Talán idealista felfogású cikkünk arra próbálja rábeszélni a szülőket, hogy Karácsonyra vegyenek digitális fényképezőgépet gyermeküknek. A mai korban akár naiv szélmalomharcnak is tűnhet az a hitvallás, miszerint fokozni kell gyerekünk kreativitását - pedig ez nagyon fontos.

Hirdetés

Nincs két egyforma gyerek a világon. Miközben minden szülő a legjobbat szeretné nyújtani gyermekének, hála a kereskedelmi propagandának és az aktuális divatnak (mai nevén "trendnek") könnyen előfordulhat, hogy karácsonykor sok pénzt költ olyan ajándékra, amelynek gyermeke semmilyen hasznát nem látja - sőt. Amennyiben gyermekünkben csak kis mértékben is felfedezhető a kreatív alkotó hajlam, valószínűleg érdemes szólni a Jézuskának, hogy hozzon neki egy klassz digitális fényképezőgépet. Ezzel azonban még nem tettünk meg mindent gyermekünkért.

A mai vezetéknélküli, agyonelektronizált világba született fiatal generáció teljes természetességgel használja, sőt kihasználja a meglévő technikai lehetőségeket - de csupán a számára felfogható és érthető szinten. Világosabban fogalmazva: gyakran hallani büszke szülők dicsekvését, miszerint általános iskolás gyermekük milyen szuperprofi a számítógépen, mindent tud, az interneten is csak úgy repül mint a madár, egyszóval tiszta zseni a gyerek. Pedig valójában sokszor az a bizonyos gyermek érdeklődése és tudása csupán a számítógépes játékokra, csetelésre, letöltögetésre és hasonlókra terjed ki, egy centiméterrel sem tovább.

A számítógépes technológia fejlődése túl gyorsan következett be, ezért a mai szülők nagy részének fogalma sincs arról, gyermeke mit csinál az internetre kötött számítógép előtt. A gyerek tudása többnyire nagyon is hézagos, felületes, és nem tesz mást, csak teljesen passzívan falja a rázúduló értelmetlen, vizuális és egyéb jellegű, általa preferált és szűretlen információtömeget. Eme tevékenység közben nincs is szüksége egyetlen önálló gondolatra vagy érzelemre sem.

A kicsik karácsonykor sokféle igénnyel léphetnek elő. Általános szabály, hogy érdeklődését fel kell kelteni a kreatív tevékenységek irányába. Ha technikai eszközre vágyik, érdemes végiggondolni: a számítógépes játékok, egy mobiltelefon passzív, befogadó tevékenységbe sodorják a gyermeket. Egy digitális fényképezőgép használata azonban maximális mértékben alkotó tevékenységnek számít. Ráadásul a jó hír az, hogy úgy okozhatunk örömet, és adhatunk sok alkotással eltöltött időt, hogy nem is költünk sokat.

A gyereknek ugyanis abszolút nincs szüksége a legújabb, nagytudású fényképezőgépre, de némi tanításra feltétlen. Ha nem foglalkozunk vele, nem mutatjuk meg neki a fotográfiát, nem vezetjük be alapszinten a dolgok rejtelmeibe, pusztán az aktuális divat fogja irányítani, megreked azon a primitív szinten, hogy neki is az új típus kell, mert az osztálytársnak is olyan van. Ha pedig kijön az új modell, az fog kelleni, akár annak ellenére, hogy még egyetlen értelmes fotót sem készített, és legfeljebb azt tudja, hogy az új Canon hány megapixeles és mennyibe kerül.

Ha ugyanis egyből olyan gépet kap ami mindent tud, nem motiválja semmi, és természetesnek fog venni minden funkciót. Ugyanis már a mai kompakt gépek is tele vannak automatikus funkciókkal - olyan dolgokkal amiről akár 10 évvel ezelőtt álmodni sem mertünk volna. A probléma azonban az, hogy ettől egy cseppet sem lettek jobbak a mai fotók.

Érdemes tehát őket jóval karácsony előtt kicsit felkészíteni új ajándékukra. Magazinokban, könyvekben vagy báhol felhívni figyelmét a fotókra, és a bennük rejlő részletekre. Elmagyarázni a különféle fotózási műfajok közötti különbségeket - mi a természet- sajtó- szoció vagy csak simán családi fotó, stb. Megmutatni neki, mi a mélységélesség vagy fókusz. A televízióban filmet nézve felhívni figyelmét arra, amikor az operatőr változtatja az élességtartományt, ezzel ráirányítva figyelmünket valamire.

Ha érdeklődik, elvihetjük néhány festmény vagy fotókiállításra - egy gyermek olyan mint a szivacs, a legtermészetesebb módon, pillanatok alatt magáévá képes tenni információkat. Fotók nézése, elemzése ugyanis szintén nagyon aktív szellemi tevékenység, ami megmozgatja a gondolatokat, az érzelemvilágot és a fantáziát - ellentétben a tévézéssel vagy filmnézéssel, ahol csak mint passzív fogyasztó szerepel. Ma erősen vizuális kultúrában élünk, és civilizált emberként ez ellen nem is tehetünk semmit. Szülőként viszont arról nagy is sokat, hogy gyermekünket minek tesszük ki.

Hogy miért fontos a vizuális kultúra? A mai világban a fotográfiának nagyobb szerepe van, mint korábban bármikor. Napi szinten életünk része és formál minket - gyerekünk abban a pillanatban, amikor elkezd fotózni ennek a világnak már nem passzív, szinte tehetetlen fogyasztója csupán, hanem alkotó emberré válik. Ö is az alkotók táborába lép, a rendszer részévé válik, aki (a saját maga szintjén) visszahat a világra, és emiatt lelkileg sokkal egészségesebben kezd el funkcionálni. Ha ezt sikerül megtenni, akkor nagyon sokat tettünk lelki egészségéért.

Első fényképezőgépként megkockáztatom, érdemes egy használt, egyszerű gépet vásárolni. A funkciók minimális mennyisége ugyanis első körben rákényszeríti arra, hogy a lényegre koncentráljon, a tudatos komponálásra. Ha ugyanis elsőként egy korszerű, automatizált funkciókkal teli gépet kap, a jó kép elkészítését eme funkciók használatával hozza összefüggésbe, és el sem kezdi magát a fotográfiát. Ha viszont kevés a funkció, megtanul fáradtságos munkát befektetni egy jó kompozícióba, és azt is megtanulja, hogy nem minden lehetséges, tehát sokmindenről le kell mondani - és mást keresni, másképpen kell kifejeznie magát.

Ha kellően előkészítettük a témát, és sikerült felkelteni a figyelmét, a karácsony közeledtével nyilván izgul. Azonban ha megkapta a gépet, nincs vége a feladatunknak - sőt, most jön a legfontosabb időszak, amikor nem szabad magára hagyni. Feltétlenül érdemes mondjuk heti rendszerességgel letölteni a fotóit, és vele együtt átnézni alkotásait. Az ilyen, fotók elemzésével együtt töltött időnek felbecsülhetetlen értéke van. Elsősorban elemezzünk és ne ítélkezzünk, hiszen felnőtt fejjel nem lehet megítélni, milyen indíttatásból készített bizonyos fotókat.

Nem vagyunk felhatalmazva a gyermeki elmével szemben - ha a fotókon csak a legkisebb mértékű tudatosság jelen van, az már azt jelenti, hogy a gyerek halad valamerre és keres valamit. Ezt elnyomni súlyosan destruktív - azt viszont megtehetjük, hogy megpróbáljuk észrevenni és megérteni azt amit csinál. Ha ez magvan értékelni, bátorítani kell, és ha ez is megvan, és már képesek vagyunk gyermekünket megérteni, alkalmasak leszünk arra is, hogy egyengessük további útját.

Ha ez nem megy, jobb inkább hagyni, hagy menjen saját útján, mivel a gyermeki zsenialitás nemcsak a gyermekrajzokban, hanem a gyermekek fotóiban is meglátszik. Ez az időszak úgyis elmúlik. Ha a gyerek tudatosan és elmerülten órákig fotózza például a fürdőkád lefolyóját vagy az edédlőasztalt alulról, vagy a gépet rángatva exponál és ez leköti, az azt jelenti hogy alkotó tevékenységet végez. Hogy miért éppen azt, ne próbáljuk felnőtt elmével megérteni, és ne is zavarjuk meg benne, mert azt jelenti hogy alkot és keresi az önkifejezést.

Hasznos dolog, ha a karácsonyfa alatt egy digitális fotózást oktató könyv is van, de gyerekkorban a legalapvetőbb információkon felül nem érdemes technikai ismeretekkel terhelni. Ettől ugyanis nem fog jobban fotózni, és a fényképezőgép számára könnyen bonyolult technikai eszközzé redukálódhat amit nehezen tud megérteni, és csak feladatot jelent számára. Maga a fotózás ezáltal pillanatok alatt háttérbe szorul. A fényképezőgép ugyanis csupán eszköz, egy nagyon kreatív szerszám, nem több.

Csupán annyi technikai információt közöljünk vele, amennyire szüksége van, de ebből is a minimumot. Nem az a cél hogy lexikon legyen, hanem az hogy szabad legyen. Szabad az alkotásra és arra, hogy ki tudja fejezni magát. Ez azért fontos, mert az a világ, ami most körbeveszi a gyerekeket, éppen ezt a szabadságot rabolja el tőlük. Ha gyermekünkben kifejlesztjük az alkotás szabadságát, az meg fog látszani rajta egész életén keresztül.

Ne aggassuk tele őket fotózási klisékkel. Fotóik elemzésekor, vagy fotózásal kapcsolatos könyvek tanulmányozásakor ne kövessük, és ne próbáljuk a gyermekre erőltetni a "hogyan csináljuk" mozgalmat. Pláne ne kövessük a különféle közösségi oldalakon is megfigyelhető uniformizált, sekélyes kritikai rendszert. Ne mondjuk meg például, hogy hogyan keretezzen, mert nem tudhatjuk hogy ő mit lát. Ne tömjük tele standardizált módszerekkel: hogyan kell tájképfotózni, természetfotózni, egyáltalán mi a szép mi nem. Egy gyermek verbális kommunikációs képessége sokkal egyszerűbb mint a felnőtteké, ezért ők jobban és mélyebben érzékelik a rájuk irányuló - jelen esetben főleg vizuális - hatásokat. Az a legjobb, ha a gyerek ki akarja ezeket az érzéseket fejezni, de a szülői tekintély pozíciójából nagyon könnyen el lehet ezt nyomni, és a gyerek is könnyen egy "fényképező géppé" válhat.

Fotóinak elemzésekor ne kérjük tőle, hogy magyarázza meg, fotójának mi az értelme vagy hogy beszéljen róla - ilyenkor ugyanis lehetetlent kérük. Ha a gyerek meg tudná fogalmazni, akkor nem fotózna hanem írna. Azonban egy gyermek verbális képességei messze alulmúlják érzelmi színvonalát. Ráadásul ez a legtöbb felnőtt esetében is így van. Szavakban csupán írók vagy költők tudják azt kifejezni, amit a festők, fotóművészek képekben, vagy a zenészek hangokban. Ezért jó a digitális fotózás - a gyerek korlátlanul fotózhat, művét pedig azonnal meg lehet nézni. Beszélni azonban nem tud róla - vagyis tud, de a kép valós tartalmához képest legfeljebb csak címszavakban.

Ne rangsoroljuk gyermekeink fotóit mondvacsinált, vagy szokásos szempontok szerint. A fotózás nem sport, nem igazán lehet megállapítani, melyik kép jobb a másiknál. Ráadásul teljesen felesleges. Az a cél, hogy a gyerek hozzászokjon az alkotáshoz, és ne versengjen. Ha folyamatosan fotóz, akkor elindult egy úton, de nem egy versenyen. Nem lehet tudni hova megy, lehet hogy sehova és egy nap abbahagyja, de lehet hogy egész életében szeret majd fotózni, profi lesz, esetleg művész. Teljesen mindegy, mert akárhogy is lesz, az alkotó tevékenység nagy mértékben fejleszti személyiségét.

Ne feledjük ugyanis, hogy a fotózás alapjaiban, és nem egyoldalúan fejleszti a gyermek kreativitását. A művészeti ágak között ugyanis ott van az analógia. Előfordulhat, hogy gyermekünk fotóz, alkot, de egy nap végképp leteszi a fényképezőgépet. Azonban szinte biztos hogy ezt azért teszi, mert valamilyen más alkotó tevékenységet talált magának, olyat, ami neki jobban megfelel. Ebben az esetben már elértük célunkat.

Mutassunk példát: a gyermek úgy működik, hogy alapvetően utánozza szüleit. Csak akkor lesz hiteles az amit mondunk neki, ha rajtunk is meglátszik az, amit mondunk neki. A gyermekkel együtt töltött idő fontos, de csak akkor ha az az idő értékes. Nem mondhatjuk hogy erre nincs időnk, mert ráadásul nem kell sok idő; egy negyedórás, fotózással eltöltött utcai séta bizonyosan hasznosabb mint két óra tévézés, mozi vagy számítógépes játék vagy vásárlás.

Végül de nem utolsó sorban milyen gépet vegyünk a gyermeknek? Gondolom sokan nem értenek egyet velem, de ha digitális gépről van szó, elsőként egy olcsó gép is tökéletesen megfelel. Alant egy kifutott modell, pénzbeli értéke jelképes, tehát lényegében Karácsonykor ennyi anyagi ráfordítást minden család megengedhet magának.


Hogy miért ezt? Mert nincs rajta zoom, tehát a géppel komponáláskor megtanul a gyermek mozogni. Nincs rajta képernyő, de 100 évig egyetlen gépen sem volt. Nem tudja rögtön megnézni az eredményt, ezért várnia kell, amíg hazaér a család. Apa számítógépére kerül az anyag, és együtt meg lehet nézni az eredményt - ez egy nagyon fontos aktus. Ceruzaelemmel működik, tehát ha kimerül az elem és a gyermek ettől kiborul, bármikor, bárhol vehetünk neki elemet. Memóriája erősen limitált, ezért rá van kényszerülve, hogy ne csak kattogtasson, hanem törekedjen jó képeket csinálni. Megtanul vigyázni rá, de ha mégis beesik a kádba, anyagilag nem egy tragédia.

Természetesen elképzelhető, hogy hamar kinő egy ilyen tudású gépet, azonban a gép hiányosságai éppenhogy segítenek neki abban hogy kiderüljön, milyen irányba szeretne továbbmenni. Ha új gépet veszünk neki, keressünk olyat, ami jellegében megfelel. Ha fotózáskor leginkább a keretezésre koncentrál, megfelel egy jóminőségű, olcsó kompakt. Amennyiben azt látjuk, hogy szívesen veszi kézbe a mi gépünket, és játszik a rekeszeléssel és egyéb beállításokkal, érdemes többet költeni és egy fejlettebb gépet választani. Ha tudjuk, hogy érdekli a téma, csak márkás gépet válasszunk, valamint vásárlás előtt együtt vizsgáljuk meg a választékot, mert ebből kiderül melyik tetszik neki. Amelyiket nem szereti, azzal nem is fog fotózni.

A mai, információkkal agyontömött világunkban talán szélmalomharcnak és idealizmusnak tűnhet egy ilyen cikk megírása. A mai gyerekek látszólag fejlett elektronikai eszközök totális dömpingjében élnek, azonban meggyőződésem szerint kreativitásban, önnálló útkeresésben, intellektuális elmélyülésben, és összességében véve lelkileg súlyos csorbát szenvednek. Egy digitális fényképezőgép, ha megfelelően van prezentálva a gyermek irányába, nagyon hasznos eszközzé válhat, és kiragadhatja a passzív, sokszor romboló elfoglaltságok hatása alól. Tehát, vegyünk gyermekünknek digitális fényképezőgépet karácsonyra!

Népszerű videókamerák Már 19 900 Ft-tól!	Tükörreflexes fényképezőgépek Már 99 900 Ft-tól!
részletek »	részletek »