A SIGGRAPH közeledtével az Intel megosztotta a közönséggel a Larrabee architektúra fontosabb részleteit. A két hiányzó apróság a valós teljesítmény, valamint a felhasznált magok száma.

Hirdetés

A Larrabee napvilágot látott részleteiről korábban mi is igyekeztünk beszámolni, hiszen nem másról van itt szó, mint az Intel támadásáról a diszkrét, különálló grafikus kártyák ellen. A cég a megszokott egy-, illetve kétvezérlős kártyák helyett egy sokmagos dizájnnal állt elő, amely ígéretük szerint mind az általános jellegű, mind pedig a teljesítményigényes feladatokban jól szerepel majd. Mivel azonban a teljesítményről nem beszélnek, így egyelőre csak találgathatunk a lemosás milyenségéről.

A konferencia előtt nagyjából egy héttel megjelent közleményben végre részletesen is beszámolnak a platformról. A közleményből kiderül, hogy az alapötlet abból az igényből fakadt, hogy valamilyen módon ötvözni kellene a könnyen programozható központi processzorok és a grafikus vezérlők előnyeit. Ez nem újdonság, hiszen az AMD is valami ilyesmin dolgozik a Fusion projekt keretében, az Intel azonban egyszerre sok magot és kiváló teljesítményt ígér, amire mérete, kapacitása és lehetőségei miatt a cégnek meg is van minden esélye. A támogatott API-k között természetesen szerepel az DirectX és az OpenGL, a cég szerint pedig lehetőséget adnak a fejlesztőknek új API-k alkalmazására is, hogy megfelelő módon kihasználják az új funkciókat.


Arról az Intel mélyen hallgat,hogy pontosan mennyi magot használnának fel a különböző változatokban, a szaklapok által megtekintett illusztrációkon azonban 8 és 48 mag közötti intervallum szerepelt. Ezek után nem lenne nagy meglepetés, ha a 2009-2010 fordulóján megjelenő belépő szintű modell 8 maggal érkezne. A vállalat lineáris teljesítménynövekedést ígér, vagyis 16 mag a 8 magos változat erejének megduplázását jelentené és így tovább - a cég adatai szerint legfeljebb 10 százalékos eltérés mutatkozik a tökéletes lineáris vonalhoz képest.

A Larrabee termékvonal tagjainak egy-egy magja gyakorlatilag egy tökéletesített Pentium mag, amely egy teljes x86 processzormagnak fogható fel. Ez azonban egy VPU-val (vector processing unit) egészül ki, többszálas üzemmóddal, valamint 64 bites kiterjesztéssel és kifinomult pre-fetching technológiával megspékelve. Az továbbra is kérdés, hogy pontosan hány mag hozná a mai erős nVidia és AMD grafikus vezérlők teljesítményét, szakértők szerint azonban az Intel nyilván nem fog jelentős mértékben gyengébb megoldással előállni.

A dokumentum megemlíti, hogy a megoldás teljes mértékben támogatja az IEEE által meghatározott dupla-precíziós lebegőpontos számítások szabványát, amely ugyan a riválisok vezérlőiben is megtalálható, ám a legtöbb esetben súlyos teljesítményvesztést eredményez. Az nVidia legújabb Tesla megoldása például a dupla-precíziós számításokban alig egytizedét hozza a hagyományos műveletekben elért teljesítménynek. Több lap részletesen is értékelte a bejelentést, némi saját mondandóval és spekulációval kiegészítve:

HEXUS.net
TG Daily
AnandTech

Laptopok Már 49 900 Ft-tól!	E-book olvasók Már 17 043 Ft-tól!	Tablet PC-k Már 23 140 Ft-tól!	LCD monitorok Már 19 800 Ft-tól!
részletek »	részletek »	részletek »	részletek »