A Bécsi Műszaki Egyetem egyik kutatócsoportja olyan hálózaton dolgozik, amely jóval hatékonyabban végzi a munkáját, mint a hagyományos kliens-szerver alapú megoldások.

A wikik lehetővé tették, hogy a különböző helyeken tartózkodó emberek közösen dolgozzanak együtt egy bizonyos adaton. Ez a munkaforma nagyon gyorsan elterjedt világszerte és a segítségével teljesen új tartalmak jöttek létre, új projektek indultak. Azonban csak a felszínen tűnik minden demokratikusnak, a valóságban a legtöbb hálózatnak megvan a maga hierarchiája. Az adatokat többnyire mindig a központi szerveren tárolják és az ellenőrzésük is egy hierarchikus rendszerben történik. Eva Kühn, a Bécsi Műszaki Egyetem Informatikai Karán működő Számítógépnyelvi Intézet professzora ezen a gyakorlaton szeretne változtatni. A kollégáival együtt egy hálózati koncepción dolgozik, amit Space Based Computing-nak neveztek el.

A szakember immár több mint tíz éve foglalkozik egyszerűbb, a jelenlegieknél "szebb" számítási megoldások kifejlesztésén. Az SBC jelentős lépésnek tekinthető, hiszen a segítségével egy külön erre a célra létrehozott virtuális adatteremben, a Spaceben koordinálják az egyes szoftveralkotórészek munkáját. Az egymással azonos jogokkal felruházott számítógépek ebben a teremben adatokat cserélhetnek és ezáltal hatékonyabban kommunikálhatnak egymással. Ráadásul mindez valós időben történik és a kliens-szerver alapú hálózatoknál jóval egyszerűbb módon. Így elkerülhetők azok a problémák, amikor például egy részleg tagjai közösen, de más verziójú programokkal dolgoznak egy fájlon, és emiatt nem minden adat mentődik el.

Kühn szerint a hagyományos számítógépes rendszerek olyanok, mint a kereszteződésekbe érkező autók, amelyeknek először tájékozódniuk kell az oldalról vagy szemből érkező gépkocsik szándékairól és tisztázniuk kell, hogy mely jármű hajthat be legközelebb az útra. Az SBC-nél kimarad ez a hosszadalmas és bonyolult procedúra, minden rendszer gyakorlatilag egy közös információs mezőt használ. Olyan ez, mint egy jól működő étteremben, ahol a pincér leadja a konyhára a megrendelést és ott mindenki tudja, mi a dolga. A cél, hogy az ételek egyszerre kerüljenek minden vendég elé.

A Space Based Computingban a szoftverek egyes részei, moduljai egymástól függetlenül dolgoznak, nem várnak külön parancsokra, a korábban kapott utasításokat azonnal végrehajtják és tájékozódnak a közös teremben, majd eldöntik, hogy az egyes feladatokat mikor és milyen módon tudják a leghatékonyabban megoldani. A kutatók már létre is hoztak egy infrastruktúra-technológiát, amely leginkább egy fájlcserélő szoftverre hasonlít. Azonban itt nem a felhasználók, hanem az alkalmazások kommunikálnak és csereberélnek adatokat egymással. A programnak jelenleg a bétaverziója érhető el és tölthető le a csoport honlapjáról.

Azt hihetné az ember, hogy az érdekes új megoldás iránt azonnal óriási az érdeklődés. Nos, sajnos ez koránt sincs így, a szakemberek dolgát jelentősen nehezíti az informatikai ágazatban gyökeret vert hierarchikus gondolkodásmód, amely csökkenti az új módszer iránti érdeklődést. Ralf Westphal hamburgi szakember kapta a feladatot, hogy meggyőzze a szoftverfejlesztőket az SBC-ben rejlő lehetőségekről, azonban mint elmondta, ez nem is olyan egyszerű feladat. A legfontosabb üzenet, hogy az új architektúra csak akkor mutathatja meg igazán, hogy mennyire erős, ha integrálják egy már létező környezetbe. A Space Based Computing különösen hasznos lehet az egymással összekötött mobil készülékek és az együttműködésre képes szoftverek világában, valamint a jövő internetjének, a szemantikus webnek az esetében. Azonban ahhoz, hogy ezt bebizonyíthassa, először a gondolkozásmódnak kell változnia.