sok lehetőség van:)
2008. nov. 23. 11:03 | válasz | #11
Na ha egy bolygót kell terraformálni, majd szólni kell, hogy nézzenek be ide :D A sok sg-s majd megaszondja, aztán majd lesz flame, ha az egész befuccsol :D
2008. nov. 23. 01:28 | válasz | #10
Tulajdonképpen, hasonló módszerrel lehetne akár a saját Holdunkkal is próbálkozni. Kisebb is, közelebb is van. Mondjuk utóbbi nem feltétlen előny, ha egy "beleirányított" aszteroida félremegy...
2008. nov. 23. 00:59 | válasz | #9
Persze. De oda írtam, hogy pillanatnyilag... Az, hogy mi mennyi idő alatt sikerülne, végső soron csak a technikai fejlettségtől függ... :)
Pares  
2008. nov. 22. 23:39 | válasz | #8
Mégha lenne rá technikánk, egy mars méretű egitesten az eredményt csak jópár generáció után vehetnénk észre...
2008. nov. 22. 23:25 | válasz | #7
A légkörrel való mókához: még elméletileg (persze ha a gyakorlatban nem is) volna annak sok módja, hogy atmoszférát csináljunk.

Például ha lenne sok felesleges energiánk:), akkor ugye, ha jól értem, az einsteini egyenlet azt mondja, hogy az energiát anyagból lehet felszabadítani. De visszafelé olvasva ez azt is kéne jelentse, hogy energiából viszont anyagot (légkört) lehetne materializálni... Csak ugye sajnos pillanatnyilag ez nagyon nem lenne hatékony:(. Pech.

Ha már a terraformáláson gondolkodsz, akkor azt szerintem is nyilván talán célszerűbb lenne egy sokkal kisebb égitesten (is) tesztelni először a mesterséges, ''működő'' bioszférát, stb.-t, semmint rögtön egy Mars-, vagy Vénusz-méretű bolygóval kezdeni. Ahogy Nexus is mondta, hogy kicsiben sem tudunk ''működő'' légkört csinálni.
2008. nov. 22. 21:37 | válasz | #6
De tényleg, az megvalósíthatatlan?, hogy:
1. Először néhány kisebb aszteroidát tolni a Marsba, amik akkorák még, hogy nagyon nem bolygatják meg a felszínét, de a bennük lévő anyagok hatására legalább növelik a víz és szén-dioxid tartalmát, sűrűbbé teszik a légkört, hosszabb távra is emelik a bolygó hőmérsékletét, hogy a víz már ne csak fagyott állapotban legyen megtalálható (persze egyéb ritka anyag is hasznos lehet, arany, platina, stb.)
2. Ionhajtómű és atomerőmű kombinálásával, lassan, előbb a Nap körül kör-körös pályán át, majd Mars körüli pályára áttolni egy kisebb holdat valamelyik másik bolygó mellől, persze olyan holdat, aminek van mágneses tere, hogy ennek árnyéka védje némileg majd a marsi életet
3. A marsi lakóépületeket, vagy épp melegházakat úgy építeni, hogy mágneses védelmük is legyen (például elektromágneses térrel. még ha ez esetleg ki is zárná a vas alkalmazását, azért akad még egy-két fémfajta amivel legtöbb esetben némi kompromisszum árán kiváltható), vagy olyan anyagokat is felhasználni az építés során, hogy a sugárzások ellen is védjenek (így lehetne vasat is alkalmazni az épületekben), ezzel kompenzálva némileg a bolygó amúgy kisebb sugárvédelmét az emberi élet védelmében
2008. nov. 22. 19:38 | válasz | #5
Hmmm... Ha azon a technikai szinten lennénk, hogy egy
égitest mágneses terét tudnánk manipulálni, generálni, akkor az sok mindenben hasznos lenne, azzal pl.: a forgását, stb. is tudnánk befolyásolni...
NEXUS6  
2008. nov. 22. 18:45 | galéria | válasz | #4
Hát ez az, egyelőre se kicsiben se nagyban (lásd Föld) nem tudunk olyan bioszférát létrehozni, ami belátható ideig egyensúlyban képes létezni!;DDD
2008. nov. 22. 18:31 | válasz | #3
Sokkal több időnk lenne ilyeneken gondolkodni, ha ezt a mostani bolygót nem pusztítanánk olyan gyorsan. ... Egy cseppet könnyebb nem rombolni, mint modjuk egy "aszteroidát beleküldeni a Vénuszba". ... Vagy csak én látom így?!
NEXUS6  
2008. nov. 22. 17:57 | galéria | válasz | #2
Ha már nagy terraformálásba kezdünk, én inkább a Vénuszra szavazok. Bár ott meg, hogy valamit lehessen kezdeni valszeg fel kéne gyorsítani a tengelyforgást. Ha egy aszteroidát beleküldünk, akkor vagy félmilliárd évig megint fortyogó láva lenne a felszín.
Á nehéz ügy ez!

Lehet, hogy egy másik naprendszerben kéne inkább valami megfelelőbb alany után nézni.
2008. nov. 22. 17:38 | válasz | #1
vajon egy ionnal odatolt mozgó vasmagos hold árnyékában a Mars még mindig lakhatatlan lenne? főleg ha előtte megfelelő összetételű (pl. vízben, oxigénben, szén-dioxidban gazdag) beletolt aszteroidákkal picit javítanák a Marsi légkör (hőmérséklet, oxigén) és talaj (víz) viszonyait?