Újabb nullapénzből készített idegtépő film a mozikban - a Hívatlanok nagyon úgy tűnik, hogy megismételte a Fűrész 2004-es hatalmas sikerét.

Hirdetés

Az utóbbi idők egyik legkeményebb kritikusi dióját jelentő filmje érkezett meg a hazai mozikba, melyre még azt sem lehet mondani, hogy az ember vagy imádni fogja vagy gyűlölni, mert könnyen elképzelhető a középút is. Az objektív mércéket tekintve jó filmről lehet szó, de ezen kritériumok kimerülnek abban, hogy egy elsőfilmes rendező nagyon kevés pénzből forgatott kamarahorrorjáról van szó, mely ugyanakkorát durrant, mint annak idején az ugyancsak független, rendezői elsőfilm, a Fűrész, így természetes, hogy már tervezik is a Hívatlanok folytatását. (Míg a Fűrész 1 milliós költségből hozott 55 millió dollárt Amerikában egy kis stúdiónak, addig a Hívatlanok 9 millióból 52 milliót egy másik apró stúdiónak.)

Miről is van szó? A Hívatlanok egy fiatal párról szól (Liv Tyler és Scott Speedman), akik egy balul sikerült leánykérés miatt elég ramaty hangulatban érkeznek meg egy vidéki szerelmi lakba. Hajnal négykor hirtelen kopogás riasztja fel őket, majd pedig elindul egy láthatatlan terror, melynek első pillantásra az a célja, hogy a frászt hozza a két hősre, valamint a nézőkre.


A cél félig teljesült, a két főhős és a frász könnyen egymásra talált, azonban az egyszeri néző csak húzza a száját a rendező terrorról alkotott elképzelése felett. Emlékezhetünk a nem is olyan távoli múltból az Ismeretlen hívásra, ami nem két-, hanem egy, vagyis másfélszemélyes ijesztgetős film volt egy tinilánnyal és egy telefonnal. Eléggé megosztotta a közönséget, mi viszont bár sokkal kommerszebbnek, mérföldekkel hatásosabbnak tartjuk a Hívatlanoknál, mint ahogy a hasonló szituációval bíró Elhagyott szobát is sikerült érdekesen tálalni. Ha viszont az ínyencfilmek között szemezgetünk, akkor ugyancsak erősebb mozinak, rémisztőbb terrorábrázolásnak ott van az Ils vagy a Haneke-féle '97-es osztrák Furcsa játék.

A Hívatlanok mindössze a szokatlanság erényével bír, de ha a Motelt lesarkítjuk szimpla kínzós filmnek, akkor kritikánk tárgyát egyszerűsítve ijesztgetősnek nevezhetjük, mely mögött 0, azaz nulla plusztartalom van. Bár ez a nihil részünkről totális negatívumként csapódott le, meglehet, hogy épp ezen momentum, a kvázi öncélúság miatt fog sok ember rácuppanni Bryan Bertino filmjére, akinek a nevét biztos, hogy nem most hallottuk utoljára.


Essen szó azért a pozitívumokról is. A kis területet az operatőr elég jól belakja, a képi megjelenítés mindvégig izgalmas tud maradni, de a film fő erénye a hangok, zörejek idegtépő megvalósítása. Már csak ezért sem érdemes a kevésbé jó hangrendszerrel rendelkezőknek kivárni a DVD-t, hanem azon nyomban elloholni valami korrekt felszereléssel rendelkező filmszínházba. Na jó, vizuális téren az ismeretlen fenyegetést megjelenítő egyik figura zsákmaszkja is telitalálat, a többiek viszont...

Egyébként a legnagyobb baja (de némelyek szemében talán éppen az előnye) a Hívatlanoknak, hogy nem elég, hogy a színészek nem brillíroznak, de karaktereik is érdektelenek, nem szerethetőek, sőt. Az ember szinte örül, hogy látja, miképpen szenvednek és már-már maga is maszkot húzna, hogy könnyítsen ezeken a kínokon. Azonban ez utóbbi csak vágyálom marad, mivel egyelőre a mozitechnológia még nem jutott el arra a fejlettségi szintre, hogy az efféle nézői interaktivitást lehetővé tegye, de a hírek szerint a következő Rob Schneider-film felett már ítéletet lehet mondani ekképpen.


A Hívatlanok-szerű filmek esetében az ember hajlamos azt hinni, hogy egy nagy filmvégi csavarért érdemes végignézni a 80-90 percet - nos, nekik megsúgnánk, hogy ilyen szempontból a film nem ütött a Fűrészre, s csak azért nem mondjuk azt, hogy aki 10 perc után nem tudja, hogy mit keres a moziteremben, annak nem érdemes próbálkoznia, mert a Hívatlanok az első 30 percben csak felépíti két fő karakterét. Ezt meglehetősen ambivalens módon teszi, hiszen a szereplők ugyanúgy papírmasék és unszimpatikusak maradnak, azonban a felvezetés ennek ellenére mégis jó, érdekes, baljóslatú, olyan, mintha egy szerelmi drámát nézne az ember. Csak a 30. perctől indul be a már sokszor emlegetett "terror". Tehát a fenti mondat úgy állja meg a helyét, hogy aki a 40 percben nem tapasztalja magán a libabőr tüneteit és csak mélán ásítgat, az ne is törje magát, a Hívatlanok mindvégig tartja az expozíció színvonalát, legyen ez pozitív vagy negatív.

Ilyenkor van meglőve a kritikus, hiszen ha saját ízlésére alapoz, akkor mindenkit távoltartana a film megtekintésétől, ha viszont a jó visszhangot tekinti, akkor csak ajánlani tudja - de nem fogja. Maradjunk annyiban, hogy mindenki gondolkodjon el, hogy őt mennyire érdekli egy kvázi kétszereplős, egy helyszínen játszódó mozifilm, melynek sztorija olyan egyszerű, mint a faék. Szinte semmi sem történik és mégis kíváncsi az ember a végére, hogy miképpen oldja meg az író a fennálló szituációt. Most mondjuk azt, hogy sehogy?

Klikk a képre a nagyobb változathoz

Hívatlanok (The Strangers) feliratos amerikai horror, 85 perc, 2008 Rendező: Bryan Bertino Forgatókönyvíró: Bryan Bertino Zeneszerző: tomandandy Operatőr: Peter Sova Producer: Doug Davison Szereplők: Liv Tyler (Kristen McKay) Scott Speedman (James Hoyt) Glenn Howerton (Mike)

Szélesvásznú TV-k Már 32 150 Ft-tól!	Házimozirendszerek Már 19 900 Ft-tól!
részletek »	részletek »